Megrepedt nádat nem tör el

"Imé az én szolgám akit gyámolítok, az én választottam akit szívem kedvel, lelkemet adtam ôbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyerta belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped míg a földön tövényt tanít és a szigetek várnak tanítására." (Ézsaiás 42 1:4)

Ezek a versek Jézusról beszélnek. A Szent Lélek adta Ézsaiás prófétának ezt a látomást a Krisztusról és jövôbeli megjelenésérôl. És a megnyitó szó itt, "Imé" ami a hallgatóknak azt jelzi: "Készüljetek egy új kijelentésre a Messiásról".

A jelentés melyre ezek a versek irányítják a figyelmünket, világos: Krisztus nem azért fog jönni, hogy erôszakkal vegye rá az embereket, hallgassanak reá. Inkább úgy fog jönni, mint egy gyengéd, szeretô Megváltó.

Ézsaiás próféciájának betöltését Máté 12-ik fejezetében találjuk meg. A farizeusok ott azt tervezték, hogy miként öljék meg Jézust, mivel egy beteget a Szombat napján meggyógyított. Máté azt mondja, "Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan." (Máté 12:15)

Krisztus nem válaszolt haragos megtorlással. Nem látjuk ôt vitatkozni azokkal, akik halálát tervezték. Nem úgy cselekedett, mint tanítványai akik tüzet akartak lehívni az égbôl az ôket ellenzôkre, habár könnyen megtehette volna. Hatalma volt arra, hogy lehívjon egy angyal-sereget ellenségei ellen, de Jézus nem azért jött hogy bosszút álljon.

Ez a gyengéd szellem, Máté azt mondja, betölti Ézsaiás próféciáját: "Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát." (Máté 12:19).

Ézsaiás lényegében azt mondta, "A Megváltó nem azért jön, hogy valakit is Királyi Birodalmába erôszakoljon. Nem mint egy heves hangú, elnyomó személy jön. Nem, hanem egy szelíd, halk hanggal fog beszélni az emberi szívben."

Szóval mit tett Jézus miután visszahúzódott csendesen Jeruzsálembôl? Máté azt mondja, hogy azonnal kiment a városból és folytatta szolgálatát mindazokon, akik hozzá jöttek gyógyulást kérve. "És követé Ôt nagy sokaság, és meggyógyítá ôket" (Máté 12:15)

Amint az Evangélium lapjait kutatjuk, meglepetve olvassuk hányszor kérte Jézus a tömeget, miután csodákat mûvelt, hogy, "Ne mondjátok el senkinek". Miután meggyógyított két vak embert, Krisztus azt mondta nekik, hogy tartsák a csodatételt magukban, "és rájok parancsolt Jézus, mondván; Meglássátok senki meg ne tudja." (Máté 9:3o). Miután 5ooo embert etetett és a nép királlyá akarat Ôt kinevezni, "Bizonnyal ez az a próféta aki eljövendô vala a világra,...amint észrevette, hogy jôni akarnak és Ôt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre." (János 6:14-15).

Meg kell értenünk; Jézus nem akarta, hogy a nép kövesse Ôt csupán a csodatételek miatt. Szívüket megragadó szeretô szavai által kereste ragaszkodásukat. Az egész emberiség buzgalmát kereste, a jövô nemzedékeket is beleértve, azt akarta, hogy megértsék Ôt mint Megváltót, hogy nem bírálni jött: "Mert nem azért küldte az Isten az Ô Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa." (János 3:17).

Többektôl hallom a kérdést manapság: "Miért nem bírálja Isten Amerikát? Miért nem kezelt minket bûneink szerint? Noét figyelmeztette 12o évig, de azután azt mondta, "Elég" és jött az özönvíz. Isten elszenvedte Amerika bûneit egy hosszú ideig, hát miért nem látjuk ítéletét?"

