"Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át..."
"Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk." (Zsidók 3:6-9, 12-14, kiemelés tőlem)
Napjaink több őrállójával együtt hiszem, hogy azok a napok amelyekről Jézus azt mondta, hogy bekövetkeznek, most itt vannak. Világszerte félelemmel telik meg az emberek szíve, ahogy a rémületet keltő események sorát nézik.
Az idegesség és félelem közben azonban mi, akik az Úrban bízunk, halljuk az Igéjét, amint ezt mondja nekünk: "Tartsátok meg a bizalmat és reménységet mindvégig."
A tény az, hogy ha bárhol feltornyosul a félelem, Isten nagyobb kitartásra hív. Ha bármikor hatalmas terror és hitehagyás támad, Ő nagyobb bizalomra hív. Ha bármikor komor hangulat és kétségbeesés uralkodik el, arra hív, hogy legyünk boldogabbak és örüljünk.
Ez mennyei Atyánk alaptermészete. Intézkedett arról, hogy népe kitartson és megőrizze örömét a legkeményebb nehézségek között.
Azonban egy feltételt kapcsolt ehhez az intézkedéshez. Ez pedig egy nagy ha.
"Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk... Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. (Zsidók 3:14, 6, kiemelés tőlem)
Miért kaptuk ezt a figyelmeztető szócskát? Azért, mert erőteljes hatalmak dolgoznak minden hívő ellen, aki szeretne kitartani bizakodó hitében.
Gondolj bele mindabba, amivel az Úr egyháza ma szembenéz.
Jelenleg egy mindenre kiterjedő támadás folyik Krisztus és Igéje ellen. Elfordult teológusok újradefiniálják Jézust, megtámadva isteni mivoltát, nevetségessé téve a Bibliát, kétséget támasztva az Írás hitelességével kapcsolatban.
A jelenlegi generáció olyan aljas, szenvedélyes kísértésekkel néz szembe, amely ismeretlen volt az elmúlt generációknak. Istenfélő férfiak és nők, akik egyszer körültekintőek voltak, most mindenféle szenvedélybetegségek horgára akadnak. Megrohamozzák és legyőzik őket, ahogy Sátán kiárasztja ördögi hatalmasságait, hogy megtámadják Jézus minden követőjének kitartó hitét.
A világban körülöttünk mindenütt terrorizmus, értelmetlen erőszak, növekvő pénzügyi válság és pánik tapasztalható. Az egyházra gyakorolt hatás az egyik legerőteljesebb hitehagyás az egykor kitartó hívők között. Sátán sötét erői kifejezetten azért lettek kiküldve, hogy háborút szítsanak amely Isten szentjeinek meggyőződését felőrli.
Ez a pokoli ostrom olyan elsöprő erejűvé, rémisztővé válik, hogy természetfeletti erőre lesz szükségünk, amely megtart. Az emberi akarat és intelligencia nem versenyezhet azokkal a démoni megnyilvánulásokkal, amelyekkel hamarosan szembesülünk.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy van olyan élő keresztény aki bizalommal és reménységgel telt marad az előttünk álló időkben a Szent Szellem friss kiáradása nélkül. Egyikünk sem tud kitartani ilyen próbákkal telt időkben, hacsak nem ismerjük és alkalmazzuk Isten Szellemének munkáját.
Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy itt az idő mélyebb kinyilatkoztatást keresni Isten Szellemének szolgálatáról. Annyira keveset tudunk arról, hogy miért lett elküldve, ki Ő és mit tesz értünk. Mi lesz a Szent Szellem szolgálata ezekben az utolsó időkben?
Itt van néhány dolog, amit tudnunk kell a Szent Szellem munkájáról és szolgálatáról:
A Szent Szellem Istennek az Atyának és Krisztusnak a Fiúnak a közös szeretete.
Az Atya szeretete felénk, megtestesülve a Fiúban a Szent Szellem szolgáló munkájának van elkötelezve. A Szellem azért lett elküldve az emberiség számára, hogy feltárja ennek az örökkévaló szeretetnek a fennségét és dicsőségét.
"szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által... A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim..." (Róma 5:5, 15:30) A Szent Szellem az az örökkévaló szeretet, amellyel az Atya és Fiú szeret. Minden munkája, minden szolgálata arra irányul, hogy kifejezze és megtestesítse ezt a szeretetet.
Ahogy Jézus készségesen elfogadta elhívását, így tett a Szent Szellem is. Az Atya által megkapta Krisztus, aki viszont elküldte nekünk a Szellemet a szeretet küldetésre. Tehát minden munka amit a Szellem végez - minden vigasztalás amit ad, minden kinyilatkoztatás, minden fegyelmezés, minden kedvesség és figyelmezetetés - a szeretetből következik. Először az Atya szeretete, majd Krisztus szeretete a kiindulása, de a Szellem saját szeretete is, hiszen a Szent Szellem mindenkit igazán szeret, akiben lakozik.
Mindez teljesen alapvetőnek hangozhat néhány olvasónak. De napjaink növekvő nehézségeiben ezt az igazságot be kell vésni szívünkbe. Ahhoz, hogy kitartsunk az előttünk álló időkben, a hitünknek a következőkön kell alapulnia: ha nem vagyunk biztonságban Isten irántunk érzett szeretetében, nem növekedhetünk bizalomban és reménységben. Nem leszünk képesek örvendezni, amikor a legádázabb viharokon megyünk keresztül.
Ézsaiás próféta a Szent Szellem munkáját és szolgálatát egy anya szeretetéhez és vigasztalásához hasonlítja.
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!" (Ézsaiás 66:13).
A természetben nincs szebb eszméje a szeretetnek, mint egy gyengéd, gondoskodó anya. Mindig a gyermekei rendelkezésére áll gondoskodó, vigasztaló szavakkal a nehézségek idején is.
Ezzel az anyai képpel a Szent Szellem bemutatja számunkra hogyan teljesíti küldetését. Ézsaiáson keresztül a következőket mondja röviden:
"Jézus követőiként már tudtok valamit a szeretetről. Hadd mutassam most meg nektek, hogy mennyire gyengéd és hosszútűrő az Atya és Fia szeretete irántatok. Hogy megértsétek, gondoljatok egy istenfélő, gyengéd anya szeretetére. Így munkálkodom bennetek, így szolgálok nektek."
Gondold végig: egy anya végig a beteg gyermeke mellett marad egészen gyógyulásáig. Még azt is elviseli, ha gyermeke elutasítja szeretetét. Az a gyermek talán bűnbe esik, elengedi a füle mellet anyja iránymutatásait és helyreigazító szavait. Lehet, hogy megtelik reménytelenséggel, hitetlenséggel, gőgös, akaratos, lázadó lesz. Azonban mindezek ellenére édesanyja soha nem mond le róla.
Tudom, hogy sok istenfélő anya olvassa ezeket a sorokat, aki átélte azt a szívet tépő fájdalmat, amikor egy gyermek elbukott és rossz társaságba keveredett. Mostanra ez a gyermek függőségek rabja, és úgy tűnik, hogy anyja többé nem éri el őt. Úgy tűnik, nincs hite Istenben. Még ha meg is tér, megígéri, hogy megváltozik, nem tart ki.
Tudom, hogy egy ilyen anya éjszakánként csendesen sír. A hatalmas aggodalom ellenére ez az anyai szív túl van csordulva szeretettel, még mindig próbálja elérni, törődik, ad. Szeretete gyermeke iránt soha nem ér véget.
Mózes arra emlékeztette Izraelt: "Az Úr a végtelen pusztaságban talált rád."
"Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket." (5Mózes 32:10-11)
Gondoljuk át az anyasas képét. Jézus is egy egyszerű képet használ, amikor arról beszél, hogy "hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit" (Máté 23:37). Viharos időkben az anyák elrejtik kicsinyeiket a szárnyaik alá biztonságos szeretetben.
