Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek"(Róm. 15:29). Pál ezeket a szavakat a római keresztényeknek írta. Azt mondta," Nincs kétségem afelôl, hogy mikor találkozunk Krisztus áldásának teljességével lesztek eltelve."
Minden keresztény hívônek tudnia kell amire az Apostol felhívja figyelmünket, hogy Krisztus áldásának birtoklása nem ugyanaz mindenki számára. Némely hívô elnyeri ennek az áldásnak a teljességét, ami igazában mindannyiunk célja, minden hívônek be kellene lépnie az Úr áldásának teljességébe, de mások csak kisebb mértékben teszik magukévá azt.
Az Efézusbeliekhez írt levelében Pál arra sürget mindenkit, hogy a legteljesebb áldást keressék, "Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint . míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ô megismerésének egységére, érett férfiúságára, a Krisztus teljességével ékeskedô kornak mértékére . és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." (Efézus. 4:7, 13, 3:19)
Figyelj ezekben a versekben a "teljesség" szóra. Ennek a szónak a görög jelentése amit Pál itt használ, "befejezni azt a feladatot, mely teljesen betölt" vagyis azt az Isten adta feladatot, mely szerint életünkben Krisztus teljes áldásának megszerzésére törekszünk.
Pál tovább magyarázza," Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (4:5-6) Egyszerûen azt mondja, hogy az Atya, Fiú, és a Szentlélek az Ô gyermekeiben lakozik. Jézus megígérte, ". az én Atyám szereti azt . és ahhoz megyünk és annál lakozunk." (Lásd János 14:23). Pál rámutat arra, hogy mindannyian egyenlô joggal járulhatunk az Úrhoz. Mindannyiunknak egyenlô esélyünk van az egyre növekvô áldásra. Igazában Pál szerint "a Krisztusi áldás" folytatólagosan kellene hogy növekedjen életünkben.
Gondolj csak a hihetetlen mértékû Krisztusi áldásra Pál életében. Ez az ember Jézustól személyesen kapott kinyilatoztatásokat. Azt írja, hogy Krisztus megjelent elôtte. Persze Pál jóltudta, hogy ô nem tökéletes még, de azt is tudta kétség nélkül, hogy nem volt semmi az életében ami Krisztus áldását hátráltatta volna.
Pál azt mondja, "Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek." (Róm. 15:29) A Krisztussal telt életbe vetett bizalommal mondta , "Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek elôtt." (Ap.Csel.24:16)
Lényegében amit mond, "Életem egy nyitott könyv az Úr elôtt, nem rejtegetek szívemben titkos bûnt és így nincs vitája velem. Megnyilvánulásai mint áldások ömlenek reám. Így mikor prédikálok nektek nem emberi okoskodást hallotok, nem halott, tudálékos teológiai prédikációkat, hanem Isten saját szavait halljátok."
Krisztus teljességének nincs semmi köze az anyagiakhoz. Természetesen az egészségés földi javak, Isten kegyelmes kezébôlvaló áldások, de Pál itt egy sokkal nagyobb áldásról beszél. A görög szó amit "áldásra" használ, Isteni dicséretet jelent, mintha az Úr azt mondaná, "Nagyszerû, jól tetted!"
Röviden, az áldás amire itt Krisztus utal az egy olyan élet ami kedves Isten elôtt. A Szent Lélek által adja ezt a belsô érzést, mely szerint Isten életünkre néz és azt mondja, "Meg vagyok elégedve veled fiam, lányom. Nincs semmi közöttünk ami hátráltatná egyességünket és kapcsolatunkat."
