Hétezer nem hajolt meg

Izraelbe, Hóreb hegyéhez szeretnélek vinni titeket, egy sötét barlangba. Bent egy Istenfélõ magányos próféta üldögél. Ez az Istenfélõ öregedõ ember, valószínûleg nyolcvanas éveiben van és nagyon egyedül érzi magát. Teljesen feladta reményét Izraelt illetõleg.

Talán 4o nappal azelõtt, kérte az Urat, hogy ölje meg õt, mert meg volt gyõzõdve, "Ez a nemzet mélyre süllyedt vissza, és az egyház javíthatatlanul visszahanyatlott. A vezetõk az ördög bábjai lettek. Újjáéledés egyszerûen lehetetlen, reménytelen. Uram, elegem van ebbõl, vedd el az életem." (lásd 1 Királyok 19:4)

Ki volt ez a próféta? A szentéletû Illés. Ilyen elkeseredett állapotba került csupán pár órával azután, hogy szolgálatának legnagyobb gyõzelmét élte át.

Biztosan emlékeztek a történetre. Kármel hegyén Illés 85o hamis prófétával állt szemben egy élet-halál küzdelemben afelett, hogy kinek Istene fog gyõzni. 45o-en ezek közül a Baál istent imádták és szolgálták; a többi 4oo a bálványimádásra épített ligetek papjai voltak, melyeket a gonosz Jézábel királynõ épített . Most egy démonikus rituáléban a Baál próféták elkezdtek táncolni és jajgatni, hogy felébresszék istenüket. Mikor az õrültségnek vége volt, a próféták vérezve teljesen kimerültek.

Akkor Illés lépett elõre, õ volt a soron. Egyszerûen az Úrhoz kiáltott és azonnal természetfeletti tûz hullott az égbõl. A rettenetes hõség felemésztette a próféta áldozatát és a 12 hordó vizet az oltár körül. Még a sziklákat is felemésztette.

Micsoda félelmetes kinyilvánulása volt ez Isten hatalmas erejének. A hamis próféták reszkettek ezek láttára, és a jelenlévõ elpártolt izraeliták sírva estek térdre, "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!"(18:39)

Illés ezután legyilkolta mind a 85o hamis prófétát. Hirtelen, az újjáébredés visszatért Izraelbe, az ébredés amiért Illés imádkozott és végül megjött - vagy legalább is úgy gondolta, hogy: "Ez az Isten órája. Ez az újjáéledés kezdete amit olyan sokáig prédikáltam."

Illés úgy telve volt energiával hogy túlfutotta Akháb király lovas szekerét, (25 mérföld távolságra) az ország fõvárosáig, Jezréel-ig. Izgatott gondolatai lehettek; "Ki tud ellenállni Isten tetteinek amit láttunk ma? Ennek a nemzetnek az érzéki, istentelen kormánya össze kell hogy omoljon. És Jézabel lesz a következõ. Kétségtelenül hallotta az égbõl hullott tûzrõl, és el akar menekülni a Szentlélek tisztító tûzétõl. Ez lesz Izrael történelmében a legfontosabb , emlékezetes idõ!"

Illés meg volt gyõzõdve, hogy az emberek hallgatni fognak reá. Azt hiszem, elhatározta, hogy Jezréelben, az elhagyott templomban vissza fogja állítani a tiszta Isten-imádást. De mielõtt még a város közelébe ért volna Jézabel futárja utolérte, és a királynõ fenyegetésével így szólt; "Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel mint ahogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig" (19:2) Lényegében azt mondta Illésnek, "egy napod van élni, próféta, aztán legyilkollak, mint ahogyan legyilkoltad a papjaimat."

24 órán belül a hihetetlen gyõzelem után a Kármel hegyén, Illés megint a pusztában volt, reszketve egy fenyõfa alatt. Gondolkozása szerint, minden visszaütött és egy éjjel alatt minden reménye az ébredésre meghiúsult, eltûnt.

4o nappal késõbb, egy hegyi barlangban találjuk Illést, egyedül. A héber szó "hála"-ra" megállást vagy maradást" jelent. Ugyancsak "panaszkodásra utal vagy neheztelést valaki iránt."

