Krisztus az emberi szívek kutatója

Krisztus szereti Egyházát. Életét adta érte és megígérte, hogy a "pokol kapúi sem vesznek rajta diadalmat." Jézus maga az alapköve ennek az Egyháznak. A szentírás azt írja, hogy dicsôség és bölcsesség lakozik benne. Pünkösdkor Szent Lelkét küldte Egyházának megalapozására és szolgáit - pásztorait, tanítóit, apostolait, prófétáit - kente fel ajándékaival, hogy felépítse.

Világos, az Úr kívánsága, hogy áldja Egyházát. Akkor miért találjuk Jézust olyan félelmetesnek a Jelenések könyvének második fejezetében, mikor népe elôtt megjelenik? János azt írja, hogy Jézus az Egyházába jön lángoló tekintettel és mennydörgô hanggal:

"És a hét gyertyatartó között (láték)hasonlót az ember fiához.az Ô feje pedig és az Ô haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó, és a szemei olyanok mint a tûzláng és a lábai hasonlók valának az izzó fényû érchez mintha kemencében tüzesedtek volna meg, a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag és a szájából kétélû kard jô vala ki, és az Ô arcája mint a nap amikor fénylik az ô erejében." (Jelenések 1:13-16)

A Jelenések könyve Isten szavának a világ végérôl szóló összegzése. Elsônek pedig Jézus képét látjuk. Miért jelenik meg Jézus olyan félelmetesnek és miért beszél olyan átható szavakkal Egyházához? János azt írja, hogy Jézus szavai éles kardként vágnak a bensôkbe. Emlékezz arra, hogy János volt az az apostol aki Jézus kebelére hajtotta fejét (az utolsó vacsorán) és most arcra borulva találja magát, "Mikor pedig láttam Ôt, leesém az Ô lábaihoz, mint egy holt" (1:17)

Az Úr megmagyarázza borzasztó jelenlétét: ".és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint." (1:23) Az igazság az, hogy Jézus szereti egyházát és éppen ezért jön megvizsgálni azt. Szeretetben jön korrigálni és megtisztítani.

Elôször is azt mondja Jánosnak, hogy ne féljen. "És reám veté jobbkezét, mondván; ne félj, én vagyok az Elsô és az Utolsó." (1:17) Ezután Krisztus lényegében azt mondja, "Azt akarom, hogy egyházamban mindenki megértse, hogy jövetelem célja az ember bensô életének vizsgálata. Égô tekintettel és dörgô hanggal rázom fel lelküket. Nem kedveskedô szavakkal jövök - kijelentésem sebesíteni és egyben gyógyítani is fog. De nem engedem meg egyik gyermekemnek sem, hogy apátiában vagy vakságban folytassa életét. Szemeim és szavaim minden külsôségen át fognak hatolni."

Amit Krisztus látott a gyülekezetekben, elmondta Jánosnak abból a célból, hogy leírja és elküldje azt az egyházak hét "angyalához", a szolgákhoz kiket csillagokként jelképez és kezében tart. (1:16) Azt mondta Jánosnak, "Szeretem szolgáimat, elhívtam és felkentem ôket és most vidd el üzenetemet nekik!"

"Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg és az elôbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom helyébôl, ha meg nem térsz." (Jel. 2:5)

Mivel magam is Pásztor vagyok, eltudom képzelni milyen érzést kelthetett egy ilyen levelet kapni Jánostól. "A New Yorki Gyülekezet Pásztorához; Ezt mondja az Úr gyülekezetedre vonatkozóan ..."Csak képzeld el hogyan érezték magukat azok a Pásztorok?

Például, Efézusban amint János levelét olvassa a pásztor, érthetô, hogy Krisztus örvendezik a gyülekezet felett. Az Úr dicséri az Efézusbelieket amiért fáradhatatlanul dolgoznak, türelmesek és meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Gyûlölik a gonoszt és Krisztus mellett állnak. Éveken keresztül mindig jót cselekedtek. Ez a Pásztor csodálkozva olvassa a szavakat, azt gondolva, " az Úr igazából meg van elégedve velünk, ez egy dicsérô levél."

