Az Úr örömének fenntartása | World Challenge

Az Úr örömének fenntartása

David WilkersonJuly 24, 2000

“…Mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehemiás 8:1o) Ezek a szavak a Izráeliták

Babylonból való visszatérésük után voltak kihirdetve. Ezsdrás és Nehemiás vezetésével a nép felépítette Jeruzsálem falait és a következő lépés, ami előttük állt, a templom felépítése és a nemzet helyreállítása volt.

Pontosan ezért Nehemiás összehívta a népet a Vizek Kapuja előtt, Jeruzsálem falain belül, “…és Izráel fiai az ő városaikban lakoztak; felgyült az egész nép egyenlően a piacra, mely a vizek kapuja előtt volt …” (Nehemiás 8:1) 42,300. Izrálita férfi volt ott, ugyancsak 7,300. szolga és ebben a számban 245 énekes. Összesen körülbelül 50,000.. ember gyűlt össze.

Először is az Úr szavát, a Szentírást hírdették. Az Írás mondja, hogy a nép “éhes” volt Isten szavát hallani; “…és mondták Ezsdrásnak, hogy hozza elő a Mózes törvényeinek könyvét, melyet parancsolt az Úr Izráelnek. Előhozta azért Ezsdrás a pap a törvényt a gyülekezet elé, melyben együtt voltak férfiak és asszonyok és mindazok, akik azt értelemmel hallgathatták” (Nehemiás 8:1,2)

Ezeknek az embereknek nem volt szükségük arra, hogy Isten Igéjét rájuk kényszerítsék. Egy közmegegyezés alapján mindannyian “éhesen” hallgatták Isten Igéjét és készen álltak alávetni magukat annak írányítása alá. Azt kívánták, hogy életük az Írás szerint legyen kormányozva.

Bámulatosan, Ezsdrás 5-6 órát prédikált ennek a tömegnek: “… kora reggeltől fogva mind délig…” (8:3). Ennek ellenére senki sem figyelte az idő múlását.” … mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatta a törvényt.” (8:3) Ez a nép teljes mértékben el volt ragadtatva Isten szavával.

Micsoda hihetelen jelenet. Ilyet egész egyszerűen nem látunk az amerikai gyülekezetekben. Pedig az igazság az, hogy ilyen, mindent felemésztő, Isten Igéje iránt való éhség nélkül újraéledés soha sem fog létre jönni. Hanem mikor Isten népe Isten Igéje hirdetésekor fáradt lesz, egy szellemi halál kezdődik és az Úr öröme eltávozik.

Talán halottd már ezt a kifejezést, “prédikáció kostolás”. Ennek használata kb. 200 éves, Londonban kezdődött az 1800-as évek közepén. C.H.Spurgeon egy híres prédikátor prédikált 5ooo ember előtt minden vasárnap a Metropolitan Tabernacle épületében. A város másik végében Joseph Parker ugyancsak prédikált, a Szentlélek által felkent üzeneteket.

Közkedvelt sporttá vált az, hogy gazdag Londoniak kocsijukkal versenyezve látogatták a templomokat és ízlelték a prédikációkat. Hétfő reggel a Parliamentben külön gyülekezeteken arról beszéltek, hogy melyik prédikátor beszélt a legmeghatóbban a legméllyebben (isteni) megnyilatkozással.

Ezeket hívták “szermon kóstólóknak”. Ezek mindig egy új lelki igazságot vagy Isteni kinyilatkozást találtak a prédikációkban és megbeszélték azokat, de kevesen vitték át a gyakorlatba amit hallottak.

A Vizi Kapunál, Jeruzsálemben nem volt ékes szólás sem szenzációs prédikációk. Ezsdrás egyenesen, órákig olvasva, Isten szavát prédikálta. És amint a nép állt és hallgatta Isten szavát, egyre inkább felizgult.