Itt most az emberiség számára ismert leggyengédebb, legmegbízhatóbb szeretetről beszélünk. Ha elmennénk bármely bíróságra és egymás után minden tárgyalóterembe bekukkantanánk, azt látnánk, hogy fiatalokat vonnak felelősségre minden elképzelhető bűntény miatt. És kiket látnánk a tárgyalótermek székein nézőként? Főleg édesanyákat.
Menjünk el bármelyik börtönbe látogatási időben. Kiket látnánk sorakozni a bebörtönzött fiak és lányok látogatói között? Édesanyákat, akiknek szíve bánattól terhes - édesanyákat, akik órákat utaztak ezért a látogatásért. Édesanyákat, akik továbbra is szeretik gyermekeiket még akkor is, amikor a világ megtagadta őket. Anyákat, akik nem neheztelnek gyermekeikre, akiknem még mindig kedves gondolataik vannak róluk. Édesanyák, akik úgy tűnik végtelen megbocsátással és szeretettel rendelkeznek.
Sok évvel ezelőtt egy idős prédikátor ezt írta: "Nem tudom, hogy a tékozló fiúnak volt-e édesanyja, de ha igen, biztosíthatlak benneteket: amíg az apa a tetőn állva várta, hogy fia hazatérjen, az az anya a szobájába zárkózott, imádkozott és sírt. Később, amikor mindenki örvendezett a fiú visszatértekor, az anya valószínűleg a reménység és gyógyulás szavait suttogta fia fülébe: "Mint akit egy anya megvigasztalt, úgy vigasztallak én is téged."
Lehet, hogy nem értjük, Isten miért engedi nehézségeink folytatását... szeretteink miért küzdenek fájdalommal és nehézséggel olyan sokáig...miért tűnik olyan sok imánk megválaszolatlannak...miért nem kapunk választ olyan sok kérdésre. De Istennek nem kötelező minden kérdésre válaszolni. Valamint nem tudhatjuk mindenre a választ, amíg meg nem dicsőülünk.
Egy dolgot azonban soha nem kérdőjelezek meg: ez az Atya szeretete irántam, amelyet a bennem lakozó Szent Szellem mutat meg.
Pál figyelmeztet minket: "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét" (Efezus 4:30)
Úgy hiszem, akkor szomorítjuk meg a Szent Szellemet, amikor nem fogadjuk el szeretetszolgálatát irántunk.
Az egyházban sokan amolyan "nehéz fiúnak" gondolják a Szent Szellemet. Elképzelésükben folyamatosan felettük áll egy nevelőpálcával a kezében. Azonban ha a Szent Szellemet egy olyan apának látom, aki haragosan összevonja szemöldökét a hibáim miatt vagy egy olyan kiábrándult anyának, aki többet nem törődik velem, soha nem fogok megmenekülni. Nem fogok kitartani. Elveszítem a reménységemet.
A Szent Szellem szolgálata pontosan ennek ellenkezője. Mégpedig: "Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét." (Ézsaiás 57:15, kiemelés tőlem)
Ha a Szent Szellem csak a bűneinkkel kapcsolatban törődne velünk, senki nem állhatna meg. A következő versben ezt mondja: "Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam." (57:16).
Lehet, hogy megkísért minket a kétségbeesés bűneink és hibáink miatt. De a Szellem szeretettel van felénk, azért, hogy megmentsen bennünket a kétségbeeséstől.
Ézsaiás 66:13 egy másik ígéret: "Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!"
Micsoda prófécia! Ez a vers az egyház vigasztalásáról beszél, Krisztus testének minden tagja szeretettel segíti a másikat. Ez a képe annak, ahogy Isten népe egymás sebét ellátja és részt vesz a másik szenvedésében.
Ezt a képet erősíti meg Pál az Újszövetségben: "Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." (2Korinthus 1:3-4, kiemelés tőlem).
Jegyezzük meg, hogy semmit nem mond arról, hogy a harcokból kiment. Csak annyit mond, hogy a Szent Szellem vigasztalást ad hogy elviseljük és kitartsunk saját próbatételeinkben: "megvigasztal ... nyomorúságunkban."