De azután az átható szavak jönnek, "De az a mondásom ellened, hogy az elsô szeretetedet elhagytad. Jézus figyelmezteti a Pásztort. "Emlékezz meg azért honnét estél ki és térj meg és az elôbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódad kimozdítom helyébôl, ha meg nem térsz."(2:5)

Az Efézusi Pásztor ezt olvasva valószínûleg elámult. Térjetek meg? Elmozdítom tanúságotokat? Micsoda megdöbbentô szavak, hogyan lehetséges ez? Mi Újszövetségi, hit által megigazult hívôk vagyunk, mindenki iránti jótéteményekkel, szeretettel és gondoskodással. Most vissza kell mennünk a kezdetbe? Mit ért az Úr ezen? Hogyan olvashatom fel ezt a levelet a gyülekezetnek?

Ne felejtsétek el, hogy ezek a szavak egy Istenfélô gyülekezethez szóltak! Ezért az Úr szemében ez mélységesen komoly dolognak számított. Miért beszélt volna oly kutató szavakkal egy gyülekezethez, amely egyébként ragyogó példaként állt? Azt mondja a Pásztornak: "Szereteted nem olyan mint amilyen az elsô idôkben volt. Elfelejtetted, hogy egy légy velem. Most térj meg!" Jézus nyilvánvalóan saját jelenlétérôl beszél. Igen, az Efézusbeliek szorgalmasak voltak jótéteményekben, de bensõséges kapcsolatuk az Úrral nem olyan volt mint az elsô idôkben.

A következô fejezetben Krisztus összegzi a hét Pásztornak és a gyülekezeteknek: "Imé az ajtó elôtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ô én velem." (3:20) Túl sokszor a keresztények nem nyitják meg szívûket Jézusnak. Mikor kopog, nincsenek otthon,ahelyett egy cédula van az ajtón: " Kedves Uram, a kórházban van szolgálatom és késôbb a börtönben, majd a gyülekezetben találkozunk."

Annyi gyülekezet van ma, akik Krisztus nevében való jótéteményekkel vannak elfoglalva. Majdnem minden emberi szükségletre van egy programjuk, és a tagok tisszta életet élnek, vigyázva elkerülik a bûnt, mégis valami megváltozott. Régen egységben voltak Jézussal. Nem éltek egyetlen napot sem anélkül, hogy idôt ne töltöttek volna Vele. De lassan minden megváltozott. Csak egy gyors imával üdvözlik Jézust és rohannak valamilyen szolgálatba. Komolyan veszi ezt Jézus?

Jézus figyelmeztet minket: " Valami kiveszett a gyülekezetekbôl. Az én csodálatos jelenlétem. Térjetek vissza imasarkotokba és üljetek le velem "vacsorálni", különben jelenlétem nélkül maradtok! Összes jótéteményetek, prédikálásotok, evangélizálásotok és adományozásotok - a velem töltött idôbôl, az Én asztalomról kell hogy elô jöjjön."

Az Efézusi gyülekezet elvesztette a múltban birtokolt Krisztusi jelenlétet. Jézus jelenlétét természetesnek vették és ez szolgálatukat is befolyásolta. Azelôtt szeretet és egymással való törôdés jellemezte életüket, késôbb azonban egymás jelenlétét is természetesnek vették, és ez a tény nem csak hogy megmutatkozott jótéteményeikben, hanem ártalmasnak is bizonyult. Annyira sürögtek forogtak szolgálataik körül, hogy azokra fókuszáltak Krisztus helyett. Az Ô erôteljes jelenléte nem volt velük többé.

Jézus figyelmeztette ôket: " Ha nem fordúltok vissza hozzám lelki éhséggel- elveszem tôletek bizonyságtételeteket. Nem lesztek többé felkenve a jó tettekre."

Párhuzamot vonhatunk a mai világgal. Tapasztalatom szerint sokan akik szociális intézményekben és szervezetekben dolgoznak, azok a legkeményebb szívû emberek. Különösen azok akik elmegyógyintézetekben vagy meggyalázott gyermekek között dolgoznak, habár odaadó ôszinte emberek, de túl fájdalmas naponta szemlélni a szenvedést és idôvel megkeményedett szívvel képesek csak tovább dolgozni.

Ugyanez történik a keresztény munkásokkal, lelkészekkel és hasonló szolgálókkal is akik olyan sok rémséges fájdalmat és bûnt látnak az emberekben kiket segíteni kívánnak, hogy szívük megkeményedik.

