Ézsaiás 51-ik fejezetében az Úr egy erôteljes üzenetet küldött azoknak akik igazságban éltek. Így kiáltott, "Hallgassatok rám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek,."(Ézsaiás 51:1) Egy pár verssel késôbb megint szólt, ".kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem." (51:7)
Mikor Ézsaiás ezt az üzenetet átadta, az akkori hallgatósága Izráel volt, de az Úr ma is szól minden hívôhöz. Nem csak a természetes Izráelhez beszélt, hanem mindazokhoz is akik hit által hozzá tartoznak. Mindazokhoz akik Jézust egyre növekvô szenvedéllyel követik, és ebben a két rövid versben azt mondja, "Üzenetem különösen számodra van."
Az Úr azokhoz szólt elsôsorban akik, ".szenvedô(k), aki(k) részeg(ek), de nem bortól." (51:21) Mikor Ézsaiás ezt prófétálta, Izráel a babiloni fogságban volt. Isten akarata az volt, szeretett népe tudatában legyen annak, hogy hallotta jajgatásukat. Ugyanígy szól ma is mindazokhoz a keresztény hívôkhöz, akik valamilyen fogságban szenvednek. Lehet a fogság elméleti, fizikai vagy szellemi, Isten szeme azokon van akik rémes teher alatt támolyognak és ezt mondja nekik,
"Ne gondoljátok egy percig sem, hogy bûn miatt viselitek terheteket. Sátán támadása alatt szenvedtek. Lelketek ellensége vádol és gyötör, és most úgy érzitek mintha részegségtôl tántorognátok. Az ördög megvakított és elhitette veletek, hogy ti vagytok az oka mindennek. De hallgassatok rám, nyissátok ki fületeket, mert beszélek hozzátok."
Talán tûrnötök kell lelketek jelenlegi sötét éjszakáját. Talán gyengeségetek úgynevezett "hamudombján" bolyongtok, vagy talán valamilyen bûn láncainak súlyát viselitek a nyakatokon. Mivel hosszú ideje hordjátok ezt a terhet, állandóan csüggedésben éltek. Félre tettétek az igazság palástját amit Jézus adott, mert érdemtelennek érzitek magatokat. Egyszerûen rémes elnyomásban éltek, és így képtelenség hitben elôre haladni.
Ismétlem, Isten üzenete hozzátok szól, és kéri, hogy teljes figyelemmel hallgassatok rá: "Ezért halld meg ezt. így szól az Úr, és Istened aki népéért bosszút áll: Imé kiveszem kezedbôl a tántorgás poharát.és adom azt nyomorgatóid kezébe." (Ézsaiás 51:21-23)
Más szóval azt mondja az Úr, "eljöttem, hogy képviseljem ügyeteket, hogy közben járjak értetek és megígérem hogy elveszem félelmetek poharát amely életeteket megnyomorítja, és azoknak kezébe teszem akik elnyomnak titeket. Elegem van a démonokból vagy azokból akik szenvedéseteket okozzák. Vége a további zaklatásnak. Itt van elnyomásotok vége." Azok felé fordította haragját, ".akik mondották lelkednek, hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad." (51:23)
De az Úr még folytatja, "akik. a te hátadat olyanná tették mint a föld és mint aminô az utca a járóknak!" (51:23) Érted amit mond? "Jöttem, hogy felszabadítsalak titeket, bár igazság szerint ti is részesek vagytok abban, hogy az Ördög hozzátok nyúlhatott, mert ezt megengedtétek neki.
Sátán elôször elárasztott titeket cselszövéseivel és ahelyett, hogy ellenálltatok volna neki ígéreteimmel, meghajoltatok elôtte. Félelemmel adtátok oda testeteket a kétségbeesés utcáin, és megaláztátok magatokat. Megengedtétek, hogy arcotokat a porba dörgölje. Megengedtétek, hogy átjárjon rajtatok. A démoni hatalmasságok és fejedelemségek teljesen megfélemlítettek titeket."
