Amikor Istenfélô emberek tetteirôl olvasok az Ó Testamentumban, szívem tûzben ég. Az Úristennek ezek a szolgái annyira le voltak terhelve Isten nevének érdekében, még ma is csak ámulunk ha visszagondolunk óriási tetteikre.
Azok a szentek mint egy szikla, meg sem mozdultak míg nem hallottak Istentôl. És hanyatlóban lévô népük, családjuk miatt napokig sírtak. Visszautasítottak ételt, italt és még csak nem is mosakodtak. Fájdalmukban szakállukat és hajukat tépték. Jeremiás próféta Jeruzsálem utcáin feküdt egyik oldalán 365 napig, állandóan figyelmeztetve Isten közelgô ítéletére.
Csodálkozva kérdem, honnan vették ezek a szentek lelki erejüket és képességüket azokra a tettekre? "Másfajta emberek" voltak, különböztek a mai templomba járóktól. Egyszerûen képtelenség ma ezekhez hasonlókat találni, amilyen módon élték meg hitüket. Tudom, hogy én egyaltalán nem hasonlítok rájuk és nem ismerek egyetlen keresztényt sem aki hasonlítana ôrájuk.
Ez nagyon is aggasztó. A Biblia azt írja, hogy az Ó Testamentumban található leckék azért történtek, hogy példák legyenek elôttünk, számunkra lettek leírva: "Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra akikhez az idôknek vége elérkezett." (I Kor. 1o:11) Történeteik példák elôttünk, és demonstrálják, hogy miképpen lehet Isten szívét megérinteni és elfordítani (a felettünk lebegô itéletétôl) vagy miképen lehetne az erkölcstelen népet bûnbánatra vezetni.
Kérdezem: talán ezek a szentek egy speciális nemzedékhez tartoztak? Talán természetfeletti jellemû emberek voltak elôre meghatározott sorssal, olyan természetfeletti erôvel rendelkeztek amit nem ismerünk a mai nemzedékben? A válasz: "nem, egyáltalán nem". A Biblia erôteljesen állítja azt, hogy Istenfélô elôdeink ugyanolyanok voltak mint mi, hasonló testi vágyakkal. "Illés ember volt, hozzánk hasonló természetû; és imádsággal kéré , hogy ne legyen esô és nem volt esô a földön három esztendeig és hat hónapig." (Jakab 5:17) A tény az, hogy példájukat követnünk kellene. Volt bennük valami ami Isten kezét, figyelmét magukra vonta. Ezért választotta ki ôket Isten munkájának elvégzésére. És minket is arra sürget, hogy hasonló minôségû jellemet formáljunk magunkban.
Valami más is bánt mikor az ôsi hívôket a mai keresztényekkel hasonlítom össze. Mi most a történelem leggonosszabb korában élünk. A mostani nemzedék sokkal rosszabb mint Ninive vagy Sodoma idejében volt. Sokkal makacsabbak vagyunk mint az ôsi Izráel volt, sokkal erôszakosabbak mint a Noé idejében élôk. Ha valaha is volt olyan idôszak amikor a világnak Istenfélô szentekre volt szüksége akiknek lángoló hitük van, az az idô most van. Olyan férfiakat és nôket keres az Úr akik törekszenek arra, hogy szívét megismerjék, nevében hatalmas tetteket tegyenek és egész társadalmakat térítsenek vissza Ôhozzá.
Csak fontold meg; miért támasztott volna fel Isten mélyen megtört szívû és szent életû embereket a múltban, de ma nem? Miért hagyná önkényesen a történelem legszûkölködôbb nemzedékét szent hangok nélkül? Tudjuk jól, hogy Isten nem változik, Ô tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Lásd Zsid. 13:8) És mi is ugyanazt az Urat szolgáljuk mint az elmúlt nemzedékek. Tehát hol vannak a buzgó szolgák akik az emberiség érdekében viselnék Isten terhét és az Ô nevében beszélnének?