Ugyanígy van azzal amit Jézus az Efézusbelieknek mondott: " A múltban olyan gyöngédek voltatok egymás iránt és szeretettel bántatok mindenkivel, hallgattatok panaszaikra, de ma süket füllel fordultok el. Leültök velük, de sírásuk nem mozdítja meg szíveteket. Szolgálatotok felületes, gépies és élettelen. Nincs más választásom, mint hogy elvonjam jelenlétem tôletek."

Voltam gyülekezetekben ahonnan Krisztus idôlegesen elvonta jelenlétét. Az élettelen szárazság ami ezekben uralkodik olyan sûrû, hogy vágni lehetne és ezt mindenki érzi. Isten ezekhez szól: "Magatokra hagylak egy darabig, mert ki akarlak emelni ebbôl a letargiából, akarom ,hogy érezzétek milyen az élet nélkülem." Abszolút borzalom, mikor egy gyülekezet ilyen helyzetben találja magát. A Szent Lélek nem mutat rá a hibákra, semmi sem mozdítja meg az embereket és semmi sem érinti meg a fiatalokat.

A másik komoly hatás az, hogy az ujjonnan megtértek lelki éhségükkel nem maradnak olyan helyen ahol Jézus jelenléte hiányzik, ezek elszántan keresik jelenlétét, és ha nem találják meg, máshová mennek. Sok levelet kapok hasonló panasszal, "Nem találok egyetlen "élô" gyülekezetet sem ahol az Úr jelenléte nyilvánvaló."

Sok visszahanyatlott kereszténnyel találkoztam. Ezek soha nem találják meg a keresett gyülekezetet és otthon ülnek a TV prédikátorokra hallgatva. Így nem találnak igazi szellemi táplálékot, minden csak "könnyû étel." Ezután idôvel egy hidegség áll be szívükben. Hamarosan elhagyják a gyülekezetet nem növekednek együtt más felebarátokkal, testvérekkel (Ez ellen írja a Zsidókhoz írt levél 10:25 "el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.") és lassan teljesen közömbössé válnak Krisztus és jelenléte iránt.

Higyjétek el, Isten nem fog hallgatni a kifogásokra. Jézus a mindenünk lehet, ha személyesen törekszünk intim kapcsolatban lenni vele. Mindegy, hogy milyen állapotban van a gyülekezet, nekünk drága és minôségi idôt kell töltenünk vele. Mélyen kell beinni jelenlétét, ha kívánjuk, hogy Igéje élô legyen számunkra.

Jelenések 3-ik fejezete szerint, minden hívô kell hogy kérdezze önmagát: "Szolgálatom, a biblia órák és jótetteim a Jézussal töltött idôtôl megraboltak vagy nem? Hiányolom jelenlétét éhesen, mint régen vagy elvesztettem ezt a vágyat?"

Jézus a Jelenések könyvének 2-3-ik fejezetében tényleges Ázsiai gyülekezetekhez beszélt. Némely teológus hiszi, hogy ezek reprezentálják a hét fajta gyülekezetet az egyház történelmében. Nem fogom ezt most megkérdõjelezni. Egyszerûen hiszem, hogy ez az üzenet minden nemzedékben és minden keresztényhez szól. Egyszerûen, Jézus minden korban kutatóan figyeli népe szívét. Érdeklôdve figyel: jelen van a szellemi vakság az egyházban?

Az Úr kérdôre vont a hét gyülekezet közül ötöt. Ebben az üzenetben háromra szeretném figyelmünket fókuszálni: az Efézusi, Thiatirai és Laodiceai gyülekezetekre.

Már láttuk az elôbbiekben, hogy Efézusban Krisztus az ôhozzá való közelségüket bírálta. Thiatirában más volt a baj. Ezek flörtöltek elcsábító, ördögi szolgálatokkal. Csak képzeld el hogy milyen reakciója lehetett a Pásztornak mikor olvasta: "A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia akinek szemei olyanok mint a tûzláng."(Jel. 2:18) Jézus lángoló szemén keresztül nézett erre a gyülekezetre szent haraggal.