Sok felszentelt szolgálónak nem kellene hordoznia a nehéz terhet. Letörte ôket a félelem és a csüggedés. Miként reagál az Úr erre? Azt kérdezi, "És mit tegyek itt, szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr és nevem szüntelen minden nap gúnyoltatik." ( 52:5)
A történtek felháborítják Istent. Azt kérdezi: "Mi történik itt? Miért lett népem megrabolva és oly könnyen megszégyenítve? Sátán leveri ôket és tetszése szerint uralkodik rajtuk, zaklatja ôket ellenállás nélkül, ôk meg csak jajgatnak és sírnak. Ez nevem, fenségem és hatalmam káromlása".
Isten aztán hihetetlen módon emlékezteti meggörnyedt népét, "Közel igazságom, kijô szabadításom."(51:5) Lényegében ezt mondja, " Már kijelentettem szövetségi ígéreteimben, hogy szabadok vagytok. Kinyújtottam jobb karom hogy kivonjalak titeket ebbôl a pusztából, hát miért nem igénylitek amit már megadtam? Miért nem jártok szabadságom fényében, örömében és békéjében?"
Az Isteni ígéret pedig ez, "Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait és pusztáját olyanná teszi mint az Éden és kietlenjét olyanná mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!" (51:3) Ezzel azt mondja, hogy "Kényelmet hozok számotokra. Most csak sikertelenséget láttok életetekben, de ez megváltozik. A pusztát ahol jártok, egy Édenhez hasonló kertté változtatom. Beléptek oda és felfrissültök az öröm és boldogság erdejében."
Ezek az ígéretek nem csupán üres és bolondos kijelentések. A Mindenható Isten beszél hozzánk, aki mindenek uralkodója. Népe iránti gondolatai nem romlást és kudarcot, hanem jóságot jelentenek. Szeret minket és fel fog szabadítani bennünket a félelembôl és a levertségbôl, de azt is meg akarja értetni velünk, hogy mi módon süllyedtünk ilyen mélyre hogy, "az ördögnek alá vetettétek magatokat, beleegyezôen odaadtátok testeteket, hogy átsétáljon rajtatok."
Manapság pásztorok, valamint evangélisták és istenfélô emberek sokasága a félelem felhôje alatt élnek. Miért? Mert megengedték a Sátánnak, hogy szabadon kizsákmányolja ôket, mivel kételkedtek. Heteken át azon gondolkoznak, hogy befejezik és ott hagyják szolgálatukat. Kérdôre vonják az Urat, hogy mi történt, és kételkednek irányításában, jövôjüket pedig reménytelennek látják.
És Isten pedig hihetetlen módon, figyeli mindezt. Ezt mondja, "Én, én vagyok megvígasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó emberektôl? Ember fiától aki olyan lesz mint a fû?" (51:12) Ezt mondja, "Mitôl féltek, mit tehetnek az emberek ellenetek? Pletykájuk és fenyegetésük nem tud bántani titeket. Sátán arra használja félelmeteket, hogy hatalma alá vessen benneteket, de megígértem, hogy felszabadítalak titeket. Kik vagytok, hogy hazugságokra hallgattok és nem az én szavamra?"
Azután az Úr hozzáteszi, ".ne féljetek az emberek gyalázataitól és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!" (51:7) Más szóval, "Miért hasonlítjátok magatokat másokhoz, ki határozza meg, hogy mi a siker és mi a bukás? Az örökkévalóságból adtam ígéreteimet nektek, de szégyent hoztatok magatokra, lefeküdtetek a földre,és az ellenség gázlóköveivé váltatok."
Végül pedig Isten figyelmeztet, ". félsz szüntelen minden napon." (51:13) Itt azokról a hívôkrôl beszél, akik állandóan és betegesen elemzik önmagukat. Dávid magáról mondta, "Erôtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok." ( Zsolt. 38:9) Dávid jól tudta, hogy a félelemmel telt sóhajtásai csak növelték bajait. Honnan származik a félelmed? Miért vagy olyan rémesen elkeseredve? Állandóan csak saját helyzeteden gondolkodsz?
