A Zsidókhoz írt levél írója ezt mondja olvasóinak: "Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek" (Zsidók 5:12) Ezek kemény, bátor szavak. Pontosan kinek címezi ezt az író? Röviden, kit utasít rendre? A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy olyan hívőkhöz beszél, akik tisztában vannak a bibliai igazságokkal. Más szóval, azok akik olvasták ezt a levelet, és felkent szolgálók erőteljes tanításán nevelkedtek. Vizsgáljuk meg mi mindent tanítottak meg ezeknek a keresztényeknek:
- Tudtak Jézus főpapi tisztéről és közbenjáró mivoltáról Isten trónja előtt. Tudták, hogy bátran mehetnek a trón elé kegyelmet és irgalmat találni a szükség idején. Megtanulták, hogy egy természetfeletti békesség is az övék, ha a hitüket és a számukra prédikált szent Igét együtt alkalmazzák.
- Azt is megtanulták, hogy az Úr megindul a gyengeségeik láttán. Azt is tudták, hogy Krisztus is kísértést szenvedett mindabban amiben ők, bár Ő bűntelen maradt. Továbbá, ahogy Isten angyalokat küldött Jézus szolgálatára a szükség idején, az Úr számukra is fog angyalokat küldeni. "Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget." (1:14)
- Azt ajánlották figyelmükbe, hogy: "Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben." (3:6) Jól érthető figyelmeztetést kaptak arról, hogy a hitetlenség hogyan szomorítja meg a Szent Szellemet: "Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől" (3:12)
Ez az alapos tanítás a Zsidókhoz írt levél első négy fejezetében található. Az ötödik fejezetben az író az összegyűltekhez szól:
“Miután hallottátok ezt a tanítást, még mindig lassúak vagytok a hallásra. Ennyi Bibliaismerettel mostanra már tanítóknak kellene lennetek. De tisztán látszik, hogy szükségetek van valakire, aki újra megtanítja nektek az alapokat. Még mindig tejre van szükségetek, holott már szilárd eledelt kellene fogyasztanotok." (lásd 5:11-12)
Gondoljuk át, hogy mit mond itt az író. Összefoglalva, ezt mondja olvasóinak: "Mostanra már kitartó példaként kellene gyermekeitek előtt állni. A hitetek megingathatatlan kéne legyen. Nem kellene morgolódnotok és panaszkodnotok a nehézségek idején, hanem részt kellene vállalnotok Krisztus szenvedéseiből. Nem szabadna egyik pillanatban tűzben égni, hogy aztán hirtelen kihűljetek, amikor az ellenség árvízként támad."
Azt kérdezem, a fentiek rád is igazak? Gondold végig, hogy ez a mai generáció mi mindent megtanult már. Hány igehirdetést hallottunk, amely arra buzdított, hogy mindenben bízzunk az Úrban? Hányszor hallottuk Isten hatalmas ígéreteit? Hány hitépítő prédikációt hallottunk? Hányszor kaptunk áldást egy Isten hűségéről hallott üzeneten keresztül? Mégis, milyen gyakran fordultunk el, amikor a próbatétel jött?
A gyülekezetben sokak jól képzettek, telve bibliai igazságokkal, gyakorlott igehirdetés hallgatók. Azonban a zsidó levél írója nekünk is címezi levelét. Ezt mondja: "Mostanra már saját példátokkal kellene tanítónak lennetek. Ehelyett azonban a hitetek harc idején még mindig meginog."
Mózes ötödik könyvének 11 fejezetében Izrael népe a Jordán folyó partjánál áll, hogy az Ígéret földjére átkeljen.
Mielőtt Isten népe belépett volna Kánaán földjére, Mózes összehívta őket, hogy egy különleges üzenetet adjon át az Úrtól. Emlékezzetek, ez nem az a generáció volt, akiket engedetlenségük miatt halálra ítéltek a pusztában. Ez a generáció a hitetlenek leszármazottaiból állt. Amikor atyáik átkeltek a Vörös tengeren, ezek az emberek még fiatalok voltak csecsmőkortól húsz éves korig. Az ő gyerekeik alkották a harmadik generációt.
Mózes a figyelmeztetéseket a "középső generációnak" az alábbi szavakkal kezdte: "Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját." (5Mózes 11:2)
Mózes tisztázta: "Az üzenet, amelyet mondok nektek, nem a gyerekeiteknek szól. Nem azokhoz szól, akik nem látták a csodákat, amelyeket ti igen. Nem azokhoz szól, akik nem élték át az Úr fegyelemezését. Nem a kipróbálatlanokhoz, akik nem tapasztalták meg Isten hatalmas erejét nehézségeik közepette."