Ez a vigasztalás, amelyet a Szellem nyújt próbatételeink közepén nem csak egy átmeneti könnyítés terheinket. Nem csak egy megkönnyebbült sóhaj, a zavaró gondolatok és félelem kizárása. Inkább olyan vigasztalás, amely elkísér minket a próbatételben - természetfeletti. Csodálatos munka, mennyei gyógyítása az elmének, lélelknek és szellemnek. Ez a vigasztalás a Szent Szellem kizárólagos szolgálata, amelyet hit által teljesít, ahogy bízunk az irántunk való szeretetében.
Az Írás azt mondja: "Sionról jön a vigasztalás. A gyógyulás igéje lesz azokkal, akik kétség és félelem közt vannak." Kedves szent, kérdezlek: mit adhatsz másoknak a nehézség idején? Mit tett veled a Szent Szellem, amit gyógyításként átadhatsz fájdalommal telt barátaidnak és családodnak?
Ez nem anyagi vagy jótékonysági kérdés. A szimpátia kedves szavai nem megfelelőek ilyenkor. Egy teli bevásárlókosár nem a teljes válasz. Ezek a dolgok mind jók és igeiek, de önmagukban egyik sem képes szíveket gyógyítani.
"Sionról jön a vigasztalás" - de mivel? Hogyan?
A Szent Szellem teremtő csodát ígér.
Hitünkre adott válaszul Isten Szelleme azt ígéri, hogy valami olyan dolgot alkot bennünk, amely vigasztalást nyújt minden elképzelhető nehézségben és félelmetes körülményben. Olyan igét helyez belénk, amely gyógyulást, vigasztalást, másoknak szóló bátorítást nyújt.
Ézsaiáson keresztül ezt mondta a Szent Szellem: "Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak." (Ézsaiás 57:18)
Az az igazság, hogy zaklatott szellemünknek gyógyulásra van szüksége. Saját magunkat nem tudjuk meggyógyítani. Ezt a munkát Isten Szellemének csodálatos ereje kell, hogy elvégezze, aki ezt mondja ebben a versben: "Meggyógyítom."
Én már átéltem egy ilyen hatalmas teremtő csodát. Láttam ennek ígéretét Isten Igéjében, és megragadtam azt. Amikor megtapasztaltam belőle az ízelítőt, a gyógyító csoda előlegét, a teljességét kívántam mindannak, amit láttam.
Íme, a teremtő csoda, amelyet a következő vers ír le: "Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!" (Ézsaiás 57:19). Ez az egyik legbátorítóbb ígéret Isten Igéjében. Az Úr azt mondja, hogy elveszi tőlünk a félelem szellemét és az Ő természetfeletti békességét ülteti belénk. Ézsaiás megismétli a "békesség" szót, hogy hangsúlyozza, ez egy folyamatos békesség.
Leegyszerűsítve, a Szent Szellem megígéri: "Békességet teremtek benned." Ha egyszer megtapasztaltuk ezt a békességet, ez olyan teremtő igévé válik, amely beszédünkön keresztül másokhoz is kiárad. Először tehát békességünk kell, hogy legyen mielőtt ezt elmondhatnánk másoknak is.
Mindannyiunk életében eljön egy olyan időszak, amikor teljesen kimerít a körülöttünk tornyosuló sok probléma - személyes, családi, baráti, munkahelyi, pénzügyi problémák. Felzaklatnak a szívfájdító "rossz hírek", telefonhívások, válsághelyzetek, amelyek úgy tűnik kicsúsznak az irányítás alól.
Ez az az idő, amikor a Szent Szellemhez kell fordulni, összetörve és bűnbánóan, és megragadni a békesség ajándékának ígéretét.
Kérdezheted: "Hogyan ragadjam meg a békességet, amikor csak azt látom, hogy a rák elemészti szerettemet?"
"Hogyan lehetne békességem, amikor a pénzügyi helyzetem kilátástalannak tűnik?"
"Hogyan lehetne békességem, amikor a fizikai fájdalom naponta gyötör?"