Néha Ezsdrást annyira meghatották az olvasottak, hogy megállt, és “… áldotta Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, (8:6) Isten dicsősége erővel jött rájuk, “… és az egész nép felemelt kezekkel: Ámen, Ámen! És meghajtva magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre.” (8:6) A nép Isten előtt megalázta magát bűnbánatban és megtört lélekkel, egy idő után aztán felálltak további hallgatásra.

Kérlek, jegyezd meg, ebben a gyülekezésben nem volt szó érdekes történetekről, hogy felélesszék az emberek érzékeit. Semmiféle manipulálás a szószékről vagy dramatikus hitvallás nem volt. Még zene sem. Ez a nép egyszerűen hallgatta amit Isten mondott.

Hiszem, hogy az Úr hasonlóan kíván népe között lenni manapság is. Akárhol, ahol ilyen éhség mutatkozik az Úr Igéje iránt, látom, hogy azok az egyházak felpezsdülnek, izgalomba jönnek.

Voltam azonban olyan gyülekezetekben is, ahol az emberek állandóan órájukat figyelik még mielőtt a prédikáció elkezdődött volna. Amikor a lelkész a végső áment mondja, sokan őrült rohanással szaladnak a parkoló helyre. Nincs igazi öröm az ilyen gyülekezetekben. Hogy várhatjuk el, hogy reménytelen bűnösök valaha is ilyen helyre jöjjenek és vegyenek részt az ott történtekben?

Az olyan fajta ébredés, amit Nehemiás 8-ik része írt le, az egy olyan pásztort követel, aki Isten Igéje iránt úgy lelkesedik, mint annak idején Ezsdrás. Ugyanakkor egy olyan népet is követel, akik ugyanolyan lelkesedéssel akarják Isten szavát hallani és engedelmeskedni annak. Még egy “tüzes” prédikátor sem képes felébreszteni lelkileg az olyan önelégült gyülekezetet, akik nem éheznek Isten igazsága után.

Fél nap prédikáció nem volt elég az éhes szívű Izráelitáknak. Többet kívántak Isten Igéjéből. Így csoportokat formáltak 17 vénnel és Ezsdrással, akik tanították az Irást egész nap, “…magyarázták a népnek a törvényt … olvastak pedig a könyvből Isten törvényéből világosan, s azután magyarázták és a nép megértette az olvasottakat.” (Nehemiás 8:7,8)

Amint a nép megértette Isten törvényét kezdtek bűneik miatt sírni. ”… mert sírt az egész nép mikor a törvény beszédeit hallotta” (9-ik vers) Képzeld el 50 ezer ember a földön fekve sír saját bűneik felett. Mint egy kalapács Isten Igéje megtörte büszkeségüket. És most siralmuk hallatszott messze a dombokon keresztül.

Kérdezlek, nem ez az “ébredés”? Isten igéje olyan mélyen áthatja a nép szívét, hogy térdre készíti őket, sírva bűnbánattal eltelve Isten előtt?

Volt egy ilyen szent esetben részem mikor még egy gyerek voltam. A családunk egy úgynevezett “sátor gyülekezésben” vett részt Pennsylvania-ban, az “Élő Víz” sátorhelyén. Jézus második jövetelét prédikálták, meggyőződve, arról, hogy Krisztus visszajön azon a napon. Egy szent félelem töltötte el az embereket és arccal borultak a földre. Némelyek sírtak mintha a pokol felett lettek volna felfüggesztve egy fonállal, megtörve, jajgattak és sírtak bűneik miatt.

Gyakran Isten Igéjét egész nap hirdették későn az éjszakán át. Korán reggel egyesek még mindig a földön voltak az ima-szobában, fájdalommal telve bűneik miatt. Némelyeket ki kellett vinni onnan.

