A rostálási folyamat | World Challenge

A rostálási folyamat

David WilkersonJuly 16, 2001

Halála elõtti estén Jézus, a pászka ünnepén együtt étkezett tanítványaival. Meghitten töltötték együttlétüket. Amikor pedig befejezték az étkezést, Krisztus komolyan jelentette ki, "De imé annak a keze aki engem elárul, velem van az asztalon" (Lukács 22, 21) Sátán szemtelenül hatalmába kerítette Jézus egyik saját tanítványának, Júdásnak a lényét.

Elõzõleg ugyanennél az asztalnál egy másik hihetetlen pillanatot láthattunk. Jézus egy darab kenyeret vett kezébe, ami megtört testét jelképezte, bemártotta a borba és Júdásnak nyújtotta. A cselszövõ tanítvány démon hatalmában lévõ kezet nyújtott ki Jézus felé, és elfogadta a kenyeret. Mintha Sátán maga vette volna el, és törte volna meg kezében Jézus testét.

Talán csodálkozol, mint én is: hogyan lehetséges, hogy az ördög Júdást így birtokolni tudta? Senki nem tud ilyen mélyre visszaesni egy éjszaka alatt. Senki sem képes olyan bûnbe esni hirtelen, hogy még az Isten Fiát is tudatosan elárulja. Sajnos az igazság az, hogy Júdás élete könnyûvé tette Sátánnak a gyõzelmét. Az evangélium feltárja, hogy Júdásnak kapzsiság volt a múltjában. És mivel helyet adott ennek a mindig többre vágyó szellemnek, Idõvel Sátán képes volt õt csalásra késztetni.

A századokon keresztül ugyanez történt keresztény hívõkkel, újra és újra. Sátán elerõtlenít sok-sok keresztényt, azokat akik nem hagyták magukat megtisztítani megrögzött bûneiktõl. Láttam Istenfélõ szolgálókat elesni jobbra és balra, olyanokat akiket Isten hatalmasan használt. Az évek során ezek valamilyen testi vágyba keveredtek bele, és nem voltak hajlandók engedni. Az ilyenek bukása nagyon kemény volt, mindent elvesztettek.

Isten erõteljesen használta Júdást. Csodákat mûvelt a többi tanítvánnyal együtt, betegeket gyógyított, és ördögöket ûzött ki. És mint a többiek, õ is közel volt Jézushoz, és követte azt aki az élõ Ige. A tömegek Júdást mint egy Istenfélõ szolgát ismerte.

Mégis a Biblia világossá teszi: a kezdettõl fogva, Júdás a bûn munkása volt. Titkos vágyai csak a felszín alatt bujkáltak. És nem volt semmi, ami ebben az áldott emberben változást tudott volna hozni azáltal amit látott vagy halott Jézus életében, hogy a szívében bujdosó bûnt megérintse. Júdás teljesen át volt adva vágyainak. És az eredmény az volt, hogy az ördög teljesen hatalmába kerítette életét.

Egyszer találkoztam egy szolgálóval, akivel hasonló dolgok történtek. Azt mesélte, "Apám egy prédikátor volt 5o évig és mindig szegény volt. Mikor visszavonult mindannyian teljes szegénységben, csak éppen hogy megéltünk. Egy pár évvel ezelõtt meglátogattam õket a lakókocsijukban, éreztem, hogy egy hang erõsödött fel bennem. Megígértem magamnak, hogy sohasem leszek ilyen szegény. Akármit is kell tennem, megteszem, hogy biztonságban élhessek."

Ez az ember egy vezetõ személyiség volt az egyik egyházban több pásztor felett. De hamarosan sötét ingatlan üzletekbe kezdett el pénzt fektetni. Tudta jól, hogy ez helytelen volt, de képtelen volt megszabadulni az utána vadászó szellemtõl. Mindig attól félt, hogy szegényen fogja életét végezni. Mint Júdás, ez az ember is egy könnyû célpontja volt Sátánnak, aki szívét teljesen elfoglalta.

