Feddhetetlenül Isten trónja előtt

“Ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (Jel. 14, 4-5)

Feleségemmel együtt egyik nőismerősünk társaságában vacsoráztunk, akit már régóta ismerünk. Evés közben hirtelen olyasmiről kezdett el beszélni amiről keresztények országszerte beszélnek. Ezt mondta:

“Amint jól tudjátok, a férjem szemorvos. Üvegszemeket gyárt és beoperálja azokat. Mindketten keményen dolgoztunk egész életünkben és gyüjtöttünk egy kis pénzt, nem sokat, de elegendő, hogy nyugdíjba mehessünk. Most azonban amikor éppen készülünk visszavonulni öregségünkre, ijesztő dolgok történnek a gazdasági helyzettel nemcsak itt, de világszerte. A nemzetek mindenhol gazdasági hanyatlástól félnek, (vagy már benne is vannak), és terrorista támadásokról hallunk.

Férjem és én az újságot olvasva mindig valami rémes dologról hallunk. Tudom jól, hogy a keresztényeknek nem kell félelemmel élni, de nehéz nem megijedni, amikor a borzasztó események áradatával állunk szemben. Félelem tölt el, amikor a havi számláimra gondolok. Ki tudja, hogy ilyen nehéz időkben ki lesz képes üvegszemeket vásárolni?

Bántanak az ilyen félelmetes gondolatok, mert tudom, hogy az Úrban kellene bíznom; de őszintén szólva, az élet olyan ijesztő, hogy nehezemre esik félelmemet visszatartani.”

Hiszem, hogy kedves barátnőnk nincs egyedül az ilyen érzésekkel, de sok igaz keresztény hasonló gondolatokkal küszködik, és próbálják szívükből kizárni a félelmet. Mint ő is, a legtöbb hívő, aki levelet ír nekünk, érzi, hogy nemzetünk bomladozik és valamilyen baljóslatú csapás dereng a horizonton. Most amikor hallják a borzalmas híreket Amerikából és a világból, azzal küzdenek, hogy Isten megtartó erejének ígéretében megpihenjenek.

Sok hívő azt írja, hogy képtelenek távol tartani magukat az emberi félelelem megragadó erejétől. Úgy érzik,h ogy nem készültek fel azokra az ismeretlen körülményekre amelyeket egy gazdasági összeomlás fog előidézni. Egyesek azt mondják, hogy a fizikai túlélésre készülnek, mert meggyőződésük, hogy egy lehetséges gazdasági holocaust szociális zűrzavart fog okozni.

A tény az, hogy mindegy milyen erős a hitünk, vagy milyen igazságosan élünk, ezek az ijesztő bizonytalanságok az emberi érzéseinkre hatással kell legyenek, nem tehetünk róla. Mindez nagyon is ijesztő, de a legrosszabb az, hogy ezek a dolgok az előttünk álló baljóslatú idők folyamán csak növekedni fognak.

De a győzelmes keresztények számára, akiket Jézus vére takar, jó hír is van. És hiszem, hogyha szemünket ezen a jó híren tartjuk, éjjel, nappal azon elmélkedünk, akkor nincs olyan ördögi újság amely megtántorítana minket. És ez a jó újság, amit Isten akarata szerint tudnunk kell: Mindannyian Isten itélőszéke előtt fogunk állni.

Ha bizarrnak tűnik, hogy ezt jó hírnek hívom, érthető. De az igazság az, hogy ha te keresztény vagy, ez az állítás nem hangozhat bizarrnak számodra. Hadd magyarázzam meg.

Isten népének jó oka van a zavaros időkön túlra nézni.

“És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik...” (Zsid. 9:27) Az Ige tanúskodik arról, hogy életünk ezen a földön olyan mint a fű. Egyik nap itt vagyunk, növekszünk, erősödünk és másnap eltűnünk az új évszakkal. Mint a lehellet egy hideg téli napon: itt van az egyik pillanatban, aztán eltűnik.Meg vagyok róla győződve, hogy az örökkévalóságban töltött első pillanatban látni fogjuk, hogy jelen bajaink és megpróbáltatásaink milyen jelentéktelenek és mulandók. Azt is meg fogjuk érteni, hogy az Úr állandóan velünk volt és figyelt ránk az Ő segítő és megtartó erejével.