Szeretem ezt az országot, és egyike vagyok azoknak, akik nem kívánják Isten végsô ítéletét Amerikán. Sokkal inkább szeretném látni Isten türelmességét felénk. Nem kívánok könnyeket látni gyermekeim és unokáim szemében, mint sok keresztény, a társadalmunkra esett ítélet miatt. De teljes ámulattal figyelem, hogy miért halasztja Isten ítéletünket.

Hiszem, hogy látjuk a kezdetet. Rémes szerencsétlenségek történnek a világon, mint figyelmeztetés. Mégis, Amerika gazdasági élete nem omlott össze még, és még mindig mûködik valahogyan, látszólag botladozunk krízisrôl krízisre, és ismételten alkalmakat kapunk a javulásra.

Meggyôzôdésem, hogy csak egyetlen válasz van erre a tanácstalanságra: az ok pedig; Megváltónk gyengédsége és hosszan tartó türelmessége. Ézsaiás jövendölésében találjuk a választ: "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki..." (Ézsaiás 42:3) Amerika "megrepedt nád" lett!

A nád egy hosszú, belül üreges szálú növény, általában posványos helyeken található, ahol elegendô víz van. Egy különösen törékeny növény, könnyen meghajol mikor a szél fúj, vagy mikor gyors vízfolyás éri el. De a nád csak egy bizonyos mértékig tud meghajolni mielôtt megreped és eltörik, és az árvíz elsöpri.

Mint egy nád a csöndes idôjárásban Amerika egyszer büszkén és magasan állt, tele céllal és ígéretekkel. Egész társadalmunk tisztelte Istent és a Biblia volt fenntartva, mint alap a törvényeinkben és az egész törvényszéki rendszerben. Még az én életemben, az iskolai könyvek bibliai történeteket tartalmaztak. Jézus elismerték Isten fiaként, aki kedvelte országunkat és számtalan áldással áldott minket.

De gazdagságunkban olyanokká váltunk, mint ôsi Izrael: büszkékké és hálátlanokká. És egy rövid idô alatt nagyon messze estünk. Istent kituszkolták a bírósági rendszerünkbôl, iskoláinkból, az Ô nevét kinevetik és gúnyolják. New Yorkban egy tanító a Koránt kiteheti asztalára még a "Playboy" folyóiratot is, de ha a bibliát behozza az osztályba akkor elvesztheti állását.

Társadalmunk teljesen elvesztette erkölcsi iránymutatóját és az eredmény; Amerika mely egyszer magasan állt most megrokkanva áll, mint egy megrepedt nád.

Még a legkeményebb szívû, legelveszettebb, Istentelen Amerikai is látja, hogy ez az ország óráról órára, egyre romlottabbá, erkölcstelenebbé válik. Mindenki tudja, érzi, hogy kölcsön idôn élünk. Mennyi ideig élhet egy birodalom, mely megöli a még meg nem született csecsemôit... ahol az apa molesztálja leányát, anyák molesztálják fiukat és gyermek molesztálás egy nemzeti szégyenné vált... ahol a rendôrök öngyilkosak lesznek, a félelemtôl és lehangoltságtól (New Yorkban nemrégen nyolc rendôr halt meg így)... ahol a fiatalok barbárokká váltak... ahol minden, ami Istenre és Krisztusra hivatkozik nemcsak hogy figyelemre sem méltatják, de kegyetlenül kicsúfolják? Mennyi ideig folytatódhat az erôszakosság, gyilkolás, molesztálás?

Ha megkapjuk amit megérdemlünk, Amerikának romokban kellene feküdnie, anarchiában elpusztulva. De Ézsaiás azt mondja, hogy gyengéd Jézusunk nem fog eltörni egy megrepedt nádat. És még akkor is mikor Amerika tökéletes zavarodottságban ül, bûneiktôl meghajolva, megrepedten, mégsem vagyunk megtörve; Urunk gyengéd szeretete nem engedte ezt még meg.