Végül pedig, ami igazán bánt, hogy birtokunkban van valami ami azoknak a szenteknek nem volt. Az Úr kiöntötte Szent Lelkének ajándékait reánk és így sokkal nagyobb erôhöz, mennyei ajándékokhoz van hozzáférésünk. Egyszerûen mindent megkaptunk amire szükségünk van, hogy hitben felemelkedjünk mint "egy másfajta ember", és az Úr az ilyeneket hívja és tartja meg Magának.
Kérdezhetjük: miért kente föl az Úr ezeket az embereket oly kiváltságos hatalmas erôvel? Miért voltak képesek szolgálatukkal egész nemzetet megváltoztatni? A Biblia világosan leírja, hogy hogyan változtak "másfajta emberek-ké" akiknek szívét az Úr ügyei érdekelték. Isten szolgái a mai napokban is követhetik példájukat.
A Szentírás szerint Isten keze Ezsdráson volt. Így tanúskodott: "És én megerôsödvén az Úrnak az én Istenemnek rajtam nyugvó kegyelme által" (Ezsdrás 7:28). Isten kinyújtotta kezét Ezsdrásra és egy másfajta emberré változtatta.
Miért Ezsdrás? Több száz írástudó volt Izráelben abban az idôben. Ugyanazt a tanítást kapták és az Úr szavát ugyanúgy meg tudták magyarázni. Miben különbözött Ezsdrás, hogy Isten kezét reá helyezte és 5o ezer embert vezetett, a Jeruzsálemi Templom ujjáépítésére?
A Szentírás adja a választ; "Mert Ezsdrás erôs szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét ." (7:1o) Egyszerû: Ezsdrást határozottsága miatt választotta. Mindenek felett Isten Szavát kereste és engedelmeskedett annak. Nem fordult vissza, hanem azt mondta, "Isten szavának tanítványa leszek és amit tanulok azt tenni is fogom."
Nem volt természetfeletti gyakorlata ami miatt Isten Igéjét erôsebben vágyta volna, Isten nem ébresztette fel egy éjszaka és mondta neki: "5o ezer embert fogsz bûnbánatra vezetni és el fogod végezni munkámat, de hogy képes légy erre, természetfeletti erôre, bátorságra, tisztaságra és lelki felhatalmazásra lesz szükséged. Mindehhez pedig Igém ismeretére és engedelmeségre van szükséged. Hogy mindezt képes légy megtenni, Szentírásom iránti szeretetet adok szívedbe. Holnap felébredsz egy állandóan növekvô vággyal és éhséggel hogy Szavamat tanuljad és kövesd."
Nem hiszem,hogy így történt volna. Hosszú idôvel azelôtt hogy Isten keze Ezsdráson nyugodott, szorgalmasan kereste és tanulta az Írásokat. Azon keresztül önvizsgálatra adta magát, és az Ige minden testi és lelki szenytôl állandóan tisztította. Ennek eredménye, hogy Isten látta Ezsdrást mint egy Isten igéjével telt embert. Ezsdrás éhesen és örömmel tanúlta az írásokat. Egyszerûen szívét elôre készítette az Úr munkájára akármi is legyen az, akármit is választana az Úr számára. Ezért nyújtotta ki az Úr kezét Ezsdrára és kente föl ôt.
Igen, Isten fölkentése természetfeletti tény. De csak azokra nyújtja ki kezét akik teljesen átadják magukat az Úr szavának ismeretére és engelmeskednek. Itt kezdôdik minden fölkentés. Senki se várja Isten érintését, hacsak nem szenvedélyesen éhes az Úr Igéjére.