Egy ilyen estén történt, hogy az Úr hívott engem szolgálatra, prédikálni. Nyolc éves voltam. Órákig a Szellemben sírtam, megtörve, mikor Isten szava életre jött a szívemben. Krisztus közeli visszajövetele, mint azonnali tény égett a szívemben. Sohasem fogom elfeljteni ezt a csodálatos napot.

Habár ezek a kinyilatkoztatások dicsőségesek voltak, úgy az “Élő Víz” sátorhelyen mint Jeruzsálem Vizi Kapujánál, ezek nem vonzanak bűnös, hitetleneket Isten házába.

Képzelj el egy meg-nem-tért embert, aki próbál az élet nyomásainak ellenállni; talán családi bajokkal küzködik vagy megzavarodva és fájdalommal eltelve fél, hogy életének nincs semmi jelentősége. Az ilyen ember öröm nélküli és utálja életét. Akármit próbál nem képes kielégíteni szomjúhozó lelkét. Meg van győződve róla, hogy nem tudja a napot túlélni kábítószer vagy alkohol nélkül.

Ha egy ilyen embert elviszel egy istentiszteletre, ahol egyesek bűnük felett sírva a földre borúlnak; nem értené meg, hogy mi is történik. Ténylegesen nagyon is lehetséges, hogy jobban lehangolva menne haza, mint amikor bejött.

Meg kell értenünk, hogy a “Víz-Kapú” ébredés Jeruzsálemben nem hitetlenekkel történt. Ez a visszasüllyedt, Izráel gyermekeihez szólt. Úgyanígy a “Living Water” sátor gyülekezetében. Mindkét esetben az Úr gyermekeit próbálta visszatéríteni a romlásból és megkeresztelni, megerősíteni örömével.

Isten nem azt a tanúvallomást kívánja gyermekeitől, hogy földön fekve könnyek folyóját sírják. Nem, Isten egy olyan tanúvallomást akar tőlünk, ami örömöt mutat a hitetlenek felé, ami pedig Isten Igéjének prédikálásából és igazi bűnbánásból ered, igazi erőt adva népének. Ez fogja vonzani a bűnösöket Isten házához. Legtöbb keresztény nem látja a kapcsolatot az öröm és bűbánat között. De a bűnbánat ténylegesen a Jézusban lévő öröm “anyja”. Bűnbánat nélkül nincs öröm. Akárki, aki egy hívő vagy akármelyik gyülekezet, akik bűnbánatban élnek, ezek lesznek elárasztva az Úr örömével.

Gyakran hallom, hogy keresztények mondják; “Leimádkoztunk egy ébredést a gyülekezetünkben.” De én azt mondom, hogy ez nem fog megtörténni egyedül imádság által. Ilyen ébredés nem fog megtörténni addig, amíg a Pásztor és a gyülekezet éhesen nem fog vágyakozni Isten Igéje után és életüket teljesen az Ige szerint fogják élni. Egyszerűen nem fogjuk a menny örömét magunkévá tenni, amíg a Szent Ige nem fog bűnösségünkről meggyőzni, letörve büszkeségünket, előítéleteinket és hamis magatartásunkat.

Mikor Dávid engedetlen volt, elvesztette Isten örömét. És ezt az elvesztett örömöt csakis igazi bűbánat által tudta vissza nyerni. Így imádkozott; “ Egészen moss ki engemet az én álnokságomból és az én vétkeimből tisztíts ki engemet; … Tiszta szívet teremts bennem. Ne vess el engem a Te orcád elől és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem.” Zsoltárok 51: 3,4,7,) ”Tisztíts meg izsoppal…” Dávid ugyancsak imádkozott azért amit elvesztett: “Add vissza nékem a Te szabadításodnak örömét” (12-ik vers)

Hiszem, hogy ez a magyarázat arra, hogy miért lóg a halál árnyáka sok gyülekezet felett. Röviden mondva; “Bűn van a táborban.” Lehetetlen fenntartani az Úr örömét mikor bűn van jelen. Hogyan tudna a Szentlélek örömöt kiönteni a népre, akik házasságtörésben, anyagiasságban és más szenvedélyekben hódolnak a bűnnek a hitetlenek és meg-nem-tértekhez hasonlóan?

