Egy kérdés tolakodott gondolkodásom eloterébe az utóbbi hetekben. Hiszem, hogy minden oszinte hívonek az eszében ugyancsak kell, hogy ez a kérdés állandóan felvetodjön és kérdezze magát: Növekszem-e kegyelemben?
Részemre, a kegyelem az a Szenlélek által való, meg nem érdemelt ero arra, hogy növekedjünk olyanná mint Jézus. Hát tegyük fel a kérdést másféle képen: "Bízom-e magam a Szentlélekre úgy hogy átváltoztasson és olyanná tegyen mint Jézus: otthonomban, szolgálatomban, másokkal való kapcsolatomban?
Ezt a kérdést speciálisan "érett" keresztények felé fordítom, olyan emberek felé akik az éveken keresztül, a biblia tanulmányozásán keresztül, állandóan fentartott imádságos életet éltek, és Istenfélo tanítás alatt vannak. Ha ilyennek vallod magad akkor a kérdésem a következo: Mindazok a tanulmányozások, imádkozások után válsz-e egyre inkább hasonlóvá Jézushoz? Változol-e egyre inkább megértové, szerénnyé, irgalmassá, megbocsájtová, jobban mint az elmúlt évben? Vagy egy zéró novekedéshez jutottál és megelégedve leüllepedtél?
Arra van egy mód, hogy megvizsgáld magad a kegyelemben való növekedésre. Kérdezd magad: Isten kegyelmes volt hozzám, vagyok-e én is kegyelmes mások felé? Ha nem vagy biztos, kérdezd magad, hogy hogyan reagálsz arra, ha mások megsértenek? kedves és gyöngéd, vagy mérges és keseru természetüvé növekedsz egyre inkább? Türelmes és megérto, vagy vitatkozó és felzaklatott vagy?
Különösen azokhoz szólok most akik szolgálatokban vannak; Pásztorok, presbiterek, gyülekezeti tagok akiket az Isten vezetoknek hívott és hogy egy példamutató életet mutassanak. Hiszem, hogy ebben az "órában" a kérdés mindannyiunk számára az, hogy; Melyik irányban haladunk? Növekedünk-e kegyelem által hivatásunkban vagy egyre inkább szívtelenekké, barátságtalanokká válunk?
Nézz oszintén vissza az elmúlt évre. Gondolj a megpróbáltatásokra miken át kellett menned otthon, állásodban, szolgálatodban. Sokan barátaim közül akik keresztény vezeto poziciókban vannak, mondják, hogy összehasonlítva az elozo évekhez.nagyon eros megpróbáltatásokon mentek át,
Tudod mondani, hogy mindezekre a megpróbáltatásokra szeretettel, kegyelemmel, hittel és irgalommal vagy hogy haraggal, sértodoen, ön-igazolással reagáltál? Kellett, hogy bebizonyítsad igazad és hogy mások voltak hibásak? Kérdezd magad, mennyi sebet okoztam másoknak azáltal, hogy próbáltam sérületemet mutogatni, hogy mennyire félre értenek engem?
Volt az fontosabb és szükségesebb , hogy igazamat fenntartsam, ahelyett, hogy megalázva a "másik orcámat" nyújtottam volna? Megsértve és nehezteléssel reagáltam-e ahelyett, hogy gyógyító és békíto lettem volna?
Péter Apostol egy borzasztó napot ír le, miben az egek "tuzbe borítva felbomlanak" és a föld elemei "égve megolvadnak!" Ezért Péter figyelmeztet, hogy állandóan el kell, hogy készülve legyünk és sóvárogva várjuk az Úr visszajövetelét:
"Ti azért szeretteim elore tudván ezt, orizkedjetek, hogy az Istentelenek tévelykedéseitol elragadtatva a saját erosségetekbol ki ne essetek" (2 Péter 3:17)
"Mivelhogy azért mindezek felbomlanak milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben," (11-ik vers), "Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplo nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben" (14-ik vers)
A rész ami legmélyebb meggyozodés alá vet engem, mikor Péter figyelmeztet a 17-ik versben, "...ki ne essetek". Mikor felhív minket; "Szereted Jézust, vallod, hogy készen vagy és vágyódsz az Úr visszajövetelére, figyelmeztetsz másokat, hogy éljenek ugyanezzel a hittel, de saját magad úgy élsz mintha Jézus soha sem térne vissza.
„Neked mint egy példának kell állnod Krisztus gyülekezete elott. Igy hát békességben élsz te mindenkivel akiket ismersz? Hibátlanul élsz az Úr elott, igazában? Figyelmeztetlek, ne higyjed, hogy te nem tudsz elesni az Úr útjának kovetésétol. Te is képes vagy elesni a gonosz befolyása alatt."