Mint Ezsdrás, Dávid ugyancsak egy "másfajta ember" volt aki nemzetének életét megváltoztatta. És mint Ezsdrásnál, Dávid szívét is elárasztotta Isten Igéje. A 119-ik Zsoltárban 176 versen keresztül Isten Igéjének dicsôségét hírdeti: "Szívembe rejtettem a te beszéded, hogy ne vétkezzem ellened . Gyönyörködöm a te rendeléseidben a te beszédedrôl nem feledkezem el . igen szeretem törvényedet, egész napestig arról gondolkodom . Lábamnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága. feletébb tiszta a te beszéded és szolgád szereti azt." (Zsolt. 119:11, 16, 97, 1o5, 14o)
"Ekkor bôjtöt hírdeték . hogy megaláznók magunkat ami Istenünk elôtt. hogy kérnénk tôle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak." (Ezsdrás 8:21)
Ekkor Ezsdrás a gyülekezetet visszavezetésére készült Jeruzsálembe. Az út veszélyes volt, rablókkal, tolvajokkal és gyikosokkal teli. Ezért Perzsa királya katonaságot ajánlott védelmükre, de Ezsdrás nem fogadta el az ajánlatot, ahelyett így tett bizonyságot a király elôtt, "A mi Istenünk kegyelme van mindazokon akik Ôt keresik, az ô javokra és az Ô hatalma és haragja mindazokon akik elhagyják Ôt." (8:22)
Ezsdrás válasza sokat leleplez róla mint "másfajta emberrôl".
- Megerôsíti a tényt, hogy Isten keze nemcsak egy kevés választotton nyugszik, hanem mindazokon akik elhatározzák az Ô keresését. (8:22)
- Ezsdrás világosan tudtára adte a királynak, hogy Isten haragja mindazokra terjed akik elhagyják Ôt. Lényegében azt mondta, "Köszönöm ajánlatod, király, de szolgáljuk a mi hatalmas Istenünket és Ô képes megtartani minket, hogy befejezzük az Ô munkáját". Ezsdrás annyira meg volt gyôzôdve, hogy még szégyenkezett is a királytól kérni segítséget. A Szentírás azt mondja, "Szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra ellenségeink ellen az útban ."(8:22).
Végül pedig Ezsdrás a népet összegyûjtötte és böjtölésre hívta fel; nem csak szavakkal kérte, hogy hittel hittel fogadják el Isten igéreteit. Vagyis nem csak azt mondta hogy, "Isten beszédén kell állnunk és Ô megvéd minket. Most csak menjünk elôre."
Nem, szerinte többet kellett tenni, "Igen, hiszünk Isten igéreteiben, de böjtölni és imádkozni fogunk amíg az ígéretek valósággá válnak. És nem lépünk egy lépéssel sem elôre míg választ nem kapunk." Akkor a Szentírás szerint "És bôjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket . A mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedô ellenségeknek kezébôl ez úton." (8:23, 31)
Hasonló karaktertû embereket találhatunk az végig az Ó Testamentumban. Mózes, Jozsué, az atyák és a próféták mind böjtöltek és imádkoztak. Nemcsak felületesen fogadták el Isten ígéreteit, hanem tettekkel bizonyították hitüket. Bôjtöléssel és imádsággal, teljes hitben az iránt, hogy Isten Szava be fog teljesedni.
Ez a bibliai módszer igaz napjainkban is. A Salvation Army szolgálatot General Booth alapította imádsággal és böjtöléssel. Ugyanígy a mi Teen Challenge szolgálatunk (átmeneti otthon drogosok, alkoholisták számára) negyven évvel ezelôtt imában és böjtölésben született. Más, számtalan szolgálat melyek ma is mûködnek ugyanígy születtek meg és sikeresen mûködnek. Az Úr hív mindenkit böjtölni és imádkozni aki Isten munkáját kívánja végezni.
Ezsdrás és a hozzá hasonló emberek sírtak és örültek Isten jelenlétében. De hogyan kerültek ebbe az állapotba? Hogyan voltak képesek Isten megtört szívét megosztani azzal a nemzedékkel?
A választ Ezsdrás szolgálatában találjuk. Amint megérkeztek Jeruzsálembe Isten arra indította Ezsdrást, hogy egy általános bûnbánatra hívja fel a népet. "Ezsdrás áldá az Urat, a nagy Istent és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat leborulának az Úr elôtt arccal a földre." (Nehemiás 8:6)
Ezsdrás ezután felolvasta Isten Igéjét a nép jelenlétében. És ". mert sír vala az egész nép mikor a törvény beszédeit hallá" (8:9). De amint megbánták bûnüket Ezsdrás azonnal sürgette ôket, hogy örvendezzenek, ". így szólának az egész néphez; ne keseregjetek és ne sírjatok . ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erôsségtek" (8:9, 1o). "Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot, mert megértették a beszédeket, amelyekre ôket tanították vala"(8:12).
