Nem szükséges megértened megpróbáltatásaidnak okát — kaptál kegyelmet | World Challenge

Nem szükséges megértened megpróbáltatásaidnak okát — kaptál kegyelmet

David WilkersonNovember 6, 2000

Egy kedves hívõ testvérnõ ezt a szív szaggasztó levelet küldte egyesületünkbe;

"1972-ben elvesztettük fiunkat tüdõgyulladásban, aki egy veleszületett betegségben is szenvedett. 17 hónapos volt. 7 évvel késõbb 1979-ben 15 éves fiamat vesztettük el amint elektromos áram halálosan megrázta, miközben kertünkben fára mászott.

Most 24 éves fiam cukorbeteg, én pedig rákbeteg vagyok, "kemoterápiát" kapok. Õszintén kérdezem, hogy bûn-e az, ha kérdezzük az Urat, hogy miért történik mindez? Megérti Õ emberiségünket?

Pásztor Dávid, volt maga valaha is mérges Istenre? Én igen és tudom, hogy ez nem helyes, szégyellem magam, hogy ilyen gondolataim vannak. De megzavartan próbálom megérteni miért szenvednek keresztény hívõk többet mint mások? Mindez a szenvedés teljesen kikészítette családunkat.

Félelem és aggódás tölt el. De félelmemet erõs hittel akarom helyettesíteni a sok szenvedés ellenére. Mégis állandóan kérdezem: miért van ez a sok szenvedés? Mennyi ideig fog tartani?"

Csak próbálom elképzelni a borzalmat mikor valaki holtan találja fiát, az áramtól agyonütött gyermekét. Megértem az anya siralmait: "Miért kellett eltemetnem a fiamat, Isten? Miért halt meg a másik kettõ halálos betegségben? Nekem pedig rákom van és a radioaktivitástól vagyok beteg. Mindannyian le vagyunk sújtva, miért van ez a sok szenvedés? Mikor fog véget érni a megpróbáltatás?"

Nem tudom az okát, miért szenved ez a család ily rémes súly alatt. De azt mondhatom, hogy az nem bûn, ha a kérdést felteszed; "miért?" Még áldott Urunk is kérdezte a kereszten fájdalmában. "Fájdalmak férfia és betegség ismerõjének" volt nevezve. (Ézsaiás 53:3) Hiszem, hogy Krisztus teljes mértékben megérti kérdéseinket, mert teljes mértékben megérti emberi kínjainkat.

Hallja mikor sírva kiáltunk fel, "Uram miért engedsz minket keresztül ilyen sorson? Tudom, hogy mindez nem a te kezedtõl van, de megengeded, hogy az ördög zaklasson. Miért kell minden reggel felébrednem egy sötét felhõvel a fejem felett? Miért kell ennyi fájdalmat elviselnem? Mikor lesz vége a rémképnek?"

A világi élet magyarázatot követel minden szenvedésre az életben. Sok "hitetlen ember" kérdezte , "Mr. Wilkerson, ha Istened valódi, ha Õ igazán egy szeretõ Isten amint azt tanítod, miért engedi meg az éhezést? Miért enged árvizeket és éhínségeket a szegény, leromlott nemzetekben ezreket holtan hagyva? Hogyan tud csak nézni amint milliók halnak meg Afrikában az AIDS-betegség által? Miért engedi meg, hogy ezrek haljanak meg a háború által feldúlt országokban ahol soha nem ismertek békét?"

"Nem tudok egy ilyen Istenben hinni, Reverend. Bennem több szeretet van mint Õbenne, mert, ha hatalmam lenne, megszüntetném az összes szenvedést."