De a levél folytatódik dicséretekkel: "Tudom dolgaidat, és szeretetedet, szolgálataidat és hitedet, tûrésedet és hogy az utolsó cselekedeteid többek mint az elsôk." (2:19) Ugyancsak Krisztus mondja: "Ismerem, cselekedeteidet, szereteted, hited, kitartásod nagyobb mint elôször." Ami a legjobb, hogy az Úr mondja nekik, hogy tudja, hogy szeretik Ôt. Nem dorgálja ôket amiért vesztettek a vele lévô intim kapcsolatból.

De ezután olvassuk az átható szavakat. "De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézábelnek aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálvány áldozatokból egyenek."(2:20)

Ki is ez a Jézábel? Jézus hamis Pásztorokról beszél. Megdorgálja Thiatíra Pásztorait akik eltûrik azokat akik a népet elcsábítják vágyaikkal: "Megengeditek, hogy testi vágyakkal telt szolgálók prédikáljanak szószéketekrôl. Ezek mint a világosság angyalai jelennek meg és gonosz csalással csábítják el a népet."

A Jézábel nemcsak azokról szól akik testi vágyakkal vannak eltelve, hanem azokról a hamis Pásztorokról is akik szánt szándékkal szövik és végrehajtják saját terveiket vágyaik beteljesítésére. Egyszerûen a Jézábel név mindazokról és mindarról szól ami gonosz és visszataszító az Úr szemében.

Micsoda zavaros kép?! Itt van egy gyülekezet, szeretik az Urat, Istennek ajánlott férfiak és nôk, akik hittel adakoznak, és szeretik Jézust. Hogyan lehetséges, hogy ilyenek hamis prófétákra hallgatnak? Hogyan lehetséges, hogy ilyenek hisznek gonosz szolgálóknak, olyanoknak kiket Isten utál?

Talán megdöbbentô, de ilyen eseteket találtam sok helyen az országban. Farkasok megtámadják az egyszer szentségükrôl ismert gyülekezeteket, hogy a "nyájat megnyírják". Mikor pedig a Pásztort valaki megkérdezi, hogy miért engedi be az ilyeneket,a válasz sokszor ez, "Mert vonzák a templomba az embereket ". Igen, ez lehetséges, de ezáltal megengedik, hogy hamis próféták sátán eledelét szolgálják fel, és a nyájat démonikus csáberôvel félre vezetik.

A Pásztor tudja szíve mélyén, hogy ez az "evangélium" nem az igazi, de nem akarja a tömegeket visszatartani, és most Krisztus mondja nekik: "Eltûröd a farkasok hamisságát és csábítását és vak lettél arra nézve, hogy mindez mit tesz a gyülekezetedben. Lassan ezekhez a hamis tanítókhoz ragaszkodnak és pusztulásra mennek. Kezdik "enni" a hamis istenek eledelét, mégsem figyelmezteted ôket. Arra lettél hivatva, hogy légy a nép Pásztora, mégsem véded ôket? Miért tûröd ezt a gonoszságot? Miért nem szólsz ellene?"

A Pásztornak egyik legfontosabb feladata, hogy szószékét tisztán tartsa. Nem engedheti meg, hogy valaki hamis tanokat prédikáljon onnan. Talán ez kontrollálásnak tûnik, de ez Isten követelménye. Krisztus nem szexuális paráznaságról beszél itt, hanem arról amikor átadjuk magunkat egy hamis szolgálat szellemének, és Jézus figyelmeztet: "testi érzékeken étkezel." Ez a testi vágyakat kielégítô evangélium veszélyezteti szellemi életedet.

Ne felejtsed el, hogy Jézus itt nem visszahanyatlott keresztényekhez szól, hanem mindenüket feláldozó hívôkhöz, akik az "érzéki" evangéliumhoz vonzódnak. Átadják magukat a suttogó, csábító hangnak, "Meg kell hogy meghallgassam ezt az embert."

A négy evangéliumon keresztül Jézus figyelmeztet a hamis prófétákra akik elemésztik és megcsalják az embereket. Megrázó, hogy milyen sokan nem értik és nem ismerik fel a hamis evangéliumot, hanem elfogadják azt. Történt ilyesmi veletek? Tápláljátok lelketeket valamilyen TV evangéliummal ami igazában ördögi? Isztok a "jólét" prédikátorainak üzeneteibôl akik talán tetszenek nektek, de az öregek utolsó filléreit lopják?