Ezen a ponton el tudom képzelni, hogy arra gondolsz: “Hogyan nevezzem ezt jó hírnek? Próbálom a szívem távol tartani a félelemtől amely egy gazdasági válság gondolatával gyötör és az azt követő talán erőszakos időkkel. Te mégis arra emlékeztetsz, hogy meg fogok halni és Isten itélőszéke előtt fogok állni, hogy életemről beszámoljak. Micsoda megnyugtatás ez? Az a nap amikor Krisztus ítélőszéke előtt állunk, borzalmas nap lesz. Minden gondolatunkról és összes tettünkről be kell számolnunk.”

Tudom, hogy sok komoly hívőnek vannak ilyen érzései az itéletről. Bensőjükben reszketnek minden esetben amikor erre gondolnak: “Hogyan fogok elszámolni a millió bűnös, Krisztus ellenes gondolattal? Hogyan fogok elszámolni a sok ezer hiábavaló, eltékozolt szóval, amelyeket mondtam? Hogyan fogok szembeállni gonosz tetteimmel, bűneimmel, amelyeket nem gondoltam fontosnak, panaszkodásaimmal, fiatalságom bűneivel? Hogyan fogok valaha is Jézus szemeibe nézni azon a napon? Arra a napra gondolva hogyne remegnék a félelemtől?”

Jó hírt hozok nektek - dicsőséges újságot - amely segíteni fog legyőzni a hallott rossz híreket. Hiszem, hogy ezek a hírek szíveteket és szellemeteket békében és örömben fogják tartani mindaközben, ami a földre vár. Itt van a jó hír:

Ha megtértél és bevallottad összes bűnödet és bízol Jézusban - hiszel az Ő megtisztító vérében, naponta alávetve magad neki, mint Uradnak - akkor hibátlanul és félelem nélkül fogsz állni a trón előtt. Tény, hogy Krisztus drága mennyasszonyának ismer el Isten minden jelenlévő -ember, angyal és pokol démona - előtt.

Remélem be tudom bizonyítani neked, hogy nem fogsz egyetlen bűnöddel vagy kudarcoddal szembe nézni, hibátlanul fogsz ott állni .

Egyetlen bűnödet sem említik meg. Csak jócsekeledeteidet - beleértve Jézus Krisztusba vetett hitedet - fogják kihirdetni a sokaság előtt.

Az itélet napjára minden bűnös tetted már el lett bírálva és el lett felejtve.

Nem arról akarok most beszélni, hogy mi fog történni az itélet napján - hogy egy vagy két itélet lesz stb... bibliakutatók vitatkoznak ilyesmin. (Egyesek azt mondják, hogy egy lesz, mások két féle ítéletről beszélnek: egy a hívők számára, egy pedig a többi népnek.) Puritánok és teológusok a történelem folyamán egy általános itéletet tanítottak, és azt, hogy Krisztus ítélőszéke és az "ítélet nagy fehér trónusa" egy és ugyanaz.

Elég, ha azt mondom, hogy minden embernek be kell majd számolni jó és rossz tetteiről. Az Ige ezt mondja: “Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az” (Préd. 12:14) Most mondhatod: “de nem azt mondtad hogy a szentek bűnei nem lesznek megemlítve? Hogyan lehetséges ez, ha a Biblia azt mondja, hogy minden jó és rossz tett itéletre kerül? Hogyan tudunk megállni Isten előtt félelem nélkül, ha rossz tetteinkre fényt derít?"

Ne felejtsük el, hogy két csoport fog állni az itélőszék előtt, birkák és kecskék: Ez a két csoport azon a napon egymástól szétválasztva fog az Úr előtt állni: szentek és bűnösök, fiak és szolgák, a hűségesek és a hűtlenek, a bölcsek és a bolondok, a hívők és a hitetlenek. A gonosz tettek, amelyek azon a napon meg lesznek említve csak a gonoszok dolgai lesznek.

Az Ige azt mondja, hogy minden gonosz tett fel lesz derítve és nyilvánosságra lesz hozva. Minden gonosz gondolat, minden titkos vágy, minden kéjvágy, minden hitvány elképzelés, minden eset amikor megtagadták Krisztust, minden káromló szó - ki lesz hirdetve és meg lesz ítélve. Miután minden rejtett bűnös tett fel lesz derítve mindenki előtt, az elkövetők örök kárhozatra lesznek küldve.

Másrészt, az igazságos ember által elkövetett gonosz tettek nem lesznek megemlítve. Ahelyett életük minden jó tetteit, az összes szent gondolatot, önfeláldozó munkát az Úr meg fogja ismertetni mindenkivel: meg fogja mutatni minden bánatukat, minden kenyérmorzsát amit az éhezőknek adtak, minden ruhadarabot, amit a meztelenekre és fázókra terítettek. Minden jót a világosságra fog hozni és ez egy dicsőséges pillanat lesz.