Nem próbálom megmagyarázni, hogy miért szenvednek a nemzetek, miért vannak olyan rémes éhínségek, betegségek, árvizek és pusztítások. De a Szentírás fényt vet a világ szenvedéseire, Isten népének szenvedésén át, ahogyan az õsi Izraelt és Isten népének szenvedését megmutatta. Az a nemzet is hasonló balsorsot szenvedett el; holocaust, rabság, gazdasági összeomlás, soha nem hallott betegségek (némelyek csak Izraelt támadták meg). Néha Izrael szenvedése olyan borzasztó volt, hogy még az ellenségei is sajnálattal figyelték.

Miért szenvedett Izrael ilyen borzasztóan? A Szentírás tisztán válaszol: minden ilyen esetben megtagadták Istent és bálványimádáshoz és varázsláshoz fordultak.

Ugyanez történik a jelen nemzetek életében. Például körülbelül 2oo évvel ezelõtt misszionáriusok Afrikába mentek, nagy számban, de egész országok Afrikában visszautasították Krisztust, üldözve és lemészárolva ezer és ezer misszionáriust és sok millió hívõt. Tragikus, de amikor egy nemzet visszautasítja az evangéliumot, ehelyett más Isteneket imád és a rejtett tudományokat keresi, az eredmény leírhatatlan szegénység, õrültség, és szenvedés lesz.

Ez bizonyosan igaz Haitira. Napjainkban Haiti szó szerint õrültség irányába rohan. Az egyik misszionárius házaspár akiket mi támogatunk, levélben írják, hogy mindkét szomszédjukat kirabolták, összeverten hagyták ott õket, és úgy hiszik, hogy õk lesznek a következõk. Arra kérnek minket, hogy imádkozzunk védelmükért.

Miért történik ilyen csapás Haitiban? Sátánizmus uralkodik és boszorkányság-varázslás mondhatnánk, hogy majdnem az ország vallása. Én magam voltam tanúja ennek amikor ott prédikáltam. Beszéltem varázslókkal és láttam a vudú gyakorlásának végeredményét, ami szegénység, reménytelenség, éhség és korrupció.

A világ ezért nem hibáztathatja Istent. Ez világos, hogy az ördög munkája, aki arra törekszik, hogy minden keresztény befolyás megszûnjön ezen a szigeten. Igen, Haiti hallotta az evangéliumot, de visszautasították azt, "szeretve a sötétséget inkább mint a világosságot." És a tragikus eredmény pedig mély szenvedés.

Mindenütt a világon bûnös emberek tisztátlansága fertõzi be a földet, levegõt és tengert. Mégis a világ Istent hibáztatja a légköri változásokért melyek árvizeket, éhséget és betegségeket eredményeznek az állatvilág és az emberiség számára. Sokan nem hajlamosak feladni az úgynevezett "szabad szerelmet" és sokszoros szex partnereiket, mégis Istent hibáztatják, mert az AIDS betegség terjeszkedik. UN dolgozóit csúfolják mikor ezek próbálják a szegény országok lakosait szex-tartózkodás módjaira tanítani.

Itt Amerikában az ártatlan vér kiöntése egy óceánt tudna betölteni. Az utolsó számlálásnál 4o millió csecsemõt gyilkoltak meg abortuszon keresztül. A Kongresszusban egy törvényre fognak szavazni, mely szerint az anyának joga van dönteni az abortuszból életben maradt csecsemõ élete felett és engedélyezheti, hogy a gyermek meghaljon. A csecsemõ egyszerûen félre lesz téve, nem etetik és nem nyúlnak hozzá amíg éhségben meghal. Az országban mindenütt ápolónõk vallják, hogy nem tudnak aludni éjszaka mert hallják a halott csecsemõk sírását.

Ez a gonosz generáció egy "otromba" nemtörõdömséget mutat az élet iránt. És nem vagyunk képesek megérteni miért ölik egymást az iskolában a gyerekek. Azt állítjuk, hogy nem értjük miért ölte meg öt normálisnak tûnõ fiatal fiú egy kínai vendéglõ tulajdonosát kevesebb mint 15 dollár értékû ételért. Az ilyen tragédiák oka nagyon is világos: azt aratjuk amit vetettünk, azáltal, hogy ártatlan vért ontunk.

