A nagy és végleges szakadás | World Challenge

A nagy és végleges szakadás

David WilkersonOctober 2, 2006

Pál apostol beszél a végleges „hitehagyásról”, amely az utolsó napokban lesz a föld lakosai között. Mi ez a „szakadás?” Ez az Igazság visszautasítása, amelyet "régen hittünk és hirdettünk". Leegyszerűsítve, ez Isten igazságától való eltérés. Pál ír erről a szakadásról:

„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Ő hozzá leendőm egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háborítassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a SZAKADÁS és megjelenik a bűn embere a veszedelemnek fia.” (2 Thess. 2:1-3)

Az utóbbi időkben, a Szent Szellem Ezékiel 16-ik fejezetét sugallta szívembe, hogy olvassam és tanulmányozzam, amit az elszakadt egyházról beszél. Amint olvastam, Isten szomorúsága áradt az írásból, megtört szívét mutatta, mert egyháza elfeledkezett alapjairól és hátat fordított dicsőséges kezdetének. Ezékiel próféta szerint, Izrael olyan romlott lett, hogy szajha egyházzá vált, rosszabb volt, mint Szodoma. A nép, akiket Isten felszabadított, megtisztított és megáldott, ellene fordult, megtagadva az igazságot amelyet régen hittek és hirdettek. Hitehagyásukkal Isten szívét döfték át.

Ezért az Úr Ezékielt Izraelbe küldte, hogy Isten maró hangvételű üzenetét vigye el hozzájuk, amely azonban kettős jelentésű jövendölés: először beszél Izraelhez, másfelől pedig a mai egyházához. Ezékiel ezekkel a kemény szavakkal kezdi: „Azért te rima, halld meg az Úr beszédét” (Ezékiel 16:35) Ez volt Isten üzenete:

„Amikor megtaláltalak, a nyílt mezőre voltál kidobva, elhagyatva és vérezve. Megmentettelek és szerettelek, megmostalak, felöltöztettelek, és ékszerekkel ékesítettelek. És szövetséget kötöttem veled és az enyém lettél. Sikert hoztam rád és a pogányok között híred ment tökéletességed miatt…” (16:5-11, saját szavaimmal mondva.)

Csak gondold meg: itt volt egy nép rabszolgaságból és haláltól megszabadítva, áldásokkal felékesített és szeretett menyasszonyként. Nem ugyanez az Isten népének tanúvallomása manapság? Mi is mind vérben, bűnben rekedve voltunk, mikor Jézus megtalált minket, megtisztított és meggyógyított. Felszabadította mindazokat, akik hozzá járultak és áldásainak záporával új teremtéssé váltak, tanúként a világ számára.

Az újszövetségi egyház szellemi atyáira gondolok, akik életüket adták az evangélium védelméért; a tanítványok és apostolok kezdettől fogva Isten teljeskörű szándékát prédikálták; halálukig Krisztust hirdetve, mint a Messiást. Az Úr az első század egyházát ajándékai és áldásai záporával árasztotta el, és azok virágoztak lélekben és az igazságban. Hamarosan világszerte a pogány nemzetek között is ismeretes lett befolyásuk.

A korai egyház által ültetett gyökérből sok ágú fa növekedett ki. Ágai a különböző felekezeteket és szervezeteket, gyülekezeteket, mozgalmakat képviselik és sokféle kifejezést és formát vettek fel: baptista, metodista, presbiteriánus, püspöki, pünkösdi, lutheránus, karizmatikus, stb. Tanulmányozva ezeket, mindegyikük alapítói Istenfélő mártírok lettek, mert Isten tiszta Igéjét hűségesen követték.

Könyveim között kilenc kötetem van John Wesley-től, aki a metodista egyház alapítója és Istenfélő ember volt, aki sírt Anglia, Skócia és Írország lelki állapota felett, szüntelenül imádkozva értük. Odaadó lelki élete kezdeményezte a történelem egyik legnagyobb szellemi ébredését; a metodizmust.

Wesley korán reggel felkelt és a szénbányákhoz lovagolt, hogy prédikáljon mielőtt dolgozni kezdtek. Hihetetlen nehézségeket szenvedett el szolgálatáért, néha hallgatói még össze is verték, de Wesley türelmesen munkálkodott míg végül az „ébredés” elérkezett, amely a brit társadalmat teljes mértékben átváltoztatta, a börtönöktől a kormányzati magasságokig.

