Ami a falon kívül vár | World Challenge

Ami a falon kívül vár

Gary WilkersonMarch 19, 2012

Nehémiás volt az a férfi, aki Jeruzsálem falainak újjáépítését vezette. Izrael népe fogságban élt, amikor Isten először indíttotta Nehémiás szívét ennek a nemes munkának a tervezésére. Amikor pedig a perzsa királyt kérte meg Nehémiás, hogy e célból visszatérhessen Jeruzsálembe, Isten hatására a király jóváhagyta a kérést. 

Határtalan öröm öntötte el az emberek szívét, amikor ez a nagyszerű újjáépítés véget ért. Ezsdrás pap a felszentelési ünnepen fennhangon felolvasta a Törvényt - ez az esemény egész nap tartott. Miközben az izraeliták hallgatták, szívüket meglágyította a meggyőződés, bűnbánattal és dicsérettel telve estek térdre.

Íme, Izrael történetében egy fontos esemény -  lehetőség a hatalmas ünnepre és a szívből jövő hálaadásra. Isten jelenlétének jelképei helyreálltak a nép között - és az emberek szíve hűséggel és köszönettel újult meg.

Nehémiás számára jutalom lehetett ez a pillanat, hiszen ő volt Izrael vezetője a fogság alatt. Azonban munkája nem fejeződött be azon a napon. Még ebben a csodás pillanatban is valós veszély fenyegette Izraelt falon kívül és belül is.

Miközben sabbatkor Nehémiás körbejárt a városban, észrevett valamit, ami megdöbbentette.

"Ebben az időben azt láttam Júdában, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Jeruzsálembe a nyugalom napján. Ezért figyelmeztettem őket, hogy ezen a napon ne áruljanak eleséget." (Nehémiás 13:15)

Nehémiás döbbenten nézte ami a szeme elé tárult. Az emberek buzgón készítették a bort, a kereskedők utasításokat kiáltoztak, a szamarak jöttek, mentek, mázsaszámra cipelve a gabonát. Mindez pedig a kijelölt pihenő- és istentiszteleti napon történt. Az emberek nem az Istennel való közösségre összpontosítottak - az imádatra, köszönetre, hálaáldozatra - hanem csak öncélú napirendjükre.

Hallom, amint a próféták szava suhant át Nehémiás gondolataiban: "A nép számtalanszor elfeledkezett rólam," "A népem szíve elfordult tőlem" Nehémiás rögtön cselekedett és a város vezetőihez fordult:  "Ezért megszidtam a júdai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?!" (13:17).

Nehémiás látott valamit, amit ezek az emberek nem. Isten népe gyorsan visszatért azokhoz a dolgokhoz, amelyek leginkább megrabolták szellemi életét. Nehémiás így szólt hozzájuk: "Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját!" (13:18)

Fontos megértenünk, hogy a sabbat mennyire központi téma volt Izrael életében. Ez az Istennel való kapcsolatuk lényegét képezte. Ezzel a szent rendelettel Isten kijelentette: "Kiválasztottam egy teljes napot, amelyen népemmel együtt vagyok és velük töltöm. Szeretnék bizalmasan beszélni velük, mint ahogy Ádámmal és Évával tettem a kertben. Az én sabbatom az ő hetük beteljesedése - amikor a jelentlétemben együtt töltjük az időt és a szívüket hozzám fordítják."

Most tehát ez az áldott nép meggyalázta Isten meghívását. Nehémiás azonnal megálljt parancsolt ennek a viselkedésnek: "Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján." (13:19).

Nehémiás tettének ez a szellemi valósága: Beazonosította azokat az erőket, amelyek távol tartották Isten népét a szabadságtól. Izraelben egy korábbi generációt már igencsak megáldott Isten, de ők is "elfeledkeztek Istenről" és saját kívánságaik szerint éltek. Ez sok bonyodalmat okozott és a perzsa fogság lett a következménye. Nehémiás észrevette, hogy a történelem megismétli önmagát ha így folytatódnak a dolgok, ezért ez megrettentette.

Amit ez az istenfélő ember látott, fontos mondanivalóval rendelkezik Isten mai népe számára is. Gondold végig: A mi Megváltónk megmentett minket, megtisztított, megszentelt, elválasztott saját céljaira; szent falat emelt körénk, hogy az Ő Szellemében tartson.

