“Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:5)
A 23-ik Zsoltárban lévő összes csodálatos ígéretek közül ez a legdicsőségesebb. Csak gondold meg, hogy mit ígér: azt mondja, hogy egy asztalt fog teríteni számunkra feltárolva csodálatos ételt, ezután felveszi kiszolgáló kötényét és egy lakomát szolgál fel számunkra. És mindezt ellenségeink szeme előtt.
Tudhatjuk, hogy ha Isten a feltálaló, a vacsora nem csak egy mindennapi ételből fog állni. Ebben a versben az asztal “felterítést” jelent. Isten nemcsak egy kis tányér eledelről beszél, hanem egy hatalmas lakomáról. Ő egymás után újabb és újabb mennyei ételeket terít elénk, hogy ízleljük azokat és együnk. Csak egy vendég ül ennél a lakománál és az te vagy. Isten készíti ezt a csodát, rajtunk várakozva és minket szolgálva, azokon akik Jézust szeretik és az Ő nevét viselik. Továbbá, hogy a hangulatot is megteremtse, Isten kijelenti, hogy ez az ünneplés, a nevetés, öröm és éneklés ideje. Mondja neked, “Egyél-igyál, örülj és légy boldog.” “Egy lakoma kacagásnak van és a bor pedig vidámságnak” (Prédikátor 1o:19) És ahogyan táplálkozol ezen a fényűző lakomán, Isten elárasztja fejed az öröm olajával (Zsoltárok 23:5) “…azért kent fel Isten a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsoltárok 45:8)
Míg Istened készíti és felszolgálja ezt a lakomát, ellenségeidnek oldalt kell ülniük és figyelni a jelenetet ahogyan feltárul minden. Látják az Úr Istent, hogy Ő készíti elő a te asztalod étellel, oda vezet téged székedhez és vár rajtad. Ezután nézik, hogy hogyan teltek meg mennyei édességekkel. Mondom, hogy semmiféle démoni erősség még sátán maga sem tudja az ilyen szeretetet, kegyelmet és irgalmat megérteni.
Micsoda hihetetlen jelenet! El tudod ezt képzelni? Ellenségeid döbbenten bámulnak. Biztosak voltak benne, hogy Isten le fog titeket súlytani tévedéseitek, elbukásaitok miatt. El voltak készülve, kárörömre mikor pusztulásba estek. Ahelyett arra lettek kényszerítve, hogy figyeljék a lakomát, melyet Isten saját maga szolgál fel. Kényszerítve vannak, hogy figyeljék amint Istent téged szolgál, etet és felkent az öröm olajával.
Jézus mondja, hogy az Atya ezt minden gyermekének megteszi. “Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és előjöve szolgál nékik.” (Lukács 12:37)
A Szentírás szerint két féle ellenségünk van: az ördögi-démoni féle és az emberi féle. Itt a 23-ik Zsoltárban, Dávid a démon félékre utal. Ezek a sátán ördögei, uralmai és erősségei. Jézus szerint , “…az ellenség pedig…az ördög” (Máté 13:39) Mikor az erős ellenségről beszél a 18-ik Zsoltárban, a démon hadról beszél, akik gyűlölik őt (Dávidot), amiért olyan közel jár az Úrral: “Megszabadított engem az én erős ellenségeimtől és az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál” (Zsoltárok 18:18).
De nem minden ellenségünk van a pokolból. Mikor Jézus mondja: “Szeresd ellenségeid…”, nem az ördögről és annak hordáiról beszél, hanem azokról az emberekről, akik sátán eszközeivé váltak és nyomorult helyzetbe visznek téged. Dávid emberi ellenségei okozták, hogy felkiáltson: “Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!” (Zsoltárok 143:9)
Talán kevesen vannak, akiket ellenségednek nevezhetsz, mert egy szűk körben mozogsz, vagy talán mivel a befolyásod köre széles, sok ellenséged van. Akárhogy is vagy, ha Jézust határozott szívvel követed ez sokakat fel fog zaklatni. Keresztények és hitetlenek egyaránt vissza fognak téged utasítani és ellened fognak fordulni. Továbbá célpontja leszel az ördögnek és gonosz szellemeinek. Ellenfeled, és vádolód fizikailag és szellemileg fog megtámadni, és fel fogja zaklatni ellened az emberi ellenségeket is. Ilyen esetben az Úr asztala és természetfeletti lakomája még bámulatosabbá válik. Mert mindkét fajta ellenségednek ülniük kell és figyelni mint az Úr néked felszolgál. Egyik oldalon az ördög és annak hordája, másik oldalon földi ellenségeid és ennek közepette az Úr az örömnek olaját önti reád.