Néhány évvel ezelõtt egy jól ismert prédikátor szexuális bûne nyilvánosságra került, megrázva az egész világot. Keresztények tömegei csodálkozva kérdezték, "Hogyan tud egy Istenfélõ ember ilyen bûnbe esni?" Mielõtt a miniszter leleplezõdött felhívtam õt, hogy beszéljek vele arról ami elõtt áll. Bevallotta hogy pornográfiával foglalkozott évekig, gyermekkora óta. "Évekig zaklatott engem" mondta. "És viseltem ezt a terhet szolgálatomon keresztül." Más szóval, még mikor erõteljesen prédikált, még akkor is vissza esett ebbe a bûnbe. Nyilvánvalóan az ilyen megkötöttség nem egy éjjelen át keletkezik. Az ördög kijelölte õt magának korán és soha nem tudta élvezni a teljes, gyõzedelmes életet.

Hiszem, hogy keresztények sokasága él így manapság. Az Úr használja ezeket, imádják Istent hevesen és szolgálják az Urat õszintén. De valamikor megengedték, hogy egy bûn az életükbe belépjen és idõvel mélyen begyökeredzett szívükbe. És most egy könnyû célpontjai Sátánnak. Az ördög elfoglalta a gyengeségük területét és uralkodik felettük.

Most, a Pászka ünnepén, Sátán tudta, hogy Jézus királysága közeledik. Így hát miután Júdást a hatalmába tudja keríteni, utána a többi tanítvánnyal fogja folytatni. Hiszem hogy jelen volt az asztalnál, "Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak." (Lukács 22:24) El tudjátok képzelni ezt a beszélgetést? Percekkel azelõtt közeli kapcsolatban élvezték Jézussal az Úrvacsorát, aki megmondta nekik, hogy meg fog halni. De úgy látszik, hogy semmit sem értettek Jézus beszédébõl. Ehelyett arról kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a vezetõ miután Jézus eltávozik.

Sátán számára ez egy rés volt. Valószínûleg egyenként felbecsülte a tanítványokat, fontolgatva magában, "Ki legyen a következõ? Nem Nátánael. Jézus azt mondta, benne nincs hamisság. Talán János? Nem, õ túl közel van a mesterhez, mindig a kebelén van. Ah, ott van Péter. Jézus egy sziklának nevezte õt. Tulajdonképpen Jézus azt mondta, hogy egyházát Péternek azon a kijelentésén fogja felépíteni, hogy Jézus a Messiás. Igen, Péter a következõ. Ha hozzá tudok jutni meg fogom gyengíteni a jövendõ egyház alapjait."

Valószínûleg ismeritek Jób történetét az Ó Testamentumból. Ha igen, akkor emlékeztek arra, hogy Sátán nem tudta ezt az Istenfélõ embert megérinteni anélkül, hogy mennyei engedélyt ne kapott volna. Az Úr megmondta az ördögnek, hogy csak egy bizonyos határig mehet Jóbbal. Megtámadhatja testét, átviheti elképesztõ megpróbáltatásokon, de nem ölheti meg.

Most Sátán Péter után ment. Azt mondta, "Jézus, arra hivatkozol, hogy egyházad ennek az embernek kijelentésén építed fel. Rendben van, ha olyan biztos vagy, hogy ez az ember ténylegesen olyan mint egy szikla, engedd meg, hogy egy ideig rostáljam. Látni fogod, hogy õ nem kõkemény és nem érdemes , hogy alapkõvé tegyed. Mélyen, legbelsõ lényében õ nem kõkemény, hanem olyan mint homok. Tudod, hogy már elfogtam az egyiket a 12 közül. Péter ugyancsak fel fogja magát adni, ugyanúgy mint Júdás."

Azt tudjuk már, hogy az Úr megengedte Péter átrostálását. De miért volt ez szükséges? Hiszem, hogy a Pászka ünnepi jelenete ad erre megértést. Jézus megígérte a tanítványainak, "Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, itélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét." (Lukács 22:29,3o) Jézus követõi ezeket hallva biztosan boldog izgalomba jöttek. Jövõjük teljes biztonságban volt a mennyekben. Még széket is biztosított nekik az asztalnál. És mindegyikük koronát fognak hordani, kormányozva és uralkodva az örök életen át.