A Zsidókhoz írt levél szerkesztôje így összegezi Krisztus áldásának teljességét: "A békesség Istene pedig aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által ami Urunkat Jézust. Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az Ô akaratát, azt munkálván ti bennetek ami kedves Ô elôtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsôség örökkön örökké." (Zsid. 13:2o-21)
Szeretek ilyen emberek környezetében lenni, akik ilyen krisztusi életet élnek. Egy illat veszi körül ôket, bizonyságul, hogy Jézussal voltak. Mint Pál, az ilyen szentek Istentôl kapott elégedettséggel vannak betelve. Vágyakozva várnak, hogy Krisztus jelenlétében lehessenek és éhségük állandóan növekszik a Úrral való meghittség iránt. Jézusról beszélnek állandóan, és szeretetét és szentségét árasztják.
Az ilyen emberek élvezik az életet, de elkerülik a bolond beszédet. Teljesen elválasztott életet élnek ettôl a világtól. Isten áldása látható életükben és családjukban. Lehetnek szegények, de életüket az Úr megáldja.
Ne értsétek félre, ezek is átmennek a szenvedés és megpróbáltatás idôszakain, de mint Pál, habár néha levertséget éreznek, de ez nem pusztítja el ôket. És sohanem adják fel a harcot. Meg vannak gyôzôdve arról, hogy befejezik az élet útját hittel és szolgálatukat Isten tetszésére.
Pál a Galáciabelieket kérdezte, "Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket,hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés nem attól van aki titeket hív. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti." (Gal. 5:7-9)
Pál itt a gondolkodásmódra utal, egy hittételre vagy teológiára. Azt kérdezi, "Mi van az életetekben ami visszatart Krisztus áldásának teljességétôl? Jól futottatok, imádkoztatok és szorgalmasak voltatok a jó cselekedetekben. De valami történt, nem látom növekedésetek, ehelyett visszaestetek és magatokban bíztok. Nem érzékelem Krisztus édes illatát rajtatok mint a múltban. Bizodalmatok, tisztánlátástok eltûnt. Valami hátráltat titeket.
Mi lehetett ami erre az útra térített? Akármi is az, nem Istentôl van. Igazában hiszem, hogy "kovász" van köztetek, valamiféle megalkuvás. Felhô takarja el szívetek, valami visszatart és ez Istennel állít szembe. Mi az?
Ismerek sok hívôt akiket Isten hatalmas módon használt. Önmegtagadó, imádkozó hívôk. De valami történt velük, valami visszatartotta ôket Krisztus áldásának teljességétôl.
Több ilyen pásztort ismerek. Gyôzedelmesen jártak az Úrral, de valami belopódzott életükbe, valami kompromisszum, és idô teltével megbékéltek vele. Gyakran a hátráltató "kovász" egy egyedül álló bûn.
Pál azt kérdezi, " Mi történt? Mi hátráltatta Krisztus áldásának teljességét életetekben? Milyen "kovász" lopódzott belétek?"
Isten csodálatos mértékben használta Illés prófétát, aki megtört szívvel osztotta meg az Úr fájdalmát Izráel visszahanyatlása miatt. Ez a próféta hatalmas csodákat mûvelt Isten nevében. Mégis mint Mózes akit Isten nem engedett be az Ígéret földjére, Illés visszamaradt az Isteni áldás teljességétôl.
Ismeritek Illés történetét, gyôzelmét Kármel hegyén. Ez az istenfélô próféta tüzet imádkozott le az égbôl és leölte Baál prófétáit. Ezután esôért imádkozott és annyi esô esett, hogy a több éves szárazságnak vége lett Izráelben. Mikor a nép látta mindezt azonnal bûnbánatot tartott, elfordult a bálványoktól és visszatért az Úrhoz.
Itt szeretném a történetet folytatni, amikor a nép a fôváros, Jezréel felé rohant, a történtek hihetetlen hírével. Illés megelôzte a lovas szekereket is, és megállás nélkül 32 km-t futott. A Biblia azt mondja, "És lôn az Úr keze Illésen." (1 Királyok 18:46) amint igyekezett elôre, Illés egy Isteni küldetésben volt. "Az Úr keze" rajta volt, vagyis vezette ôt. Isten egy céllal küldte Illést vissza Jezréelbe. Mi volt ez a cél?