Sokan az elôzôleg lelkesedô Pásztorok közül elhagyták szolgálatukat, és még többen azon elhatározás határán állnak, hogy szolgálatukat befejezzék. Sokszor hónapokig nem volt egy jó napjuk sem. Feleségeik figyelik felzaklatott, elcsüggedt életüket és az élet így már nekik is teher. Félnek, hogy férjeik elveszítik állásukat, otthonukat és megszokott helyzetüket. Némelyek még attól is félnek, hogy férjük az életet is feladja, így ezek a feleségek magányosan, kétségbe esetten harcolnak.
Letörtek a pásztorok, mert kevés gyümölcsöt látnak munkájukból. Nem rég egy kedves pásztor felhívott és azt kérdezte, "Mit lehet tenni miután már mindent megtettél amire képes vagy mint egy pásztor, még sincs semmi reakció? Imádkozol kitartóan, böjtölsz, Krisztus szerinti életet élsz, engedelmeskedsz és bízol, prédikálásod felkent, mégis sokan otthagyják a gyülekezetet minden magyarázat nélkül, vagy ami még rosszabb, ellened fordulnak.
"Mondd, mit teszel amikor Isten ígéretei nem valósulnak meg? Mi történik, amikor szolgálsz egy gyülekezetet és évek múltán néhányuk kezd a hittôl elfordulni? Mindent megteszel amit Istentôl tanultál a szolgálat évein keresztül, de semmi nem megy rendben?"
Beszéltem egy Evangélikus lelkésszel aki rendszeresen összejön a városában lakó pásztorokkal. Ezek az Istenfélô szolgálók különbözô felekezetekbôl biztatják egymást szolgálatukban. Elôször egyre többen jöttek össze, de az elmúlt évben számuk kezdett csökkenni. Most hogy csoportjuk kisebb lett, csüggedés állt be náluk. Hamarosan bevallották egymásnak, "Többet dolgozom mint azelôtt, mégsem látok növekedést. Vannak, akik el is hagyták a gyülekezetet. Mit tehetünk?"
És most az Evangélikus lelkész is letört. Utolsó szavai ezek voltak, "Legyen szíves imádkozzon értem, Dávid, és imádkozzon városunk többi elcsüggedt pásztoraiért is!"
A Newsweek Magazine azt írja, hogy az amerikaiak 65%-a nem tud rendesen aludni. A kétségek mint egy fekete felhô, úgy függnek felettünk. Milliók szednek gyógyszert, hogy egy kis nyugalmat találjanak. Itt New Yorkban, különösen aggódnak és feszültek az emberek. Félnek a bio-terrorizmustól vagy a nukleáris támadástól a földalatti vasutakban, alagutakban és hidakon. Azok akik Long Island területén laknak, attól félnek, hogy a nukleáris gyárakat bomba támadás éri.
Most jobban kell hallgatnunk Isten Igéjére, mint valaha, és a bajok idejére az Úr egy megalkuvást nem tûrô igét adott, ".félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától aki igyekszik elveszteni?.De hol van a nyomorgató haragja?" (Ézsaiás 51:13)
Isten azt kérdezi tôlünk, "Miért féltek az ellenségtôl? Mit tud tenni, mikor én egy jövôt ígértem számotokra!" Szeretteim, nincs olyan helyzet, olyan lehetôség, melyben az ördög el tudna pusztítani titeket. Értsétek meg; Jézus Krisztus a Mennyeket ígérte azoknak, akik hitben járnak. Mikor meghalunk, azonnal egyenesen az Ô oldalán fogjuk magunkat találni. Ezért az ördög képtelen minket elpusztítani, hiszen a halálon keresztül áthaladunk az életbe. Új testet kapunk és az örökkévalóságot dicsôségben fogjuk tölteni az Úrral.
Isten ugyancsak biztos ígéretet adott a földi életre is. Azt mondta, hogy amikor az ellenség próbál rajtunk átgázolni, "Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon, hogy én vagyok aki mondom, Imé, itt vagyok!" (52:6) Más szóval Isten azt mondja, " mikor a legsötétebb megpróbáltatáson mész át, Ô ott lesz és szavát hallani fogod, "Én vagyok, Jézus, a te Megváltód, ne félj!"
