Az Úr Félelmetes Hangja

Exodus (II Mózes) könyve a Szentírás egyik legkülönlegesebb részét tartalmazza. Amint az Izráeliták a Sínai Hegy mellett táboroztak, hirtelen vastag sötétséggel és egy hihetetlen lángoló tűzzel lettek elborítva. E félelmetes elemek közepette Isten megszólalt: “Ez igéket szólta az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő, és a homályosság közepéből nagy felszóval…” (V Mózes 5:22)

Az Izráelitákat lángoló hegyek vették körül, a természetfeletti tűz mindent elárasztott. A menny dörgött mintha a földet ketté akarná hasítani. És mindennek a közepéből egy félelmetes és fensőséges hanggal Isten szólt.

Míg mindez történt az Izráeliták félelemtől meredve álltak. Meg voltak győződve, hogy mielőtt az Úr hangja megszűnik beszélni, halottak lesznek. A Szentírás szerint még Mózes is , aki Isten “barátja” volt, remegett és rendkívűlien félt. Valószínűleg úgy érezték, mintha a pokol szája felett lettek volna felfüggesztve.

Végül is a hang elcsendesedett. A villámlás, a földrengés megszűnt és hamarosan a nap kisütött. Amint az emberek körülnéztek, látták, hogy mindenki életben volt. Ez egy csoda volt, mert ők ténylegesen hallották Isten hangját és éltek.

Nyilvánvalóan amint ez a hihetetlen megnyilvánulás véget ért, az Izráeli atyák és törzsi vezetők tanácskozásra gyűltek össze. Úgy képzelhetnénk, hogy ez lett volna az emberiség történetében a legnagyobb Istent magasztaló gyülekezés. Arról tanúskodhatnának, hogy Isten adott nékik egy dicsőséges, életet változtató eseményt.

Képzelem azt mondhatnák; “Ez bámulatos! Nincs olyan nép a földön, akik hallották Isten hangját a tűzből, és ezt túlélték.” Elmondhatjuk az unokáinknak; “Én ott voltam azon a napon mikor Isten hozzánk szólt.” Ugyancsak képzeletemben látom a Lévitai papokat, amint figyelmeztetik a népet: “Ne felejtsétek el ezt a napot, mi első kézből tapasztaltuk Isten mindenható szentségét. Éljünk örökké az Ő iránta való félelemben.”

De ez a összehívott tanács nem egy Istent magasztaló gyülekezés volt, egyáltalán nem. Hihetetlenül az atyák Mózest kérték; “Mi nem tudjuk az ilyen tapasztalatokat átélni, mi nem akarjuk Isten félelmetes hangját hallani, ha még egyszer fog így szólni hozzánk, akkor halottak leszünk! Mától kezdve egy ember által akarjuk hallani az Ő szavait.”

Válaszuk egy abszolút rejtély. Miért reagálna valaki így Isten dicsőséges csodájára, amint népével beszél? Megmondom miért: mert az Izráeliták szívében rejtett bűnök voltak. Titokban bálványimádók voltak.

Hihetetlenül még mindig ragaszkodtak a kis arany bálványokhoz, amiket Egyiptomból hoztak magukkal, Molok faragott képmásait és Refam isten csillagát. István mondta ezekről a bálványokról; “…képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok”. (Apostolok Cselekedetei 7:43) Az Izráeliták faragták maguknak ezeket a bálványokat, amik hasonlítottak az Egyiptomiak által imádott hatalmas arany borjúhoz . Így kiáltottak; “Egyiptomból kihoztál minket, te vagy a mi istenünk.” És ekkor még a pusztában sem adták fel az utálatos bálványimádásukat.