Amint a világ felkiált, "Hol van Isten mindebben?" felelem, hogy "Õ is sír afelett amit az emberiség tesz".

Jelenleg, olvasóink között sokan mély megpróbáltatásokon mennek át, mint például fizikai fájdalmakon, érzelmi bonyodalmakon, ellenállhatatlan kísértéseken, és kérdezik, hogy miért? Talán te is egyike vagy ezeknek. Kimerülve az állandó önvizsgálattól, ki vagy fáradva a rossz kapott tanácsoktól melyektõl csak rosszabbul érzed magad.

Talán már nem is kérdezed, hogy miért? Most inkább mondod "Uram te tudod, hogy szeretlek. Hitem erõs benned. De ez a megpróbáltatás csak nem akar megszûnni, nem tudom mennyi ideig leszek képes ezt elbírni. Mennyit kívánsz még tõlem?"

Pál apostol mondja, hogy az Õ élete egy példa arra, hogy hogyan álljuk ki a megpróbáltatásokat. Írja, "De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését, példa gyanánt azoknak akik hisznek benne az örök életre." (1 Timóteus 1:16) Véleményem szerint senki más, Jézuson kívül nem szenvedett annyit mint Pál. Megtérésének pillanatában figyelmeztetve volt mindarra a szenvedésre ami elõtte állt, "Monda néki az Úr ... megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni." (Apostolok Csel. 9:15,16) Hasonlóan a mi életünk Pál életformáját kell, hogy utánozza.

Legmélyebb megpróbáltatások és szenvedések azoknak az odaadó szolgáknak vannak fenntartva akik Isten szívébõl eredõ kinyilatkoztatásokat kapnak. Pál bizonyságot tett, "És hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt se bizakodjam el: tövis adatott nékem a testembe" (2 Korinthusbel. 12:7)

Ha teljes mértékben Krisztusnak adtad szívedet, ha elhatároztad, hogy közvetlen ismeretségben légy vele, éhesen keresed Õt, hogy felnyissa Igéjét számodra, akkor ez a szenvedés útjára vezet. Nehéz idõket, mély gyötrelmeket, nagy csapásokat fogsz átélni melyeket rideg, testi keresztények nem ismernek.

Ez Pál életére is igaz volt. Mikor Pál megtért nem elégedett meg azzal, hogy Jézus tanítványaitól tanuljon Jeruzsálemben. Ez az ember mindent közvetlenül az Úrtól akart hallani. Ezért mondta, "...nem tanácskoztam testtel és vérrel." (Galáciabel. 1:16), hanem elrejtõzött Arábiában 3 évig. (lásd 1:16,17)

Valóban Krisztus megnyilatkozásai melyeket Pál kapott nem embertõl jöttek. Az apostol így tanúskodott, "Én sem embertõl vettem azt. Se, nem tanítottak reá, hanem a Jézus Krisztus maga nyilatkoztatta ki nekem. "(1:12)

Köszönet Istennek a Szentírás tanítóiért. Ezek felnyitják az Igét számunkra, nyilvánvalóvá teszik a csodákat és a hit misztériumát. De a tény az, hogy Jézus Krisztus által kapott kinyilatkoztatást nem lehet tanítani. Ez a Szentlélek ajándéka. És azok kapják ezt akik Pálhoz hasonlóan elzárkóznak az saját Arábiájukba, teljes elhatározással hogy Krisztust megismerjék.

Ez az ami szétválasztja a keresztényeket két alapvetõ csoportra. Az egyik azt mondja, "Jézusnak adtam szívem", és ez minden amit hitükrõl tudnak tanúskodni. Örömmel veszik, hogy mennybe mennek nem a pokolba. De nem növekednek tovább a Krisztussal való életben.