A tény az, hogy amikor az Úr előtt állunk az itélet idején, végre befejezettek, teljesek leszünk Őbenne. Ez azt jelenti, hogy minden amit valaha is tettünk, beleértve minden bűnünket amit elkövettünk, kiontott vérének takarásában lesz és soha többé nem lesz megemlítve. Röviden: az igazságost nem kárhoztatják - egyáltalán nem. Jézus azt mondja: “Bizony, bizony mondom néktek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van: sőt itéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn. 5:24) Amit Jézus lényegében mond: “Ha hiszel bennem, nem fogsz itéletre jönni, hanem a halálból az életbe lépsz át.”

Igazából az Ige elejétől végig arról beszél, hogy amikor az Úr megbocsájtja bűneinket, kitörli emlékezetéből.

• ”Én, Én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs. 43:25)
• ”Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt .Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs.44:22)
• ”Mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer. 31:34)
• "Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." (Zsid. 8:12)
• "Ez a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán, így szól az Úr: “Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom: bűneiről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” (Zsid. 10:16-17)
• ”Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mik. 7:19)

Ez végtelenül jó hír minden keresztény számára aki valaha is azon küszködött vagy dolgozott, hogy saját erejéből levesse a régi embert cselekedeteivel együtt. Hányszor próbáltunk előre törni a győzelemért keresztény életünkben? Hányszor tettünk ígéreteket Istennek és hamarosan megszegtük azt? Mennyiszer próbáltunk kedvezni neki azáltal, hogy vágyainkkal és szokásainkkal harcoltunk, és megint hibáztunk?

Itt van a jó hír, Mikeás könyvében van leírva: “Én, az Úr eltaposom bűneiket!” Isten igéje ábrázolja újra és újra hogy miképpen fogja eltörölni bűneinket még az emlékezetéből is: megtisztít, lemossa rólunk mint piszkot. Nem fog visszaemlékezni azokra többé. El fogja temetni a tenger mélyére, levadássza és fogságba teszi mindazokat. Ézsaiás még arról is beszél, hogy Isten háta mögé dobja vétkeinket: “...hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet. (Ézs. 38:17) Ez mind azt jelenti, hogy Isten soha nem fog visszatekinteni bűneinkre vagy elismerni azokat.

Szóval hadd kérdezzem meg: Ha Isten elfelejti bűneinket, mi miért nem? Miért engedjük meg az ördögnek, hogy orrunk alá dörgölje újra és újra elmúlt vétkeinket, amikor összes bűnünket Jézus vére eltakarta? Jézus vérének megtisztító és megbocsájtó ereje mindent körülvesz és betakarja egész életünket.

Minden könyvet kinyitnak és megvizsgálnak azon a napon.

János apostol így ír az ítéletről: “És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: szine előtt eltünt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” (Jel. 20:11-12)

Figyeld meg, János sok könyvről ír, és az ítélet könyvéről is. Melyek az először említett könyvek? Ezekben minden egyes bűnös életét feljegyezték, akik megjelennek a Bíró előtt. Ugyanis minden hitetlen személynek van egy könyve, amelyben munkájuk, tetteik a mennyekben fel lettek jegyezve. Ennek a könyvnek minden lapjára leírták, hogyan élt. El tudod képzelni milyen helyzet lesz egy gonosz embernek az Úr előtt állni azon a napon? Életében mondott minden szava, minden tette, gondolata nyilvánoságra lesz hozva, minden gonoszság amit tett fel lesz sorolva.

De az igazaknak csak egy könyv lesz megnyitva; az élet könyve. És amikor az a könyv megnyittatik, Isten népe ellen nem fog elhangzani egyetlen rossz szó, egyetlen bűn vagy bukás sem. Miért? Mert minden bűnünk Jézus vérével van eltakarva. Ténylegesen egy dolog lesz olvasható abban a könyvben, a nevünk. Ez a mennyei nevünk és Isten maga fogja ismertetni velünk az új nevünket.

Hogyan lett nevünk feljegyezve az élet könyvébe? Abban a pillanatban, amikor teljes lényünkkel hittük, hogy Jézus Krisztus értünk adta vérét. Akkor lett feljegyezve amikor hittünk a kereszt győzelmében és azt magunkra vonatkoztattuk és elhatároztuk, hogy teljes szívvel, eszünkkel, és erőnkkel alávetjük magunkat mindenben az Ő méltóságának.