Mikor Krisztus a földre jött, Izrael Róma elnyomása alatt élt. A zsidóság a magas adózás és Róma törvényei alatt nyomorgott. Ugyanakkor a mohó papság özvegyeket, árvákat és szegényeket használt ki. A letört szegények ki voltak gúnyolva, ki voltak nevetve és a nép elvakult erkölcstelenségben élt. Ez volt az ok, amiért sok próféta megjósolta, hogy Krisztus egy sötét órában fog eljönni és a fényt fog magával hozni.

Jézus egy bûnnel és álszentséggel teli társadalomba lépett be. Amint ezt a helyzetet szemlélte sírva prófétált Jeruzsálemrôl, és annak sivár jövôjérôl. Mégis hetven évet adott ennek a társadalomnak az evangélium hirdetésére. És ezek alatt az évek alatt a szent szellem által felkent tanúk az utcákon csodákat mûveltek reményt és bûnvallást prédikálva, és erôteljes felhívással buzdítottak mindenkit Isten országába való belépésre. Jézus "nem törte el a megrepedt nádat" mely Izrael volt.

Most ez Amerika képe: egy társadalom teljesen "megrepedve" erkölcsileg. Mi ugyancsak egy lehangolt és zavarodott nemzet vagyunk, ahol emberek félelemben és az elme gyötrésében élnek. Manapság több elmeorvos és pszichológus van, mint történelmünkben valaha is, ugyancsak társadalmi munkások és tanácsadók, mégis mindezek képtelenek válaszolni a könyörgôknek, hogy még legalább egy órára segítsenek. És ez még az egyházra is igaz; növekvô szükséglettel vannak leterhelve a keresztény tanácsadók amint emberek problémáik megoldására jönnek segítségért.

Gyermekeink meg vannak "repedve" a szétesett családi élet és a molesztálások miatt. Fiatalok megrepedtek erkölcstelenségben, anyagiasságban és érzéketlenségben. Sátán ráengedte a gonoszság áradatát erre a földre és egy meghajolt, megrepedt népet hagyott maga után.

Az egyház nagy részében is ugyanez a "megrepedt" szellem él. Levél levél után érkezik hozzánk, és azt olvasom, hogy a "mega" egyházakban egyre kevesebben maradnak, mert bûnrôl és igazságosságról szóló tanítás nincs. Nem értik és csodálkozva kérdezik, "Hol találunk igazi Istenimádást? Krisztus jelenléte nem érzôdik, nincs bûnbánattól megtört szív." Pásztorok is írnak és vallják, "Dávid bátyám, visszaestem".

Nem régen a New York Times egy tíz ezer tagságú pünkösdi gyülekezetrôl írt, ahol a tanítás csak abból állt, hogy "Itt vagyunk, hogy boldoggá tegyünk titeket." De az ilyen üzenet hamis reményt kelt és csak ideiglenesen enyhít a bajokon.

"A pislogó gyertyabelet nem oltja ki" (Ézsaiás 42:3). Valahol ebben a nemzetben lát pislogó gyertyákat. Egyszer lángoltak szenvedéllyel az Ô szolgálatában, de most alig pislognak.

Maradt egy népe kik emlékeznek az Úrra és megvédik nevét? Van egy kis maradék nép akik harcolnak Isten igazságosságának lángjáért?

Az Úr azt mondta, "Ha látok csak egy pislogó gyertyát nem fogom kioltani. A láng talán eltûnt, tûz nem látható, de egy kis parázs még ég és nem fogom megengedni, hogy kialudjon. Amíg csak hallok egy halk könyörgést valamelyik hûséges szolgámtól, nem engedem, hogy a megrepedt nád eltörjön."

Isten nem adott fel minket, de tény az, hogy az Ô gyengéd kegyelmén élünk. Mindenütt látom ezt, ahová utazásaim visznek, különösen Európában. A kontinens még sokkal világiasabb mint az Egyesült Államok. És saját választása szerint teljesen Istentelenné vált. Némely országban az utcán sétálva az ember érzi az antikrisztusi szellemet, valamiféle Isten ellenes gôgöt.