Valami amit Illés kiáltott Kármel hegyén feleletet ad erre, ". mindezeket a te parancsolatod miatt cselekedtem." (1 Kir.18:36) Vagyis, "Uram tudasd mindenkivel, hogya te szolgálatodban teszek mindent. Amit itt ma tettem, egyszerûen a te parancsolatod volt, melyet imádságon keresztül kaptam meg.
De a gonosz Jézabel királynô hallott a tettekrôl. Mikor meghallotta, hogy Illés megölte hamis prófétáit, halállal fenyegette meg. A Biblia azt írja, "És Akháb elbeszélte Jézabelnek mindazokat, melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat. És követet küldött Jézabel Illéshez, mondván, ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint ahogy te cselekedtél azoknak életükkel. Amit mikor megértett, felkelvén elment, vigyázván az ô életére." (19:1-3) Illés életét féltve menekült.
Több Bibliai magyarázó hiszi, hogy Illés nem félt Jézabeltôl. Mivel misszióját befejezte Kármel hegyén, Isten a pusztába vezette ôt, egy fontos lecke tanítása céljából. Vagyis nem volt Isten terve az, hogy Illést visszaküldje Jezréelbe.
Magam részérôl nem értek egyet ezzel a magyarázattal. Ez a szöveg igazi értelmének félremagyarázása. Hiszem, hogy Illés azért szaladt vissza Jezéel felé, hogy megölje Jézabelt.
Csak fontold meg; Isten nem akarta, hogy Jézabel újra felállítson egy újgonosz papságot. Miért parancsolta Isten hogy 400 prófétát megöljön, de életben hagyja a bálványimádás anyját? Mikor az Úr elôkészíti népét áldására, nemcsak bûnbánatot kíván, hanem a bûn teljes, gyökeres elpusztítását, hogy egy szent és tiszta életbe léphessünk. Csakis ekkor fogjuk megismerni a teljességet.
Hiszem, hogy a Biblia szerint Jézabel halálra volt ítélve. A Jelenések Könyvében Jézus figyelmezteti a Thiatirabeli gyülekezetet, "Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tûrésedet és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsôknél. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek .
"Íme én ágyba vetem ôt és azokat akik vele paráználkodnak nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ô cselekedeteikbôl. És az ô fiait megölöm halállal és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint." (Jelenések 2:19-23)
Krisztus egy szeretetteljes gyülekezethez beszél, hittel, türelemmel, jó tettekkel telt gyülekezethez, mégsem birtokolták Krisztus áldásának teljességét. Miért? Valami volt közöttük ami hátráltatta, ami visszatartotta ôket Krisztus áldásának teljességétôl. Jézus azt mondta, "Valami van köztetek ami hátráltatja teljességemet bennetek, és pedig hogy nem bántok el a Jezabel szellemmel, hanem megengeditek, hogy elcsábítson egyeseket". Krisztus abszolút tisztaságot követel, ha áldásának teljességébe kívánunk belépni; muszály, hogy minden bûnt és bálványt kitépjünk szívünkbôl.
Mi az a bûn amit ez a Jezabel képvisel? A név, Jezabel, szimbolikus. A héberben "tiszta, szûzies?"-t jelent egy kérdôjellel. Vagyis bizonyosan nem az, inkább tisztátlan. Jezébel a tisztátlanság,és vágyak szellemét jelképezi.
Némely bibliamagyarázó nem is hiszi, hogy ez volt az igazi neve Akháb feleségének, inkább az író ezt a becstelen nevet használta, hogy a királynô karakterét jellemezze. Például, János használta az "antikrisztus" nevet annak személyét, szellemét jellemezve. Ugyanez volt igaz a "sárkány" névre ami nem csak Sátánt jelképezte, de akárki mást is akit Sátán kontrollál.