Talán gondoljátok, "Mit árthat ha csak nézem ezeket? Nem bánthat, ha csak hallgatom ôket, különben is az Úrtól jövô üzeneteknek hangzanak!" Nem! Ha gonosz Pásztorok hangjával élsz akkor" démonok ágyában alszol." Az ördöggel paráználkodsz.

Ne értsél félre! Nem minden TV evangélistáról beszélek. A gyakorlott hívôk felismerik a különbséget. Jézus azokhoz szól, "... akik nem ismerik a sátán mélységeit" (2:24) Krisztus nem válogatja szavait, a pénzt herdáló szolgálókról mondja: " lehúzzák a lelkeket a pokol legmélyére". Igenis, ezek a szolgálók Krisztust prédikálják, de nem a dicsôség Krisztusát, igen az Igét prédikálják, de nem Krisztus Igéjét, hanem egy elcsorbított démoni tant.

Ezekhez az ördögi szolgálókhoz így szól: "Adtam néki idôt is, hogy megtérjen az ô paráználkodásából;és nem tért meg." (2:21)

Lényegében azt mondta: "Türelmes voltam ezekkel a hamis prófétákkal és evangélistákkal. Figyelmeztettem ôket, elég idejük volt hogy a gonoszságtól elforduljanak, de visszautasítottak."

Ezután az Úr ezt a figyelmeztetést adja az Igéjét hirdetô igazságos szolgálóknak: "Ímé én ágyba vetem ôt, és azokat akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ô cselekedeteikbôl, és fiait megölöm halállal." (2:22-23) Jézus nemcsak a hamis prófétákról beszél, hanem azokról is akik hallgatnak rájuk és segítik ôket. Együtt fogják magukat találni egy borzasztó állapotban, betegségben és szellemi halálban.

Ezékiel az ilyen hívôkrôl mondja: ".elárasztál paráznaságoddal minden melletted elmenôt." (Ezékiel 16:15) Más szóval, "Ezek után a hamis szolgálók után szaladsz, de csak használnak téged. Árú vagy nekik, megsebesítve és szellemi halálban hagynak."

Végül pedig Jézus figyelmezteti azokat akik hûségesen ellen álltak Jézábelnek: "... ami nálatok van, azt tartsátok meg addig míg eljövök. " (2:25) Másképp mondva: "Megtanultátok az igazi megkülönböztetést, nem hagyjátok magatokat elcsábítani minden új tanítás szelével. Hát tartsátok meg hiteteket és ne hagyjátok magatokat elcsábítani. Ez minden amit kérek tôletek. Nem helyezek más terhet rátok." (lásd 2:24)

Jézus egyetlen dicséretet sem ad a Laodiceai gyülekezetnek. Ehelyett a Pásztor azt olvassa: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Igy mivel lágymeleg vagy sem hideg sem hév, kivetlek téged az én szájamból." (Jel. 3:16-16) Micsoda borzasztó szavak az Úrtól!

Kérdem, hogyan lehetséges az egész gyülekezetnek ugyanabban a veszélyes állapotban lenni? Hogyan lehet ott mindenki szellemileg annyira vak, hogy langyos keresztények lettek? Nincs egy szó sem valami szent maradékról ebben a gyülekezetben. Krisztus mindenkinek egyaránt mondja: "nyomorult és nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" vagytok. (3:17) Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet az, hogy valaki mezítelen és szegény és nem tud róla?

Ez azért történt, mert az emberek el voltak vakítva egy borzasztó hazugsággal. A Laodiceaiak nagyon anyagiasak voltak, gazdagok és jólétben éltek (ez talán arra utal,hogy számban, befolyásban és vagyonban is növekedtek) és teljesen meg voltak elégedve magukkal.

Keresztények szemében akik nem ismerik fel az ilyen helyzetet, ez a gyülekezet prosperált. Az emberek szerették a jólétet és vonzódtak oda. De mikor Krisztus megvizsgálta ôket kutató szemével, fel volt háborodva azon amit látott. A Laodiceaiakat hazugság vakította el, Ami azt mondta: "Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." ( 3:17)

Nekem ez a gyülekezet a modern amerikai gyülekezetek kapitalista ôrületét jellemzi. Nemzetünk egy kapitalista társadalom, ami egyszerûen egy "állandó növekedést" jelent. Az üzleti világ mottója: "Növekedj vagy halj meg" és az emberekben is ezt a hajtó erôt kelti, hogy mindennek a legjobbnak és a legnagyobbnak kell lenni.