Svéd ország az egyik legmagasabb szinten élô nemzet, és minél gazdagabb lesz annál távolabb kerül Istentôl. Ugyanakkor az evangéliumi egyház egyre inkább elfásul a Krisztusi életben. Írország, mely évtizedekig szegénységben szenvedett most egyre sikeresebbé válik, de a szellemi élet ott is elfásult és a világiasság lopódzik be.

Az európai magatartás látszólag azt mondja, "Hát mi lesz ha az Ítélet eljön? Éljünk most, együnk, igyunk és töltsük vidáman az idôt." Nincs semmi sürgetô érzés az Istenre való szükségre.

Hiszem, hogy az Úr egy tisztán hangzó üzenetet küld az egész világra. Habár hatalma van megállítani akármelyik lehetséges terrorista támadást és akármikor csak egy szavával angyalai letudnák verni a gonosz erejét, ehelyett azt választotta, hogy megengedi a nemzetközi szerencsétlenségeket melyek mind jel arra, hogy az Ô gyengéd kegyelemi idejében élünk.

Láttuk mit tett Jézus mikor Jeruzsálem falain kívül volt: "És követé Ôt nagy sokaság és Ô meggyógyította mindannyiukat." (Máté 12:15). Ebben a rövid versben felismerjük Ézsaiás próféciájának megvalósulását, "Egy megrepedt nádat nem tört el." (Ézsaiás 42:3)

A szónak; "megrepedt" több jelentése van. Sértett, darabokra tört, érzelmekben sértett, letört be nem töltött vágyak miatt. Érzem szellememben, hogy manapság sokaknak Isten népe között is szükségük van a Megváltó gyengéd kegyelmére, mert önmaguk is megrepedt nádak. A láng szívükben olyan kicsi, hogy életük csak kis füst.

Egy Istenfélô házaspár nemrégen visszajött külföldrôl, ahol misszionáriusok voltak és azt írják, hogy mennyire le vannak törve. Évekkel ezelôtt mindent feladtak és hét évet külföldön töltöttek, mindenüket erre áldozva. Üresen tértek vissza, mert mindent otthagytak, ahol szolgáltak, és ahová hivatásuk vitte.

ost pedig keresni kezdtek valami állást, de minden ajtó bezárult elôttük. Mindketten magas iskolázottsággal rendelkeztek és készen álltak akármilyen munkára. De mikor benyújtották kérelmüket egy állásra, végeredmény az volt hogy vagy el lettek utasítva, vagy második-harmadik tartalék lettek.

Végül egy keresztény cég kérte a férjet, hogy nyújtson be kérelmet egy állásra, melyre minôsítve volt. Egy teljes nap interjú után biztosították, hogy a pozíció az övé lesz, de megint másnak adták az állást.

Ennek a házaspárnak az állapota a szívben és lélekben mélyen "megrepedt". Azt kérdezik, "Életünket hûségesen a misszión töltöttük. Semmi nincs életünkben, ami Istentôl elválasztana. Mindig hittel imádkoztunk, hát miért kerültünk ebbe a helyzetbe?"

Ha szeretnél látni egy bibliai példát valakirôl, aki mélyen meg volt "repedve" testben és lélekben, gondolj Illés prófétára. Ez az ember majdnem teljesen letört.

Illés ismerte Istent és hallotta hangját, úgy, mint kevesen. Imái megnyitották és bezárták a mennyet. Olyan szellemi hatalma volt, hogy 4oo Bál bálványt imádó pappal félelem nélkül szembeszállt és leölte ôket egymaga. Isten Szent szellemével telve ereje volt gyorsabban futni Jezréel felé mint Akháb lovas szekere.

Mégis mindezek után, Illés hallván, hogy a gonosz királynô Jézabel meg akarta ôt ölni, megijedt, félelemmel eltelve egy fenyôfa alá ült le, fáradtan és elkeseredve bújt el.