Mi vár a falakon kívül: "Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak." (13:20). Azok a kereskedők, akik a nyugalom napján üzleteltek, nem mind hagyták ott Jeruzsálemet. A falakon kívül letáboroztak, várták, hogy újra bejussanak.

Nehémiásnak azonban volt néhány keresetlen szava ezekhez az erőszakos kereskedőkhöz. Azonban először szeretném ha megvizsgálnánk az egyes szereplőket, mit jelentenek - Nehémiás generációja és a mi számunkra.

Nehémiás története megmutatja, hogy Isten nem csak eltépi a kötelékeket, hanem távol is tart tőlük.

Vegyünk egy fiatal férfit, aki olyan családban nőtt fel, ahol az apja bántalmazta az anyját. Emlékszik az ökölcsapásokra, anyja könnyeire és sérüléseire. Ez a fiatalember megfogadja: "Nem leszek olyan mint az apám. Az én szívem nem lesz tele haraggal!"

Azonban amikor megházasodik, a harag előtör belőle. Azon kapja magát, hogy próbálja elnyomni az az örjöngő dühöt, amelyet egész életében magával cipelt. Imádkozik, és megszabadul a dühkitörés késztetésétől - azonban később ugyanaz az érzés keríti hatalmába. Ez az ördögi kör újra és újra megismétlődik, még végül elkezd így gondolkodni: "Soha nem szabadulok meg ettől. Meg kell tanulnom magamban tartani és uralkodni rajta."

Nézzünk például egy korábbi szenvedélybeteget. Isten kegyelméből és erejéből ez a hölgy tiszta és józan, életén látszik mennyire hálás Jézusnak. Kis idő múlva azonban elhidegül; a régi dolgok, amelyek a szenvedélybetegséghez vezették, újra támadják őt.

Hogyan tud Isten népe megmaradni a megkapott győzelemben? Hogyan járhatunk folyamatos kegyelemben anélkül, hogy visszatérnénk régi bűnös szokásainkhoz, amelyek tönkretettek a múltban?

Engem személy szerint néha elfog a kétségbeesés. A feleségem látja, ha előtör bennem - olyan érzés, amely nagy csalódottságot okoz a lelkemben és felemészti a reményemet. Ezeken a napokon minden poharat félig üresnek látok. Kelly egész nap imádkozik értem és emlékeztet: "Gary, ne a körülményekre nézz. Isten a sötétség minden erejét legyőzte, ami megakadályozhatná, hogy higyj Benne. Ne hagyd, hogy a gonosz gondolatok újra összezavarjanak."

Mi a helyzet veled? A magánnyal küzdesz? Depresszióval? Régi sebekkel? Ez a dolog arra késztet, hogy elmenekülj és végül feladd. Visszatérsz a régi kötelékhez - ahhoz a dologhoz ami a legfőbb oka szabadságod elvesztésének - és hamarosan a győzelem érzése eltűnik. Így gondolkozol: "Nem lehetne valahogy megszabadulni ettől - és szabadnak maradni? Vannak jó pillanatok, amikor győztesnek érzem magam, aztán újra lehúz valami. Ez a káros szenvedély újra visszatér."

Mutass nekem egy elszánt keresztényt, aki hátat fordított egy bűnös szokásnak vagy szenvedélynek, és én mutatok neked valakit, aki mély és erőteljes érzelemekkel küzd - harag, fájdalom, félelem, stb. és ezeket próbálja kétségbeesetten leküzdeni. Ez a hívő többé nincs közösségben Istennel, hiszen a gondolataiban ez csak még több szégyent ébreszt. Valójában elvágta saját magát a remény, szabadság, győzelem egyetlen forrásától.

Jeruzsálem bevétele azt szimbolizálja, mi történik velünk leghatalmasabb küzdelmeink során.

Amikor Jeruzsálem elesett, nem csak elfoglalták - teljesen megtizedelték. A hódító perzsák biztosítani akarták, hogy az izraeliták soha nem fognak újra fegyverkezni. Így aztán mindent leromboltak: a Templomot, a kutakat, a külső védőfalat.

Itt a tökéletes kép arról, mit tesz velünk az ellenség, amikor küzdünk. Azon dolgozik, hogy minden szellemi építményt, amit Krisztus emelt, leromboljon. Imádság, dicsőítés, bibliatanulmányozás - rövien az Istennel való közösségünk - mind semmivé válik, és csak a mindent elborító szégyen érzése marad utána.