Amerika korai történelmében a metodista prédikátorok Wesley-hez hasonlóan, sátoros gyülekezetekben prédikáltak. Ezek a Szent Szellem ihletével, Wesley-hez hasonló buzgalommal lovagoltak Kentucky-n, Tenessee-n és a Középnyugaton át. „Circuit rider”-nek, magyarul körutazó lovasoknak nevezték őket. A nyitott ég alatt mezőkön ütötték fel sátorukat, és a nép a környék minden sarkából oda gyülekezett. A mennyei hatalommal átadott prédikációk olyan erőteljesek voltak hogy mély bűnbánatot keltve a hallgatóság bűneiket vallva sokszor ájultan feküdt vagy bocsánatért sírva könyörgött.

Gondold át a modern pünkösdi mozgalom kezdetét. Ez a mozgalom a múlt század elején, egy Azusa utcai kis kápolnában, Los Angeles-ben kezdődött. A gyülekezet pár szerény fekete és fehér emberből állt, akik imádkozásra és böjtölésre adták magukat. És a Szent Szellem erővel nyilvánult meg nekik. A kápolnában a lelki meggyőzés olyan erőteljes volt, hogy amikor emberek léptek be oda, arcra estek.

Hamarosan kíváncsi látogatók érkeztek, hogy részesülhessenek az ébredésben. Később még messzebbről is jöttek és az Azusa utcai ébredés kiterjedt az egész világra. Abból a kicsinyke templomból igazságos férfiak és nők emelkedtek ki telve a Szent Szellem tüzével, nem hajoltak meg nemzedékük bálványainak. És ebből az ébredésből eredt a pünkösdi mozgalom és szervezeteik; Assemblies of God, (Isten gyülekezetei), Church of God (Isten Egyháza), stb.

Ugyanúgy, amint Isten az ősi Izraelnek mondta, mondhatná ezekről a gyülekezetekről is, hogy: „Megtaláltalak szükségetek idején. Felemeltelek, felöltöztettelek az igazságosság fehér köntösébe, szerettelek és megáldottalak. Szegény voltál, de gazdaggá tettelek és befolyásod a nemzetekre áradt ki.”

„De ezek után büszke lettél és a prostituálttá tetted magad. Visszaéltél ajándékaimmal. Elfelejtetted, hogy én találtalak meg: ruhátlanul, elhagyatva, segítség nélkül.” „És minden utálatosságaidban és paráznaságaidban nem emlékeztél a te ifjúságod napjaira, amikor meztelen és befedezetlen voltál, véredben eltapodva voltál.” (Ez. 16:22)

Ez a „hitehagyás” legnyilvánvalóbb formája: mikor Isten népe elhagyja a felszabadító igazságot. Az Úr lényegében azt mondta Izraelnek: „Egykor vallottál és hittél, de az igazság árulója lettél. Elhagytad a régi utakat, és az ember által kitalált módszereket választottad. Nem szeretsz engem többé, és nem bízol bennem, inkább saját útjaidon jársz, és haragra ingereltél engem.”

„Te házasságtörő asszony! Férje helyett idegeneket fogad el! (16:32) Isten népe erre hajlik, vagyis visszahanyatlásra vagyunk hajlamosak. Sokan közölünk az Úrral való életünkben egy ponton elfelejtjük kezdetünket. Elfelejtjük, hogy milyen volt amikor bűnben megtaláltattunk, megtisztíttattunk, és Isten szeretett és áldott minket. Idővel pedig langyossá vagy hideggé váltunk iránta való szeretetünkben. A más dolgok iránti szeretet fontosabb lett.

Talán visszautasítod ezt a magyarázatot, és ezt mondod: „Ezékiel 16 nem erről szól, ez nem a helyes magyarázat. A próféta csak a természetes Izraelről beszél.” Ellenkezőleg, Pál állítja, hogy az ószövetségi igazságoknak kettős alkalmazásuk van, az akkori és a mostani; „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.”(1 Kor. 10:11) Olvasd és láthatod, hogy ilyen szövegösszefüggésben Ezékiel példabeszédben prófétál, és Isten szívét tárja elénk, hitehagyott népe miatt.

Szeretnék egy elsőrendű példát adni egy ilyen hitehagyásra napjainkból. Az elmúlt években a püspöki (episzkopális) egyházról szóló hírek rendszeresen megjelentek az újságokban. Ez az egyik legnagyobb és legrégibb felekezet a világon, tanítása mélyen gyökeredzik a Bibliában. A feltámadt Megváltóról prédikáltak és szószéküket Isten megáldotta szent prédikátorokkal. Bizony, a püspöki egyház befolyása az egész világra kiterjedt, Európától Afrikáig és Amerikáig.