Micsoda hihetetlen ígéret a biztonságra. Jézus szavai elegek lennének, hogy bárkit tökéletes hitbe és biztonságba helyezzenek azt örök életre. Amint Péter hallgatta, valószínûleg mély szeretetet érzett és azt gondolta " Egy erõs ígéretem van Jézustól, mint a vas. Örök életen át fog engem használni, és ez teljes mértékben felszabadít engem most arra, hogy zavartalanul szolgáljam Õt."

De Péter öröme és álmodozását hirtelen megzavarták. Jézus egyszer csak ezt a furcsa figyelmeztetést mondta neki, "Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Imé a Sátán kikért téged, hogy megrostáljon mint búzát." (Lukács 22:31) El tudom képzelni Péter meglepõdését. Valószínûleg felkiáltott, "Miért akarna Sátán engem, Uram? Talán szívem gonosz? Mit tettem, hogy kijelölt engem? Nem én voltam az elsõ aki elismerte Istenségedet? Mikor mások kételkedtek, én nem. Még a tengeren is jártam veled. Hát mit jelent az, hogy meg leszek rostálva? Azt próbálod mondani, hogy, Sátán megkérdezte, hogy ezt megteheti-e velem és te beleegyeztél? Hol van a te védelmed, Jézus? Mi történik itt?"

Azokban az idõkben Izráel földmûves társadalom volt, így mindenki megértette, hogy mit jelent a rostálási folyamat. Falusi munkások rálapátolták a búzát a rostára, mely egy kicsit nagyobb volt mint 1mx1m, egy fa keret, melynek alja egy szita volt. A munkások aztán erõsen rázták a szitát, és a föld és más szennyezõdés kihullott, csak a tiszta búzaszemek maradtak meg.

Rostálás nyilvánvalóan egy tisztítási módszer volt, elválasztva a haszontalant, rosszat a jótól és használhatótól. Kérdezheted, " Miért akarná Sátán Pétert megrostálni, ha csak jó maradna meg?" Véleményem szerint Sátán azt gondolta, hogy Péter hite nem elég erõs, és nem fogja kibírni a rázást. Olyan hevesen akarta megrázni Pétert, hogy be tudja majd bizonyítani, hogy csak polyva marad.

Péter azt felelte Jézusnak, "Õ pedig mondá néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!" más szóval, "Mindenre készen vagyok, börtönbe megyek veled, keresztre feszíthetnek veled, meghalok melletted. Már megmondtad, hogy mi vár reám az örök életben. Mit tehet egy kis rostálás velem?"(Lukács 22:33) De az igazság az, hogy soha senki sincs készen a rostálásra. Testi mivoltunkban nincs semmi, ami elõ tudna készíteni arra a fajta rostálásra amivel Péter állt szemben.

Én hiszem, hogy az Úr megengedi Sátánnak hogy megrostálja a önbizalommal megtelt, különösen önmagában bízó keresztényeket. Az ilyen jól tanult hívõk meg vannak gyõzõdve, hogy képesek kezelni akármit is hajít Sátán eléjük. Azzal dicsekednek,"Ha az ellenség valaha is megpróbál engem letörni, Isten ereje által fogom eltaposni. Ki fogom kergetni életembõl az Igével. Az ördög nem nyúlhat hozzám."

Hallok ilyen dicsekedést Amerika szószékeirõl minden irányból. Természetesen, abban egyetértek velük, hogy gyõzelmünk van az ördög felett Jézusban való hit által, amit a kereszten nyert részünkre. Mégis minden keresztény elõbb utóbb hirtelen meglepõ rostálás alá esik, és nem is veszi észre, hogy az ördög van mögötte. A szellemiekben állandó változások mennek végbe amelyekrõl nekünk fogalmunk sincs. Nem szabad tudatlanoknak lennünk, "...hogy meg ne csaljon minket a Sátán; mert jól ismerjük az õ szándékait." "Mert most tükör által homályosan látunk..." (I Kor. 13:12)

Talán éppen most egy mély megpróbáltatást szenvedsz, egy megmagyarázhatatlan megrázást. Úgy érzed, hogy minden teljesen felfordult, és azt gondolod, hogy gonoszság van benned. De az egész idõ alatt Sátán rostál téged mint búzát, Isten engedélyével.