Ezen a ponton Izrael fogsága idején Nehémiás szívét Isten fellelkesítette. Ez a férfi azt szerette volna látni, hogy Jeruzsálem falait újraépítik, és Isten lehetővé tette, hogy ez megvalósulhasson. Mondd, Isten nem ébreszt hasonló szenvedélyt a te szívedben, miközben ezt olvasod? Szeretnéd látni, ahogy az első szeretet visszatér? Érzed, hogy a Jézus iránti szenvedélyed felé vonzódsz? Szeretnéd látni újra a szívedben uralkodni Őt?

Lehet, hogy kiábrándultságodban "szombatnapi borkészítő" lettél, ahelyett, hogy életet adó közösségben lennél a Megváltóddal. Lehet, azt gondolod a helyzetedről: "Olyan messze vagyok Istentől, nehéz lenne visszatérni. Talán évekig kell lelkigondozásra járnom."

Könyörgöm, gondold át Isten Igéje alapján! Mennyi időbe tellett Nehémiásnak és munkásainak újjáépíteni Jeruzsálem hatalmas falait?? Ötvenkét napba! Ez kevesebb mint két hónap - még egy mai városépítő brigád sem tudná megcsinálni. De mivel Isten adta a látást és a szenvedélyt ezeknek a munkásoknak, a kis csapat pedig hűségesen dolgozott - hatalmas munkát végeztek el szinte semmi idő alatt.

Amikor Isten dolgozik, hatalmas dolgokat visz véghez. És nem tart neki sokáig az sem, hogy helyreállítsa a dolgokat a szellemedben. Annyit kér mindössze, hogy vedd le a szemed a körülményeidről, mert Jézus már győzött helyetted - számodra. Félig üresnek látod a poharad? Ő másképp rendelte. Már megkezdte a szellemi falaid helyreállításának gyors munkáját.

Nehémiás azt látta, hogy Isten népe egyik kezével újjáépíti a városfalat, azonban a másikkal rombolja.

Nehémiás egy furcsa kettősséget vett észre a népben. Nem sokkal korábban sírtak, dicsőítettek, Istenhez kiáltottak. Azonban ahelyett, hogy bűnbánatban és hálaadásban tartották volna a szívüket, ragaszkodtak azokhoz a dolgokhoz, amelyek elpusztították őket korábban - és újra el fogják pusztítani őket.

Nem ugyanezt teszi ma is sok keresztény? Elmennek vasárnap a gyülekezetbe dicsőíteni, hétfő este pedig újra a kocsmában vannak. Este Isten Igéjével alig győznek betelni, éjjel pedig pornót néznek a neten. Talán te is hasonlóan élsz? Ez a kettős szívűség megkötözve tart. Nem engedi, hogy a gyülekezetben felszabadultan dicsőíts, hatására megkérdőjelezed Isten valóságosságát. Olyan sokszor vétkeztél, hogy azon tűnődsz, vajon Isten jelen volt-e valaha is valóságosan az életedben: "Létezik egyáltalán győzelem? Vagy csak beképzeltem magamnak akkoriban?"

Igen, lehetséges az, hogy keresztények annyira belekavarodnak különféle szokásaikba, hogy emiatt a győzelem és a szabadság eltűnik. Azonban hadd szolgáljak jó hírrel: Az a munka, amit Nehémiás Izraelért végzett, ugyanaz, mint amit a Szent Szellem végez értünk ma. Három olyan dolgot tett, ami bemutatja, mit tesz Isten értünk ma.

1. Isten megparancsolja a kapuk bezárását. “Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja." (13:19).

Isten már azelőtt elkezdi megoldani a problémádat, mielőtt te magad felfedeznéd a problémát. Nehémiás nem mondta a borkészítőknek, hogy hagyják abba. Egyenesen a városkapukhoz ment és az üzlet forrását zárta el. Ez a fajta cselekedet az, amit a puritánok "megelőző kegyelemnek" hívtak. Isten azért teszi ezt, hogy megőrizzen azoktól a körülményektől, amelyek kísértésbe visznek.

Hiszem, hogy észre fogod venni Isten Szellemét, amint bezárja a kapukat a kísértéseid előtt, akármi legyen is az - harag, alkohol, pornó nézés. Ez a "megelőző kegyelem" jöhet kívülről vagy lehet egy sürgető érzés benned. Bármelyik módon történik, ez Isten kibontakozó terve az ellened támadó erők legyőzésére.