Leegyszerûsítve, hogy Jezébel egy csábító propaganda a pokolból, és célja, hogy Isten szolgáit elpusztítsa, mindazokat akiket az Úr felkent és megérintett. Erre mutata a Kármel hegyén történtekrôl szóló szöveg. Gondoltál arra, hogy honnan jöttek Baál prófétái? Nem külföldrôl jöttek, hanem Izraeliták voltak, Isten választottjai, de elcsábították ôket Jezébel ördögi tanúi.
Nem kétlem, hogy Illéserre lett elhívatva; hogy mint Isten eszköze, húzzale ezt az ördögi erôsséget Izráelben. Illésismerte az Urat és felismerte hangját. Olyan erôvelimádkozott, hogy a mennyek nem adtak esôt aztán pedig megnyíltak. Mikor palástjával a folyó vizéreütött, a vizek szétváltak. És feltámasztottaa fiút a halottakból. Illés nyilvánvalóana természetfelettiekben mûködött. Egyszer kijelentetteAkhábnak "Illés van itt!" Micsoda bátorság!
De most a hatalmas próféta is félelemmel telve futott el.
Ugyanez a csata ma is folytatódikIsten egyházában. Csak gondolj egy olyan igazi hívôre mint Illés. Isten munkájára feláldozott, szorgalmas, türelmes, hit által él, szolgál másokat, több és több jó munkában vesz részt. De valami hátráltatja életét. Ez a hívô egy bizonyos mértékben birtokolja Krisztus életét: megváltott, megigazult és az Atya dolgaival tölti életét, de az Úr azt mondja, "Valamit ellened tartok, valami pusztító dolgot engedtél belopódzni életedbe. A Jezabel szellem elcsalt és hátráltat abban, hogy engem kövess."
". megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek . hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat,hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek." (Jelenések 2:20) Jézus nem egy tényleges asszonyról beszél itt aki az Egyházban arra tanít, hogy hogyan paráználkodjanak. Nem. Azokról a dolgokról beszél amelyeket megengedünk, hogy félre fordítsák hitünket: a TV, az Internet, testi vágyaink. Ezek az erôteljes csábítók.
És mikor Jézus a bálványáldozatok evésérôl beszél nem ételrôl beszél. Olyan keresztényekrôl beszél akik az ördög asztalánál étkeznek. Az ilyenek talán hangosan dicsérik az Urat a templomban, de miután hazamennek odaadják elméjüket az elképzelhetô legrosszabb szexuális, erôszakos förtelmekre.
Még a világi vélemény is elítéli az ilyesmit. A New York Times-szal való társalgás folyamán egy híres fiatal színészt kérdezték: foglalkozott-e valaha is pornográfiával, mint sok hollywoodi színész. A fiatal ember válaszolt, "Nem engedhetem meg hogy elmémet ilyen szenny töltse be. Azok akik pornográfiával foglalkoznak, nem képesek kontrollálni gondolkodásukat. Gondolataikban állandóan azokat a pornó képeket látják. Én ezt nem engedhetem meg nem csak magamnak, de akármelyik hivatásos színész sem fog ilyesmivel foglalkozni." Szomorú, de sok keresztény hívô nem tud ilyen fegyelmezettségrôl beszámolni.
Gyakran mikor a Jezabel szelleme el akar csábítani, azt suttogja, "Sokat dolgoztál, kell hogy pihenj, ideje, hogy szórakozz. Kegyelem alatt vagyunk és Isten nem olyan szigorú. Menj és élvezd azt a bizonyos TV elôadást amit mindig kihagysz. Vagy menj és béreld ki azt az izgalmas videót. Ha túl messze távolodsz, mindig vissza jöhetsz Jézus vére által, és megint tiszta leszel."
Nem! Jézus azt mondja, mégha csak szívedben is adod oda magad egy vágynak, házasságtörést követtél el. Kijelenti lángoló szemekkel, "Adtam néki idôt, hogy megtérjen az ô paráználkodásából; és nem tértmeg." (Jelenések 2:21) Jézus itt Isten elcsábított gyermekeirôl beszél akiket a Jezabel szellem elcsábított.