István ezt a népet a “gyülekezet a pusztában” nevezte. ( vers 38) Azon ámult el, hogy még azután is, hogy Isten hallhatóan beszélt hozzájuk, a szívüket hátra hagyták a bálványimádó Egyiptomban. Mondta róluk;”…és szívükben Egyiptom felé fordultak.” (vers 39)

Látható, hogy miért rettegtek Isten hangjától. A haláltól való félelemnek az oka az volt, hogy egy szent és hatalmas Isten jelenlétét érezték, nem valami élettelen faragott bálvány előtt álltak. Az Ő Szelleme megragadta lelküket és elítélte öntudatukat.

Ez a megrázó földrengés “jelenet” nem egy ijesztő játék volt, hogy Izráel népét engedelmességre terrorizálja. A szeretet Istene nem ilyen. Mózes elmagyarázta népének a célt:

“… mondta a népnek: Ne féljetek; mert azért jött Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az Ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.” (II Mózes 2o:2o) “Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek és jól legyen dolgotok és hosszú ideig élhessetek a földön amelyet bírni fogtok.” (V Mózes 5:33)

Mózes lényegében azt mondta; “Isten nem haragszik reátok. Ennek a fensőséges megnyilvánulásnak nem harag volta a célja. Nem, Ő meg akart titeket erősíteni az Ő fensőséges félelmetességével. Ő próbált egy erőteljes fegyvert adni kezetekbe, ami által ellenségeitek előtt bátran fogtok állni. És ezt azért tette, hogy győzedelmesen éljetek életetek végéig.”

Ekkor azonban a hihetetlen tűz eltűnt. A szörnyű csattanó mennydörgés elcsendesült és az a leírhatatlan Isteni hang elcsendesült. A vezetők Mózeshez jöttek “aggodalmaikkal”. A felszínen vallásosnak hangzottak: “Mi láttuk milyen nagy és dicsőséges az Úr és kiváltságosak voltunk abban, hogy hallottuk a hangját. Tudjuk most, hogy lehetséges az Ő Isteni hangját hallani, és életben maradni.”

Eddig mind jó!

De ezután az egyik legfurcsább logikával jöttek, amit a Bibliában bárhol találni is lehet. Ezek a vezetők Mózesnek azt mondták; “…e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól és ez mégis él. Most hát miért halljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak a mi Istenünknek szavát, meghalunk! Mert kicsoda az összes halandók közül aki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát halotta, mint mi, hogy még élt volna?” (V Mózes 5:24, 25, 26)

Ezek Isten hangját hallották és éltek. Micsoda érthetetlen logika?

Mózesnek mondták: “Mi értjük, hogy Isten szavát hallani tudjuk a tűzből, és ezt túléljük, de ha az Ő közvetlen, tiszta, szent hangja alatt kell élnünk, el fogunk pusztulni. Miért haljunk meg? Az összes népek közül a világon mi vagyunk az egyetlenek, akik hallották Isten hangját és élve maradtunk.”

De az Úr tudta, hogy mi volt a szívükben. Mondta Mózesnek: “Hallottam e nép beszédének szavát amint beszéltek hozzád; mind jó, amit beszéltek.” (Vers 28)

Isten más szóval azt mondta: “Ennek a népnek szavai jól hangzanak, mert tudják a vallásos kifejezéseket (nyelvet). Ez egy engedelmes és alázatos népnek a hangja, mintha igazi félelmük lenne felém."

Az Úr ezután előad egy óhajt ami világosságra hozza, hogy mi is történik igazában: “Vajha így maradna az Ő szívük, hogy félnének engem és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az Ő gyermekeiknek mindörökké!” (Vers 29)

Istennek adtak tiszteletet a szájukkal, de a szívük távol volt tőle. Ézsaiást idézve: “Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lett.” (Ézsaiás 29:13)

Az Izráeliták annyira hűek voltak a kis arany bálványaikhoz, hogy semmi sem tudta őket távol tartani a bálványimádástól. Még az égő hegy, a természetfeletti földrengés, a földet hasító mennydörgés sem tudta őket elszakítani attól. Végül is még Isten szentséges és fensőséges élő hangját sem vették tudomásul.