Az Úr elemelte Szentlelkét Silóról, mert a főpap Éli nem vette komolyan fiainak bűnözését. Éli megszokta a könnyű életet. Ugyanígy, lesz, ha mindenféle élvezet a te szenvedélyed, és nem fogod kívánni hogy bűneid nyilvánosságra jöjjenek. Isten végül is egy szót írt a szentély ajtaja felé; “Ichabod” ami azt jelenti, hogy “A dicsőség eltávozott” És ezt a példát felemelte arra, hogy mi fog történni azokkal a gyülekezetekkel, ahol a bűnt elnézik vagyis Isten dicsősége - beleértve boldogságot és örömöt - el fog távozni az emberekből és az egész gyülekezetből.

Ezsdrás mondta a tömegeknek, “Izgalommal hallgattátok Isten Igéjét, éheztétek, szerettétek, engedtétek, hogy munkálkodjon szívetekben. Bűnbánattal sírtatok, gyászoltatok és most Isten mindezzel meg van elégedve. De most az öröm ideje itt van. Tegyétek el zsebkendőtöket és töröljétek le könnyeiteket. Itt az idő nagy örömre és vidámságra.” Isten dicsősége Izráelre szállott és a nép a következő 7 napot örömben töltötte: “… az egész nép elméne enni és inni … és szerezni nagy vigasságot,mert megértették a beszédeket amelyre őket tanították.” (Nehemiás 8:12)

A héber szó “mirth” itt vidámságot, mulatságot, éneklést, boldogságot jelent. Ez a fajta “mirth” nem csak egy egyszerű vidámság - ez egy belső öröm, egy mély, dús kiömlés. Ilyen kinyilatkozás mindannyiunkban különböző lehet, mert ilyen öröm a lelkünk mélyéből ered. De azt mindenki láthatja körülöttünk, hogy ez az öröm a menyből való.

Akármikor Izráel bálványimádáshoz fordult és bűnözött, Isten eltávolította tőlük ezt a mennyei örömöt. “És megszüntetem minden örömét, ünnepét … minden ünnepe napját (Hózseás 2:1o) “És elveszem tőlök az öröm szavát, a vigasság szavát … és az egész föld pusztasággá és csudává lészen.” (Jeremiás 25:1o,11) “… minden öröm alkonyra szállt, a föld vigassága elköltözött.” (Ézsaiás 24:11)

Egyes időkben Izráel próbált hamis örömöt mutatni, hogy bűnösségüket takarják. És ezt láthatjuk sok mai gyülekezetekben. Láthatunk éneklést, táncolást, kinyilatkozásokat, hangos dicsőítést, de azok akik szeretik Isten Igéjét meg tudják különböztetni az igazat a hamistól.

Emlékszel az arany borjúra, ami körül Izráel táncolt? Mikor Józsué hallotta a nép kiabálását, mondta, “Harci kiáltás van a táborban, az pedig felelt: nem diadalmasoknak sem legyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. ( II Mózes 32:17.18) Amit Mózes mondott, hogy “Az egy olyan nép kiáltása aki még mindig fogságban van. Még mindig a bűn a mesterük.” Az arany lett Istenük és ez hozta a kiáltást az ajkukra. De mindez egy hamis öröm zaja volt, egy zaj, ami Isten itéletét hozta.

Egyszer prédikáltam egy nagy gyülekezetben, ahol ilyen fajta zajt hallottam. Az éneklés alatt a Pásztor és az orgonista őrületbe hajtotta az embereket. A gyülekezet egy teljes órát énekelt és tapsolt; egy idő után fizikailag beteg lettem. Imádkoztam; “Uram, valami nincs rendben. Ez nem egy olyan népnek a hangja, akik bűnük felett mesterek lettek.”