Az Úr így szól ezekhez, "Kegyelmes vagyok és nagyon türelmes voltam, adtam nektek elég idôt, hogy megtérjetek és hátat fordítsatok bûneiteknek. Küldtem prófétákat, beszéltem hozzátok a szószékrôl, figyelmeztettelek barátaitokon keresztül. Szent Szellemem szeretetben szólt hozzátok, de mégsem tértetek meg.
Arra vágyom,hogy belépjetek áldásom teljességébe, minden segítséget elétek tártam, mégis mint koldusok éltek. Ez egy nagy probléma és nem fog eltûnni míg végül ellene nem álltok ennek a hátráltató erônek."
Jézus elmondja nekünk mik a következmények:
- "ímé én ágyba vetem ôt." (2:22) A görög fordítás erre, "kifáraszt, megfutamít". Folytatólagos félelmet, fáradtságot, állandó meneküléstjelent.
- "Nagy nyomorúságba."(2:22) A görög itt feszültséget, problémákat, levertséget jelent.
- "És az ô fiait megölöm halállal." (2:23) Akik Jezabellel kötöttek szövetséget, ha meg nem térnek, halál lesz a végük.
Miért bánik az Úr ilyen szigorúan azokkal, akik Jezabellel mentek "ágyba"? Mert mindazok akik az Urat szolgálják ezt nagyon komolyan kell venni, "és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és megfizetek mindeniteknek a ti cslekedeteitek szerint." (2:23)
Ezek a szavak nem egy ôsi ó-testamentumi próféta szavai, hanem Jézus saját figyelmeztetése a kegyelem idejében. Azt mondja, "Mindenki aki az én gyülekezetemben van tudja, hogy a Jezabel szellemet le kell rombolni, ennek a szellemnek meg kell halnia, másképpen soha nem fogjátok megismerni áldásom teljességét."
Nézzük csak meg Illést megint. Szerintem ô a Biblia egyik legerôteljesebb személyisége, mégis hagyta, hogy Jezabel életben maradjon. Illés ok nélkül hibázott küldetésében.
Mi volt Illés kudarcának gyökere? Jezabelnek nagyobb erôt tulajdonított mint Istennek. Csak fontold meg: A Kármel hegy gyôzelme után ébredés tört ki az országban, az emberek meg voltak gyôzve és bûnbocsánattal megtértek. Jezabelnek nem volt ereje többé, ha megkísérelte volna Illés legyilkolását, a nép védelmébe vette volna a prófétát, de Illés a fenyegetéstôl megijedt és elvesztette hitét.
Érted, hogy mi az üzenet célja? Isten aki megváltott minket, aki gyôzelmet adott bûneink felett, és csodákat mûvelt életünkben el tud pusztítani akármilyen Jezabel-vágyakozást. Le tud rombolni minden erôsséget, ki tud ölni minden bûnt, és ki tud szabadítani az ellenség hatalmából.
Sok vívódó keresztény hívô azt gondolja, "Ez a szokás bennem ellenállhatalanul erôs. Hol van a gyôzelem?" És az ellenség suttog, "Isten nem hallja imádat, add fel a harcot, imáid ellenére is el fogsz bukni."De az Úr válaszol, "Nem! Nincsolyan hatalom, olyan Jezabel szellem, aminek uralma van rajtatok."
Illés úgy tett mint legtöbb hívô: elfutott. Dávid is ír errôl, hogy el szeretne repülni a pusztába, mint a madár. Jeremiás próféta egy egyedül álló kunyhóba kívánt elbújni valahol a pusztában.De ezek a hívôk, akik ilyesmire vágynak, igazában a megpróbáltatások ellen menekülnek.
Késôbb Dávid is így következtetett, ". nem félek a gonosztól ." De Illés inkább futott és elbújt. Feladta a harcot és Jezabel élve maradt.