"Hogyan lehetne békességem, amikor elvesztettem a munkámat és a jövőm kilátástalan?"
Az igazság az, hogy nincs más hely, ahol a békességet kereshetnénk.
Talán elolvastad Isten Igéjének összes ígéretét és úgy tűnik nem tudod hatékonyan alkalmazni. A dolgok még mindig elkeserítenek. De Jézus ezt mondja neked: "A békességemet adom neked." Az Ő békességét a Szent Szellem alkotja meg benned, aki maga a békesség szelleme.
Meg van írva, hogy a Szent Szellem az élet folyója lesz bennünk, mindig áradva. "Annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" (János 7:38). Ézsaiás ezt a békesség folyamaként ábrázolja (lásd Ézsaiás 48:18). Képzeld el: a békesség, amely mint egy folyó árad, folyamatosan, állhatatosan, egyenletesen.
Hogyan ragadjuk meg ezt a gyógyító békességet?
Hogyan alkalmazzuk ezt a csodálatos, mindenható teremtését a békességnek?
Először is el kell ismernünk, hogy félelmeinket, minden kétségbeesést és megingást a hitetlenség okoz. Nem bízunk teljesen a Szent Szellem erejében, akik bennünk él.
Isten Szelleme minden dolgot betölt. Ő az isteni szeretet korlátlan teljessége: törődő, mint egy anya; ereje hatalmasabb mint a pokol fejedelmeié; mindent tud. Annak ellenére, hogy ezt tudjuk, gyakran morgolódunk és panaszkodunk a Szellem jelenlétében ülve, úgy gondolkodva mint az elhagyott gyerekek.
Azt mondom, egyetlen hívő sem gyógyulhat meg a félelem szellemétől - egyetlen hívő sem találhat békességet - amíg mindent rá nem bíz a Szellem szerető kezeire. Mindent alá kell rendelnünk az Ő akaratának, bízva abban, hogy: "nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (1János 4:4)
Hadd foglaljam össze egy mondatban:
Amikor teljesen a Szent Szellem kezére bízod magad, Ő megteremti benned a békességet.
Isten békességet teremt - megvalósítja - és benned alkotja meg.
Nem csak az Istennel való békességről beszélek. A benned teremtett békesség az elme békessége, amely feltör és kiárad, gyógyít, megszilárdít, önbizalmat épít.
Ha ilyen békességed van, nem játszol többé Istent. Nem próbálod magad megoldani a saját és mások problémáit. Nem gondolkodsz azon, hogy vajon mi fog történni, milyen félelmetes esemény fog bekövetkezni.
Ehelyett minden gondolatot foglyul ejtesz. Képes vagy megtenni, mert abban a békességben állsz, amelyet Isten teremtett benned. Elkezdesz bízni Benne és elfogadni szeretetét. Elkezded hinni az Ige ígéreteit.
"Az igaz hit által él" (Galata 3:11, Zsidók 10:38). A Szent Szellemet mindenki megkapja, aki hisz. Nagyobb mértékben kapja a Szellemet az, aki hittel imádkozik érte.
Szeretteim, sürgetlek benneteket: kérjétek a Szellem irántatok való szeretetét nagyobb mértékű hittel. Kérjétek, hogy teremtse meg bennetek Isten békességének hatalmasabb kiáradását. Az Ő békessége természetfeletti, csodálatos módon fog eljönni, amikor mindent rábíztok.
Ekkor az Úr ajkatok gyümölcseként fogja békességét előhozni. Az igazi békességet nem lehet utánozni: a világ felismeri, amikor ez valakiben megvan. A Szent Szellem pedig láthatóvá teszi a körülötted lévők számára az Ő békességét. Ez nem a te békességed lesz, amellyel beszélsz velük, hanem a Szellemé. Ez szívükig hatol, arra indítja őket, hogy imádságot kérjenek tőled, olyan imát, amely megérinti őket és gyógyulást hoz.
Miközben a sűrűsödő felhők félelmet hoznak a világra, járjon Isten népe Pál szavai szerint: "És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak." (Kolossé 3:15). Ámen!