A másik keresztény mondja; "Jézusnak adtam szívem, de nem elégszem meg míg meg nem ismerem szívét." Ez a szolga nem fog addig nyugodni míg Krisztus terhét fel nem veheti, haladva elõre mint Krisztus haladt, Isten kedvében járva mint Krisztus járt. Ilyen elhatározottságot nem lehet megtanulni.

De figyelmeztetlek, ha igazán azt kívánod, hogy Jézus szívét adja neked, készülj fel a szenvedésre. Krisztusról való kinyilatkozások olyan szenvedések és csapások között fognak jönni melyeket addig nem ismertél.

Pál mondta, hogy olyan kijelentéseket kapott Istentõl melyek századokon át rejtve voltak az emberiségtõl. "...amely megelõzõ nemzedékekben nem közöltetett az emberek fiaival, úgy ahogyan azt most kijelentette a Lélek által az Õ szent apostolainak és prófétáinak." (Efézusbel. 3:5)

Mikor Pál a kapott kijelentésekrõl beszél, (lásd 2 Korinth. 12:7) a szó amit használ azt jelenti, "levenni a fedõt, felnyitni a rejtettet". Az Úr a hit misztériumának fedõjét vette le és Pálnak megmutatta a megváltás csodáit.

Végül is Pál egy legfensõségesebb látomásról beszél amit 14 évvel azelõtt kapott megtérésének idején. Írja, "... elragadtatott a harmadik égig és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie." (2 Korinthl. 12:2-4) Röviden, Pál kimondhatatlan megnyilvánulásokat kapott a mennyekrõl.

Micsoda bõséges kinyilatkozást kapott Pál. Egy hihetetlen mennyei utazásban volt része, hallott és látott olyan dolgokat melyekben e világban sohasem részesedhetünk. Mégis amint Pál megkapta ezeket a megnyilvánulásokat nagy szenvedései azonnal megkezdõdtek.

"És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testemben, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy feletébb el ne bizakodjam." (2 Korinth. 12:7)

Kétféle szenvedés érzékelhetõ a hívõk között. Elõször is azok a kísértések és szenvedések melyeket az emberiség általában érez. Jézus mondja, hogy Isten esõt ad az igazaknak és a hamisaknak egyaránt. (Máté 5:45) Ebben az élet problémáiról beszél, mint házassági küszködésrõl, gyerekek felett való aggódásról, a harcról mely a levertségtõl való félelembõl adódik, pénzügyi bajokról, betegségekrõl, halálról, olyan dolgokról melyek jelen vannak hívõk és hitetlenek életében.

De van olyan szenvedés ami csak a hívõkre szakad. Dávid írja, "Sok baja van az igazaknak, de valamennyibõl kimenti az Úr." (Zsolt. 34:2o) Figyeld meg Dávid nem azt mondja, hogy a megszabadulás hirtelen vagy azonnal beáll. Sok esetben a gyógyulásunk imádság, bizalom és hit által hosszú idõn keresztül érhetõ el.

Pál ilyen fajta szenvedést tûrt. A kapott nagy kinyilatkoztatások azonnal életre szóló mély megpróbáltatások útjára helyezték õt. Csak gondolkozz ezen, mikor Pál a Korinthusbelieknek írta levelét már 14 évig keresztény volt és mégsem szabadult meg a "testben való tüskétõl". Tudta, hogy valószínûleg még halálának napjáig ezzel a problémával fog élni.

Nem tudjuk pontosan mi volt Pál "tövise". Bibliai tanítók spekulálnak, hogy talán szem problémája vagy beszéd hibája volt, talán dadogott. Az egyik kommentátor hosszú magyarázatokkal próbálja bizonyítani, hogy "tövise" hibás karakterébõl eredt különösen minthogy gyorsan haragra gerjedt. Mások spekulációi testi vágyakról, démoni gondolatok által való szenvedésrõl, még talán egy gyalázkodó feleségrõl is beszélnek.