Most azonban ez a hívő egyház elszakadt eredetétől, hitehagyott lett:

  • Ez az első felekezet, mely homoszexuális püspököt szentelt fel.

  • Némely püspöki vezetők próbálják félremagyarázni Jézus Isteni mivoltát.

  • Nemrég püspökök és az egyház nem hivatásos tagjai a nemzeti vezetőségben elrendelték, hogy az egyház különböző területein a helybeliek maguk határozhatják meg a Szentháromság értelmezését. Eszerint Isten lehet női személy, Jézus jelképezi a szeretet fogalmát, és a Szent Szellem az emberek saját személyes felfogása alapján lesz elfogadva. Ez nem más, mint Istenkáromlás!

  • Az újonnan választott főpüspök egy nő, aki elfogadta a homoszexuális témát és az egyház szétszakadás előtt áll. Helybeli gyülekezetek megszüntették támogatásukat és az afrikai egyházak „sírva” kiáltják, hogy az amerikai egyházak elhagyták hitüket. Jelenleg pedig a tagság száma egyre csökken.

Angliában ugyanez történik az anglikán egyházban. Ott a tagság száma úgy összezsugorodott, hogy a századokon át létező templomok épületei egymás után bezárnak. Ezt a folyamatot „leszentelésnek” hívják. Ezek a csodálatos templomok a múltban telve voltak lelkes hívőkkel, de az anglikán egyház úgy lehanyatlott, hogy több gyönyörű templom-épületet el kellett adniuk, és ezek közül némelyek éjjeli mulatóhelyekké vagy titkos hitű (okkult) múzeumokká és még iszlám mecsetekké is váltak.

Mindkét egyetemet Istenfélő prédikátorok alapították, mint bibliai iskolákat. Hatalmas ébredések söpörtek át egyszer ezeken a kollégiumokon és felkent prédikátorok emelkedtek ki innen. De ma az ateizmus melegágyai, és Krisztus Istenségének szégyentelen tagadói. Hitehagyott intézetek lettek, messze bibliai gyökerüktől.

Ugyanez igaz a Columbiára, New Yorkban és a Princeton-ra New Jerseyben. Mindkettőt Istenfélő prédikátorok alapították, de ezek az egyetemek is elhagyták a hitet. Sokak számára Isten nem a mennyei Atya, hanem „talán” valami női istenség. Krisztus nem az Isten Fia, hanem csak egy jó ember és erőteljes szellemi tanító.

Még keresztény kollégiumokban és evangélikus szemináriumokban is otthont talált a „szakadás kovásza”. Ezekben a bibliai igazság fenntartása, a régi útirány követése elvesztett csata lett. Az új evangélium nem veszi figyelembe Krisztus Istenségét, a pokol valóságát és a bibliai erkölcsiséget.

Fontoljátok meg még egyszer Isten szavait Ezékiel napjaiból: „Élek Én! Azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Szodoma, a te öcséd és, ő és lányai amint cselekedtél te és a te leányaid.. azoknál gonoszabb voltál minden utadban, bűneid miatt, melyekben utálatosabban cselekedtél, igazabbak ők nálad.” (Ez. 16:48, 47, 52)

Ezután az Úr elsorolja Szodoma bűneit, melyek pusztulását okozták: „Ez volt a vétke Szodomának a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegényeknek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodva utálatosságot cselekedtek előttem, és elveszítem őket, mikor ezt megláttam.” (16:49-50)

Lásd mi volt Szodoma fő bűne: Büszkeség és önteltség. Hallottál talán a new york-i „gay pride”-ról ("meleg büszkeség"-ről). Minden évben körülbelül négyszázezer meleg vonul fel New York utcáin. Magasra emelt plakátokat hordoznak, különböző feliratokkal: „God is gay, Christ was gay, Gay and proud of it.” Magyarul: „Isten meleg, Krisztus meleg volt és mi is melegek vagyunk, és büszkék vagyunk erre.” Egyszer láttam, hogy egy meleg kiugrott a felvonulók közül és megtámadott egy embert, akinek plakátján a következő felírás volt: „Jézus szereti a melegeket, csak utálja a bűnt”. Ez az ember csak szeretetet próbált ajánlani, de kegyetlen bánásmódban részesült.

Az ilyen gőgösség ellenére Isten Ezékielen keresztül így szólt, „A hitehagyott egyház büszkesége és gőgössége rosszabb, mint a melegek büszkesége. Még Szodoma sem bűnözött olyan rémesen, mint ti.” A tény az, hogy a végső büszkeség, borzalmas gőgösség, ami Krisztus nevét bemocskolja azzal, hogy Istent nőnek hívják…és hogy az egyháznak nincs mennyei Atyja. (Ha nincs mennyei Atya, akkor nincs Fiú, ami pontosan a központi hazugsága az iszlám hitnek.)