Kérdezlek téged, miért volt örvendezés? Mert egy ember osztozott Isten szívének terhén a nép bûne miatt, vagyis a pogányokkal való keveredésük és utálatosságaik megtûrése miatt. Mi volt Ezsdrás válasza minderre?
"Mihelyt e dolgokat meghallottam megszaggatám alsó és felsô ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakálamat és veszteg ültem . térdemre esvén kiterjesztetém kezeimet az Úrhoz az én Istenemhez és mondék; Én Istenem szégyenlem és átallom felemelni én Istenem az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságunk felülhaladták fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! . nem állhatunk meg elôtted emiatt!" (Ezsdrás 9:3, 5-6, 15)
Ezsdrás szíve mélyéig fel volt zaklatva mikor látta a nép bûneit. De miért volt képes felismerni Isten szívét terhelô sértés mélységét? Ezsdrás tisztán látta Isten haragját, mert Isten szava mint egy kalapács zúzta lelkét és késztette sírásra, "Szégyenlem és átallom felemelni én Istenem orcámat, álnokságaink miatt ." Ilyen megtört szíve csak annak van akit Isten szava összezúz.
És ez igaz ma is mindenkire aki Jézust szereti. Ha ismerjük Igéjét személyesen érezzük lelkünkön kalapács ütéseit. Büszkeségünket és tisztátalanságunkat szétzúzza mint egy sziklát. És szívünk megtörten áll Isten elôtt amiért megsebesítettük Ôt. "Nem olyan-é az én igém, mint a tûz, azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?" (Jeremiás 23:29) Ezután jön az igazi öröm.
A fent elmondott elveket megtaláljuk Jeremiás életében is. Ez az ember ugyancsak arra késztette szívét, hogy az Urat keresse és meghallotta az Úr Szavát. Állandóan azt olvassuk: ". az Úr Szava szólt Jeremiáshoz ."
Sokan a Szent Írás magyarázói közül Jeremiást a siránkozó prófétának hívják, és ez jól illik rá. De ô volt az is aki a legörömteljesebb, dicsôségre legméltóbb evangéliumot hozta az Ószövetségbe, amikor megjövendôlte az Új Testamentumot: "És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tôlök és a velök való jótéteménytôl ." (Jeremiás 32:4o). "És a papok lelkét megelégítem kövérséggel és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr." (31:14) "És megtisztítom ôket minden bûneiktôl melyeket vétkeztek ellenem ." ( 33:8).
Ez a Jó Hír! Az Új Testementumban bôséges kegyelmet, irgalmat, örömöt, békét és jóságot találunk. De Jeremiás minden egyes szava mögött egy személyes történetet van, az emberi képességen felüli megtörtség.
Jeremiásazt írta, "Ó én belsôm, oh én belsôm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harci riadót! (4:19) "Bárcsak a fejem vizzé változnék a szemeim pedig könnyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit." (9:1)
Jeremiás szent könnyeket hullatott, de nem a sajátját. A próféta hallotta Istent az Ô könnyeirôl és megtört szívérôl beszélni. Elôször az Úr figyelmeztette Jeremiást, hogy ítéletet küld Izráelre. Azután elmondta a prófétának, "A hegyeken sírást és zokogást támasztok és a pusztai ligetekben gyászéneket." (9:1o) A görög gyászének szó siralmat jelent. Isten maga sírt a közeldô ítéleten amit népére helyezett.
Mikor Jeremiás meghallotta ezt, osztozott Isten terhében, és népét siratta. Én is ismerek Istenfélô hívôket akikmagukra tudják venni az ilyen terhet. Basilea Schlink egy ilyen személy. Ô alapította meg a Lutheránus Mária Nôvérséget Németországban, és Krisztus odadó szolgája volt. Az évek multával közeli barátságban kerültünk. Ez a hûséges nô jól ismerte Isten sirarommal telt szívét.