Látszólag, Illés elhatározta, " Ez a vég, be van fejezve. Ha egy csodálatos égbõl esõ tûz nem mozdítja meg az Istentõl visszaesett emberek szívét, akkor semmi sem fogja ezt elérni."
Ezután a biblia írja, "És imé lõn az Úrnak beszéde õ hozzá és mondá neki: Mit csinálsz itt Illés?" (19:9) Isten kérdezi, " Mi bánt téged, Illés? Miért vagy olyan mérges? Mi a panaszod?"

Hirtelen a próféta kiönti szívét: "Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért: mert elhagyták a szövetségedet az Izrael fiai, a te oltáraidat lerontották és a te prófétáidat fegyverrel megölték és csak én egyedül maradtam és engem is halálra keresnek." (19:1o)

Amit mondott nagyjából igaz volt. Isten népe szomorú helyzetben volt. Gonoszság uralkodott Izraelben és az igazi prófétákat prédikálásukért kicsúfolták. De mindennek ellenére Illés hû maradt. Teljesen Isten munkájának adta magát, hevesen imádkozva az ébredésért, de nem volt abban igaza, hogy egyedül hordozta az Úr terhét.

Nem hiszem, hogy Illés büszkeségbõl beszélt; " Én vagyok az egyetlen megmaradt bûn-utáló, Isten-félõ próféta Izraelben." Véleményem szerint Illést az egyedüllét borította el. Gondolom, igazában azt mondta, " Uram, ha mások is olyan lelkesek irántad mint én, akkor hol vannak ezek? Nem látok senkit sírni a bûn miatt rajtam kívül."

Az igazság az , hogy sokan akik imádkoznak egyedül állnak és ezek közül kevesen "társasági" fajták. Miért? Akárki aki az Úrral küszködik imádságban, megosztja a szívén fekvõ terhet. Mindent, Isten népének igazi állapotát Isten szemével kezd látni és érezni. Kijózanodva a testi vágyakból látja Isten házában történõ ostobaságokat. Arcra borulva, mint Illés, imádkozik megtört és aggódó szívvel.

Ha egy imádkozó ember vagy, valószínûleg egyedül érzed magad mint Illés. Talán te is gyászolod nemzeted, különösen Amerikában az abortuszok által kiöntött vérfolyam miatt. Talán sírsz mint Ámos, "Uram, ne engedj megnyugodni míg egyházadban ilyen fogság létezik." Talán csodálkozol mint Illés , " Hol vannak az Isteni vezetõk, és a megtört szívû pásztorok? Hol vannak azok akik még mindig hisznek a szentséges életben nem pedig testi-földi metódusokban? Úgy érzem magam mint egy idejét-múlt fanatikus. Kérlek Uram, hozzál engem össze azokkal akik hasonlóan látják a dolgokat."

Gondolj Illésre, egyedül a barlangban. Valószínûleg a tökéletes egyedüllét árasztotta el. Ezután, egy halk hangot hallott, megint kérdezve, "Mit csinálsz itt Illés?" (I Királyok 19:13) Megint Illés válaszolt, "... én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek." (19:14)

Most Isten válaszolt, "Nem vagy egyedül Illés. Hamarosan találkozni fogsz szolgámmal, Hazaél-lel. Kenjdd fel királlyá Szíriában. És ott van az Istenfélõ Jéhu, õt Izrael királyává kend fel. Egy fiatal prófétával, Elizeussal ugyancsak találkozni fogsz, aki melletted fog szolgálni."

Végül, az Úr mondta Illésnek (ahogyan az az eredeti héberbõl lett lefordítva Helen Spurrell által) "Megmaradt nekem Izraelben hét ezer kiknek térde nem hajolt Baálnak és kiknek szájuk nem csókolta meg azt." (19:18) Isten lényegében azt mondta, " Van nekem hét ezer rejtett emberem, Illés, férfiak, nõk akik nem adták magukat oda e kor szellemének. Ezek növekednek az én Szent Szellememben és megosztják veled ugyanazokat a terheket, melyeket te is hordozol."

A hét ezer között, 1oo igazi próféta volt elrejtve a barlangokban az Istenfélõ Abdiás által. Ez egy magas tisztséget videlõ kormányzó volt Akháb király udvarában. Elrejtett 1oo prófétát két barlangban, 5o-et mindegyikben és kenyérrel és vízzel tartotta õket életben. Illésnek nyilván tudnia kellett ezekrõl az Istenfélõ emberekrõl és tudott Mikeás prófétáról akit Akháb király bebörtönzött mert érdes dolgokat prófétált neki. (lásd 22:8) mégis, Illést egyedüllét árasztotta el hivatásában.