“Az Úr azoknak szánja ezt az üzenetet, akiket komolyan megpróbált. Első kézből tapasztaltátok Isten fegyelmezését. Sok nehézségen átmentetek, nagy szabadításokat tapasztaltatok, láttátok Isten ígéreteinek beteljesedését." "Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt." (11:7)
Miért akarta az Úr bevésni az Izraeliták középső generációjának eszébe ezt az üzenetet? Azért, mert a gyermekeik még soha nem látták, ahogy az Úr hatalmas dolgokat művel az ő életükben. A harmadik generáció egyszerűen nem ismerte úgy Istent, ahogy a szüleik. Az Úr tehát most ezt mondta a szülőknek:
“Nézzétek meg, hol vagytok most, az Ígéret Földjének szélén. Kémeitek azt jelentették, hogy óriási ellenség lakja a földet, hatalmas falakkal védve városait. Értitek már? A gyermekeitek előtt olyan harc áll, amelyet ti soha nem tapasztaltatok. Olyan kísértésekkel kell szembenézniük, amelyeket el sem tudtok képzelni. Hatalmas próbatételek állnak előttük. Ők nincsenek készen a harcra úgy, mint ti."
“A gyermekeiteknek tanítókra lesz szükségük, mert a hitük nem állta még ki a tűzpróbát. Ti lesztek a tanítóik. Röviden, az életetek és a hitetek állnak példaként az ő generációjuk számára. Mindemellett arra hívtalak el titeket, hogy minden elkövetkező generáció számára tanítók legyetek, bárki számára, akinek bizonytalan vagy megalapozatlan a hite."
“Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz." (11:18-19).
Isten részletesen elmondta ennek a középső generációnak: "Íme, így hívlak el benneteket teljes idejű szolgálóimnak. Az a dolgotok, hogy mindig kitartóak legyetek, soha ne inogjon meg a belém vetett bizalmatok. Így a gyermekeitek meg fogják látni, hogy hatalmas kezem hogyan működik az életetekben. Bátorítani fogja őket az a békesség, ami bennetek lesz a nehézségek idején."
Most Isten mai népéhez szeretnék szólni, beleértve minden érett, Biblia-ismerő szolgálóját az Úrnak.
Gondolj mindarra, amit a mi generációnknak tanítottak. Az évek során mi, akik közelről ismerjük az Urat, sok csodát megtapasztaltunk. Áldást kaptunk amikor kimentett a kísértésekből és a nehézségekből.
Évtizedről évtizedre hűségesnek bizonyult Isten a zord körülmények között is. Úgy ismertük őt, mint erőnk forrását. Olyan sokszor megérintett Krisztus gyógyító keze. Minden helyzetben megismertük Isten Szellemének vigasztalását és vezetését. Nagy a tudásunk Isten drága ígéreteiről, mert láttuk, ahogy hűségesen betölti őket az évek során.
Látjátok, hogy miért mondom mindezt? Igen szereteim, már tanítóknak kellene lennünk!
Igen, a tény az, hogy prédikációink és tapasztalataink nem érintették meg az utánunk következő fiatal generációt. Ezek a fiatalok nem lettek felvértezve Isten Igéjének szépségével, mert nem hallották azt tisztán prédikálni. Ehelyett legtöbbször elrángatták őket gyülekezetbe, hogy egy csomó ember-központú tevékenységben és szórakozásban vegyenek részt. Amikor ott voltak, csak azt az egyszerűsített evangéliumot hallották, ami nem jár elköteleződéssel. És ez a könnyű üzenet teljesen félrevezette őket.
Tudom, hogy van néhány olyan gyülekezet, akik jelentős számban elérik a fiatalokat. De egészében véve a következő generáció nem ismeri, látta vagy tapasztalta meg Isten csodatévő erejét. Mondjátok meg, kihez fordulhatnának? Számomra az ő állapotukat a Wall Street Journal egyik főcíme ábrázolja: "A világ elvesztette minden hitelét."
Ézsaiás próféta beszélt egy eljövendő napról, amikor a világ számára "szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr" (Ézsaiás 30:20) Ézsaiás előre jelezte, hogy a szűk esztendők és nehézségek közepette egy kiáltás hallatszik majd. Amikor Isten meghallja ezt a kiáltást: "Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked." (30:19)
Milyen hatalmas ígéret: Amikor Isten meghallja, hogy népe a szűkölködés alatt hozzá kiált, válaszol neki. Hogyan?
“És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (30:20-21)
Értitek, hogy mit mond Ézsaiás? A nehézségek idején egy kiáltás száll fel a mennybe. Ahogy eléri Isten fülét, az addig láthatatlan, ismeretlen tanítók seregét küldi el, hogy irányt mutassanak nekünk. Ezek a szolgálók a legnehezebb időkben növekednek fel, amikor nagy a káosz és a szevedés, a félelem és rettegés, amikor minden elviselhetetlennek tűnik. Az az a pillanat, amikor Isten népének a leginkább szüksége van a tanítókra.