Akármi is volt, Pál beismerte, hogy nagy csataként hadakozott életével. Mondja, "Mikor kiemelkedtem abból a nagy kinyilatkozásból amiben a mennyet láttam, egy tövis jelent meg a testemben. Egy sátáni küldönc csapott le rám." A kifejezés "csapott le - küzdött velem" itt igazán azt jelenti, hogy "arcon ütött". Pál állítja; "Isten engedélyével az ördög arcul ütött."

Szóval mi volt az amivel Sátán küldönce arcul ütötte Pált? Nem hiszem, hogy tisztán fizikai szenvedés volt ez, például egyre romló látás vagy beszéd hiba. Azt sem hiszem, habár szoktam gondolni, hogy ez hazugságok démoni áradata és csüggesztõ szemrehányások voltak.

Nem, Pál szavai fejtik meg a rejtélyt, "És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam" (2 Korithbel. 12:7) Hiszem, hogy Pál itt önvizsgálatról beszél, egy önbüszkeségrõl. Minden farizeus büszke volt. Egy fensõséges magatartás volt beléjük vésve. "Örülök, hogy nem olyan vagyok mint a közönséges bûnösök tömegei." Továbbá, Pálnak más okai is voltak, hogy büszke legyen. Magas intelligenciája és a Szentlélek is bõségesen megajándékozta.

Hiszem, hogy az ördög jól tudta Pál büszkeségét és hogy ez volt a legfõbb gyengesége és ezt támadta meg. Hízelgett Pálnak, egóját simogatta és büszke gondolatokkal támadta meg, "Te vagy az egyetlen aki ilyen kinyilatkozást kapott." Mi lehet egy nagyobb tüske, mint mivel Sátán naponta hizlalja mivoltunk leggyöngébb pontját? Pálnak állandóan a kereszthez kellett járulnia, odahelyezve tehetségét, hogy büszkeségét halottnak tarthassa.

Sátán ugyancsak tudta Dávid gyöngeségét testi vágyait illetõleg. Azzal "etette" ennek az Istenhívõ embernek gyengeségét, hogy egy fürdõ nõt hozott szemei elé. Hasonlóan az ördög arcon üt bennünket minden alkalommal és kísértéssel, büszkeségünket, vágyainkat, törekvéseinket, félelmünket táplálva, akármivel ami a gyengeségünk.

De az ördög nem okozhatott Pálnak küszködést Isten engedelme nélkül. Tudjuk, hogy Isten Sátánnak megengedte, hogy Jóbot próbára tegye. És most Istennek célja volt azzal, hogy megengedje a "tövist" Pálban. Tudta, hogy a legnagyobb veszély ami Pál tanúvallomását sérthetné, az nem érzékiség vagy kapzsiság, vagy felmagasztaló szavak lennének; nem, Pál feledékeny volt a testi dolgokat illetõleg. Inkább büszkeség volt a gyengesége ami pedig a hatalmas kinyilvánításokból keletkezett.

Pál írja; "Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tõlem." (2 Korinth. 12:8) Lényegében mondja, "Kértem az Urat szorgalmasan tiszta szívembõl és Õ kinyilatkoztatta magát nekem és bennem. Még dicsõségét is megmutatta a mennyekben. De attól a perctõl kezdtem érezni és emlékeztetve lettem emberi gyengeségemre."

"Könyörögtem az Úrnak; vedd el ezt a tövist. Elég ebbõl a gyengeségbõl, ebbõl a démoni molesztálásból. Mennyi ideig fognak ezek a támadások engem lealázni? Mennyi ideig kell eltûrnöm ezt a szenvedést? Kérlek Uram szabadíts fel."