Egy évvel ezután a Pásztor és az orgonista le lettek leplezve mint homoszexuálisak, de a gyülekezet nem volt képes ezt megérezni, mert nem voltak Isten Igéjében meggyökerezve. Ehelyett egy zajt élveztek, ami örömteljesnek tűnt, de csak romlásba vezette őket.

Mikor 1987-ben Times Square Church megkezdődött, hamarosan felfedeztük, hogy egy modern Korinthust pásztoroltunk. Erős üzeneteket kellett prédikálnunk, hogy mindenféle bűnösség a felszínre kerüljön.

Sok keresztény hívő járt a gyülekezetünkbe, akik szinházakban, TV-ben és film-ben dolgoztak. Ezek az emberek énekeltek a leghangosabban, de néha a hang nem volt a dicsőítés hangja. Némelyek ezek között Istent nem tisztelő karrierben maradtak, és Istent káromoló színjátékokban léptek fel.

Azon gondolkoztunk, hogy hogyan evangélizáljunk hitetlen előadókat és szereplőket a gyülekezetben, ha ezek még mindig részt vesznek gonoszsággal foglalkozó üzletekben. Végül is elhatároztuk, hogy nem engedhetünk meg egy kettős színvonalat és így szent

elszakadást prédikáltunk. És az Úr kezdett a gyülekezeten dolgozni. Sokak ezek közül feladták jó fizetésű állásaikat, és az Úr megáldotta őket csodálatosan. Az egyik ilyen szinész most Jeruzsálemben Pásztor és Krisztust prédikálja a Kármel hegyén.

“Cross dressers” (férfiak nőknek és nők férfiaknak öltözve - a fordító megjegyzése) ugyancsak jöttek az Istentiszteletünkre. Ezeknek nem szóltunk semmit, de idővel a Szentlélek meggyőzése alá estek. Sokan megtértek és kezdtek normálisan öltözni. Némelyek még szakált is növesztettek a bűnbánás jeleként.

Más jelentős prblémákkal is szembe kellett állnunk. Homoszexuálisak akartak énekelni az énekkarban. Muzsikusok, akik bárokban játszottak, a zenekarban akartak játszani. Kellett, hogy a törvényt prédikáljuk, hogy a bűnt felszínre hozzuk, de kegyelmet is hirdettünk mindig.

Saját alkalmazottaink között is kellett, hogy a bűnösséget felfedjük. Az egyik muzsikusunkat valaki látta bemenni Istentisztelet után egy X-rated színházba. És az egyik énekesünk azzal büszkélkedett, hogy “akármelyik néger koldus, aki megpróbálja tisztítani az autóm ablakát és pénzt kér érte, egy “ököl” szendvicset fog kapni.” Azonnal elbocsájtottuk őt az énekkarból.

Ugyancsak cselekednünk kellett hamis és tévelygő tanítások ellen a gyülekezetben. Az egyik ember jött hozzám és mondta, hogy hiszi, hogy Isten el fogja venni a feleségét és már meg is mutatta melyik nő lesz az új felesége a gyülekezetből. Egyenesen megmondtam neki, hogy az ilyen kinyilatkozás nem Istentől van.

Hétről hétre felszentelt életmódot prédikáltunk. Ezek az üzenetek sokakat elriasztottak a gyülekezetből. Mégis, az Úr egy istenfélő maradékot megtartott; egy gyülekezetet akik vágyakoznak Isten Igéje után. Minden prédikálás alatt ezek ott ültek, mint éhes kis madarak “szájuk nyitva az etetésre”. Ezután vitték a prédikációs kazettákat haza, hogy ismételten hallgathassák az üzenetet. Láttuk ezeket a bűnbánat szellemében, készen arra, hogy engedelmeskedjenek és átalakuljanak az Isteni Ige hatására.