Istennek ma is van egy rejtett maradéka ebben a nemzedékben, akik nem hajoltak meg a kor bálványainak. Hogy jobban megértsük mindezt, meg kell vizsgálnunk, mi történt Illés idejében.

A Baál imádás Bábelben kezdõdött Nimród uralkodása alatt. Ez az istentelen ember kijelentette, "...és szerezzünk magunknak nevet..." (I Mózes 11:4) Így Bábel megépült mint az emberi siker és teljesítmény emlékmûve. A tetején volt egy csillagvizsgáló, ahol asztrológusok az égi testek mozgását vizsgálták. Ezek a büszke emberek szó szerint a "csillagok után nyúltak."

Illés idejében állítólag Baál isten imádóinak sikert, hírességet és jólétet adott. Azok akik a bálvány lábát megcsókolták elvárták sikerüket anyagi és érzéki vonalon. Kik voltak ezek a Baál imádók? Isten választott népe, Jehova vissza hanyatlott imádói. Mint én, ti is csodálkozhattok, hogy miképpen tudott Isten népe ilyen otromba bálvány imádásba esni?

Elõször is, Isten megbírálta jólét utáni epekedésüket. Egyiptomba kellett menekülniük, ahol szegénységgel, éhséggel és otthontalansággal álltak szemben. Ott látták a Baál imádókat sikeresen élni és így okoskodtak, " Volt nekünk elég élelem Jeruzsálemben amikor bálványoknak hajoltunk meg. Áldottak voltunk szenvedés nélkül, de mióta nem imádjuk azokat a bálványokat, nehézségekkel állunk szemben. Menjünk vissza és égessünk tömjént és ajánljunk italt az ég királynõjének. Akkor talán megkapjuk amit kérünk megint." (44:16-19)

Isten népe az erõteljes "sikert hirdetõ evangélium" hatása alá esett. Kapzsiság, mindig valamire való vágyás szelleme ragadta meg õket, annyira, hogy a gazdagság és a siker lett életük központja. Természetesen nem rossz az, ha valaki sikert akar elérni, ha Isten módján éri azt el; Krisztushoz ragaszkodva, hûségesen adakozva, alárendelve magunkat Isten akaratának. De Izraelben egy szentségtelen keverék alakult ki: a nép meghajolt Jehovának mert bírálatát félték, mégis kívánkoztak anyagi dolgok után.

Most nemzetünkben ugyanez a szellem dühöng. A Wall Street-en, a Stock Exchange elõtt láthatjuk ennek a pogány istennek a képét. Egy bronz szobor egy hatalmas bika formájában, képviseli a "bull market"-et: az állandóan növekvõ jómódot, gazdagságot és hírességet, emberi teljesítményt. Nemzetünk ilyennek hajol meg.

Csak gondolkozz rajta: valaki akkor ér el sikert, ha milliomos lesz. Ha könnyen élheti le életét. Talán még valami elismerést is elért. Az nem fontos, hogy házassága meghiúsult, ha prostituáltakkal jön össze, vagy ha ártatlan emberek elpusztítása által nyer hírnevet, hatalmat, és gazdagságot. A világ szemében így is sikeres lesz.

Micsoda zavarodott, "fejjel lefelé" fordított mód a siker ilyen meghatározása, mégis tömegek törekszenek ilyen módszerekre. Nemzetünk azt kérdezi: " Ki akar milliomos lenni?", vágyakozva vár arra, hogy gazdag lehessen.

Egész Amerikában a gyülekezetekben ugyanez a csábító Baál szellem mûködik. Hívõk tömegesen vágyakoznak arra, hogy "befussanak". Az eredmény az, hogy pazarló módon és az adósság feneketlen mélységében élnek.

Ez a szellem a siker hamis fogalmát teremtette meg az egyházban, hasonlóan a világihoz. Mikor a pünkösdi mozgalom Kanadában nemrégiben továbbképzést tartott az úgynevezett "sikeres pásztorok"-nak az volt a feltétel, hogy pásztorok legalább 1ooo tagságú gyülekezetbõl jöjjenek. Úgy látszik, hogy a siker a számokban van, szerintük.