Isten nem kezdte Pálnak megmagyarázni az okokat. Könyörgése ellenére nem vetett véget Pál szenvedésének. Nem húzta ki a "tövist" és nem ûzte el Sátán küldöttjét. De az Úr adott Pálnak valamit ami sokkal többet ért. Feltárta Pál elõtt, hogy napról napra gyõzelmet fog aratni szenvedései felett. "Mondta nékem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el." ( 2 Korinth. 12:9)

Isten lényegében azt mondta: "Pál adok néked kegyelmet a napi megpróbáltatásokra. Ez elégséges lesz mindarra mivel szembe fogsz nézni. Nem szükséges, hogy mindent megértsél, ne kérdezd mindig, hogy miért? Kegyelmem veled van, és ez minden amire szükséged van."

Leveleket kapunk emberektõl akik hihetetlen szenvedésen mennek át. Fiatalok írják, hogy otthonaikban varázslás, boszorkányság jelenlétével és veréssel, durva bánásmóddal elhanyagoltan nevelkednek fel. Egy 16 éves írta, hogy saját szülei ismertették meg vele a kábítószerek használatát. Ilyenek kiáltanak fel, "Én szeretem Istent, imádkoztam és kerestem Õt. Bíztam benne, de naponta mégis egy erõteljes ellenséggel állok szemben és nincs kilátásom a menekülésre." Nem akarom senki kedvét elvenni vagy elriasztani, de mint Pál megpróbáltatása ugyanúgy a te szenvedéseid is hasonlóak Isten legigazabb hívõiéhez. Ha ez igaz, naponta az Õ kegyelmére kell, hogy teljes mértékben támaszkodjál. Helyzetedbõl való kimentés nem fog gyorsan, nagy változással elõállni, de napról napra be fog teljesedni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni; Az nem bûn, hogy kérdezzük Istent ; miért szenvedek, miért ez a soha nem végzõdõ fájdalom? De jobb ha nem kérdezed, mert Isten nem válaszol az ilyen kérdésekre. Õ nem tartozik nekünk semmiféle magyarázattal.

Dávid õszintén kérdezte, "Miért csüggedsz el lelkem és nyugtalankodol bennem?...Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Miért csüggedsz el lelkem és miért nyugtalankodol bennem? (Zsolt. 42:6, 1o, 11) Jól tudjuk a Szentírásból, hogy Isten szerette Dávidot, mégsem válaszolt Dávid kérdéseire.

Jézus kérdezte, "...Atyám, ha lehetséges múljék el tõlem e pohár... Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?" (Máté 26:39, 27:46) De sehol sem található feljegyzés arról, hogy Isten válaszolt szeretett Fiának kérdéseire.

Én magam is kérdeztem hasonló kérdéseket életemen keresztül. 28 éves koromban hoztam családomat New Yorkba, hogy bûnszövetkezetek tagjaival és kábítószerektõl függõ emberekkel dolgozzak. Csak egy pár évvel késõbb, egy napon feleségem összegörnyedt fájdalmában. A kórházba siettünk vele és sürgõs operáción esett át. Egy narancs nagyságú daganat volt a beleiben. Rákja volt.

Emlékszem Istenhez fordulva kérdeztem, "Miért Uram? Mindent otthagytunk és követtünk téged ide, Életünket adtuk, hogy ezeken az utcákon neked szolgáljunk. Miért van mindez? Haragszol reánk valamiért? Mit tettem?

Ugyanezt kérdeztem ötször is, minden esetben mikor Gwen egy újabb rákot kapott. És kérdeztem 28 operáción keresztül.

Megint kérdeztem Istent mikor Houstonban lányunk Debbie ráktól fájdalomban összegörnyedt. Ugyanott volt rákja mint ahol anyjának. Felkiáltottam az Úrhoz, "Uram, elég volt amin Gwennel átmentünk, ez már túl sok. Miért?"

Megint kérdeztem, mikor másik lányunk, Bonnie El Pasóban, Texasban feküdt a kórházban míg rák elleni sugárzást kapott 3 napig. Az orvosok 3o%-os élet lehetõséget jósoltak. Megint sírtam az Úrhoz, "Uram, biztos haragszol rám. Nincs más magyarázat. Mennyit vársz el tõlem?"