Micsoda mélyen rögzött büszkeség az, ami elrabolja Krisztus Istenségét, aki meghalt értünk, hogy megmentsen minket! De ugyanez a borzalmas büszkeség mutatkozik némely evangéliumi szervezetekben is, eltérítve az egyházat az atyák igazságától. Ez a teljes „elszakadás” hulláma.

Isten legfőképpen a „langyos” evangéliumot utálja, a féligazságot, amit világszerte terjesztenek. Ez az evangélium azt mondja: „Csak higgyél Jézusban és meg vagy mentve. Semmi másra nincs szükség.” Ez egyáltalán nem veszi figyelembe Isten teljeskörű szándékát, ami pedig a bűnök megbánásáról szól és a kereszt felvételéről, hordozásáról, Krisztus képmására való változásról a Szent Szellem munkálkodásán keresztül. Ez teljesen elhallgatja a pokol valóságát és a halál utáni ítéletet.

Ézsaiás figyelmeztetett erre a gyenge, egyszerű hangzású evangéliumra, amit az emberek ma követelnek. Próféciája pontosan a mai időkről szól, mert Isten adta, hogy leírja, „hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre”. (Ézsaiás 30:8)

„Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, akik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik azt mondják a látóknak: ne lássatok és a prófétáknak, ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint igazat, kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!” (Ézs. 30:9-11)

Ézsaiás szerint nem volt szentségről és bűnbánatról való prédikálás. Miért? Az emberek nem akartak hallani helyreigazításról, bűneikről való meggyőződésről. Semmi mást nem akartak hallani, csak egyszerű, könnyű evangéliumot, ami pedig egyáltalán nem az evangélium.

Ezékiel ír az ilyen evangéliumról: „Papjai erőszakot tettek törvényemen, és megfertőztették, ami nékem szenteltetett! Nem tettek különbséget a szent, és ami közönséges, a tisztátlan és a tiszta között nem tanítottak, a szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem” (Ez. 22:26)

A felhígított evangéliumot mázolásnak „ fehérre festésnek” nevezte. Más szóval: „Vakolattal építenek falakat." Talán most tekintélyesnek és erősnek látszanak, de az Úr vihart küld, és le fogja rombolni azokat a falakat. „Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lesz és ti jégeső kövei, hulljatok, szélvihar hasítsad! És íme leomlik a fal.” (13:11)

Ezékiel ezután elsorolta a szörnyű ítéleteket, amelyeken keresztül Isten beszélni fog népéhez: "A ti meztelenségetek láthatóvá lesz. Szigorú ítéletek jönnek, és amikor itt lesznek, az Istent káromló evangéliumotok üressége és reménytelensége nyilvánvaló lesz.”

Ézsaiás prófétált, hogy azon a napon, „A kevély szemű közember megaláztatik és a főember magassága porba hajtatik és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. Minden magas hegyek ellen és minden felemelkedett halmok ellen és minden erős kőfal ellen, és porba hajtatik a közember kevélysége és megaláztatik a főember magassága és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.” (Ézs. 2:11, 15, 17)

Hiszem, hogy az idő közel van, hogy Armageddon-nal állunk szemben. Mindenhol körülöttünk a nemzetek remegnek, és félelemtől reszket az emberek szíve is. Ez nem egy langyos, felhígított evangéliumra való idő. Az a hitszegő evangélium össze fog omolni, amint az ítélet szele kezd fújni. Isten figyelmeztet minket, hogy meg fogja ítélni azokat, akik ezt a gyenge, élettelen evangéliumot hirdetik.

„Mivelhogy megszomorítottátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, és megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam. Ennek okáért hívságot nem láttok, és jövendőt nem jövendölgettek többé, és megszabadítom népemet kezetektől és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez. 13:22, 23)

„Megítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben. Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingereltél engem mindezekkel, azért verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden utálatosságod mellett.” (Ez. 16: 38, 43)

Amikor ítélet jön, mi lesz azokkal, akik biztonságukat a felhígított evangéliumra alapozták? Körül fognak nézni, hogy az Úrtól egy igazi szót kapjanak, de nem fogják megtalálni. Hitehagyott prédikátoraik mondani fogják: „Ne izgassátok magatokat, a világ már látott ilyen gondokat ezelőtt is. Láttunk világháborúkat. Minden folytatódik úgy, mint a kezdetektől. Ez is el fog múlni.”