A démonok oldalán az ördög dühöng, mert azt hitte, hogy bizonyosan győzött feletted; az emberi oldalon, Isten ellenségeidre szégyent halmoz. “Ellenségeidre szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.” (Zsoltárok 132:18) Az Úr lényegében azt mondja; “A te földi (testi) ellenségeid úgy gondolták, hogy véged van, remény nélkül, és most csodálkozva bámulnak amint áldlak és etetlek (mennyei lakomával).” És amint lakmározol ezen a dicsőséges “élelmen” azt suttogja; “Nem kell, hogy aggódj ellenségeid miatt, képtelenek bántalmazni téged.” “Gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki” (Zsoltárok 21:12)
Igazában az Úr minden isteni biztosítékot meg ad számodra és végül is énekelni fogsz; “Most is felül emeli fejemet ellenségeimen akik körülöttem vannak és én az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom. Énekelek és zengedezek az Úrnak.” (Zsoltárok 27:6)
A Puritánok gyakran használták a kifejezést: “a bűn által meglepve”. Ez olyan időkre utal, mikor bűnbe estél, habár nem akarattal követsz el egy bűnt, és az ellenség mint egy árvíz ömlik reád… Valami felbukkan a múltból-talán egy régi szokás, valami amiről biztos voltál, hogy le volt győzve - de “elesel”.
Hamar sajnálattal búsulva megbánod bűnöd, de továbbra is belemerülve fetrengesz zavarodottan tetteid miatt. “Hogyan engedhettem meg ezt?” És mikor Isten elé szeretnél belépni, szégyenben és zavarban vagy, és mondod magadnak: “Szükségem van időre, hogy ki tudjam kutatni magamban, mi is történt? Valamiképpen ki kell Őt elégítenem, valamiképpen be kell bizonyítanom, hogy nem akarattal cselekedtem.”
Ez az az idő amikor az ördög, a mi vádolónk reánk ugrik, mint egy éhes oroszlán. Minden bibliai verset eszedbe juttat, amik Isten gyűlöletét bizonyítják a bűnt illetőleg. Emlékeztet Isten visszatetszésére azok ellen, akik az Ószövetségben bűnbe estek. Suttogja füledbe; “Nézd mindazokat akikről Isten Szent Szellemét levette, mert megbuktak és most te is hasonlóan bűnbe estél és elvonta Szent Szellemét életedből teljesen. Csaló és képmutató vagy, nem gyakorlod amit prédikálsz. Mikor az ítélőszéke előtt fogsz állni, saját szavaid fognak elítélni.”
Szeretteim, az ördög sohasem tudja, hogy mi fog kialakulni egy keresztény hívő elbukásából. Nem tudja, hogy mi lesz a te reakciód, miután elbuktál vagy hogyan fog Isten válaszolni bűnödre. Ténylegesen sátán legnagyobb félelme az, hogy te egyenesen Istenhez fogsz fordulni kegyelemért és bocsánatért. Az ellenség mindent megtesz, ami a hatalmában van, hogy visszatartson a Szövetségi Ígéretek megértésétől. Vissza akar téged hurcolni a "“törvény” alá, ahol öntudatod fog elítélni téged. Meg akar győzni arról, hogy fizetned kell az elbukásért. Azt akarja, hogy merülj el bánatodban és próbáld Isten jóságát megvásárolni.
Nem, Isten sohasem szándékozta ezt annak, aki egy bűnbánó szívvel járul eléje. Igazában látnod kell, hogy mikor haragot és fenyítést érdemelsz, Isten egy “lakomához” hív. És mint ellenségeid figyelnek, hogy hogyan fogsz szenvedni az ítélet által, az Úr meglepetése az, hogy asztalához hív téged. Így kezeli az Úr az Ő bűnbocsánatot kérő gyermekeit.