Kik ezek a szolgálattevők?
Ők azok a tanítók, akikről Mózes beszél, és akiket a zsidó levél írója is megemlít. Pál is beszél róluk, "élő levélnek" nevezi őket. Ahogy Ézsaiás kijelentette, ezek a tanítók nem lesznek többé elrejtve, hanem előállnak, hogy mindenki lássa őket.
Ilyen tanítók talán még soha nem álltak a szószéken. Talán soha nem tanítottak órán vagy egy otthoni Bibliatanulmányozáson. Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is szónoki képességeik. Amivel rendelkeznek, az a harcokban megszerzett hitük, amely kitartott minden próbatétel és szenvedés során.
Most sok ezek közül a tanítók közül saját szenvedéseivel van elfoglalva. Sokan egész nap csapások alatt állnak, végeláthatatlan fájdalmat és próbatételt élnek át. De ezek a szolgák győztesek. Az elkeseredés és csüggedés szürke mocsarából erőteljes hittel emelkednek ki. Hogyan lehetséges ez? Ezek a szolgák naponta legyőzik az ellenséget a hitükkel, amelyet Isten ígéreteivel együtt alkalmaznak.
Ezek az emberek akár könyvet is írhatnának arról, amit elszenvedtek. És mindeközben nem estek pánikba. Sőt, továbbléptek egy belső reménységgel, az Úrba vetett bizalmukkal még erősebbé váltak. Nézzük át az alábbi erőteljes példákat:
-
Az egyik tanító egy Istennek elkötelezett nő, aki kínzó nehézségeket él át. Minden nap az a szomorú feladat várja, hogy ellássa értelmi fogyatékos fiát és tébolyodott idős anyósát. Ez a nő állandóan résen kell, hogy legyen, mert bármelyikük elszökhet vagy felgyújthatja a házat. Elmondta, hogy mennyire elfárad néha, azt fontolgatva, hogy vajon kihúzza-e másnapig.
Ami naponta megtartja őt, az az, hogy imádkozik. Ez a nő elsőkézből tudja, hogy hogyan menjen Isten kegyelmének trónja elé, hogy irgalmat találjon a szüksége idején. Arról ír, hogy a Szent Szellemtől kap hatalmas mértékű erőt és vigasztalást. És így, a példáján keresztül másokat tanít, hogy hogyan győzzenek a nehézségek közepette.
-
Ismerek egy istenfélő pásztort, aki szívátültetésre vár. Az állapota miatt fizikailag nem képes prédikálni. Nincs munkája vagy bármilyen biztos bevétele és a szívgyógyszere nagyon drága. Az egészsége szempontjából egy sétáló időzített bomba.
Azonban ez a pásztor Isten rejtett tanítóinak egyike, akiket az Úr előhozott, hogy mindenki láthassa. Valamikor visszavonultságban élt, de most példa azok számára, akik körülveszik. Az aggódó családtagok hite időről időre megerősödik, ahogy látját bizalmát az Úrban nap mint nap. Én egy szolgálattevő házaspártól hallottam róla, akik ismerik őt és látták megingathatatlan hitét.
Időnként ez a nagyszerű ember úgy érzi, hogy nincs szolgálata. De valójában ismeretlen emberek tömegeit tanítja, akiknek szüksége van arra, hogy Isten hűségéről halljanak a szenvedéseik közepette.
Te is egy vagy Isten élő apostoli levelei közül, akit a körülötted levők ismernek és olvasnak.
Kedves szent, a kérdésem hozzád a következő: Mit mond az életed a körülötted levőknek? Milyen olvasmány életed könyve?
Megindít az a sok bizonyság, ami az irodánkba érkezik. Olyan szolgálattevőkről olvasunk, akik reménnyel vannak eltelve miközben elveszítették munkájukat, békességük van a fizikai betegségek alatt, bátrak a végtelen szenvedés ellenére. És egy közös mindannyiukban: Imádkoznak.
Ők tanítók, élő apostoli levelek, Isten szerelmes levelei a reménytelen világnak. Azért váltak ilyenné, mert folyamatos közösségük van az Úrral minden próbatétel és küzdelem alatt. Teljesen megbíznak Jézusban, hogy megújítja erejüket a folytatáshoz. Teljesen a Szent Szellem irányítása alatt állnak. Folyamatosan Isten trónja elé járulnak kegyelemért a szükségük idején.
Kérdezlek: A nehéz időkben tanító vagy-e, szolgálsz-e személyes példáddal másoknak? Lehetetlen megtartani a hitet anélkül, hogy bátran a trón elé ne járulnál imádságban mindazért, amire szükséged van. Sürgetlek, hogy naponta menj az Úr elé azért a kegyelemért, amire szükséged van. Elő fog téged is hívni, mint tanítóinak egyikét!