Továbbá, Isten egy csodálatos ígéretet ajánl mindazoknak akiknek borzalmas “skarlátvörös” bűneik voltak; tetteik a pokol bűzével voltak átitatva ...akik meggyalázták testüket alkohollal, kábítószerekkel, természet ellenes tettekkel, fajtalansággal...akik elpirulnak amikor múltjukra gondolnak...akik nagyot nyelnek amikor rágondolnak, hogy milyen közel voltak a pokolba eséshez. Isten ígérete azoknak az, hogy biztosan és nagy örömmel, minden félelem nélkül állhatnak elé az ítélet napján. Megfogadja: “Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézs. 1:18) Megtérve, hátrahagyva bűneiket, bízva az Ő megbocsátó kegyelmében, ezek hit által megbékülést nyertek Istennel.

Mindegy, hogy mi volt a múltad, Isten nem olyannak lát téged mint amilyen voltál. Nem vagy alkoholista, házasságtörő, kéjvágyó, csaló személy, ahelyett átváltoztál és most a drága, szeretett szeplőtlen mennyasszonya vagy. És vár reád a Bárány mennyegzőjének vacsorájára, ahol a vőlegénnyel fogsz egyesülni.

Mondd meg nekem, van e olyan vőlegény aki miközben sietteti az esküvője napját, mennyasszonyát hirtelen bűnnel vádolná meg az ítélet napján? Nincs olyan vőlegény aki ezt tenné. Talán csodálkozol: “Nem fog Jézus minden gonoszságot elítélni? Nem fogja az összes bűnt megítélni?” A válasz erre: de igen. Az a Krisztus akivel találkozni fogsz azon a napon ugyanaz a Krisztus aki elhívott téged, megváltott, megbocsátott, és megvásárolt saját vérével, megtisztított téged és homlokodra rábélyegezte jelét, hogy az Övé legyél és mindvégig imádkozott érted.

Amint Jézus előtt fogsz állni, úgy fogod Őt látni mint férjed, megváltód, barátod, védelmeződ, aki közbenjár érdekedben. És abban a pillanatban te teljessé válsz Őbenne. Feddhetetlenül fogsz ott állni, folt vagy ránc nélkül szentül és ártatlanul. “És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.” (Kol. 2:13) “Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel...” (Júd. 24)

Krisztus teste vagyunk: az Ő csontjából való csont és az Ő testéből való test. Gondoljátok hogy az összegyűlt ördögi seregek előtt és a gonosz emberek gyülekezete előtt, akik Isten trónusa elé lettek rendelve, saját testét meg fogja csonkítani? Soha! Szeretni és gondoskodni fog rólunk akik az Ő teste vagyunk. Nem fogja hirtelen levágni végtagjait azon a napon. Mindemellett, Jézus a gyülekezet sarokköve. Gondolod, hogy ki fogja magát venni az épületből és megengedi, hogy az egész épület összeomoljon miután mindannyiunkat olyan céltudatosan épített bele?

Ez teljesen lehetetlen!

Végül pedig, Isten Igéjét szeretném elétek tárni, hogy teljesen eloszlassam a még megmaradt félelmet az Isten trónja elé állással kapcsolatban, hogy most nagy örömmel és hálaadással várjátok azt a napot.

A Biblia három megkérdőjelezhetetlen indokot sorol fel, amiért nincs ok félelemre, de annál inkább arra, hogy örüljünk az ítélet napjának eljövetelére.

1. A félelem nem egyezik meg mindazokkal a csodálatos dolgokkal, amelyeket az Úr irántuk való szeretetében megalapozott és kihirdetett. Az Úr világosan megmagyarázta, hogy ki Ő számunkra, és amit leírt nem egyeztethető össze semmiféle félelemmel. A Szentíráson keresztül kapcsolatunk Istennel minden szempontból meg van határozva: Ő a mi Atyánk, testvérünk, barátunk, vőlegényünk, fejünk, férjünk, védelmezőnk, megváltónk, ellátónk, menedékünk, pásztorunk.

A kereszten át alapozta meg ezt a dicsőséges kapcsolatot velünk. És most sürget, hogy felismerjük: “Ez vagyok számotokra”. Gondoljátok, hogy az itélet napján hirtelen meg fogja szakítani népével ezt a különleges kapcsolatot? Soha! Hogyan tudná egy apa visszautasítani gyermekét azon a napon? Még akkor is amikor az Élet Könyve ki lesz nyitva, Ő a te Atyád, védelmeződ, közbenjáród. Semmi sem lesz képes ezt a kapcsolatot megszüntetni.