Az egyikjómódú házaspár felhívta az irodánkat egyik nap, mondva: “Küldjenek egy teherautót, mert ki akarjuk űríteni az ital szekrényünket, és a TV-éket kidobjuk.

Amint a nép az Úr Igéjének hatalma alá esett az öröm kitört. Hamarosan istentiszteleteink nemcsak könnyel és bűnbánással voltak megtelve, hanem győzedelmes kiáltásokkal, vidámsággal és énekléssel. Nagy boldogság volt, mert kezdtük megérteni Isten Igéjének hatalmas igazságát és erejét.\

Isten hallotta az Izráeliták siralmát és kegyelmet mutatott feléjük. Gyászolásukat vidámságra fordította és hagyta őket örömükben kiabálni. De egy újabb gyülekezésre hívta össze őket.

Izráel örömét fent kellett tartani, hogy állandóvá váljon. Istennek úgyszólván mélyebbre kellett “ásnia”. A nép élete még nem egyezett meg teljesen Isten tanításaival, mégis az Úr vidámságot és örömteljes ünneplést engedett meg, hogy biztonságban érezzék magukat. És ebben az örömteli időben kérte őket, hogy kötelezzék el magukat a világtól való egyre távolabbi elválasztásra.

Isten lényegében azt mondta, “Meg vagyok elégedve, hogy tiszteletben tartottátok Igémet, megbántátok bűneiteket, örömmel fogadtátok kegyelmem és engedelmességet ígértek. Az idő azonban eljött, hogy szeretetemre válaszoljatok. Azt akarom, hogy teljesen válasszátok el magatokat a világ befolyásától, ami belopódzott szívetekbe és otthonaitokba.”

Míg az Izráeliták fogságban voltak, összemelegedtek a hitetlenekkel, lassan átvették a nyelvüket és szokásaikat. Izráelita férfiak hitetlen feleségeket vettek el, és Izráelita nők pogányokkal házasodtak össze. Ugyancsak Isten házába szentségtelen tárgyakat engedtek be.

Szeretteim, ha nem választjuk el magunkat a világtól, nem fogjuk Krisztus teljességét magunkévá tenni. Ha nem gondolunk egyre inkább a mennyeiekre és egyre inkább másokká válunk a világban levőktől, lassan el fogjuk veszíteni a bűnbánás által nyert örömünket.

Izráel nem akarta elveszíteni az öröm szellemét és engedelmeskedve Istennek újra össze gyűltek ebben az ügyben, “És elváltak az Izráel magvából valók minden idegentől és előállva vallást tettek az ő bűneikről és atyáik irgalmasságairól” (Nehemiás 9:2) “… és átok mellett esküt tettek, hogy az Isten törvényében járjanak …, hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak.” (1o:29,3o)

Ez az Izráelita maradék ugyancsak elhanyagolta a “tizeddel” való adakozást. És most Isten követelte ezt tőlük, “Isten valóban visszatartja az örömöt és vidámságot egy gyülekezettől, ha az nem fizeti ami Istenhez tartozik?” Ezt illetőleg olvasd

Malakiás 3:8-1o, “Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, … ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”

Isten azt mondta Izráelnek, “Ne raboljatok meg engem állandóan. Ha engedelmeskedtek a tizedet illetőleg, olyan mértékben fogom kiömleszteni áldásomat reátok, amit el sem tudtok képzelni.” A nép megfogadta, “… felvisszük földünk első zsengéjét … esztendőnként az Úr házába, … a tizedet … a Levitákhoz, hogy a Leviták vigyék fel a tárháznak kamráiba …” (Nehemiás 1o:37-39)

Mikor szívünket Isten Igéjének megtartására adjuk, megengedve a Szentléleknek, hogy minden bűnösséget megöljön életünkben, az Úr maga fog vidámságot hozzni. “… mert az Isten megvidámította őket nagy örömmel…” (Nehemiás 12:43) Hiszem, hogy ez az áldás bőséges örömöt jelent még megpróbáltatásaink közepette is. Az Úr megnyitja a mennyeket és “Jézus-örömmel” keresztel meg minket, kiáltással, vidámsággal és énekléssel, a körülményektől függetlenül.