Mi az amit Péter a 17-ik versben említ, az „Istentelenek tévelygéseirol"? Hogy az csak egy hibás feltétel, hogy Jézus az „ajtónál áll." Ebben a késo órában ez tragikus önelégültség, nem-törodömség, egy „nem érdekel engem" magatartás és életmód.
Péter a következoképen hívja azokat akik ebbe a hibába esnek; „Szabadságot ígérvén azoknak, holott ok magok a romlottság szolgáivá lettek,…mert ha az Úrnak a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyozetnek, az o utolsó állaptjuk gonoszabbá lett az elsonél." (2 Péter 2: 19-2o)
Amikor Péter azt a szót használja, hogy „belekeverednek", nem azokról beszél akik nagy bunökbe térnek vissza, i.e: házasságtörés vagy ivás. Azokról beszél akik olyan testi és érzéki viselkedésekbe és indoklásokba esnek vissza amikben éltek mielott Jézus Krisztust megismerték.
Talán vallod hited, hogy megtértél, hogy meg lettél igazulva, hogy megszentelt vagy, hogy elmenekültél ennek a gonosz világnak vágyaitól, hogy meg vagy áldva Jézus ismeretével, de Péter figyelmeztet, „Van egy olyan veszély ami elvezet a növekedésünktol. Vissza tudunk esni keseruség és bosszúállás érzéseibe…vagy egy rosszindulatú, kegyelmetlen, meg nem bocsájtó szellembe… egy szeretetlen, nem segíto szellembe. Ha te vissza esel ilyenekbe, rosszabb lesz állapotod, mint mikor nem ismerted Jézust."
Pál az Efézusbelieket figyelmeztette, „…hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele" (Efezusbeliek 4:14) Talán gondolod ez a vers nem tartozik rám. Bibliai alaptudásom és hitem szilárd és megbizható, nem hallgatok új divatú evangélizációkra és komolytalan újjáébredési technikákra amik elvonják a hívoket Krisztustól. Jól meg vagyok gyökerezve az Úr Igéjében."
Ennek ellenére hallgasd amit Pál mond, „…az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által." (ugyanaz a vers) Talán nem hagyod magad elfordítani ilyen hamis tanítások által. Pál azt mondja, hogy ennek ellenére egy teljesen más dolog által el tudhatsz tévelyegni. Azt kérdezi, „… hánynak ide s tova mint a tenger hullámai azoknak hamis tervei akik ellened vannak?"
Pál üzenete az, hogy újra vizsgáljuk meg magunkat; hogyan reagálunk azokhoz az emberekhez akik testvéreknek hívják magukat Krisztusban, de hamisságot terjesztenek rólunk? Hogyan válaszolunk mikor motívumunkat kétségbe vonják, elferdítoen képviselnek minket elpusztításunkra törekednek? Mi a feleletünk mikor könnyekre fakasztanak minket sebeket és fájdalmat okozva?
Nézted valaha is, hogy gyerekek hogyan viselkednek a játszótéren? Perceken belül mindenféle kölykösséget lövelnek egymás felé. Állandóan szaladnak egy ottlévo felnotthöz és valami kis sértésrol panaszkodnak. Más gyerekekkel veszekedést kezdenek, egy állandó ide-oda harc; vádolás és tagadás: „Nem tettem", „De igen", „ De nem", „De igen" stb…
Sajnos sok hívo esik ezekbe a gyerekes játékokba. Ismerek egyeseket akik leveleket és E-mail-t használnak az ilyen fajta vádoló harcra. Egy keresztény testvér az a világ egyik oldaláról küld egy E-mail-t barátjához, vádolóan, „Kedves Testvérem Krisztusban, igazságtalanul vádoltál engem és bepiszkoltad jellemem. Te bunöztél nemcsak ellenem, de az Úr ellen is.Érted, hogy Isten felkentjét érintetted meg? Imádkozom, hogy az Úr megmutassa neked a rólamról való híreszteléssel járó veszélyt."
Jön vissza a válasz, „Szeretett barátom, nem tudom elhinni a te üzenetedet. Hamisan vádolsz engem, hogy pletykáltam és rágalmaztalak. Mindazt amit írtál megtagadom. Teljesen félre értettél. Bocsánatkérés van soron!"
Jön megint a válasz, „Kedves Bill, hogyan merészeled eltagadni amit jól tudom, hogy mondtál? Egy barátom idézett minden szót amit mondtál rólam, mégis most megtagadod. Ne mond, hogy nem mondtad amit a barátom mondott, hogy te mondtál, mert te azokat igazában mondtad."