Ne érts félre: az ördög nem nyúlhat Isten népéhez amikor csak tetszik neki. Egyszerûen nem képes minket lehúzni akarata szerint. Továbbá, van egy biztosítékunk: az Úr csak azokat engedi a rostálás folyamatán átmenni akiket kiválasztott, hogy felépítsék a lerombolt templomát. Azok a rostálási idõk arra vannak, hogy hitünk tisztán és érintetlenül maradjon. Ezután Jézus tud minket használni az utolsó idõk munkájában ami az egyház helyreállítása: "És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyre állítom és ismét felállatom azt." (Apost. Csel. 15:16)

Jézus megmutatta tanítványainak a különbséget a rostálás folyamata és a szellemi hadakozás között. Azt mondta: "Monda nékik: De most akinek erszénye van elõvegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el a felsõ ruháját és vegyen szablyát."( Lukács 22:36) Krisztus lényegében azt mondta, "Most el foglak hagyni titeket, és erõs szellemi csatákkal fogtok szemben állni. Mindeddig veletek voltam, védtelek, de most hit szerint kell majd élnetek. Meg kell hogy ragadjátok a szellemi kardot és harcolnotok kell a hit jó csatáját."

"De van a szellemi csatánál egy sokkal nagyobb próbatétel. És ez a rostálási folyamat. A rostálás az olyan mint egy közvetlen személyes hadakozás Sátánnal, egy olyan csata amelyen kevesen mennek keresztül. "Péter, te az ellenség kezében leszel egy darabig. És a kardod semmit sem fog érni. Az ördög egy olyan támadást fog indítani ellened, amely el akarja pusztítani hitedet. El akarja lopni minden reményedet melyet én adtam neked."

Mikor rostálva vagyunk, Sátán fegyvertárából mindenféle gonoszt olt be elménkbe. Elhiteti velünk, hogy ezek a gonosz gondolatok a saját szívünkbõl erednek, nem pedig a pokolból. Ez a megpróbáltatás olyan pokoli és elcsüggesztõ, hogy Krisztus nem enged minket az ilyenbe ígérete nélkül, hogy imájával keresztül fog minket vinni. Pétert is meggyõzte, "De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited." (Lukács 22:32) Amit mondott, "Péter, én nagyon jól tudom, hogy ez egy nagy tétre menõ csata a te hitedért. És imádkozni fogok érted minden percben míg ezalatt a támadás alatt leszel. Elõre megmondom mindezt, hogy ne essél el hitedben."

Jézus figyelmeztette Pétert, hogy szigorúan próbára lesz téve, "...Mondom néked Péter; ma nem szól addig a kakas míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem." (22:34) Mégis Péter biztos volt benne, hogy õ készen van. Pár órával késõbb, mikor a tömeg jött, hogy letartóztassa Jézust, ez a tanítvány mestere védelmére kelt. Bátran kihúzta kardját és levágta az egyik ember fülét.

De az igazi rostálás nem itt, hanem késõbb kezdõdött. Akkor amikor Jézus az ítélõszék elõtt állt. Péter kint volt, melegedett a tûznél mikor a cselédlány felismerte õt: "És meglátván õt egy szolgáló leány amint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!" (22:56) Amint a leány bámult reá, Péter elkezdett remegni. Gyorsan válaszolt, "...Asszony nem ismerem õt" (22:57)

Ekkor Sátán kezében volt Péter, a rostára lett helyezve, és a szita vadon kezdett rázni. A Szentírás azt mondja: "És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig mondta: Ember, nem vagyok!" (22:58) Ekkor már Péter igazán meg lett rázva, nem értette hogy honnan jöttek szavai. Végül, egy órával késõbb egy harmadik személy is felismerte õt és azt mondta: "Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is....és Péter mondá: Ember, nem tudom mit mondasz! És azonnal mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas." (22:59-6o) Egy másik leírás szavai szerint Péter káromkodni kezdett.