Végül egy csendes útra kihajtottam a kocsimmal és 2 óráig egyedül kiáltottam Istenre, "Nincs ennek vége? Mindent neked adtam minden nap a Tiéd vagyok. Mégis minél többet kereslek annál több a szenvedés?"

Azt is tudom, hogy milyen az mikor Sátán küldöttje csapásokkal harcolt ellenem. Keserves kísértések csábítottak. Ellenségeim minden oldalról támadtak, rágalmaztak hamis hírekkel, igazságtalanul vádoltak és barátaim hátat fordítottak. Azokban a sötét idõkben térdre esve sírtam, "Miért Uram? Minden amit kívánok az egyedül Te vagy, miért engeded, hogy Sátán így kínozzon? Mennyi ideig kell küzdenem ezzel a gyengeséggel?" De ugyanúgy ahogyan Isten nem magyarázott s emmit el Pálnak, soha nem válaszolt kérdéseimre.

Hiszem, hogy mikor végre a mennybe leszünk az Úr fog felelni a sok "miért"-re. Egy örök élet lesz arra, hogy kérdéseinkre választ kapjunk. És mikor mindent megértünk látni fogjuk, hogy minden ami történt egy nagy terv része volt, egy tökéletes terv része amit az szeretõ Atya irányított, aki tudta, hogy mire van szükségünk, hogy Õbenne haladjunk elõre, arcra borulva, alázatossággal.

Sokszor hallottuk, hogy mit jelent a szó: kegyelem. Egyszerûen Isten által adott meg nem érdemelt kegy és áldás. De hiszem, hogy a kegyelem sokkal több mint ez. Véleményem szerint a kegyelem minden amit Krisztus jelent számunkra a szenvedés idején - erõ, hatalom, gyöngédség, irgalom, szeretet - hogy átvigyen szenvedéseinken.

Amint visszatekintek az elmúlt évekre, nagy megpróbáltatások idejére, szenvedésre, kísértésekre és csapásokra, vallomást teszek arról, hogy Isten kegyelme elég volt. Kegyelme hozta Gwent, Debbiet és Bonniet keresztül a betegségeken, de ma feleségem és leányaim erõsek, egészségesek és ezért köszönetet adok az Úrnak.

Kegyelme engem is fenntartott és ez elég a mai napra. Valamikor a dicsõségben az én Atyám fel fogja fedni gyönyörû terveit. Meg fogja mutatni, hogyan voltam képes türelemre szert tenni a megpróbáltatásokon keresztül, hogyan tanultam együtt érzést mások szenvedésével, mit jelent az, hogy "... az én erõm erõtlenség által végeztetik el", hogyan tanultam meg az Õ tökéletes felém áramló hûségességét, hogyan váltam egyre inkább, remélhetõleg olyanná mint Jézus.

Még mindennek ellenére is kérdezhetjük, "miért", de minden egy rejtély marad. Én elfogadom ezt míg Jézus jön értem. Nem látom a megpróbáltatásaimnak végét melyeken 5o évig mentem keresztül és valószínûleg több is lesz.

De mindezen keresztül is Krisztus egy állandóan növekvõ erejét kapom. A tény az, hogy dicsõségének legnagyobb megnyilvánulásai a legnehezebb idõkben adattak nekem. Ugyanígy, Jézus az életed legmélyebb pontjain fogja irányodba kiárasztani teljes mértékû erejét.

Talán soha nem fogjuk megérteni fájdalmunkat, levertségünket, vigasztalanságunkat. Talán soha nem fogjuk tudni miért nem kaptunk választ gyógyulásra kérõ imádságunkra. De nem kell tudnunk hogy miért, Istenünk már válaszolt: "Kegyelmem a tiéd - és szeretett gyermekem ez minden amire szükséged van."

Dicsõség az Õ Szent Nevének!

Download PDF