Visszajön a válasz a válaszra ami pedig válasz volt az eredeti E-mail-re. „Halgass ide, Jim. Egyszer fogom csak mondani, Én nem mondtam azokat pont. Isten áldjon. Ez lesz az utolsó levelzésem veled. Béke az Úr Jézustól reád."
Ugyanolyan gyerekes viselkedésben vannak elragadva, mint a játszótéren, „De nem", „De igen…!"
A következo versben Pál arra int minket, hogy noljünk fel, „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindentol fogva nevekedjünk abban aki a fej, a Krisztusban." (Efezusbeliek 4:15) Azt mondja, „Nem tudsz segíteni azokon a sértéseken miket kapsz, amikkel megbántanak, a pletykákon mik ellened szólnak, a hamisságok és csalások mikellened szólnak. Mégis használnod kell ezeket, hogy a kegyelemben növekedjél. Nézz ezekre mint alkalmakra, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsál. Válaszolj gyengéden, egy szelíd, alázatos szellemben. Bocsáss me, azoknak akik bántalmaznak titeket."
Ismerek egy kedves, fiatal lelkészt akinek egy idosebb Pásztor fájdalmat okozott. Az idosebb ember igazságtalan volt iránta és mikor a fiatal Pásztor hallott errol egy eros E-mail-lel válaszolt. A két ember váltott egy pár „forró" E-mail-t mielott a fiatal ember végül is jött hozzám, teljesen zavarodottan. Mutatta az E-mail-eket és mondta, „Dávid Testvér, én nem vagyok egy bosszúálló ember, de mikor láttam, hogy ez az ember mit tett ellenem, igazán fájt. És úgy visszaadtam amit megérdemelt. Mit tegyek most? Legyél szíves tanácsolni valamit!"
Egy pár másolatot megnéztem és láttam, hogy mindketten gyerekesen reagáltak. A Szentlélek megmutatta, hogy mire volt szükség. Eltoltam a másolatokat és mondtam, „Fiam, hívd fel ezt a Pásztort személyesen. Bocsáss meg neki mindent, mutass kegyelmet feléje és csak bíztasd és szeresd ot."
Ez a fiatal lelkész megfogadta tanácsom és az Úr meggyógyította barátságukat. Az Úr öröme töltötte el a szívüket, gyógyítva sebeiket. És mindez csak egy telefonhívást igényelt, „Testvérem, ez nem helyes. Én szeretlek téged. Az elobbieket pedig Jézus vére és az O gyógyító ereje alá fogjuk helyezni ."
"Semmi rothadt beszéd szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét aki által megpecséltettetek a teljes váltság napjára." (Efézusbeliek 4:29-3o) A szó "építésre" itt "ház építést" jelent. Ez pedig a gyökér szóból ered; "felépíteni." Vagyis akárki "épít", Isten házát, a gyülekezetet építi.
Pál , három dolgot mutat beszédünkre vonatkozólag;
- Olyan szavakat használjunk melyek Isten népét "építik" fel.
- Úgy használjuk beszédünket, hogy azáltal kegyelmet mutassunk.
- Az nagyon is lehetséges, hogy a Szent Lelket megszomorítjuk beszédünkkel.
Mikor olvasom a múlt szellemi- óriások élet történeteit, mély lelkiismeret fúrdalást érzek. Ezeknek az Istenfélo férfiaknak és asszonyoknak mennyei gondolkodásmódjuk volt, tanulmányozták Isten Igéjét, gyakran imádkoztak és figyeltek arra, hogy a kegyelemben növekedjenek. Andrew Bonar, az egyik nagy imádságos lélek a 19-ik században, reggel négy órakkor kelt fel minden nap, hogy az Úrat keresse az ágya mellett. Mikor meghalt, a presbiterek két nyomatot találtak a fa padlóban ahol imádságban térdelt. Más Istenfélo férfiak és nok mint o, kegyelemmel, szeretettel és tisztasággal telve, bunösöket elolvasztottak jelenlétükkel. Amint ezek a szentek az utcán mentek valahová, a Szentlélek vádlása rászállott azokra akik elhaladtak mellettük.