Mikor az Izráeli vének mondták: “Egy gyengédebb hangra, üzenetre van szükségünk, különben meg fogunk halni.”; milyen igazuk volt. Akármikor a Szent Lélek tanítása alatt élsz, hallgatva Isten felkentjét, a meggyőző szót, az biztos, hogy meg fogsz halni, azaz hogy meg fogsz halni a bűneidre.

Manapság hívők ezrei járulnak prédikációkat hallani, de az Isten iránti félelemről semmit sem tudnak. Pontosan erre kívánkoztak az Izráeliták. Röviddel azután, hogy hallották Isten hangját, bálványaikban bíztak megint, és az Úr dicsőítése csak az ajkukon volt, üres és minden jelentőség nélkül.

Ha lefordítanánk modern nyelvre, amit az Izráeliták kértek, így hangzana; “Hallgass el ezekkel a negatív prédikációkkal. Nem akarunk több, utolsó ítélet napi üzeneteket hallani. Csak szükségtelen bűnös érzéseket okoznak; prédikálj Isten szeretetéről és bocsánatáról, mi csak emberek vagyunk. A mi Urunk szeretet nem harag és félelem.

Valaki nem régen a következőket írta a lelkészi hivatalunkhoz: “Nem tudom, ki helyezte a nevem az Önök levelező listájára, de legyenek szívesek és töröljék ki nevem azonnal. Nem tudom elviselni az önök komor sötét evangéliumát és az állandó bűn elleni beszédet. Senki sem tökéletes, ön sem. Elegem van az önök “King James” típusú sötétséggel telt “gospel”- jukkal.

Ézsaiás beszélt az ilyen fajta válaszról: “… pártütő nép ez. Apát megtagadó fiak, fiak kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!”(Ézsaiás 30:9-11)

“Beszéljetek kedvünk szerint valókat” ebben a versben azt jelenti, hogy “hízelgő szavakat mondjatok.” Izráel röviden azt mondta; “Ne mondj több rosszat. Beszélj arról milyen jó lesz majd. Mutass arra, hogy hogyan fogunk boldogulni, micsoda nagyszerű dolgok vannak előttünk. Ha pedig nem, tűnjetek el előlünk.”

Egy hívő, aki bűnt tartogat, soha nem akar bűnt feltáró üzeneteket hallani. Ilyen személy mindig menekülni fog a Szent Lélek igazságos hangja elől. És olyan prédikátorhoz fognak fordulni, akik “gyengéden” beszélnek a bűnről és hízelgő próféciákat adnak.

Így hát kérdezheted mi volt az a kemény üzenet, amit Isten népének adott a Sínai Hegyen? Egyszerűen azt mondta. “Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéből, a szolgálatnak házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizeken a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat” (V Mózes 5:6-9)

Ez volt Isten szájából az Ő tiszta, hamisítatlan szava. Ennek hallatára a népnek be kellett volna rohanni sátoraikba és összetörni faragott bálványaikat. Mindez fel kellett volna hogy gerjessze szívüket és térdre kellett volna borulniuk. Ehelyett kiáltották: “ Elég volt a menydörgésből, tűzből, földrengésből. Ne legyen több hozzánk szóló isteni hang. Adj nekünk valakit, aki beszélni fog értünk és helyünkben. Akkor majd hallgatni és engedelmeskedni fogunk.