Isten erôteljes szolgája elméletileg és fizikailag is "megrepedt". Illés valószínûleg azt gondolta, "Miért történt mindez? Isten keze volt rajtam egész életemben, láttam csodáit. De most olyan reménytelen állapottal és megpróbáltatással állok szemben, melyet emberileg nem tudok kibírni."

Ez ugyanaz az ember, aki egyszer a pokol erôsségei ellen megállt és lehívta Isten tûzét, most kétségbe esetten kiáltott, "Elég, most oh Uram vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!" (Királyok I. 19:4). Illés letörve sírt, "Uram nem bírok el többet!"

Talán hasonló törés ponton vagy. Éltél mint hûséges szolga, hûségesen imádkoztál és ismerted Isten hangját. Nyertél gyôzelmeket a múltban, és mély szereteted van az Úr iránt. De most megsebesítve, mélyen "megrepedve" érzed magad, mint soha ezelôtt, annyira, hogy még imádkozni sem tudsz.

Azt gondolod, "Hûségesen kerestem Istent, tanulmányoztam az Igét, imádkoztam szorgalmasan, mégis ez a megpróbáltatás váratlanul zuhant rám és lelkem jobban "meghajolt" mint valaha". Nincs több könnyed, fáradtnak, letörtnek látszol és elutasítottnak, egyedül érzed magad. Mint Illés meggörnyedve ülsz a fenyôfa alatt, elkeseredve és lesújtva, életedhez ragaszkodva.

Szeretteim a keresztény élet egy harc, ami csatát, fáradtságot, sebeket jelent és egy vad ellenséget aki el akar téged pusztítani. Mikor letört vagy és megsebesített mint Illés, álmos és fáradt leszel és ebben az állapotban elitélô gondolatoknak vagy leginkább kitéve. Gyenge öntudatod azt mondja;

"Nem imádkozol úgy mint régen. Nem tanulmányozod eleget a Bibliát. Elszáradt, langyos vagy, nincs lángoló tûz benned egyszerûen nem vagy többé jó tanúbizonysága az Úrnak. Megengedted, hogy Sátán elrabolja békédet, mit Isten adott neked. Egyszerûen nem az vagy aminek kellene lenned. Testi természeted képtelen megváltozni."

Ezután pedig Isten szava próbál meg. Pontosan ez történt Józseffel: olvashatjuk, hogy amíg az elôre megrendelt ideje megérkezett az Úr Igéje megpróbálta Józsefet. Ugyanez történt Illéssel. És ugyanez igaz reánk is, mikor arra a helyre érkezünk el ahol "megrepedtnek" vagy megtörtnek érezzük szívünket, velünk is ugyanez fog megtörténni. Öntudatunk Isten szívünkbe rejtett Igéjét fogja felvetni, "Váltsd meg idôdet, vigyázz, hogy ne légy olyan, mint a bolond, lusta szüzek. Isten azt mondta, hogy népe elfelejtette ôt napokon keresztül."

Megtört szívünket és eszünket ezek a versek és elvek rohanva támadják meg. És azt gondoljuk, "Cserben hagytam Uramat, nem engedelmeskedtem szavának." Ingadozó hitünk mint egy gyertyabél csak pislog és az ördög lelkesen figyeli hogy mikor lehet kioltani. Mint Illés, olyan fáradtnak és kedved vesztettnek érzed magad, hogy csak aludni akarsz. Az Ige azt mondja, hogy ezt tette ez az Istenfélô ember: " és lefeküvék és elaluvék" (I Királyok 12:5). Egyszerûen nem bírta a terhet elviselni többé.

