Úgy érzed, hogy a kísértések erősebbek életedben és Krisztushoz való ragaszkodásod legyengült? Vagy talán úgy érzed, hogy Isten Igéje nem olyan lelkesítő mint régebben és imáid gyengébbek lettek? Talán még attól is félsz, hogy lassan kihűl szereteted Jézus iránt?
Ha ez igaz, akkor ez az üzenet hozzád szól. Habár ilyen szellemi gyengeségbe estél, van remény számodra. Van isteni erő az ilyenek számára — és Megváltónk azon dolgozik, hogy kiemeljen a letörtségből, a szellemi eltompulásból és mennyei tüzével megújítson téged.
A legtöbbünk ismeri Jézus híres szavait a langyos hívőkről. A Jelenések könyve 3–ik fejezetében, ahol a hét gyülekezethez beszél, nem sok jót mond ezeknek az embereknek. Valójában úgy tűnik, mintha teljesen rossz hír lenne.
"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy forró! Így mivel langyos vagy és sem forró, sem pedig hideg; kiköplek a számból." (Jelenések 3:15–16)
Krisztus egyértelműen a laodeciai gyülekezetről beszél. Nyilvánvalóan ez az a gyülekezet, amely hitében önelégült lett. A Jelenések könyvéből ez a rész jól ismert lett, annyira, hogy a kifejezés "laodiceai" még a szótárban is megtalálható. Arról beszél aki középszerű, félszívű, nem teljes szívvel vesz részt abban amivel el van foglalva.
Ez az egyik legerőteljesebb ige a Bibliában.
Valójában ez a vers tisztán beszél az egyházban minden generációhoz. Azok akiket langyosnak nevez itt, azok az emberek, akik azt állítják, hogy Isten természetét birtokolják, de életmódjuk nem tükrözi azt.
A langyos emberek úgy vallják, hogy Isten belső körébe tartoznak, de nem akarnak engedelmeskedni parancsainak. Amikor Jézus ezt mondta: "Tudok cselekedeteitekről" (3:15) életmódjukról beszél. Az ilyen a Bibliát idézi, de úgy él, mint a világ. Szeretik annak előnyeit, hogy Jézussal együtt említik nevüket, de nem vetik magukat alá követelményeinek .
Az ilyenek nem igazán "hidegek". A hidegszívű, világi emberek úgy élik életüket, hogy nem kérnek bocsánatot. Világi társaságban járnak, isznak, veszekednek és ez nem döbbent meg senkit, mert nem is tartoznak Istenhez. A "hideg", világi emberek nem próbálnak másnak látszani mint amik.
De a langyos keresztények tisztességtelen életet élnek és ezáltal az evangéliumnak ártanak. Azt mondják, hogy Istenhez tartoznak, de világi vágyak vezérlik őket. És az ilyen életmódnak romboló bizonságtétele van — rosszabb mint amit egy "hideg" ember mutat, mert az bevallja: "Nem törődök Istennel."
Ne értsetek itt félre: nem arról beszélek, hogy a langyosaknak nincs bocsánat. Jézus gondoskodása a megtisztulásról nem csak a forróknak, de a langyosoknak is elérhető. Ő mindig készen áll , hogy tisztára mosson minket a bűntől. Isten haragja a bűn ellen teljes mértékben ki lett elégítve a kereszten és minden vétkességtől megszabadított.
De nemcsak megbocsájtásban vagyunk. Jézus igazságosságot is tulajdonított nekünk. Szent Szellemét adta nekünk, igazságos erőt győzni a bűn felett. De a langyos hívő nem engedi meg, hogy Isten igazságossága hasson rá — és ez ő tragédiája.
Meg kell értenünk, a langyos ember megtapasztalta Isten tisztító, mindent átható jelenlétének tüzét. Hallották Krisztus kiomlott véréől, amely kioltotta a haragot. És a dicsőséges igazságot ásítással fogadták. Krisztus ránéz ezekre és ezt mondja: "A ti langyosságtok messzebb van tőlem, mint akármilyen hideg."