Hiszem, hogy Illés történetében Isten egyik legkönyörületesebb tettét láthatjuk félelemmel telt szolgája iránt. Illés a pusztában egy fenyôfa alatt találta magát, mélységes levertséggel aludt el. De az Úr elküldte angyalát hogy ébressze fel és arra késztesse, hogy egyen kenyeret és igyon vizet. Illés evett ivott, de levertségében elaludt megint.
Az angyal megint felébresztette egy második ajánlattal. És Isten szólt hozzá kedvesen, "Illés az út elôtted hosszú, kelj fel, egyél mert erôd felett való utad van" (1 Királyok19:7) Mintha azt mondta volna, "Barátom ez túl sok neked egyedül, veled vagyok."
Isten szeretete soha nem volt kétséges a próféta iránt. Nem számított, hogy szolgája hibázott, félelme, levertsége és vágya ellenére sem, hogy elfusson. Isten nagyon szerette Illést. És ugyanez igaz számunkra is akik szeretik Ôt.
De Istennek egy másik üzenete is volt Illés számára. Egy irgalommal teli figyelmeztetés és ez ma is igaz. Azt kérdezte, "Mit csinálsz itt, Illés?"(19:13) Annak ellenére, hogy az Úr megbocsátott Illésnek, nem felejtette el az ügyet. Túlságosan szerette Illést ahhoz, hogy elfelejtse a történteket.
Illés egy kifogással válaszolt, de Isten nem fogadta el. Megint feltette a kérdést," Miért vagy itt?" Lényegében azt kérdezte, miért adtad fel a harcot, Illés? "Miért adtad felszolgálatodat? Honnan van ez a levertség?"
Végül is Isten elfogadta Illés felmondását. Lényegében az Úr azt mondta, "Nem kényszerítelek hogy folytasd a munkád, de helyedben Jéhut kenem fel. Ô fogja betölteni küldetésed, Jezabel kivégzését."
A tény az, hogy ha abbahagyjuk szolgálatunkat, az Úr ezt megengedni. Nem fog kevésbé szeretni minket. Meg fogja engedni, hogy kisebb mértékben birtokoljuk Krisztus áldásának teljességét.Valóban mikor az idô eljött, hogy Illés hazamenjenaz Úrhoz, egy tüzes mennyei szekér ragadta el ôt. Illés nagy tiszteltben volt. De mint Mózes akinek nem volt megengedve hogy az Ígéret földjére belépjen, Illés soha nem vehette birtokba Krisztus áldásának teljességét.
Talán azt mondod, nincs problémám vágyakkal, nem vagyok egy házasságtörô vagy parázna. Köszönet az Úrnak a Jezabel szellem nem csábított el. Örömmel hallom ezt, de minden szolga életében akik be kívánnak Krisztus áldásának teljességébe lépni, egy Illési pillanat el fog jönni. Szembe fogtok állni azzal a legnagyobb, legellenállhatatlanabb ellenséggel, amellyel még még soha sem találkoztatok. És a Jézabel szellem harcolni fog veletek, azt suttogva,"Most el fogsz esni, számodra. mindennek vége van."
Mikor eljön ez az idô, ne gondoljatok menekülésre. Ne adjátok fel a harcot és ne veszítsétek el Isten ígéreteit. Álljatok ellene a Jézabel szellemnek. Az Úr azt mondta, hogy nincsen hatalma felettetek.
Még egy utolsó bizonyíték Isten kegyelmére. Annak ellenére is, hogy Illés nem fejezte be feladatát, Isten megadta szolgájának az utolsó szót Jézabelt illetôleg. A Biblia azt írja, hogy Illés megprófétálta, "Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kôfala elôtt." (1Kir. 21:23) És pontosan ez történt. Jézabelt legyilkolták azon a helyen ahonnan Illés elmenekült ,és a kutyák nyalták fel vérét. Isten megadta prófétájának az utolsó szót.
Kedves szentjeim, Urunk diadalmassá tett minket, és ez az Ô végsô szava. Állj fel és harcolj. És Ô lesz az aki áldásának teljességébe vezet minket.
Dicsôség az Ô Szent Nevének!