Krisztus betû szerint töltötte be ígéretét a Máté 14-ik fejezetében. A tanítványok egy hatalmas viharban találták magukat, csónakjukat a szél hányta vetette a hullámokon. Hirtelen, látták Jézust feléjük sétálni a vizen. Az Ige mondja, "És mikor látták a tanítványok, hogy Ô a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kisértet és a félelem miatt kiáltozának." (Máté 14:26) Mit tett Jézus ebben a félelemmel telt percben? "De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok ne féljetek!" (14:27)
Gondolkoztam azon hogy miért használta Jézus e szót, "Bízzatok". Miért mondaná ezt azoknak akik a halál elôtt álltak?
(Az angol biblia a "bízzatok" szó helyett "cheer"-t, használ. Ezért a következôkben Pásztor David magyarázza ennek a szónak jelentését. A fordító megjegyzése.)
Az a szó, hogy "bízzatok" (cheer) megkönnyebbülést, vidámságot, félelemtôl való felmentést jelent és ebben a megpróbáló helyzetben amiben a tanítványok találták magukat, Jézus ezt a kifejezést saját személyével hozta összefüggésbe. Emlékezzünk arra, hogy a tanítványok személyesen ismerték Jézust, és ô elvárta, hogy szavára hittel válaszoljanak, cselekedjenek. Amit mondott, "Az Atya megígérte, hogy ott lesz a viharban. Meg van írva." "Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom, Ímé itt vagyok." (52:6) és most jelen vagyok viharodban, "imé itt vagyok" veled a bajodban, csak bízzál." Most pedig Megváltónk ugyanolyan hit-reakciót vár el tôlünk nehéz helyzetünkben mint a múltban.
Ezután pedig Isten rámutat az okra amiért népe elégedetlen és félelemmel van eltelve. "Elfeledkeztél az Úrról, Teremtôdrôl, aki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá". (Ézsaiás 51:13) Ezt mondja, " Megfeledkeztél rólam megpróbáltatásodban. Megengedted, hogy körülményeid megraboljanak attól a tudattól, hogy Én ki vagyok. Én vagyok a világegyetem Teremtôje, aki minden hatalommal és fenséggel rendelkezik. Akármelyik percben meg tudlak menteni. Mégis teljesen elfelejtetted ezt."
Az Úr ezután folytatja, " saját félelmednek, szükségtelen hitetlen foglya lettél. Ahelyett hogy Igémhez rohannál küszködsz láncaiddal." "Hirtelen megszabadul a fogoly és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el.: (51:14) Egyszerûen szólva, saját bajainkkal, körülményeinkkel vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy emlékeznénk szavára, ".ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!" (52:7)
Az Úr üzenete nem lehet világosabb: "Nem látsz engem mint Istent aki minden körülményt képes kidolgozni. Annyira nyugtalan vagy hogy megszabadulj problémáidtól, hogy elfordultál dicsôségemtôl és erômtôl. Ehelyett, küszködsz és sírsz. "Mentsél ki" habár csak arra lenne szükséged, hogy fennségemre tekints."
Csak gondolkozz ezen: Urunk soha sem hagyta el népét. Arra sürget, "Nézzetek vissza gyermekeim történetére mindkét Szövetségben Újra és újra felszabadítottam ôket, soha nem engedtem meg, hogy ellenségeik elpusztítsák azokat akik bíztak bennem.
"Nézz a saját életedre amint engem követsz. Valaha is magatokra hagytalak a bajban? Valaha is ellátás nélkül maradtatok? Szolgám Dávid tanúskodik errôl, "Öreg és ôsz vagyok, de soha nem láttam Isten népét kenyérért koldulni."
Isten megparancsolja népének, hogy ébredjen fel és ismerje el megalázott állapotát.