Minden keresztény hívő, aki olvassa ezt az üzenetet, vizsgálja meg szívét, hogy langyos–e?
Pásztorságom évei alatt megfigyeltem a jeleket azokban a hívőkben akik egyre langyosabbakká váltak. Ha ezek a jelek ismerősek lehetnek számotokra, de olvassátok Jézus szavainak fényében: "Tudok cselekedeitekről…" és vizsgáljátok meg, hogy vonatkozik–e rátok:
Imádságtalanság. Pásztorok közt van egy vicc arról, hogy a legkönnyebben úgy ébreszthető bűntudat egy hívőben, ha az imaélete felől érdeklődsz. A valóság az, hogy egy félszívű imaélet sokat feltár bármelyik hívőről. Ennek az embernek a cselekedetei — vagy azoknak hiánya — szívének állapotát tükrözi. Az imádság isteni munka, amely a Szent Szellemmel telt szívből tör fel, és amikor a szív "langyos", elsőként ez a dolog kezd hiányozni.
Isten igéje nem kavar fel. Az Ige olvasásának célja az, hogy felébresszen, megmozdítson, felriasszon minket. De sokszor úgy olvassuk a Bibliát mint valami könyvet. Lehet, hogy érdekel ami benne van, lehet, hogy nem, és ha untat, félretesszük.
Amikor szembenézünk Isten élő Igéjével, a cél nem az, hogy kikapcsolódás legyen, mint egy egyszerű olvasmány. Az ellenkező a hatása: változáshoz vezet. Az a szív, amely nyitott Isten Szavának ereje előtt, megváltozik. De a langyos szív nem tud változni, mert soha nem engedi magát megvizsgálni.
Isten Igéje iránti engedetlenség. Milyen tragikus, amikor egy langyos szív végre megpillantja a szent igazságot. A Szentlélek áttör és elítéli a hívőt, aki megérti: "Nincs többé langyosság, mindenem az Úré."
A langyos hívő másképp reagál. Olyan mint akiről Jakab ír. Megnézi magát a tükörben, látja állapotát — de amikor elfordul gyorsan elfeljti amit látott. Kényelmesen elfelejti, hogy Krisztushoz való elhívása egy mindent felemésztő szenvedély.
Nem sokat törődik az elveszettekkel. Amikor a langyos hívő hallja a híreket az elveszett és elkeseredett lelkekről — akár messze földről vagy a szomszédból — nem érinti meg őt. Még ha nem hívő szeretteire gondol, az sem izgatja.
Van-e egy kiáltás azokért benned, akiket ismersz és a sötétségben járnak? Krisztus megmutatja imádságod alatt ezeknek az embereknek a valódi állapotát? Amikor látod más nemzetek nyomasztó szükségét ébred–e benned szellemi elhívás? Ég benned a tűz, hogy meglásd, amint az elveszettek, vakokat Jézushozjönnek?
Rendszertelen összejövetel más hívőkkel. A langyos hívő nem azért megy a gyülekezetbe, hogy ott megváltozzon, hanem csak szokásból. Nincs jelentősége számára annak, hogy más hívőkkel együtt összejöjjön Isten dicsőségére. Akkor megy amikor akar és amikor alkalmas számára.
De Dávid megértette annak jelentőségét, hogy Isten házában legyen más hívőkkel együtt. Kijelentette, hogy egyetlen nap Isten jelenlétében jobb mint ezer máshol. Azt is mondta, hogy inkább portás Isten házában, csak hogy ott lehessen. Ez számunkra is kell hogy jelentsen valamit. Olyan ember mondta ezt, akinek tízezrek felett volt hatalma!
Nemtörődömség az egyház elfásultsága iránt. A langyos hívő nem törődik a testvérek langyosságával. Meg van elégedve azzal, hogy énekel velük együtt és meghallgatja a tanítást anélkül, hogy az hatna rá. Ha lehetséges lenne, semmi sem változna a gyülekezetben. Azzal sem törődik, ha a környezetét pezsgőn szolgáló közösséggé válik a gyülekezet.