Hasonló dolgokat láttam mikor elõször bandákkal kezdtem dolgozni New Yorkban. Egy jól ismert evangélistának mutattak be aki az egyik helybeli gyülekezetben evangelizációs kampányt vezetett. Amit ez az ember mondott meghökkentett. Azt mondta, "Ha nem lesz sikered mire 5o éves leszel, nem fogsz sokra jutni. Nekem 5 évem van hogy ezt elérjem, most dolgozom egy TV sorozaton, ami talán az utolsó alkalom lesz hogy célom elérjem."

Némán hallgattam. Mire gondolt mikor sikerrõl beszélt? Valamilyen hírességrõl beszél? Számomra az is nagy dolog volt, ha ki tudtam fizetni az elektromos számlát a "Teen Challenge" Központban. Vagy azt jelentette, hogy találtam egy másik szenvedélyekkel megrontott embert aki Jézust kérte, hogy szabadítsa meg õt.

Túl gyakran egy szolgálat sikerét aszerint mérjük, hogy milyen nagy az gyülekezet vagy milyen "kövér" a költségvetés. Ha megkérdezel egy "mindennapi keresztényt", hogy miképpen áldotta meg õt az Úr, valószínûleg így válaszolna, " Az Úr adott egy új autót, egy szép otthont és jó állást." De volt egy idõ mikor ez a személy különbözõképen válaszolt volna, " Isten megáldott imádság terhével és egy új látomással az elveszettekért. Felújította iránta éhségem."

Jézus elmagyarázta, hogy miképpen lesznek az ilyen hívõk "langyosak", "...akik az igét hallják, de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az igét és gyümölcstelen lesz." (Márk 4:18-19) Egyszerûen kifejezve, akármi is ami beavatkozik Jézussal való életünkbe, az bûn. Ha megengedjük, hogy valami szívünkbe nyomakodjon - siker utáni törekedés, pénz vagy hírnév - Baál elé fogunk térdre esni. Szellemi látásunk elvakul és szívünk hideggé válik nem lesz többé lelkes Jézusért.

Az izraeliták tolakodtak Baál siker és jólét templomához. Hamarosan a visszahanyatlott egyház kimondhatatlan korrupcióval telt meg. Ekkor történt, hogy az Úr a 7 ezer hivõvel dicsekedett Illésnek, akik nem hajoltak meg Baálnak: "Megõriztem magamnak 7 ezer igaz szentet. Ezek ellenálltak a hírnévre és a sikerre való vágyaknak. És teljesen az enyémek."

Hálásak lehetünk Istennek a hit nagy hõseiért: lelkes prófétákért mint Illés, megtörhetetlen imádkozókért mint Dániel, nagy célokra használt adminisztrátorokért mint Abdiás, férfiakért és nõkért akik hõstetteket vittek véghez mint Dávid és Debóra. Hiszem, hogy helyes ezek életét megvizsgálni, hogy megtanulhassuk az Isteni élet titkait.

Mégis hányan közülünk próbálja utánozni a 7 ezer névtelen szolgát akik visszautasították Baál imádását. A ilyen hit rejtett emberei ritkán találhatók. Valóban, hiszem, hogy Isten maradéka kiket megõrzött magának nem olyan nagy mint azt gondolnánk. A Szentírás világossá teszi, hogy minden gonosz nemzedékben, csak egy kis maradék áll meg az igazságban. Továbbá, a jövendõ káosz napjaiban a hívõk nagymértékû elhullását fogjuk látni az egyházban.

Pál írja, "Ekképen azért most is van maradék a kegyelembõl való választás szerint." (Róm. 11:5) És Jézus figyelmeztet, "Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak akik megtalálják azt. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út amely az életre visz, kevesen vannak akik megtalálják azt." (Máté 7:13-14)

Látod, nemcsak Illés imája hozta a tüzet le az égbõl, de a 7 ezer, rejtett Isten szeretõ ember kiáltásának is volt ebben része. Ezek földalatti gyülekezetekben elzárkózva, mezõkön imádkozva, némelyek Akháb házában szolgálva, ismeretlenül a világ számára, az Urat kivéve. De hûségesek voltak elhívásukhoz, hogy ima által közbenjárjanak és Isten hallotta ezeket.

Siker Isten szemében az amikor teljesen megelégedettek vagyunk felé irányuló szolgálatunkban. Az ilyen szolgálók nem arra igyekeznek , hogy "elérjenek" magasabb fokra vagy földi biztonságra. Csak arra törekszenek, hogy ismerjék az Urat és szolgálják Õt.