Nem, ez nem így lesz! Nem volt még ilyen nap, mint amilyen ez lesz. Őrült vezetők kezében nukleáris bombák vannak, halált okozó lövedékek, amelyek sok ezer kilométerre céloznak, piszkos bombák, bacilusokkal telt bombák, amelyek egy egész lakosságot el tudnak pusztítani.

Ugyanúgy, mint Szodoma és Gomora nem vette figyelembe Isten figyelmeztetéseit és meg lettek ítélve, az Úr ítélet alá fogja vetni ezt az utolsó nemzedéket is. De sok ítélete mentő jellegű, amint Szodoma is egy példa minden nemzedékre: „Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.” (Júdás 7)

Ez a fejezet a Szentírásban Isten kegyelmének és könyörületének egyik legcsodálatosabb kifejezése. Az Úr azt mondja, hogy miközben a tüzes ítélet hevesen zúdul ránk: „És megszüntetem paráznaságodat…” (16:41) Az emberiség még egyszer a tüzes kemencébe kerül és Isten még egyszer természetfeletti munkát fog művelni az emberek szívében, és az emberek sokasága el fog fordulni bálványaitól és hamis isteneitől.

János jelenései szerint két dolog fog történni amint az isteni harag borzalma a földre zúdul. Először: a keményszívű emberek nem fogják megbánni bűnüket: „És tikkadnak az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromolják, akinek hatalma van a csapásokon; és nem térnek meg, hogy neki dicsőséget adjanak…és káromolják a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt, és meg nem térnek cselekedeteikből…és káromolják az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy” (János Jelenések 16:9, 11, 21) De a Szentírás azt mondja, hogy a rettenetes idők ezen csapásai alatt mások pedig bűnbánattal fordulnak az Úrhoz. Azoknak, akik visszaestek és langyossá váltak Isten iránt, de kezdetben megkóstolták Isten Igéjének áldását, az Úr meggyőzi szívét és újra magához fogja vonzani őket. Ezután Ezékiel próféciája valóra fog válni:

„És megégetik házaidat tűzzel, és ítéletet cselekszenek rajtad sok asszony szeme láttára és megszüntetem paráznaságodat.” (16:41) Az ítélet abban az időben olyan eget rengető lesz, hogy az emberiség el fogja ismerni, hogy eljött a „tenni vagy meghalni” ideje. Abban az órában, Isten minden elforduló keresztényt, akik ismerték Őt a kezdetben, fel fog ébreszteni, és meg fogja mutatni nekik szívük elfordulását. Sok pásztor vissza lesz fordítva a Kereszthez, bűnbánatot és igazságosságot fognak prédikálni. Mindez az egész világ előtt nyilvánvaló természetfeletti munka lesz, Isten kegyelmének kinyilvánítása.

Eközben Allah képtelen lesz követőit megmenteni a harag áradatából. A hindu imádók tömegei látni fogják letörve, hogy több millió istenük nem ér semmit. De az egész világ el fogja ismerni, hogy „ezek az ítéletek természetfelettiek és a tömegek Krisztushoz fognak kiáltani. (ezt láttuk a távol keleten, a pusztító tsunami után.)

„És megerősítem frigyemet veled, és megismered, hogy én vagyok az Úr, hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek neked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.” (Ez. 16:62- 63)

Isten röviden azt mondja nekünk: „Minden hitehagyásod és visszautasításod ellenére a földre eljövő ítélet órájában való visszaesésedben emlékezni fogok Szövetségemre melyet fiatalságodban kötöttem veled.” Minden az Ő természetfeletti kegyelméből fog történni.

Szeretteim, a Szövetség az Új Szövetség, amely a Golgotán lett megkötve velünk. Csak gondold meg: amikor Jézus a földre jött, a világ teljes elfordulásban, halott szertartásokban, erkölcstelenségben volt bilincsbe verve. Jézus nem az emberek imáinak válaszaként jött, mivel nagyon kevesen keresték Istent. Az akkori világ, a mai időkhöz hasonlóan hamis isteneket imádott. Izrael teljesen elszakadt Istentől. Krisztus jövetele tisztán Isten kegyelmének tette volt; érdemtelenül.

Hiszem, hogy egy hatalmas lelki aratás van még előttünk ebben a modern Szodomában. A világszerte gyülekezetek lesznek megáldva és bámulni fogják, amint a hívők maradéka éhesen elővonul minden nemzetből. Ezek fel fogják ismerni az Úr hangját, amely azt mondja majd: „Visszahozlak titeket a bennem való kezdethez.” És felébredt szívük válaszolni fog: „Uram, vigyél vissza az irántad égő első szeretetemhez”.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Download PDF