Ahogy ezt olvasod, valami megmozdul benned? Megérintenek ezek a dolgok, amik az életedet mutatják be? Mindnyájunknak könyörögnünk kell az Úrhoz, hogy felébressze szívünket az Ő dolgaira. Az Úr vár ránk, hogy visszaállíthassa iránta való szenvedélyünket.
Ha tudnál valamiről, ami átalakítaná életed Isten dicsőségére, keresnéd azt?
Feleségemmel gyakran játszunk egy játékot. Ez az: Képzeld el, hogy öt embert vendégül láthatnál vacsorára, akár olyanokat, akik már meghaltak, akár élőket. Aszerint választanál, hogy tudod, olyan befolyással lennének az életedre, mint senki más. Hagynák, hogy közelről megismerd őket, és engednéd, hogy ők is szóljanak a szívedhez. Ha ez lehetséges lenne, kiket hívnál meg?
Az évek során listánkon sok csodálatos lelki ember lett megjelölve, habár az én listámon voltak ismert sportolók is. Nem lenne ez nagyszerű? Azokkal együtt lenni akik példaként segítenének abban, hogy mi is egyre inkább Krisztushoz hasonlítsunk?
Tehát elkészítetted a listát, elküldted a meghívókat és a vendégek visszajeleztek, hogy el tudnak jönni. Kezded összeállítani a tökéletes menüt és a tökéletes hangulatot, amelyben felszolgálsz majd. Egyre izgatottabban várod, mert ez lesz életed legjelentősebb eseménye.
Azonban ahogy ez a különleges időpont közeledik, valami visszatart. Más vágyak jutnak eszedbe: "Be akarom fejezni azt a nagyszerű könyvet amit olvasok. Kiváncsi vagyok mi a vége." Végül a vágy, hogy meggondolt magad, olyan erős lesz, hogy kihagyod a vacsorát. Később házastársad vendégül látja a meghívottakat, míg te a szomszédos szobában ülsz, és elmulasztasz valamit, ami életedet megváltoztathatta volna.
Ez pontosan az, amit a langyos szív tesz. Megöli az igazi szenvedélyt! Megöli a buzgalmat Isten dolgai iránt.
Pontosan ez az, amiről Jézus beszélt a laodiceai gyülekezetnek. Üzenete nem kárhoztatás, hanem remény, szeretet, kegyelem, szellemi erő. Ezt mondja: "Itt van a jó hír számotokra. Igaz, hogy jelenlegi állapototokat nem szeretem, de gyertek, emelkedjetek ki a langyosságból. Minden erőt megadok, hogy ez beteljesedjen.
Ez így van — Krisztus nem fordított hátat a langyos hívőknek. Figyelmezteti őket, hogy magához vonja őket — hogy újra lángra gyújtsa kettőjük kapcsolatát.
Ténylegesen mi Jézus jó híre a langyos hívőknek?
Krisztus jó hírének egyik része a laodíceaiak számára a Jelenések 3:15–ben található: "…bárcsak hideg volnál vagy forró!" Némely fordításban így olvashatjuk: "Szeretném, ha inkább volnál…"
Talán azt gondolod, hogy ez úgy hangzik mint egy feltételezés. Azonban ez távol áll az igazságtól. Jézus az egész világegyetem Ura — és a vágyát fejezi ki. Amikor azt mondja: "…szeretném, ha inkább volnál…" ez azt jelenti, hogy minden minden rendelkezésre álló forrást meg fog mozgatni értünk. Ha langyos szívünket tűzbe akarja hozni, mindent meg fog tenni, hogy ez megtörténjen és tudjuk hogy Jézus terve sohasem bukik meg.
"És most mivel langyos vagy — sem hideg, sem forró — kiköplek a számból." (Jelenések 3:16) Jézus utálja langyosságunkat. Az olyan, mint ecet a szájban, mint keserű íz, amit ki akarunk köpni. És ha kitartóan langyosak akarunk maradni, végül ténylegesen ki fog köpni minket szájából.