Nehemiás emlékeztette a vidám Izráelitákat, hogy hogyan látta el az Úr őseiket a pusztában. A Szentlélek tanította és vezette őket a felhővel és a tűz oszloppal. Természetfeletti módon etette őket a mannával és ellátta őket vízzel. Ruhájuk és szandáljuk csodálatosan hosszú évekig megmaradt. (Nehemiás 9:19-21)

Hogy hangzik mindez számodra? Sokszoros áldás, tiszta irányítás, Isten Szentlelkének tanítása, minden fizikai és anyagi szükséglet betöltése, mindez nekem csodálatosnak hangzik. És igazában mindez igaz számunkra, ma is. Az Úr az Ő kegyelmességében megígérte, hogy népét el fogja látni.

Ennek ellenére, mi is választhatjuk, hogy a pusztában éljünk, mint Izráel. Nehemiás rámutatott, hogy őseik lázadoztak az Úr ellen, törvényei ellen, “Makacskodtak pedig és pártot ütöttek ellened és vetették törvényedet hátuk mögé: és meghosszabítottad felettük kegyelmedet sok esztendőkön át … de nem figyeltek…” (Nehemiás 9:26,3o)

El tudjátok képzelni a rémséges lelki halált, amit ez a nép magára hozott? 40 év szabat,

minden öröm és vidámság nélkül. 40 év temetéssel telve, anélkül, hogy az igéret földjére beléptek volna. Ez a generáció áldásban gazdag volt, nem volt semmire szükségük, de lelkileg langyosak voltak.

Ez egy igazi festmény “az ellátás Istenéről”. Az Úr hűségesen ellátta népét, még akkor is mikor szava ellen makacsok lettek. Az Izráelitákmegunták Isten dolgait. Csak külsőlegesen mutattak tiszteletet. Isten irgalmasságában naponta ellátta őket és írányította napi ügyeiket. De ez a nép soha sem lépett be az Ő teljességébe. Nem csoda, hogy cipőjük nem lett lejárva, mivel egyszerűen nem mentek messzire.

Sajnos ez a szomorú kép sok mai gyülekezetről is. Isten kegyelmét kimutatja, megszabadítja őket az adósságtól, útmutatást ad kegyes munkálkodásokban, ad pénzt új építkezésekre. Mégis a gyülekezet egy lelki pusztaságban marad, soha nem érkezik meg. Élvezhetik egy bizonyos mértékben Isten áldását, de csak annyiban, hogy ne haljanak szomjan. Gyöngék maradnak, fáradtak és halálra készek. És mindez azért, mert a világ dolgain összpontosítják figyelmüket. Nincs lélek, nincs élet bennük.

Csakis az Úr öröme adhat erőt nekünk. Akármennyit is beszélhetünk arról, hogy 10-20 évig követtük az Úrat, mutogathatjuk igazságosságunk köntösét, de ha nem engedjük a Szentlelket, hogy fenntartsa a szívünkben az Úr örömét, ha nem éhezünk állandóan az Ő szavára, Igéjére, akkor el fogjuk veszíteni a tüzet, és nem leszünk készen arra ami jönni fog erre a világra.

Hogyan tartjuk meg az Úr örömét? Ugyanúgy ahogyan azt először megkaptuk.

Először is: szeretjük, tiszteljük és izgalommal éhezzünk az Úr Igéje után.

Másodszor: állandóan bűnbánat által haladunk előre.

Harmadszor; teljesen elválunk a világ befolyásaitól.

Így tudja a Szentlélek által vezetett személy vagy gyülekezet megtartani örvendezve, mindig boldogsággal és vidámsággal telve “Jézus örömét”.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Download PDF