Igazában nemcsak az megható ezeknek az embereknek életükben, hogy Krisztusnak ajánlották magukat és imádságuknak ereje, de az Isteni gyümölcs amit ezek termeltek. Felfedeztem hogy mi fuzte egybe ezeket a szellemi óriásokat; fo gondjuk az volt, hogy tiszta szívvel kegyelemben növekedjenek, és ebbol pedig megszentelt beszélgetésük ömlött. "…mert a szívnek teljességébol szól a száj" (Máté 12:34)
Akárhol is voltak, otthon, közszolgálatban vagy baráti körben vagy munkatársakkal mindig mindenütt ezek az emberek arra törekedtek hogy növekedjenek kegyelemben és megszentelt beszédjük hamisság nélkül legyen. Egyetlen céljuk az volt, hogy beszélgetésük Krisztusra méltó legyen és romlott szavak ne hagyják el szájukat.
Láttam sok egyszeru keresztényt akik "naggyá" váltak azáltal, hogy Isten Szentlelkét kérték napi beszélgetésük megtisztítására. Ezek többé nem panaszkodnak, kritizálnak és másokat nem húznak le. Csak építo szavakat hallasz tolük. Szereto kedvességgel beszélnek, jó, felemelo, kegyes dolgokról. Számomra ezek is lelki óriásokká lettek.
Mint az evangélium Pásztora, elszántam magam, hogy Isten kegyelmében és áldásában maradok és kértem az Úrat, hogy mutassa meg mit tehetnék, hogy ngyobb mértékben áldhassam és kedvelhessem Ot? A Szentlélek két dolgot mutatott ; 1. "…a testet ne tápláljátok a kivánságokra." 2. "…akármirol is beszélek az Krisztusra legyen érdemes."
Hiszem, hogy a legtöbb hívo akik szeretik Jézust öntudatosan követik az elso pontot, de hogyan állunk a második ponttal? Pál szerint minden beszélgetásünk, közlekedésünk másokkal és reakciónk azáltal legyen bírálva, hogy , "Építem-e Isten házát vagy rombolom?"
Ez a kérdés foleg abban az esetben fontos mikor valaki megsértett minket. Válaszolunk-e a sértésre úgy, hogy Krisztus egyházát építjük vagy leromboljuk? Olyan szavakkal válaszolunk-e amik gyógyítanak és bíztatnak vagy Isten házát további rombolásra visszük?
Dávid nem szerezte meg azonnal nevét mint az "Úr szíve szerint való ember". Nem, ebbe késobben nott bele. És az egyik mód amivel ezt megnyerte, hogy ellenségeit "felépítette". Saul mindenféle módon próbálta Dávidot elpusztítani mégis akármit is tett nem tudta eltéríteni attól, hogy tisztelje és becsülje a királyt. Saul féltékeny volt Dávidra. Hazudott róla, lebecsmérelte jó hírét, próbálta Dávidot barátai elott kételybe hozni.És másokat is befogott, hogy forduljanak Dávid ellen. Végül is kiuzte Dávidot Izráelbol és megsemmisítette azokat akik Dávidot védték. Saul egyszeruen nem adott nyugtot Dávidnak.
Néha Saul megbánta amit tett, bevallotta, hogy rosszul bánt Dáviddal,"…kérlek bocsáss meg." De hamarosan még nagyobb gyulölettel jött Dávid után.
Hiszem, hogy mindazok az emberek közül akikrol a bibliában olvashatunk, Dávid viselte a legtöbb gyarló, alávaló kezelést, kivéve Krisztust. És mindez attól az embertol jött aki szerette Dávidot egyszer, Saultól. Mégis minden alkalommal Dávid szeretettel és tisztelettel válaszolt.
Egy esetben Saul legyilkolt 85 papot Nob városában. Abjáthár, az egyik pap fia elmenekült és Dávidnál keresett menedéket. Ez a fiatal ember mondta el a szörnyu öldöklést Dávid szolgái valószínüleg fel voltak háborodva és gondolták, "Végre itt az ido, hogy Dávid betörjön a táborba, hogy Sault megölje jó okkal. Minden törvényes oka meg van arra, hogy visszavegye a királyságot ettol a gyilkostól. Biztos, hogy az egész Izráel meg lesz botránkozva mikor hallják, hogy Saul 85 papot hideg vérben megölt."
Mégis mikor Dávid hallotta a hírt, lehajtotta fejét és sírt. Saját magát okozta a történtekért. Mondta Abjáthárnak, "Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az Edomita Doeg, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész házanépének halálára" (1 Sámuel 22:22) Dávid teljesen buntelen volt-de kész volt arra, hogy egy másik ember bunét viselje. Hiszem, hogy abban a pillanatban Dávid kezdett növekedni a kegyelemben. Ez egy óriási lépés volt ahhoz, hogy az Úr saját szíve szerinti emberré váljon.