Próbáld elképzelni a jelenetet. Egy pár órával azelõtt, ez a hívõ tanítvány Jézus legbátrabb védelmezõje volt, kardját kihúzta a lehetetlen helyzet ellenére is. De most, Péter teljesen megtört, mert még Jézust is képes volt megtagadni. Sátán valószínûleg kárörömmel telt meg és gondolta, "Megszereztem Pétert, vége van, mint Júdásnak. Ki lesz a következõ?"

A harmadik tagadás pillanatában, az Ige mondja, "...megszólalt a kakas, és hátrafordúlva az Úr, tekinte Péterre."(22:6o-61) El tudod képzelni hogy mit érzett Péter amint mestere reá nézett? Abban biztos vagyok, hogy ez a tekintet nem a szemrehányás tekintete volt. Krisztus nem azt mondta, " Hogyan tudtad Péter ezt megtenni? Istent káromoltad , megtagadtál engem, habár ezek az emberek jól tudják, hogy te az enyém vagy. Hogyan tudtál ilyen mélyre süllyedni mindaz után amit érted tettem?"

Ellenkezõleg, Jézus Pétert segítve elõre megmondta, hogy ezek történni fognak. És most tekintetével meg akarta nyugtatni, mintha azt mondta volna, "Csak légy erõs, barátom. Emlékszel, figyelmeztettelek, hogy Sátán rostálni akar? Le akar húzni téged és lerombolni az egyházamat. De emlékeztetlek most, Péter, hogy rendbe fogsz jönni, te fontos vagy nekem. Ne fuss el tõlem. Ez a harc a végsõ idõkig fog tartani, és elõtted nagy feladatok állnak.

Bizony, Jézus azt mondta Péternek, "...te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed." (22:32) A szó szerinti görög itt; " mikor visszatérsz, légy erõssége a testvéreidnek." Más szóval Krisztus azt mondta " Péter, meg fogsz tagadni engem, mégis azt mondom neked, hogy meg fogsz újulni, és azután életbevágóan fontos lesz az, amit testvéreidnek fogsz tudni nyújtani. Áldás leszel azáltal amit tanulsz most."

Ez az ok amiért Isten megengedi a rostálást. Apostol Pál írja: "Áldott...az irgalmasságnak Atyja és minden vígasztalásnak Istene; aki megvígasztal minket minden nyomorúságban, hogy mi megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba eseteket azzal a vígasztalással amellyel Isten vígasztal minket. De akár nyomorgattatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére amelyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztalatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erõs felõletek. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is." (2 Korint. 1:3-7)

Világos, Isten megengedi, hogy szolgái mély vizeken haladjanak át, olyan kríziseket elviselve, melyet akkor nem értenek meg, azért, hogy bizonyságul és vigasztalásul lehessenek mások számára. Így, a megrostált hívõk segíteni tudnak majd újra felépíteni Isten házának leomlott részeit .

Csak gondolkozz ezen: Péter rostálásának semmi köze sem volt testi kísértésekhez, mint például testi vágyak, kapzsiság, vagy irigység. Nem, Sátán támadásának a célja az volt, hogy aláássa Istennek hozzá való ígéreteit. Azt akarta Péterrel elhitetni, hogy teljes mértékben érdemtelen volt Jézus ígéretére a mennyekkel kapcsolatban. És egy darabig Sátán sikeres volt. Miután Jézus Péterre nézett a tanítvány kiment és keservesen sírt. Csak képzeld el a hazugságokat amiket Sátán ordított ennek a megtört embernek:

"Tehát te vagy Jézus sziklája? Te vagy az aki fel fogod építeni a leomlott egyházat? Csak nézz magadra, Péter. Egy gyenge síró gyerek vagy, egy Istent káromló. Megtagadtad azt aki hívott téged és szeretett téged. Ha azt gondolod, hogy Jézus asztalánál fogsz ülni Paradicsomban, felejtsed el. Vétkeztél a világ világossága ellen, nem vagy érdemes ígéreteire. Gonosz vagy, véged van. Életed véget ért." Péter akkor még nem tudta, hogy egy új életbevágó üzenetet fog vinni az új egyház számára: "Mélyebb kétségben és reménytelenségben voltam mint valaha is azt el tudjátok képzelni, de az én Uram kiemelt ebbõl, hogy vigaszt hozhassak számotokra."