Isten Szent Lelke Mózesre szállt és a következőket prófétálta: “Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján, mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az Ő atyáik fiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” (V Mózes 18: 15-19)

Egyszerűen Isten kétféleképen adná meg Izráel kívánságát:

1. Először is, népéhez a következő 1500 éven át embereken keresztül fog beszélni. Prófétákat, bírókat, látókat, királyokat fog használni, mint az Ő igazságos hangja. Igazában Mózes szájába tette az Ő szavait 4o évig, hogy ahhoz a generációhoz beszéljen. István tanúskodott arról, hogy Mózes az “élő beszédet” kapta meg Istentől a hegyen. (Apostolok Csel. 7:38)

Mégis a századokon keresztül Izráel visszautasította Isten hangját. “Akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszították maguktól és szívükben Egyiptom felé fordultak…” (Vers 39) Ők lettek a “… Szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelyeknek szíve nem volt szilárd és lelke sem volt hű Isten iránt.” (Zsoltárok 78:8)

Generációról generációra Isten pontosan azt adta nekik amit kértek, embereken keresztül beszélt hozzájuk. Mégis ahogy Isten Ézsaiáson keresztül egy későbbi generációnak mondta: “…mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok, a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt és amit nem szerettem azt választottátok” (Ézsaiás 65:12) Az Úr ugyanezt mondta Jeremiáson keresztül:

“Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek a ti atyáitok Egyiptom földjéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról napra, szüntelen küldöttem; De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik! Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked: Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, amely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájukból” (Jeremiás: 7 25-28)

Isten az Ő kegyelmében minden lehetséges módon beszélt népéhez, figyelmeztetve, hívogatóan, szeretettel, és fenyegetéssel is. Olyan tisztán beszélt, nem lehetett kétség, hogy mi volt a kívánsága feléjük. Mégis a nép süket fülekkel fordult el tőle.

2. Az Úr egy másféle módon is beszélt Izráelhez. Megígérte, hogy egy prófétát fog küldeni. A Sínai Hegyen történtek után, 15oo év után fog ez az ember megjelenni. Ez a próféta a Krisztus, a Messiás. “Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Az Új Szövetségben az Úr Jézuson keresztül választott beszélni hozzánk: “ Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a Próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.” (Zsidók levele 1:1,2)

Miért várt Isten 15oo évet, hogy beteljesítse Mózes próféciáját Izráel számára? Azért, mert várt nagy türelemmel, hogy népe engedelmességet mutasson. Ez a halasztás a kegyelem tette volt.

Jézus Isten türelmességére a szőlőskert tulajdonosáról szóló példabeszédében mutatott. A tulajdonos állandóan küldött szolgákat, hogy azt a részét a gyümölcsnek, ami őt illeti, összegyűjtsék a munkásoktól. Egyiket a másik után hiába küldte ki. Végül is a tulajdonos gondolta; “A saját fiamat küldöm, talán fogják őt tisztelni eléggé ahhoz, hogy engem is figyelemre méltassanak, és tisztelettel legyenek irántam. De ennek ellenére elutasítással válaszoltak és mérgükben még a tulajdonos fiát is megölték.

Pontosan ez történt Izráellel. Generációkon keresztül Isten szószólókat küldött az Ő népéhez, de ezeket állandóan visszautasították, és nem hallgattak reájuk. Ténylegesen annyira el voltak merülve bűneikben, hogy végül is megölték az Ő szószóló Fiát; Jézust.

Az Úr még ma is tisztán beszél hozzánk. Az Ő mennyei fenséges hangja hallatszik az egész földön. És ez a hang egy emberen, Jézuson keresztül hallatszik, aki most az Úr jobbján ül. Vedd fontolóra, ami a Zsidókhoz írt levélben olvasható: “Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, és trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájuk szó; Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyíllal lövetessék le; és oly rettenetes volt a látomás, hogy Mózes is mondta: Megijedtem és remegek: Hanem járuljatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a menyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, és az Újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki mennyekből vagyon, Kinek szava akkor, megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a “még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg” (Zsidók levele 12:18-27)

Látod, miről szól ez a rész? Mikor Isten először beszélt, a nép azt válaszolta: “Ne szólj hozzánk a mennyekből többé, beszélj velünk embereken keresztül és Mózes prófétált; “Amint azt kértétek az Úr elő fog hozni egy prófétát. Ő teljesen emberi lesz és Ő Isten szavait fogja hozzátok szólni.”