Gondolj csak a száz prófétára kiket Abdiás elrejtett. Barlangokban, elszigetelten éltek 3-4 évig egy nagy éhínség idején. Nem volt nekik más szolgálatuk, teljesen el voltak zárva a nyilvánosságtól és elfelejtve az emberiség által. Még Illés gyõzelmében sem tudtak részt venni Kármel hegyén. Kétségtelenül a világ sikertelennek nevezné õket akik nem értek el semmit.

De Isten adott drága idõt hûséges szolgáinak ajándékul. Adott nekik napokat, heteket, éveket hogy imádkozzanak, tanuljanak és növekedjenek, szolgálják az Urat. Látod, Isten felkészítette õket arra a napra amikor népének szolgálatára elengedné õket. És ténylegesen ezek voltak azok akik pásztorkodtak az Úrhoz visszatértek felett, Illés szolgálata idején.

Évekkel ezelõtt az Úr engem is megáldott a szabad idõ ajándékával. Mielõtt prédikáltam volna, az erdõkben a madaraknak és fáknak prédikáltam. Nem voltak terveim, álmaim. Semmi nem volt elõkészítve, csak az Úr szívét akartam megismerni, keresve és szolgálva csak Õneki. És bibliámat megtöltöttem jegyzetekkel.

Késõbb, mint egy fiatal gyakorlat nélküli prédikátor egy kicsi Pennsylvaniai gyülekezetet pásztoroltam. Egy semmilyen kinézetû épületben, kátrány papírral fedett tetõ alatt tartottuk az Istentiszteletet. A tagság fõleg földmûvesekbõl és bányászokból állt. És én magam teljesen ismeretlen voltam. Köszönet imádkozó apám és nagyapám példájának, Isten engem is egy imádkozó emberré tett. És ma, õszintén mondom, hogy a napi áldás amit azóta kapok, abból a drága kora idõkbõl ered melyet az Úrral töltöttem.

Rejtett voltam, nem ismert senki. De Isten tudta a "címem". És bölcsen töltöttem azokat az idõket. Ma arra késztetek minden fiatal pásztort, hogy tegyen hasonlóan. Rendszerint hallok fiatal pásztoroktól az ország minden részérõl, akik nem találják meg a saját helyüket a szolgálatban. Tanácsom az, hogy "ne keress szolgálatot. Töltsed idõdet inkább az Úr keresésével. Õ tudja hogy te hol vagy és megtalál téged. Fog hívni amikor készen leszel reá."

"Felejtsed el, hogy mások mit csinálnak. Talán úgy néz ki, hogy túlhaladnak téged kitûnõ munkákkal, de igazában nincs nagyobb szolgálat mint imádság. Igyekezz sikeres lenni Isten trónjánál. Ha szolgálod az Urat és imádkozol másokért, máris egy sikeres személy vagy az Õ szemében. Minden igaz szolgálat imádságban születik."

Tudjuk, hogy a biblián keresztül a szám "7" egyenlõ Isten örökkévaló céljával. Ezért hiszem, hogy a 7 ezerben, melyet Isten idézett Illésnek, mindenkit beleértett akik a maradékban vannak. Népe akiket félretett magának lehet, hogy 7o vagy 7 millió. Ami számít, az az, hogy teljesen Õhozzá tartoznak.

Szóval mi jellemzi ezeket? Itt van három döntõ jel:

1.Megváltozhatatlan kötelezettség, hogy az Úrhoz ragaszkodnak. Minden "maradék" hívõnek az a meggyõzõdése, hogy a gonosz árja ellen fog úszni.

A 7 ezer, Illés idejében igaz maradt Izrael nagy elesése ellenére. A társadalom az érzékiek után rohant õrülten, még a családon belül is. De a kor erõteljes csábító ereje ellenére is a 7 ezer képes volt az áramlatnak ellen állni. Elviselték a szégyent, a megfosztottságot és üldözést, biblia nélküliséget, prédikálás és összejövetel nélküliséget. Minél gonoszabb lett társadalmuk annál igazabbakká váltak.

Illés tudta, hogy a nép gondolkozása kétfelé irányult; bizonyos mértékig Istent kívánták másrészt a világot is. És ezért szembe állt velük, "...meddig sántikáltok kétfelé?, Ha az Úr az Isten kövessétek õt, ha pedig Baál kövessétek azt." (I Királyok 18:21)

Elhatároztad, hogy Jézus mellett állsz? Talán félsz attól, hogy régi ismerõseidtõl elszakadsz. Krisztust akarod, de a világot is. Azt mondom nektek, hogy ez nem fog mûködni. Ez a lehetõség csak a régi életedbe fog visszarántani. Nem adhatsz tanúvallomást Jézusnak, ha iszol és nevetsz piszkos tréfákon velük együtt.

