Egy hang a pusztában

Keresztelő János szelíden és egyszerűen fogalmazta meg a szolgálatát amikor azt mondta: “Én kiáltó szó vagyok a pusztában” (János 1:23). Ez a szolgája az Istennek, akiről az Ige azt mondja “az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb” (Máté 11:11), a legfinomabb és legáldottabb volt a próféták között és az igazság tiszteletbeli prédikátora.

A tömeg összegyűlt hogy hallgassa János perzselő üzenetét és sokan megkeresztelkedtek és a tanítványai lettek. Néhányan úgy hitték hogy Ő a Krisztus, mások hogy Ő Illés aki feltámadt a halálból. De mindezek ellenére János megtagadta hogy felmagasztalják vagy előléptessék. Ő megüresedett attól hogy saját magát szolgálja és folyamatosan visszavonult a középpontból.

A saját szemében, a próféták között a legnagyobb, nem tartotta magát méltónak hogy Isten emberének hívattassék - csupán egy hangnak. Valójában csak egy hangnak a pusztában, szerény, visszavonuló és nem aggódó a becsülete miatt. Ő még ahhoz sem tartotta méltónak magát hogy megérintse  a Mestere saruját. Az egész életét odaszentelte az “Isten Bárányának, aki elveszi a világ bűneit” (János 1:29). Micsoda feddés nekünk, ebben a mai világban, ami a személyiségek előléptetéséről szól, a befolyás megragadásáról, az egó kioldásáról és dicsőség keresésről. János mindezt megszerezhette volna, de ő így kiáltott: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (János 3:30).

A János örömének a titka az volt hogy ő nem a szolgálatában vagy munkájában lelte az örömét, a személyes hasznosságában vagy széles körű befolyásában. Az ő tiszta öröme az volt hogy a Vőlegény jelenlétében állhatott és örvendezhetett a hangjának.

A keresztények mindenhol azt mondják : “Akarom hogy az Úr használjon. Akarom hogy az életem számítson az Úrnál. Teljes időben akarom szolgálni Őt.” Ez valóban dicséretes, de mindenképp azzal kell együtt járnia hogy örömünket leljük úgy az Úrral való közösségünkben, mint a szolgálatban.

Kötelezd el magad az Úrnak felülről való elhívására, hűségesen követve Őt és bizonyságot téve másoknak az Isten Bárányáról. A legnagyobb jutalom valószínűleg azoknak fog adatni akik rejtőzködnek és ismeretlenek, Istent dícsőítve az Ő hűségébe vetett egyszerű tanúbizonyságukkal.