Gyakran mikor látogattam otthonukat a kápolnában sírva találtam ôket. Sok minden miatt gyászoltak, saját nemzetükön is amint Hitler gyilkolta a zsidókat. Órákig sírtak az ilyen bûn elkövetésén. Elôször nem tudtam megérteni, hogy miért sírnak ilyen hívôk órákig. De aztán kezdtem megérteni Basilea Testvérnôtôl Isten bûneink által okozott mély sebét. Több írása az ilyen mély érzésekrôl beszélt.
A közelmúltban én is éreztem az Úr szívét terhelô siralmat, amikor Angliába látogattam. Prédikációmban az emberiség elesett kondiciójáról beszéltem mikor egy riporter azt kérdezte, "Nem tud valami jobbat mondani a vallásról?"
Kérdése eszembe juttatta annak a számtalan fiatalnak a borzasztó helyzetét akik az utcán élnek, alkohol és kábítószer orgiákkal, teljesen eszükön kívül. Ugyanakkor pedig az Angliai Egyház (Church of England) egymás után zárja be a századokon át nyitott templomok kapuit , mintegy visszavonva megszenteltségüket.
Mikor a Westminster Chapel-ben beszéltem, ahol egyszer a nagy prédikátor Stanley Jones prédikált, a fiatalok megtöltötték még a karzatokat is. Éhesek voltak hallani valamit ami az Istenben lévô reményrôl szólt. Mikor a befejezésnél hívtam ôket, áramlottak az ima szobákba, sírva és jajgatva saját megtört reménytelen életük felett. Az egyik 18 éves lány állt a sorban meredt szemekkel és azt mondta, "Wilkerson Pásztor, nem tudok sírni. Az egyház elvette a hitemet, és most nem érzek semmit."
Ilyen és hasonló jelenetek után fájó szívvel teljesen letörtem. És Isten síró szívvel mondta "Dávid, ha valaha is szükség volt síró prófétákra, az most van."
Nos mi is történik mikor megosztjuk Isten szívének terhét sírással? Az Úr megosztja velünk gondolatait. Jeremiás tanúskodik errôl. Megértés adatott neki azt a kort illetôen és volt képes látni a jövendôt. "A Seregek Ura aki plántált téged, rosszal végzett felôled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban . az Úr tudtul adta nékem és én tudtam; te láttadatt meg velem az ô cselekedeteiket is!" (Jeremiás 11:17-18)
Akármelyik megtört szívû szentnek megadja az Úr, hogy megértse korát melyben él. Tény az, hogy sokan gyülekezetünkben nem voltak meglepve azon ami Szeptember 11-én történt. A Times Square Church-ben közbenjáró imaestéken többen zokogásban törtek ki anélkül, hogy tudtuk volna honnan fog az ítélet jönni, de szívünkben tudtuk, hogy valami közeledik. Ugyanígy minden Istenfélô szolgáló aki ismeri Isten kesergô szívét tudott a közelgô ítéletrôl.
Dániel egy "másfajta ember" volt aki megtörtségérôl beszélt, "És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem ôt imádsággal. Könyörgéssel, bôjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz az én Istenemhez és vallást tevék ." (Dániel 9:3-4). Dániel felismerte a történelmi idôt, mert ismerte Isten szívét. ". én Dániel megfigyeltem a könyvekben az esztendôk számát amelyrôl az Úr igéje lôn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendônek kell eltelni Jeruzsálem omladékain" (9:2). Továbbá Dániel fordította le a látomást melyben egy hatalmas kô lett kivájva kéz nélkül és lezúdult, lerombolva az állóképet, mely a világ királyságait szimbolizálta.