A János 21-ben Jézus már feltámadt a halálból, és többször megjelent követõinek. Minden kétségen kívül, amikor Krisztus a falon keresztül átmenve megjelent a felsõ szobában, (ahol a tanítványok tartózkodtak), az Atya gyengéd szeretetével tekintett reájuk, Pétert is beleértve.

De Péter, érthetõen, még mindig meg volt zavarodva az eseményektõl amelyeken keresztül ment. Egyik nap kijelentette a többieknek, hogy visszatér foglalkozásához, mint halász. Péter nem látta magát többé szellemi vezetõként. Valószínûleg azt gondolta, hogy "Isten nem tud egy ilyen embert használni mint én. Olyan bûnöm van mint senki másnak a történelemben. Semmi sem maradt a számomra".

Visszaemlékezhetsz a történetre ettõl kezdve; Péter rávett néhány tanítványt, hogy jöjjenek vele. Halásztak egész éjjel anélkül, hogy fogtak volna valamit. Ezután a kora reggeli órában egy emberi alak hívta õket a partról. Azt mondta nekik, hogy vessék ki a hálót a csónak másik oldalán. Mikor ezt megtették, annyi halat emeltek ki a hálóval, hogy az majdnem szétszakadt.

Péter tudta, hogy az az ember a parton, Jézus. Azonnal beugrott a vízbe és kiúszott a partra. Ott találta Krisztust amint reggelit készített nekik. Amint a többiek megérkeztek, meghívta õket, "Jertek ebédeljetek" (21:12) Az Úr kinyújtotta kezét az Õ választottjai felé, vágyakozással, hogy vissza térjenek és közösségben legyenek vele. És különösen Péter volt eszében.

Az étkezés közben, Jézus háromszor kérdezte tanítványát, "Simon Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Mindegyik esetben Péter válaszolt, "Igen Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Meg kell hogy értsük, Jézus nem azért kérdezte ezt háromszor, hogy meg legyen gyõzve tanítványának õszinteségérõl. És nem is azért, hogy a többiek hallják. Ez mind Péter miatt volt. Krisztus lényegében azt mondta Péternek, hogy" Tudom, hogy biztonságban vagy az én szeretetemben. Meg vagy gyõzõdve, hogy én hibáid ellenére teljesen és feltétel nélkül szeretlek. De azt akarom, hogy meg légy gyõzõdve valami másról is; arról, hogy én is tudom, te szeretsz engem."

"Visszatértél hozzám teljes mértékben, Péter. És tudom, hogy nem fogsz többé elárulni engem. Ismerem szíved és tudom, hogy szeretsz engem teljes lényeddel. Hát ne hagyd , hogy Sátán megraboljon ettõl. Nyilván biztos vagy az én szeretetemben. Most légy biztos az irántam való saját szeretetedben is. Ez fog felkészíteni téged a munkára amit terveztem számodra a jövõben. És ez pedig az, hogy "Legeltesd az én juhaimat!" (Lásd János Evang. 21:17)"

Szeretteim, a mi egyéni rostálásunknak akkor lesz vége, mikor az ördögnek meg fogjuk tudni mondani, "Az én Megváltóm szeret engem feltétel nélkül, bûneimen keresztül is, mert vissza tértem az õ szeretetéhez. Továbbá meggyõzött engem, hogy ha hibáztam is, Õ tudja, hogy szeretem Õt teljes szívemmel. Ördög, nem tudsz többé megrabolni engem, nem fogom megengedni, hogy mást mondj nekem. Én szeretem Jézust, és Õ tudja azt."

