Azzá válunk amit szemlélünk

István látta az egeket megnyílni és az Emberfiát a trónon, Akinek a dicsősége megjelent rajta mindazok szeme láttára akik közel álltal hozzá. Mivel pedig teljes vala Szentszellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: “Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Ap Csel 7:55-56).

István azt képviseli, amilyennek egy igazi keresztényeknek lennie kellene: Szent Szellemmel teljes és akinek tekintete a dicsőség Emberén van. Aki úgy tükrözi ezt a dicsőséget hogy mindazok akik látják őt meglepődnek és csodálattal telnek be.

István egy reménytelen helyzetben volt, megrögzött vallásos őrülettel, babonával, előítélettel és féltékenységgel körülvéve. A dühös tömeg szorongatta őt, vad szemekkel és vérszomjasan, halál várt rá. Ennyire lehetetlen körülmények! De felemelve tekintetét a mennyre, István látta az Urát dicsőségben és hirtelen a földön való elutasítása semmit nem jelentett a számára. Ő mindezek fölé emelkedett.

Egyetlen pillantás az Úr dicsőségébe, egy szempillantás a szentségéből és Istvánnak már nem árthattak. A kövek, a dühös átkozódások mind ártalmatlanokká váltak a számára, mivel az előtte levő örömre tekintett. Ugyanígy, egy pillantás az Úr dicsőségébe felül emel téged minden körülményen. Az Úron tartva a tekinteted, szüntelen Hozzá kiáltva minden órában békét és nyugalmat biztosít, amire semi más nem képes.

István meglátta a megdícsőült Emberfia sugarát a mennyben és visszatükrözte egy Krisztust elutasító világnak –  “miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2 Korintus 3:18).

Valóban igaz hogy azzá válunk amit szemlélünk. István egy élő tükörré vált, amiben az emberek láthatták Jézus dicsőségét visszatükröződni. Nekünk is ezt kellene tennünk! Amikor az ellenség betör mint az árvíz, nekünk egy időben kell gyönyörködnünk és elutasítanunk a világot magunk körül, a Krisztusban kedves, nyugodt pihenésünk révén. Ezt úgy tudjuk elérni hogy a gondolatainkat Krisztuson tartjuk.