Ez a gondolkodásmód rendben van az üzleti világban, de az Egyházba is befurakodott. Amerika szemtanúja lett egy "kapitalista kereszténységnek". A cél nem a szellemi növekedés, hanem a számbeli, tulajdonbeli és anyagiakban való növekedés, terjeszkedés, és a szolgálókat is megragadta ez az ôrültség.

Jézusnak a Laodiceai egyház bírálata sok más gyülekezetre is ráillik manapság. "Nem veszed észre, hogy mi történik veled. Vakságod okozta, hogy langyos lettél, és ezt képtelen vagy felismerni. Még mindig azt hiszed, hogy forró vagy hozzám."

Efézusban a gyülekezet bûne a Jézussal való közelség elvesztése volt. Thiatírában a bûn felismerésének elvesztése, szellemi kacérkodás és paráználkodás volt. De Laodiceában a legrosszabb bûnt látjuk: a Krisztusra való szükség elvesztését.

Mindez azzal végzôdött, hogy meztelenek lettek. A laodiceaiak meztelen állapotára mondja: "... ne látassék ki a te meztelenséged rútsága."(3:18) A görög szó jelentése itt a meztelenségre: " a segélyforrások vagy készletek kifosztása". Isten a készleteit azok számára tartja fenn, akik reá támaszkodnak, akik szükségükben tôle függnek. Mik az Úr készletei? Igazi szellemi gazdagságok: az Ô ereje, csodákat mûvelô hatalma, Isteni irányítása, érezhetô jelenléte. Krisztus figyelmezteti ezt a magabiztos gyülekezetet: " Elvettem tôletek összes készleteimet, mivel nincs szükségetek reá, teljesen le vagytok rongyolódva, de nem ismeritek fel állapototokat."

Csak képzelj el egy gyülekezetet ahol az emberek kényelmesen átülnek egy egyórás Istentiszteletet. Ezek egy rövid prédikációt hallanak arról, hogy miképpen viseljék el az élet nehézségeit. Miután pedig gyorsan az ajtón kívül vannak, nincsenek eltöltve megtört szívvel Jézus elôtt. Nem hiányolnak egy mozdító vagy szívet átjáró, átható üzenetet. Nincs felsírás: "Uram olvaszd meg szívem! Csakis Te vagy képes éhségemet megszüntetni."

Hová lett a buzgalom amit éreztek azelôtt? Ezek a hívôk régen alig várták, hogy templomba mehessenek, hogy Isten Igéjét olvassák, hogy szívüket a Szent Szellem kutató fénye elôtt megnyissák. De most azt hiszik, hogy kinôtték mindezt, és kereszténységüket vasárnap reggelekre tartják meg. De ez csak egy langyos vallásosság.

Jézus annyira szerette a Laodiceai Pásztort és a gyülekezetet, hogy tudatta velük a drasztikus változásokat amiket rájuk fog hozni. Mondta hogy készleteire szükséget fog növelni bennük: "Akiket én szeretek megfedem és megfenyítem:légy buzgóságos azért és térj meg." (3:19) Szeretô kezével fogja megfegyelmezni ôket, hogy a szükség érzését keltse fel bennük, hogy újra kérjék erejét és segítségét.

Szeretteim, Krisztus ma is ugyanazokkal a szavakkal beszél hozzánk mint a múltban. Mint a Laodicei gyülekezetnek nekünk is azt mondja: "Mindezt azért teszem, hogy 'vacsorázzatok velem ...' Ez azt jelenti, hogy nyissátok ki az ajtót, mikor kopogok, hívlak, hogy jöjjetek és egyesüljetek velem. Mindent megtaláltok nálam amire szükségetek van, és vásárló erôt aszerint kaptok, hogy milyen minôségû idôt töltötök velem. Ezáltal fogtok szert tenni a szükséges készletekre. A velem való együtlét adja meg amire szükségetek van szolgálatotok folytatására. Minden a velem töltött idôbôl ered."

Így fogja Krisztus egyháza megtartani tanúbizonyságát ezekben az utolsó idôkben. Amen!

Dicsôség az Ô Szent Nevének!