"Serkenj föl, serkenj föl öltözd fel erôsségedet, Sion; öltözzél fel ékességed ruháiba.Rázd ki magad a porból." (Ézsaiás 52:1-2) Isten hívja megalázott szolgáit. " Keljetek fel rázzátok le a port magatokról! Én vagyok az Uratok, és ti még mindig a megigazultjaim vagytok".
ire van szükség, hogy a hívôk felébredjenek saját állapotukra és lerázzák a port magukról? Mire van szükségük, hogy ne alázkodjanak meg az ellenség elôtt? Dávid felelete erre, ".minden forrásaim te benned vannak." ( Zsolt. 87:7) Azt mondja, "Megelégedettségem benned van Uram, Te egyedül vagy beteljesülésem forrása. Te vagy mindenem amire szükségem van, hogy teljes békém, örömöm és boldogságom legyen."
Régen én is ugyanerre a végeredményre jutottam. Semmi sem elégíti ki lelkem vágyait Jézuson kívül. Semmi sem közelíti meg ezen a földön azt ami Ôbenne van; sem család, sem barátok, sem szolgálatom sikere. Elveheted a kiadott könyveimet, minden munkálatot amit megalapítottam, mindazokat a milliókat akiket misszióink segítettek, még a prédikálás iránti szeretetemet is. Mindent elvehetsz, mert nincs semmi ami hasonlítana ahhoz az örömhöz melyet a Krisztusban lévô közelségben találok.
Amit kérek, hogy egyre nagyobb megnyílvánulást kapjak Krisztusról, hogy még közelebb húzódhassak hozzá, hogy még jobban megértsem az Ô útjait. Ez az ami lelkemet ujjongásra készteti, "Hallelújah!" és szívem az örömtôl repdes. Csakis az veszi el szomjúságom, ha ebbôl a kútból iszom.
Jézus az oka annak is, hogy többé nem bánkódom változó körülményeim miatt. Megelégszem azzal, hogy az Úr valamit kinyilvánított Magáról és kegyelme elegendô akármilyen körülményre amit viselnem kell.
Krisztus is érezte a kegyelem hatalmas erejét míg itt járt a földön. Mikor a kereszttel állt szemben, háromszor imádkozott halál tusájában, "Atyám, távoztasd el tôlem e poharat." A harmadik imája után egy angyal szolgált neki, és Jézus erôt kapott, hogy képes legyen szemben állni az eseményekkel. Az Ige szerint még mélyebben, még odaadóbban imádkozott, mégis, a biblia szerint Jézus nagy fájdalma nem szûnt meg.
t bámulatosnak találom, Hiszen miután az Atyától er&ôcirc;t kapott, Jézus még mindig fájdalommal volt eltelve. Úgy tûnik, hogy még er&ôcirc;sebben imádkozott. Talán azt mondod, "Az Atya nem szabadította fel Jézust.", de ez nem igaz. Az erô (amit a mennyekbôl kapott), tette lehetôvé hogy elviselje a történteket. Én nem küzdök a körülményekkel többé, csak tudni akarom, hogy velem van a krízisben. "Nem az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg."
Köszönöm Istennek az éveken keresztül tartó számos gyôzelmet és sikert szolgálatomban, de mint Jákobnak, nekem is be kell vallanom, ".kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai." (I Mózes 47:9) A héber szó "nyomorúságos" itt, ellenségességet, ínséget, kínt, balsorsot, bajt, szomorúságot, lesújtottságot jelent. Egyszerûen ismerem azt az érzést, ami félelemben való fogságot és csüggedést jelent. Néha, mikor még fiatal pásztor voltam, ott akartam hagyni a szolgálatot, Annyira le voltam törve, hogy az ördög utcája Lettem, és ô járt rajtam. Sok éjszakán át sírva kiáltottam az Úrhoz, "Uram, hol vagy?".
De Jeremiással azonosítottam magam, "Nem emlékezem róla, sem az Ô nevében többé nem szólok; de mintha égô tûz volna szívemben, az én csontjaimban reszketve és erôlködöm, hogy elviseljem azt de nem tehetem." (Jeremiás 2o:9) Mikor képességem végére jutottam, többé nem törôdtem a körülményeimmel, és akkor vitt az Ô nyugalmába, így most nincs többé meghajlás, vagy alávetettség.