De az Úr nem fenyítette meg Illést ezért. Isten tudta, hogy szolgája el fog jutni erre a töréspontra. Képzeletemben látom mikor szeretett Atyánk szólt róla, "Nézzétek ezt a hûséges embert, megtörve és fájdalommal teli. Végére jutott és képtelen megmagyarázni fájdalmát. Megígértem neki, hogy nem fogom eltörni a megrepedt nádat".

zután mi történt hát? "És az Úr angyala eljött másodszor és megilleté ôt és mondta: Kelj fel, egyél, mert erôd felett való utad van."(19:7)

t van egy hihetetlen szó mindazoknak a "megrepedt nádaknak" akik most olvassák ezt az üzenetet. Mindegy, hogy mennyire vagy "megrepedve", mennyire hajtott meg a megpróbáltatásod, Isten megígérte: "Nem engedem, hogy eltörjél, nem engedem, hogy lángod kialudjon. Hited nem lesz kioltva".

Kedves szent, ez az üzenet hozzád szól a mennyekbôl. Az Ige téged érint, és hozzád szól. " Kelj fel most, Isten nem haragszik reád és nem fog téged elhagyni. Jól tudja, hogy helyzetedet nehéz elviselni. Természetfeletti erôvel fog ellátni és meg fogja adni amire szükséged van, hogy tovább haladjál."

Negyven napon és éjszakán át, Illés lassan visszanyerte erejét. Napról napra lassan haladt elôre csak elegendô erôvel minden napra. Végül az idô elérkezett és az Úr mondta, "Mit csinálsz Illés bujdosva a barlangban? Nem engedem meg, hogy eltespedve éljél életeden keresztül. Vissza adtam erôdet szeretô türelmemmel és most egy új irányt adok."

Vársz egy nyers, derékbatörô szót megtört állapotodban? Az Írások azt mondják, hogy amikor Illés a barlangban bujdosott, jött egy "Nagy erôs szél mely a hegyeket megszagatta és meghasongatta a kôsziklákat az Úr elôtt, de az Úr nem volt a szélben" (I Királyok 19:11) Isten nem volt abban az üzenetben.

rra vársz, hogy lelked erôsen fel legyen rázva? "És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem" (19:11) Vársz egy tüzes szóra? "És a földindulás után tûz jöve, de nem volt az Úr a tûzben sem." (19:12)

Isten jól tudja milyen módon beszéljen, milyen szóra van szükséged "megrepedt nád" állapotodban. És szava nem ítéletszerû, nem a kemény vádoló szó, vagy tûz-vörös prédikáció. Hiszem, hogy az Úr azt mondja ebben az üzenetben, "Mikor le vagy törve megpróbáltatásokon keresztül nem foglak kemény szóval kezelni." Nem, Illésnek szüksége volt egy gyengéd hangra; "És a tûz után egy halk és szelíd hang hallatszék." (9:12). Némely írások "Gyengéd fúvás"-nak, üdítô szellônek fordítják.

Ugyanez a gyenge, csendes, kicsiny hang jön az Atya szívébôl hozzánk. És üzenete ugyanaz, "és az Úrtól való végét láttátok (Jóbról beszélve), hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." (Jakab 5:11)

"Könyörülô és irgalmas az Úr késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. Nem feddôdik minduntalan és nem tartja meg haragját örökké. Nem bûneink szerint cselekszik velünk és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtôl olyan nagy az ô kegyelme az Ôt félôk iránt. Amilyen könyörülô az atya a fiakhoz, olyan könyörülô az Úr az Ôt félôk iránt" (Zsolt. 1ö3 8-11, 13)

Ez a szó szabadulásodra: Kelj fel és bízzál! Itt az ideje annak, hogy higgy, Jézus veled van a viharodban. Ô fogja az erôt adni arra, hogy elviseljed azt.

Ne hidd el a hazugságot, hogy el leszel tiporva. Az ördög nem fog gyôzni feletted Az Úr azt mondja: "Akármennyire megsebesítettnek érzed magad, nem fogom megengedni, hogy véglegesen letörjél. Nem fogom megengedni, hogy tüzed kialudjon. Szent Szellemem fogja a parazsat fújni és az értem égô lángod meg fog újulni."

Dicsôség az Ô Szent Nevének!