2. Félelem nem lehet jelen az újjáteremtés és koronázás napján. “Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk...Amilyen messze van a napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket” (Zsolt. 103:10, 12) Eszünkkel képtelenek vagyunk felfogni milyen messze van kelet a nyugattól. És ez Isten mondanivalója ebben a versben: képességünkön túl mutat, hogy valaha is visszaidézzük bűneinket.

Talán azt kérdezed, hogy miért nevezem Isten itéletnapját a mi koronázásunk napjának? Mert Ézsaiás mondta: “..ahogy a vőlegény örül mennyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” (Ézs. 62:5) Amint az Úr előtt fogsz állni, fel fogod ismerni hogy szeretettel néz rád. És akkor a bűnösök tömege szemeláttára feléd fogja nyújtani karját és át fogja ölelni mennyasszonyát. Ezt kérdezem: Miért félsz, amikor az Úr szeretettel és örömteljesen néz rád? Még akkor is a szeme fénye leszel.

3. Az Úr nem fog kevesebbet tenni, mint amit tőlünk itt a földön megkíván. Isten nem kér semmi többet tőlünk a parancsolataiban, mint amit Ő is megtesz. És ezeknek egyike, hogy eltakarjuk és megbocsássuk testvéreink bűneit. “Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Mát. 18:15)

Hiszem, hogyha egy külön ítélet lesz keresztény hívők számára, ezen a ponton lesz. Istent bántja, ha kibeszéljük és kritizáljuk testvéreink gyöngeségeit, különösen a gonoszok előtt. És hiszem, hogy a bírálat szemtől szembe lesz. Jézus szeretettel fogja mondani:

“Nem engedhetem meg, hogy magaddal hozd ezt a terhet. Meg akarom mutatni, hogy mit hiányoltál a földön és hogy némely munkád nem a lélekből volt. Igen te az Én drága mennyasszonyom vagy, és csak dicsőség vár reád. A vérem takar téged és “folt és ránc” nélkül vagy, de minden amit lélek nélkül tettél, tűzben ég meg.”

Ez pedig azért lesz, hogy az Ő kegyelme legyen dicsőítve. Micsoda dicsőséges idő lesz kegyelmét örömmel elfogadni.

Igéje már elmondta: “Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsájtja a vétket.” (Péld. 19:11) “Isten dicősége az, hogy a dolgokat elrejti. (25:2) Egy bizalmas percben azon a napon, Jézus meg fogja mutatni nekünk, hogy miképpen takarta el és bocsátotta meg bűneinket, amikor a legkevésbbé érdemeltük meg. Fel fogja deríteni előttünk, hogy csakis az Ő kegyelmén és irgalmán keresztül mehettünk át a halálból az életbe. “Azok a vétkek, melyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetemben. (Ez. 18:22) Bűneink örökre el lettek törölve vérével, és soha nem lesz megemlítve. És ez kell hogy legyen a mi magatartásunk is testvéreink felé, kik megbántottak minket.

Azért hoztam nektek ezt az üzenetet, hogy lelketeknek szilárd horgonya legyen és felkészüljetek az eljövendő sötét napokra.

Martin Luther így vallott megpróbáltatásai idején: “Uram, most, hogy megbocsátottál nekem, tégy velem amint akarsz.” Luther meg volt győződve arról, hogy az az Isten aki képes eltörölni minden bűnét és meg tudja menteni lelkét biztosan gondot fog viselni fizikai testére és anyagi szükségleteire. Lényegében ezt állította:

“Miért félnék attól amit ember tehet velem? Egy olyan Istent szolgálok aki meg tud engem tisztítani gonoszságaimtól és nyugalmat tud adni szívembe. Nem számít, hogy körülöttem minden összeomlik, ha Istenem képes megmenteni lelkem és meg tudja tartani örök életere. Miért ne törődne fizikai testemről is amíg ezen a földön vagyok? Oh, Uram, most hogy megbocsátottál nekem, ítélőszéked előtt örömteljessen fogok állni, így hát tégy velem amit szeretnél.”

Kedves szentek, örüljetek. Ez az élet nem a végső valóság. Valóságunk az örök élet a mi áldott Urunk jelenlétében. Tartsátok meg hiteteket. A dolgok körülöttünk leáldozóban vannak, de mi felmegyünk!