Vedd például az egyik gyülekezeti presbitert, aki egy istenfélő ember, aki naponta imádkozik, kutatja Isten Ígéjét, tiszteli feleségét és egy szerető apa. Ennek az embernek a múltbléi bűnei Jézus Krisztus vérével el vannak takarva. Régen egy magas vérmérsékletű ember volt, de ezt a Szent Szellem legyőzte benne. És most Isten bölcsességében él, kedves komoly és figyelmes ember. Egyik nap azonban az ellenség ellene állt és mint egy árvíz, elárasztotta. Borzasztó napja volt az irodában és amint megy haza, agyát a napi történetek támadják meg. Próbál imádkozni míg hajt hazafelé kocsijában, gondolja; “Uram, csak haza akarok érni, lefeküdni és köszönetet mondani, hogy ennek a napnak vége van.” Eközben, otthon feleségének is egy rossz napja volt. Minden rosszul ment és a gyerekek is korlátlanul viselkedtek. Így várja férjét haza, hogy ő kézbe vegye a dolgokat. Amint ez az ember az ajtón belép, felesége hozzá fordul és kezdi a problémákat elsorolni, terhét férjére rárakni. Ez az ember teljesen le van terhelve a saját bajaival ahhoz, hogy hallgatni tudjon, és feleségének kijelenti, hogy nem akar problémákról hallani. A nőt ez még jobban felzaklatja. Kezdenek vitatkozni és hirtelen a gát áttörik. Egy pillanat alatt kiabálás, “név-hívás”, egymás érzékeny pontjait érintve, csúnya, sérelmes szavakat ömlesztenek egymásra. És a férfi váratlanul mintha megtört volna, haragos szavak hosszú sorát ömleszti felesége felé, még káromkodást is. Felesége megsértve visszakozik és mondja; “Oh hát így beszél egy istenfélő ember a feleségéhez? Ez a beszéd a módja egy presbiternek, akiről mindenki azt hiszi, hogy egy szent? Micsoda képmutatás!” Haragjában ez az ember megfordul és kiviharzik az ajtón. Kint azonban meg van rendülve és sértve, lelke szégyennel és bánattal telik meg. Belső lényében sírni kezd: “Oh, Istenem, honnan jött mindez? Szívem ilyen gonosz? Összes problémáim a családomon ütnek ki?”
A legistenfélőbb keresztényt is meglepi az ilyen váratlan, nyomasztó helyzet. És néha éppen egy nagy győzelem után történik az ilyesmi. Mint Ádám, Istentől el akarunk bújni. Gondoljuk, hogy mérges ránk és sátán egy talpalatnyi helyet nyer életünkben. Ezután zavarodottan beleesünk abba, amiről a Rómaiakhoz írt levélben, a 7-ik fejezetben le van írva: “…mert nem a jót cselekszem amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem amit nem akarok.” (19-ik vers)
Hirtelen azt gondoljuk; “Hogyan tudnék akármiképpen is szolgálni mikor én ilyen gonosz vagyok? Oh Istenem mennyi időben fog az telni, hogy ez a piszok le legyen mosva a kezemről, és megint szentnek érezzem magam?” Ez az a pillanat mikor az Úr felénk int, “Gyere és lakomázz, nincs szükséged, hogy időt töltsél távol tőlem. Ülj le és kóstold a kegyelmem. Azt akarom, hogy asztalomnál egyél az ellenségeid jelenlétében.”
Jézus egy tékozló fiúról szóló példabeszédben válaszol erre a kérdésre. Ez a fiatalember egy bűnnel telt életmódban elkölti minden pénzét. Végül mint egy szolga a disznókat eteti és azok ételét ő maga is eszi. A következőket gondolva; “Olyan rémesen bűnöztem apám ellen, hogy ő sohasem fog vissza venni engem. Valahogyan mindenért fizetnem kell.”