Mint Péter, én is éreztem Jézus különleges érintését életemben. Ragaszkodtam az Õ drága ígéretéhez amit adott, hogy az utolsó napjaim lesznek a legtermékenyebbek. Ugyancsak elfogadtam tõle az "Élet Kenyerét" édes közösségben vele. És elhittem ígéretét, hogy egy korona vár reám a dicsõségben.

De, mint Péter, hirtelen én is ott találtam magamat a szellemi harc közepén, amelyek meghaladták felfogóképességemet. Eltûrtem az ördögi molesztálást és a hazug vádlásokat. És a megpróbáltatásokban nem tudtam, hogy mi volt az ok; saját testem vagy az ördög, vagy Isten dorgálása, hogy megtisztítson valamilyen gonoszságtól. Egyetértettem Jóbbal aki Istent kérdezte, "...add tudtomra miért perlesz velem?" (1o:2) Jób lényegében azt mondja, "Nem értem, hogy mi történik. Miért szenvedem ezt a mély megpróbáltatást?" Hiszem, hogy ezek a rostálások két esemény között találhatók; erõteljes megnyilvánulások ideje és a királyság céljára szolgáló hasznosság között. Csak gondolkozz azon amit Pál mondott, hogy mit tanult megpróbáltatásin keresztül: "Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust;magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat a Jézusért. Mert az Isten aki szólt; setétségbõl világosság ragyogjon, Õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2 Korint. 4:5-6)

Vagyis Pál azt mondja, a megpróbáltatásokon keresztül tanulta meg, hogy ne önmagát prédikálja hanem Krisztust egyedül. Ezáltal életének ezen a pontján nem önmagára figyelt többé, hanem tanításai, hitvallása és élete teljesen Jézus dicséretére lettek fordítva. Továbbá Pál egyre nagyobb kinyilatkoztatásokban részesült. Azt mondja, hogy a Szent Szellem megvilágította szívét, több értelmet hozva, hogy azzal képes legyen tanítani Krisztust a többieknek. Milyen csodálatos helyzetben volt: teljes megaláztatásban, de teli kinyilatkoztatással, fénnyel és Isten dicsõségének látványával.

Végül, Pál elmagyarázza, hogy mi következett ezek után a kinyilatkoztatások után: "Mindenütt nyomorogattatunk és meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe,üldöztetünk, de el nem hagyatunk: tiportatunk, de el nem veszünk; mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen ami testünkben. Mert mi akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek." (4:8-12)

Figyeld meg azokat a nehéz szavakat miket Pál használ itt; baj, zavar, üldözés, hordozza testében a haldokló Jézust. Egyszerûen szólva, Pál a rostálási folyamatot magyarázza el. Elõször nem tudta megérteni, hogy miért követi Isten Szellemének csodálatos munkáját életében egy zavaros megrázó idõszak. Ezután a Szent Szellem feltárta az okot: Nem azért volt ez, hogy bûnre mutasson vagy hogy megfegyelmezze õt. Inkább Pál azt mondja, mások érdekében volt ez: "Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére...és igen-igen nagy õrõk dicsõséget szerez nékünk." (4:15-17)

Pál tisztán látta, miért van az, hogy egyes hívõk többet szenvednek, több megrázást bírnak el, nagyobb megpróbáltatásokkal állnak szemben: "Ez Krisztus testének érdekében van. És végeredményül minden Isten dicsõségére történik. Amint mások figyelnek téged, hogy miképpen reagálsz a legforróbb tûzre, látni fogják azt és meg fogják érteni, hogy Isten nem fogja elhagyni õket sem a megpróbáltatásokban."

Drága Szent, a rostálás amelyen most átmész, a családod, barátaid, munkatársaid és azok érdekében van akik körülötted vannak és akik szeretik Jézust. Ne félj a megpróbáltatásoktól. Jézus tudja , hogy mi lesz a vége. És azt mondja, amint Péternek is mondta, "Tarts ki barátom, Én imádkozom érted. Mikor a por leülepszik és a levegõ megtisztul, felépítlek megint és használni foglak, hogy építsd egyházamat. Egy örökkévaló célom van a rostálás mögött. Mindez a dicsõségem megnövelésére van."

Dicsõség az Õ Szent Nevének!

Download PDF