Hogyan volt képes Dániel a megtörtség, felismertség és tudás útjához elérkezni? Isten Szavának tanulmányozásával kezdôdött. Dániel odaszánta magát a Szentírás tanulmányozásának, hogy teljesen megragadja ôt. És gyakran idézte, mert szívében volt elrejtve. ". amint írva van a Mózes törvényében ." (9:13)
A tizedik fejezetben Krisztusról kapott egy látomást, "És felemelém szemeim látám: egy férfiú, gyolcsba öltözve és dereka ufázi arannyal övezve . teste olyan mint a társiskô, orcája olyan mint a villám és szemei olyanok mint az égô szövétnekek, karjai és lábai mint az izzó ércnek színe és az ô beszédének szava olyan mint a sokaság zúgása." (1o:5-6)
Többen voltak Dániellel mikor ezt a látomást kapta akik ugyancsak hívôk voltak. Dániel nem tartott kapcsolatot gonosz jellemûekkel. De ezek nem voltak "másfaja emberek", mint ahogy Dániel. Mikor a látomás megjelent elbújtak. "És egyedül én Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak pedig akik velem valának nem látták, hanem nagy rettenés szálla reájok és elfutának, hogy elrejtôzzenek" (1o:7)
Isten szent jelenlététôl futottak és bújtak el. És jól tudjuk, hogy csakis a szívekben lévô rejtett bûn okoz ilyen félelmet az Úr jelenlétében.
Ezzel a végsô szavam az ilyen "másfajta" hívôket illetôleg a következô. Utólag sokat gondolok arra az idôre mikor Az Úr ítélôszéke elôtt fogunk állni. Azon a napon Krisztus elôtt fogunk állni, aki olyan mint az ember és mint Isten. Mint mi, Jézus is járt ezen a földön és mindenféle emberi érzés megérintette. És mikor elôtte állunk azonnal vagy egy fekcsillanást vagy megsebesített ámulatot fogunk látni szemében.
Sámuel szavaira gondolok amit Saulnak mondott, "Esztelenül cselekedtél nem tartottad meg az Úrnak a te Istenednek parancsolatját amit parancsolt néked: pedig most örökre megerôsítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert ." (1 Sámuel 13:13-14).
Saul ott lesz velünk azon a napon. Vajjon mit fog az Úr mondani neki? Talán, "Saul megmutatom neked amit terveztem számodra. Dávid szeretô atyja lehettél volna, és a nemzeted amit kormányoztál volna térdre borúlva alázattal élt volna elôttem. Becsületet szereztél volna Izráelnek a körülötte élô nemzetek elôtt és a békesség folyt volna mint egy folyó népem élvezetére. Tiszteletet adtam volna neked és egy olyan nevet melyre Isten neve lett volna rábélyegezve.
De minden másképen történt. Elhagytad terveimet, mert nem vetted komolyan szavamat. Ahelyett megengedted, hogy féltékenység, keserûség és meg nem bocsátásod elraboljon mindent. Saul, lásd csak, hogy mit vesztettél."
Borzongval gondolok arra, hogy Krisztus ilyen szavakat mondjon nekem. "Dávid nézd mi történhetett volna. Nézd az áldások sokaságát amit Isteni áldásom adhatott volna, de te büszkeségben jártál. Szolgálatod csak egy árnyéka volt annak amit terveztem számodra. Igen, megbocsájtok neked és megváltalak téged, de lehetôségeid magasabbak voltak."
Drága Szent, "élet és halál" idejében élünk. Itt az idô, hogy válasszunk a szellemi élet és engedelmesség vagy szellemi halál és képmutatás között. Gondolj Mózes szavaira, "Bizonyságul hívom ma ellenetek a mennyet és a földet, hogy az életet és halált adtam elôtökbe, az áldást és az átkot; válaszd azért az életet, hogy élhess mind te mind a te magod." (V Mózes 3o:19)
Sürgetek mindenkit ma, hogy keressétek az Urat buzgón és határozottan. Aztán járuljatok az Igéhez egy állandóan n övekvô szeretettel és vággyal. Imádkozzatok böjtöléssel és megtört szívvel hogy az Ô terhében részesülhessetek. Végül pedig, valljátok meg és fordítsatok hátat mindannak ami hátráltatja a Szent Lelket hogy megnyissa az ég áldásait reátok. A "másfajta ember" útja mindenki számára nyitva van. Fogsz azon járni?
Dicsôség az Ô Szent Nevének!