Félelem tartotta ezt a tékozló fiút attól, hogy hosszú ideig nem tért vissza apjához. De az igazság az, hogy apja nem volt mérges reá, hanem arra vágyakozott, hogy haza jöjjön. Végre mikor a fiú elkeseredésében teljesen le volt sújtva, érezve életmódjának teljes következményeit, apja házára emlékezett és az ott lévő bőségre. Reménytelenségében ezután hazatért.
Mi volt apjának válasza? Kiszaladt, hogy fiával találkozzon, ölelve, csókolva őt, megbocsátott neki minden kérdés nélkül. Az Ige így írja le: “Az Atyja pedig monda az Ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok fel rá; és húzzátok gyűrűt a kezére és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot vágjátok le és együnk és vigadjunk. (Lukács 15:22-23) Itt Jézus saját szavaival elmondja, hogy mi az Atya viselkedése gyermekei felé: Azonnal miután mi elesünk, az Úr egy lakomát rendez és felken minket az öröm olajával. Meg kell értened, hogy Isten a szívet látja és abban a pillanatban mikor szívből felsírunk bocsánatért, egy asztalt készít számunkra. Mondja; “Ne szaladj el tőlem, ne keseregj a disznóólban, ne hidd el a hazugságokat. Szeretlek és most jöjj ide és lásd, hogy mit készítettem számodra.”
Az első áldás, amit tányérodon fogsz találni az egy azonnali és feltétel nélküli megbocsátás. “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1:9) Azonnal mikor megbánjuk bűneinket, Isten bezárja az ügyet. Elejti az összes vádat és bűnünket elveti szemei elől.
A továbbiakban nem akar bűnről hallani többet. Lényegében azt mondja; “Én túl tettem magam ezen, most te is így tégy. Nem tartok semmit ellened, mindent eltemettem. Örülj az Én üdvösségemben, irgalmamban és kegyességemben. Légy örömteljes ebben.” Amint egyszer elfogadjuk az Atya bocsánatát, arra hív, hogy mindent amit az Ő “menüjén” találunk, azzal lakomázzunk: mint meg nem érdemelt keggyel, irgalommal, lágyszívűségével, békességgel, nyugalommal, örömmel, boldogsággal, meg nem érdemelt szeretettel és a Szent Szellem forrásából való felfrissítéssel.
Ez igazán Isten gyakorolt dicsősége. Amint ítéletet várunk és büntetést az Úr az Ő kegyelmének és irgalmának asztalához hív. “Mert te Uram jó vagy és kegyelmes és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak “ (Zsoltárok 86:5) “Mert nagy én rajtam a te kegyelmed és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból” (Zsoltárok 86:13)
Én jól ismerem azt, hogy milyen az, amikor Isten ítéletét várom, hogy rám essen miután elbuktam. Azon elmélkedek; “A testem lesz megtámadva? Talán gyermekeim fognak szenvedni miattam? Feleségem esik betegségbe megint? Isten hol fogsz megverni azért amit tettem?”
De azonnal az Úr egy asztalt terít ellenségeim előtt. Kik ezek? Félelem, elnyomott hangulat, zavartság, belső háború, sátán hazugságai. Ezért gyorsan megbánom bűnöm és tartom magam Isten Szövetségi Ígéreteihez. Emlékeztetem magam; “Dávid, nem kell sírnod, hogy bebizonyítsad bűnbánatod. Csak valld be bűneid és lakomázz, örvendezz ellenségeid jelenlétében.” Így hát ülök az Úr asztalánál és az én pásztorom, Jézus szolgál engem. Felújítja lelkem kegyelemmel, megbocsátással és gyöngéd szeretettel. Ezután megnyugtat és csendes vizekhez terelget engem és megmutatja az igéket amik szerelmét bizonyítják. Érzem amint Isten kegyelme elárasztja lelkemet. És az öröm könnyei elmossák bűnösségemet, félelmemet és aggodalmaimat.
És amint ez a hihetetlen áldás ömlik reám, ellenségeim kényszerítve vannak arra, hogy teljesen legyőzve üljenek és figyeljék a történteket. Végül is hallom, suttogásuk; “Megtanulta a titkot - hisz Isten ígéreteiben. Hagyjuk őt itt.”