Pál figyelmeztet, "...menjetek ki közölük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessétek..." (II Korinth. 6:17) valamikor ki kell hogy jelentsd az elkötelezettséget, "Nem bánom, hogy mit mondanak vagy cselekednek mások, én az Úré vagyok és nem adom magam ennek a gonosz kornak."

2.Hajlamosság a szegénnyel való azonosításra. Míg a társadalom a gazdaggal és a sikeressel társul te a szenvedõ réteg mellett állsz.

Mint Abdiás, lehet, hogy sikered van és jól ismert vagy. Ez az Istenfélõ ember Jezábel udvarában kormányzó volt mégis elhatározta, hogy egyedül Istent féli. És hogy szíve a szegényekkel volt, bebizonyította azzal, hogy a 1oo lerongyolódott szenvedõ prófétáról gondoskodott.

Köszönetet adok Istennek minden sikeres hívõért. Szolgálatunk sikeres hívõkkel áldott, akik azonosítják magukat a szegények szükségleteivel. De kérdezlek, megismered magad a következõ igében? "Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse; Hogy ne dicsekedjék Õ elõtte egy test sem." (I Korinth.1:27-29)

Egyszerûen nem sok gazdag ember van Jézus Krisztus egyházában, Jézus maga mondta, "...mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!" (Lukács 18:24) Miért? Mert nagyon kevés gazdag akar a világ megvetettjeivel azonosítani magát, akiket Isten hívott és választott.

Ismerek több gazdag látogatót akik Times Square Church-öt látogatták, de nem akarták, hogy baráti körük tudjon róla. Istentiszteletünkre sok szegény bejön. Túl sok a szegény és túl sok a különbözõ etnikum, túl sok váratlan dolog történik. Idõvel ezek társadalmilag jobban elfogadott egyházakba mentek át.

Gondolok arra a kedves nõre aki evangéliumi irodalmat osztogat a templom közelében. Keveset beszél angolul és nem öltözik divatosan. Mikor találkoztam vele nemrégen az utcán az Úr arra indított, hogy adjak neki egy kis ajándékot, de mikor meglátta a pénzt a kezemben, csak mosolygott és mondta, " Ó nem, holnap hozom az én tizedemet" Azt gondolta, hogy emlékeztetni akarom hogy fizesse a tizedét!

Itt van, az Úr munkáját teszi, de a legelsõ ami az eszében van, hogy a gyülekezetbe jöjjön hogy fizesse a tizedét. Gyorsan hozzáadta; " Az Úr fenntartott engem, Pásztor." Ez a nõ a maradékban van és valószínûleg nem is tud róla.

Hallottam, hogy több jól öltözött látogató a gyülekezetben megjegyezte; "Ez a nõ rossz benyomást tesz a gyülekezetre. Rosszul van öltözve és alig beszél angolul." Azt mondom ezeknek, "Ha részesei akartok lenni a szent maradéknak, jobb ha ennek a szegény nõnek a társaságában akartok lenni itt a földön. Különben Jézus nem fog beengedni a dicsõségbe vele. Õ máris egy ragyogó csillag ott."

3. A reményre való támasz. A 7 ezer Illés idejében elviselt mindent, mert reményük volt a jövendõ felszabadulás napjára. Ugyanígy ma, az egyház áldott reménye Jézus visszatérése. Egy trombita szóval az összes gonoszságnak vége lesz. Az Úr véget vet a csecsemõ gyilkolásnak, mindenféle szégyentelen perverziónak, mindenféle etnikai öldöklésnek.

Természetesen, feladatunk, hogy evangelizáljunk, szolgáljunk és dolgozzunk míg világosság van. De mindez alatt abban a reményben kell élnünk hogy Jézus Király jön. És egy új világot hoz magával ahol uralkodni fog az Õ örök trónján.

Ez a három jel mint Isten szent maradékának a te karaktered? Ha igen, Isten dicsekedik veled, "Ez szívét nekem adta, rám figyel és teljességgel az enyém!"

Dicsõség az Õ Szent Nevének!