Jézus volt ez az ígért próféta. Ő volt az Úr, megtestesülve emberi testben. Ezen a földön egy szolgálatot nyújtott, mint egy ember és tanuk sokasága bizonyságot tett arról, hogy szemük láttára a menyekbe szállt fel mint egy ember. Most neki egy misztikus teste van, ami az “igazi” egyház. De Jézus még mindig egy ember, akinek teste van és mindazt, amit mi emberi érzésekkel tudunk érezni, Ő is érez.

Manapság, ezekben az utolsó napokban, az Úr még egyszer beszél a menyekből és mondja hogy mindent meg fog rendíteni ami csak látható: “Kinek szava akkor, megrendítette a Földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsidók levele 12:26)

Lényegében Isten azt mondja, “A földet megrengettem a Sínai hegynél, de mikor ezekben az utolsó napokban beszélni fogok úgy a természeti, mint a lelki világot meg fogom rázni. A “megszokott dolgok” remegni fognak, semmi sem marad mint ahogyan volt. Mindaz, amit vallásnak hívnak, mindaz, ami Krisztusé vagy az egyházé, a Fiam hangjával fogja felrázni amint Ő a mennyből fog kiáltani.”

Isten figyelmeztette Izráelt, hogy mindazok, akik nem hallgatnak az Ő prófétáira, válaszolniuk kell azért: “És ha valaki nem hallgat az én Igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon.” (V Mózes 18:19) Azt mondja itt; ”Minden engedetlenséget üldözni fogok és te mindenért kell hogy felelj.”

A Szent Írás kinyilvánítja, hogy azok, akik nem vették tudomásul az Úr prófétáinak szavait, el lettek pusztítva. Ezek lehanyatlottak, keserűségben öröm és békesség nélkül haltak meg. “Vigyázzatok, meg ne vessétek azt aki szól; mert ha azok meg nem menekültek akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon.” (Zsidókhoz írt levél 12: 25)

Szeretteim, mi sem fogunk elmenekülni Isten haragja elől, sem mint egy nemzet, sem egyénileg. Most már Jézus hangja rázza az országokat, ezért intézmények, vezetők, és gazdasági rendszerek remegnek. Mondja a szélnek és az elemeknek, “Fújj a földre” mondja a felhőknek, “Tartsad vissza az esőt”, mondja a világ gazdasági rendszereinek, “Kapzsiság, mind légy megítélve”. Mi láthatjuk a borzasztó rázkódást Ázsiában, Brazíliában, Mexikóban, és Argentínában.

Isten ugyancsak parancsot ad, “börtönök legyenek megrázva, kormányok, pénzügyi intézmények, iskolák, katonai erősségek, törvényszékek, és törvényt hozó intézmények, mind legyenek megrázva. Minden a földön rázva lesz, amíg semmi alapítvány nem marad helyben csak az Úr fog állni.”

Nem az ördög ráz mindent. Az egész világ a győzedelmes Krisztus hangjától rázkódik. Az “ember” a dicsőségben hatalomra emeltetett a trónon, és az Ő szavától minden rázkódik, remeg.

Az Úr tisztítja a saját házát. A Zsidókhoz írt levél szerint az egyetlen ok, amiért Jézus ki fogja árasztani Lelkét az utolsó napokban, hogy felrázza Isten házát. Minden, ami szentségtelen, tisztátlan vagy érzéki, fel lesz rázva, ki lesz “söpörve”, el lesz törölve.

A lelkészi hivatalunk szívrendítő leveleket kap kedves szentektől, akik fájdalommal nézik, hogy mi történik az egyházukban. Egy állandó törekedés “új dolgokra” és rémségek jönnek létre naponta, érzéki megnyilvánulások, nevetséges gyakorlatok. Az egyik gyülekezetben arany por hullott a mennyezetről, mint eső.