A 23.-ik Zsoltár beszél két fajta ellenségről: démoni és emberi fajtákról. Az Úr azt akarja, hogy asztaláról lakmározunk az emberi ellenségeik előtt is. Olyanok előtt akik sátán eszközeivé váltak, hogy állandóan zavarjanak minket. Szeretném ezt illusztrálni egy levéllel, amit lelkészi hivatalunk kapott. Egy kedves keresztény asszony ír a hitetlen férjével való bajos házasságáról.
Ez az ember feleségének tiszta szentséges élete által kárhoztatva érzi magát és az utóbbi időkben durva bánásmóddal és csúnya “név-hivásokkal” zaklatja ezt az asszonyt.
Egy nap, nem régen iszákosan jött haza. Dühében feleségét a falhoz állította és kiabált rá: “Te Jézus korcs, te bolond vagy. Fáradt vagyok hallgatni prédikációidra. Nem akarok egy szót sem hallani. Semmivel sem vagy jobb mint én.” Ezután pokoli nyelven vádolta feleségét mindenféle dologgal. Lassan harag emelkedett az asszonyban, minden porcikájával viszonozni akarta férjének durva szavait és bánásmódját. De ehelyett szemét lehunyva hangtalanul imádkozott, “Szent Szellem, segíts nekem.” Isten kegyelme egy természet feletti békével árasztotta el őt. Csak gyöngéden férjére nézett, és nem mondott semmit. Mikor férje látta ezt, hogy nincs semmi reakció, szabadon engedte feleségét és a TV elé roskadt. Közben a feleség csöndben házimunkáján dolgozott nyugalommal és örömmel szívében. “Lakmározott” az Úr asztalánál, ahol kegyelemmel, irgalommal és reménnyel volt etetve mindazokkal, amiket Isten kiterített eléje.
Talán te is egy hasonló szorult helyzetben vagy a munka helyeden. Talán munkatársaid becsaptak, hazudnak és pletykálnak ellened a főnöködnek. Napjaid fájdalomban töltöd, mert így bánnak veled.
Kedves szent, Jézus hív téged, hogy ülj le asztalához és lakomázz ellenségeid jelenlétében. Arra emlékeztet téged, hogy a legrosszabb helyzetben is Isten Szövetségi Ígéretéhez tudsz rohanni;
“Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés…” (Ézsaiás 54:17) Atyád már teríti asztalát számodra és kegyelmével, együttérzésével akar feltölteni.
Mikor Izráel Egyiptomból ki lett vezetve, nem keresték Isten terített asztalát amit Ő számukra készített. Felszabadításuk után Isten azt parancsolta, hogy az Ígéret földjén tartsák meg a “kovásztalan kenyér” ünnepét minden évben. Ez azt jelentette, hogy hat napig kovásztalan kenyeret egyenek és a hetedik nap egy nagy lakomát tartsanak. Isten más ünnepeket is tervezett Izráel számára, csodás időket, melyekben az Úr jelenlétében örvendezéssel fogadták az Ő felkenetését. Asztalaik jó ételekkel és finomságokkal voltak megtelve; tej, méz olaj, szőlő, búza és húsételekkel.
Az egyik ilyen ünnep volt az “első gyümölcsök” ünnepe. “És örömet találj mindabban a jóban amelyet ad neked az Úr a te Istened, és a te házadnépének” (V Mózes 26:11) Az Úr azt mondta nekik; “Azt akarom, hogy örüljetek mindenek felett azon amit adok néktek. Itt az idő hogy nevessetek énekeljetek és emlékezzetek.”
Mózes ugyancsak tanította Izráel vezetőit, hogy ünnepeljék az Páska-áldozat ünnepét. Ennek az ünnepnek az volt a célja, hogy gyermekeiket tanítsák: “És tudtára a te fiaidnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttünk Egyiptomból. ( 2 Mózes 13:8) Az apa el kellett hogy mondja fiainak “Ez az ünnep a mi felszabadulásunknak ünnepe. Azért örvendezünk, mert Isten kiszabadított Egyiptomból.”
Mindegyik ünneppel az Úr Isten azt mondta Izráelnek: “Örvendezz, légy boldog és énekelj.” Ezeket az ünnepeket Isten gyógyításként, szabadításra és Isten szerető Szövetségére való emlékezetre adta.