De ez nem a végső szava ebben a részben. Azután olvassuk: "Akit szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (3:19) Krisztus szeretete miatt mondja ezeket a szavakat. Itt a kegyelem evangéliuma nyútja kezét még a leglangyosabbak felé is.
Egyszerüen szólva, Jézus azt mondja nekünk, hogy még ha langyosakká válunk is, szeretete tettekre ébreszti őt. Rendreutasítása megváltásra vezet, dorgálásának célja, hogy a helyes útra térjünk. Jézus szeretete még a leglangyosabbat is felébreszti. És ez ajánlja nekünk: "Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (3:20).
Az egyház ősatyái ezt Isten "türelmének, béketűrésnek" nevezték. Az ilyen béketűrésnek Jézus szeretete az oka. Jézus azonban többet is mond a langyos embernek. Jutalmat ígér nekik, ha válaszolnak felhívására: "Aki győz, annak megadom, hogy velem eggyütt üljön az én trónusomon, mint ahogy én is győztem és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán." (3:21)
Hallgasd csak, amit Megváltód mond: Teljes szereteded és ragaszkodásod kéri. Salamon "Énekek Énekében" olvasható kapcsolatot kívánja veled. Mikor távol vagy tőle, azt akarja, hogy vágyódj utána és gyönyörködj benne, mikor közelében vagy. Azt akarja, hogy annyira eltöltsön szeretete, hogy örömmel és teljes szívvel végezd az ő munkáját.
Ez volt Isten szívében az Ószövetségi idők óta. Akkor kijelentette, "Az a kívánságom, hogy senki se vesszen el." És most a Jelenések könyvében emlékeztet minket: "Tervem van arra, hogy mindenkit kihozzak a langyos állapotból."
Van ennél jobb hír egy langyos hívő számára? Azok számára kiket mi oly könnyen félszívűeknek ítélünk? Jézus nem áll meg a bűn feltárása után — kiutat is mutat.
"Mivel azt mondod; Gazdag vagyok, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és szegény, a vak és a mezítelen; tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged, és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss." (Jelenések 3:17–18).
Figyeld Jézus nekünk szóló tanácsát. Azt mondja, hogy kaphatunk "tűzben izzított aranyat" — és ezt nekünk kell megvenni tőle. Azt mondja, hogy "Tudom, hogy nincs erőtök visszaszerezni Isten tüzes forró lángját szívetekbe. Az az én munkám bennetek. Most engedjétek meg, hogy ezt a munkát elvégezzem szívetekben."
Azonban egy igen szigorú figyelmeztetést is hallhatunk Jézustól. Röviden: Ne vedd Isten ajánlatát magától értetődőnek, természetesnek. Vizsgáld meg szíved — ne várj arra, hogy lelkészed vagy barátod majd rámutat a bajra. Egy langyos hívő mások előtt úgy tűnhet, mint aki tüzesen imádja az Urat, mert külsőségekben dicsőíti és mutatja vonzalmát Jézuhoz. Engedetlensége mindenki számára láthatatlan, Jézust kivéve.
Langyossá váltál? Vissza akarod nyerni az isteni szenvedélyt? Két szót mondok neked: Csak kopogtass. Aztán folytasd a kopogtatást. A szíved kedves számára — mert ezt mondta — és megígérte, hoy visszavezet önmagához. Még langyos állapotodban is kijelentette szeretetét. És figyelmeztetése szeretetének egy biztos jele.
Ébresszen fel ez az üzenet, nyissa meg füleid, hogy meghalld hívását: "Lépj be ezen az ajtón, amit kinyitottam számodra. Minden eszköz a rendelkezésemre áll, amire csak szükséged lehet. Azt szeretném, ha mellém ülnél és dicsőségemet élveznéd."
Ez a dicsőséges igazság ébressze fel szellemed — élessze fel szíved — és töltsön el szenvedéllyel, hogy újra az Úrért dolgozz. Ámen!