Talán az Úr megérinti szíved a gyülekezetben és felbuzdulva mész haza. De amint az érzés megszûnik és látod, hogy a körülményeid nem változtak meg, azt kérdezheted, mi a megoldás? Minden változásnak a bensônkben, nem pedig a körülményeinkben kell megtörténnie. Olyan erôsen kell Jézushoz tartoznunk, hogy Ô legyen mindenünk és megelégedettségünk egyetlen forrása.
Az egyik pásztor mesélt egy gyönyörû történetet ezzel kapcsolatban. Egy fiatal nô van a gyülekezetében, akinek az arca rúttá lett születése óta. Éveken keresztül arról álmodozott, hogy egy olyan emberrel fog majd találkozni, aki csúnyasága ellenére is megszereti ôt. Ez a mély vágy még a húszas éveiben is folytatódott, és arra is vágyott, hogy gyereke legyen. A hosszú éveken keresztül, hûségesen kérlelte az Urat, remélve válaszát.
Nem régen ez a fiatal nô jött hozzám. Egy szappant és egy csörgôt tett a kezembe. Azt mondta, "Pásztor vegye el ezeket tôlem, mert nincs szükségem többé rájuk. Ezek álmaimmal kapcsolatosak gyermek korom óta.
Mindig amikor apám mosta a kezét és az arcát, kérte tôlem, "édesem hozd ide a szappant!" Nagyon jól esett, hogy szüksége volt rám. Amint idôsebb lettem, mindig vágytam arra, hogy legyen egy férjem aki ugyanígy szólna hozzám és szeretettel tudnék válaszolni neki. Ami a baba csörgôt illeti, arra a vágyra emlékeztet, hogy saját gyerekem legyen.
Most azonban csak azt szeretném mondani, hogy nincs többé szükségem az álmaimra. Egy sokkal jobbra cseréltem be ôket. Békében vagyok életemmel, úgy, amint van. Tudom, hogy a körülményem soha nem fog megváltozni, de átadtam azt az Úrnak. Most pedig életem Jézussal van kitöltve teljesen. Ô az egyetlen forrása örömömnek. Benne megtaláltam valamit, amit semmilyen férj nem tudna nyújtani. Régi álmaim helyett saját magát adta nekem.
Az Úr a férjem, és a gyerekeim azok, akik rohannak hozzám a gyülekezetben, az Úr adta ôket nekem. Mértéktelen áldást kaptam, Szóval legyen szíves fogadja el tôlem ezeket a szimbólumokat, mert végre felszabadultam a súlyuk alól."
A pásztor azt mondta, hogy a nô levertsége teljesen eltûnt, és elégedett a helyzetével, ráadásul az egyik legszeretôbb személlyé lett a gyülekezetben.
Ezután a pásztor bevallotta, hogy ô is változóban van. Azt mondta, "Én is átadtam álmaimat az Úrnak azzal kapcsolatban, hogy egy nagy gyülekezetem legyen". Elmondta, hogy gyülekezete nem úgy növekedett ahogyan azt elôzôleg elképzelte. "Szerettem volna látni szolgálatom gyümölcsét, és ez a vágy okozta, hogy mások szemében sikeresnek akartam látszani.
Most azonban csak egyre vágyom, mégpedig egy olyan gyülekezetre, ahol szeretet van. Arra kívánom pásztorolni tagjainkat, hogy törôdjenek egymással, hogy a hívôk mint egy szeretô család, úgy éljenek. Nem fontos hogy kicsi vagy nagy a gyülekezet. Egyszer majd szeretnék azzal a tudattal megállni az Úr elôtt, hogy Jézus szeretetére tanítottam népemet." Ez az ember Isten nyugalmába lépett be.
Még a legistenfélôbb álmaink is bolondosak, ha Krisztus helyét veszik el. Ha az Úr álmainkat be akarja teljesíteni, akkor az úgy lesz. Jelenleg éljünk békében. Most arra emlékeztet minket, "Megparancsoltam felszabadításod, kelj fel a porból. Az ellenséged nem járhat rajtad többé, megerôsítettelek"
Dicsôség az Ô szent Nevének!