De a Szentírás mutatja, hogy csak egyetlen egy ünnepet tartottak meg a pusztában. Ez pedig Izráel felszabadításának első évfordulójára esett. A többi megparancsolt ünnepek pedig el lettek felejtve.
Ezt Isten nem így tervezte népének. A terv az volt, hogy népe az Ígéret földjén lakjon, ahol mindenük meg lett volna, hogy megtartsák ünnepeiket. De Izráel bűnei miatt a pusztában maradt és az egyetlen élelmük a manna volt, amit Isten a mennyből adott neki és egy kis mennyiségű kukorica amit Egyiptomból hoztak magukkal.
El tudod képzelni, mit gondolt egy Izráeli gyermek ennek az ünnepnek alkalmával: Mannát evett reggel, délben, és este, egész életében. És most az ünnepre is csak több mannát kapott. Valószínűleg apját kérdezte; “Apám, mit ünneplünk?” És apja válaszolt; “Ez a kovásztalan kenyér ünnepe, fiam. Ekkor örvendezünk az Úr Isten által kapott szabadságunknak.” Ez rejtélyesnek hangzik a gyereknek. Ünneplés a felszabadításért? Szüleitől állandóan csak mormogást, panaszkodást és hitetlenséget hallott. Több mint egy esetben látta, hogy szülei belopódznak a sátorba és imádkoznak egy kis bálványhoz, amit Egyiptomból csempésztek ki. Szóval a fiú kérdezi apját; “Ezt felszabadulásnak hívod? Mi felett kell örvendeznünk, a száraz puszta látványa felett? Minden, amit látok csak a puszta unalmas látványa. Miért kell több mannán ünnepelnünk? Miért nem lakunk, élünk ott, ahol minden jót meg lehet kapni?”
Szomorú, de Izráel állandóan elfelejtette az Úr ünnepeit. Az Írások mondják; “Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt,” (Zsidókhoz írt levél 2:19)
Kíváncsi vagyok hány fiatal lát hitetlenséget az idősebb nemzedékben ahelyett, hogy az a bűntől való felszabadításra tanúskodna. Hány gyermek mondja apjának és anyjának keresztény otthonokban; “Apa, Mama, ezt hívod te Megváltásnak? Nincs családunkban öröm. Otthonunk telve van veszekedéssel és zavarral. És csak morgást, pletykálást hallok. Ez egy gyászhely.”
Nem csoda, hogy olyan sok fiatal nem szolgálja az Urat. Szüleik még mindig a pusztában vándorolnak. Soha nem léptek be Isten Szövetségi Ígéreteibe. Nem tudják, hogy mit jelent örvendezni, mert sohasem vesznek részt a “terített asztal lakomájában”
Tespedő lelki életet élsz? Mindig megterhelve egyik napról a másikra: félelemmel nem pedig örömmel élvezve az utat az Úrral? Kérdezem tőled: nem vagy elfáradva mindezzel? Nem mondod néha magadnak; “Tudom, hogy Jézus megváltott engem és ettől megváltoztam, hát miért nem tudom élvezni az Ő ünnepi lakomáját? Hol van az én felkentségem az öröm olajával?”
Kell, hogy a hit által haladj előre. Ne tétovázz azon amit Isten ígért számodra. Fogadd el hittel, és légy teljesen meggyőződve, hogy amit Ő ígért, azt be is tudja tartani. A Szent Szellem egyedül csakis hitre felel. Ő nem válaszol könnyeidre még akkor sem, ha egy folyóra valót sírsz, nem válaszol ígéreteidre, hogy jobban fogsz cselekedni a jövőben. Ezek részei a bűnbánásodnak, de az Úr válaszát egyedül a hited hozza. Hit mozdítja Őt cselekvésre, hit fogja az Ő dicsőségét meg hozni az életedbe.
Szóval, fogadd el az Atya szeretetét és bocsánatát. Van jogod az ünneplésre, és a pokol semmilyen démonja nem tudja azt tőled elrabolni. Higgyél Isten Igéjében ami hozzád szól, és engedd meg, hogy Ő mennyei asztalához ültessen.
Dicsőség az Ő Szent Nevének!