2. Isten nem csak kiűzi, hanem távol is tartja életedtől a kísértő erőket. “Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján. Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak.” (13:19-20).

Igen, azok a kísértő erők továbbra is ott táboroznak a kapukon kívül, lesve azt a gyenge pillanatot, amikor visszajöhetnek. Valójában a kísértés mindig egészen közelinek tűnik. De Isten szelleme őrt áll a kapuban, hogy megakadályozza a kísértő erők visszatérését.

Micsoda kegyelmes munka ez Urunktól! Nem csak a bűnös kísértéseinket űzi el - kétségbeesésünket, dühünket, szenvedélybetegségünket - hanem távol is tart tőlük. Tudja, hogy ez olyan dolog, amit egyedül nem tudunk megtenni. Lehet, hogy félelemmel telve így gondolkodunk: "Uram, bármelyik pillanatban újra kétségbe esek! Megint dühkitörésem lesz! Újra inni fogok vagy pornót nézni!" De Ő hűségesen őrt áll szívünk kapuin.

Cserébe azt kéri, adjuk oda neki a kísértésünk forrását - a fájdalmat, haragot, kiábrándultságot - mert ezzel akar foglalkozni, meggyógyítani a vele való személyes kapcsolaton keresztül. Ez a gyógyító munka a szombatnapi parancs lelke: Tartós győzelmet csak az ő jelenlétében találunk. Ez így van rendjén - mind a megváltásunk, mind a megszentelődésünk az Atyával való folyamatos közösségen keresztül valósul meg.

3. "Távozz!" Parancsolja Isten a kísértőnek. “Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak. Ekkor figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért háltok a várfal előtt? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján.” (13:20-21).

A mi forrásunk olyan átfogó, hatalmas, erőteljes, dicsőséges, hogy szó szerint megrémíti a kísértőnket. Jézus Krisztus maga áll Sátán és közénk, és akárhányszor közelít az ellenség, a mi Megváltónk megállítja az úton: "Távozz!" Olyan erő ellen támadsz, amely eltipor! Ez a kapu nem azért van itt, hogy beengedjen, ördög - azért van, hogy én kijöhessek és megküzdjek veled. Ha pedig ez történik, elverlek."

Sátán tudja, hogy Isten komolyan veszi a dolgát. Ezért aztán a kapun kívülről kiabál: "Nem maradsz örökre szabad! Azt hiszed erősebb vagy mint az őseid? Ők sem maradtak szabadok! Az az alaptermészetetek, hogy még többet kívánjatok. Szóval nyisd ki azt a kaput és engedj be!"

Jézus azonban mást mond. Megkérdi Sátánt: "Miért táborozol a falon kívül?" (13:21). Más szavakkal: "Miért vesztegeted az idődet? Nem fogod legyőzni az én kedvesemet. Én vagyok az ő győzelme. Nem állod ki a próbát! Még egy lépés előre és eltaposlak!"

Ez az a hatalom amivel rendelkezünk! A világmindenség Ura értünk dolgozik - kiűzi az ellenséget, őrt áll, hogy vissza ne jöhessen és táplálja megtört lelkünket, hogy az a vele való közösségben meggyógyuljon.

Időnként megkísért a dolog, hogy újra a régi bűnös sémák szerint viselkedjünk. De nincs olyan probléma az életünkben - sem szokás, sem érzés - amely felett Jézusnak ne lenne hatalma. Nincs olyan ellenség, amelyet ne tudna a kapukon kívül tartani. Egyszerűen ennyit mond: "Ha a szemedet rám - Krisztusra, a győztesre - emeled, nem látod többé ezt az ellenségedet. Lehet, hogy rád támad, de én folyamatosan őrködöm a szíved fala felett."

Kérd a Szent Szellemet: "Uram, légy Nehémiás hangja számomra önelégültségemben. Szállj szembe azokkal a bűnökkel, amelyeket megtűrök. Gyógyítsd meg a sebeket, amelyekből fakadnak - a magányosságot, a depressziót, a fájdalmat."

Bízom abban, hogy a Te biztonságos falaid között tartasz Uram. Te vagy az én győzelmem mindenben. Kérlek állítsd vissza most a helyes kapcsolatot Veled. Segíts, hogy mindenben újra Hozzád foruljak, még a hibáimmal is! Így megismerem a te győzelmedet és szabadságodat! Ámen."

Download PDF