Valaki írja, hogy minden héten a gyülekezetükben “punk rock” koncerteket rendeznek, amelyekben a zenészek úgy néznek ki és úgy énekelnek, mint a világi “ördög által befolyásolt” csoportokban.

Mások írnak egy tánc-imádásról, ami jobban illik egy Broadway színházhoz vagy “night club” hoz, mint egy templomba. Mások pedig üres, száraz, mindent “szabad” stílusú prédikációkról írnak.

Én mondom nektek, mindezek hamarosan meg fognak változni. Az Úr erőteljesen fog felszólalni, mindazt ami hamis, mindent megengedő, kapzsisággal telt, ezeket fel fogja fedni. Minden pénzt hajhászó hamis próféta remegni fog, mert a gazdasági összeomlás ki fogja őket rázni az “üzletükből.”

Hogyan fog ez a megrázás történni? Egy emberen keresztül, aki pedig Jézus. Ő esküdik arra, hogy szólni fog mindazokhoz, akik bűnben élnek, engedetlenek, ragaszkodnak az Ő szava által elkárhoztatott dolgokhoz. És az Ő hangja tévedhetetlenül, tisztán fog hangzani.

Először gyengéden fog szólni azokhoz, akik visszaestek a kereszténységük útján, akik tévelyegnek. Ezekhez fog szólni, “Miért nem hallgattál az én könyörgésemre, hogy visszatérj? Miért voltál süket, mikor hívtalak, hogy bánjad meg bűneid hogy meg légy újítva. Jöjj most hozzám, mielőtt életed alapjában lesz megrendítve.”

Igen, Jézus az Istent hívő férfiakhoz és nőkhöz is fog szólni, akik az igazságot, tisztaságot és szentséges életet követik. Már most is egy olyan népet hoz életre, akik szívükben elfogadták az Ő megrázó, meggyőző szavát, akik bezárkóznak az Úrral, és Ő erővel fogja ezeket felhatalmazni, hogy Ő érte beszéljenek.

Hogyan fog az Úr hozzád szólni? Elfogadod az Ő megrendítő szavát, engedve, hogy ez szívedben változást hozzon? Vagy egy kétoldalú életet élsz, megengedve, hogy házasság törésben, házasságon kívüli kapcsolatban élj, vagy gyűlöletet, keserűséget hordozol magadban valaki iránt?

Ha Krisztust, mint Urat hívod magadénak, és mégis titkos bűnt rejtegetsz életedben, tudd meg, hogy fogod a szavát hallani. Fogja mondani, “Miért nem jöttél vissza az én kegyelmemhez? Miért utasítottál el engem állandóan? Hallottad az én szerető hívásom! Kóstoltad az én szeretetem! Ennek ellenére teszed mindezt, miért?

Az Izráeliták annyira átadták magukat vágyaiknak, hogy még Isten emésztő tüzének ellenére is ragaszkodtak azokhoz. És ugyanez történik manapság egyházainkban. Isten érthetően kijelentette, hogy az ítélet az Ő házában fog kezdődni. És Pál írja, hogy ha bűnben folytatjuk életünket, át leszünk adva Sátánnak testünk elpusztítására, hogy lelkünk megmenekülhessen.

Mégis a jó hír az, hogy ez a természetfeletti rázás, Istennek “ház-takarítása” mind a nemzeti téren úgy az egyházban egy megrendíthetetlen alapzatot fog létre hozni. Egy szent, megmetszett egyházat fog produkálni, büszkélkedve abban, hogy lesz egy szent maradék, akik Isten félelmében és Krisztus igazságosságában fognak járni.

Egy olyan testvériségben fogunk élni, amilyet eddig nem ismertünk. Elmondhatatlan örömben leszünk, és vágyódni fogunk arra, hogy halljuk az Úr félelmetes, fenséges hangját.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!