Egy másik esetben, Saul üldözobe vette Dávidot és próbálta megölni. Embereivel egy barlangaba lenyugodtak, de nem voltak tudatában annak, hogy Dávid és az o csapatja mélyebben bújdosnak ugyanabban a barlangban. Amint Saul és emberei aludtak, Dávid emberei kezdtek tanácskodni, "Itt van az ido, ez a te alkalmad bosszúállásra és gyozelemre, Isten Sault a kezedbe hozta. Öljük meg míg az alkalom fennáll. Te pedig király lehetsz mielott a nap lenyugszik."
De Dávid visszautasította mindezt. Ehelyett egy darab anyagot vágott ki Saul köntösébol. Egy bizonyítékul akarta megtartani, hogy Saul lássa, hogy Dávid megölhette volna, ha akarta volna. De a Szentírás mondja, "Lon pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát (24:6)
Egy bizonyos távolságból Dávid szenvedve és fájdalommal kiáltott Saulhoz. Amint kibukkant a barlang mélyébol, Dávid megalázta magát a király elott, a földig lehajolt "atyának" nevezte Sault. (24:12) Ezután Dávid kijelentette, "…tud meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és gonoszság és nem vétkeztem ellened…" (24:12) Amit mondott, hogy "tegyél velem amit akarsz. Üldözhetsz, sanyargathatsz még meg is ölhetsz, de nem fogom kezem ellened felemelni. Ha meg leszek bosszúlva azt az Úr fogja megtenni."
Késobb Dávid mikor hallott Saul haláláról nem örvendezett vagy beszélt arról, hogy Isten bírálata beteljesedett. Soha nem ejtette ki a szót mondván, „Köszönet az Úrnak, hogy megbosszúlt engem. Saul megérdemelte." Nem, hanem, „ Megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá nagy zokogással…" (2Sámuel 1:12) „És keservesen sírá Dávid ilyen sírással Saulon és Jonathánon az o fián…Izráel! A te ékesságed elesett halmaidon, miként hullottak el az hosök!" (1:17,19)
Néha, mikor visszaemlékszem az én megpróbáltatásaimra mikor jól ismert pásztorok rosszindulattal ellenem fordúltak úgy annyira hogy könnyekre fakadtam. Amint olvasom a naplóim, emlékszem úgy éreztem, „Úram micsoda rémkép, úgy éreztem, hogy a fájdalom soha nem fog véget érni."
De ilyen idokben, általában nem válaszoltam kegyelemmel és megbocsájtóan mint Dávid. Ehelyett, elmondtam a történteket és bajaimat azoknak akik velem dolgoztak. Néven neveztem azokat akik bántottak és megismételtem mindazokat a csúnya dolgokat amiket felém hajítottak. Úgy reagáltam mint egy gyerek, és épp olyan bunös voltam mint azok akik fájdalmat okoztak nekem.
Amiket mondtam nem voltak Krisztusra méltóak, azokban az idokben. De az utóbbi években megígértem magamnak, hogy megbocsájtást keresek mindazoktól akik falé kegyelem nélkül viselkedtem. És próbáltam békében lenni mindazokkal akiket ismerek.
Pál hat esetet sorolt fel amit el kell, hogy tüntessünk életünkbol, ha Krisztus kegyelmében akarunk növekedni. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivetessék közületek minden gonoszsággal együtt." (Efézusbeliek 4:31)
Sok keresztény hívo úgy képzeli, hogy egy szentelt élet kitartó imádságból és feláldozó életformából áll. Igen, mindezek a szentelt életformához adnak, de ne merészeljük elfelejteni Pál listáját a hat "dolgot" illetoleg. Egy misszionárius lehetsz, feláldozva életedet mint áldozat, míg semmid sincs és töltheted egész idodet szolgálatban mások iránt, de, ha elhanyagolod a szív alapveto tényeit miket Pál említ, a Szenlelket szomorítod. Növekedésed meg lesz csorbítva és egy szellemi automatává fogsz válni.
Az elso három dolog amit Pál említ, "mérgesség, fölgerjedés és harag", ezek magától érthetoek. Mérgesség (keseruség) egy régi sebhez való ragaszkodás megbocsájtás nélkül. Fölgerjedés az egy olyan erosség az emberi szívben, ami nehezteléssel és egy bosszúálló vággyal van összekapcsolva. Harag az egy felboszíto érzés, akár gyors, robbanó kitöréssel vagy lassú felháborodó égéssel nyilvánul ki valaki irányában.
Már gonoszsággal telt pletykázásról beszéltünk ami lehúzz egy másik ember karakterét. Na most nézzük meg a hátramaradt két esetet, lármázás vagy káromkodás és rosszindulat. Mit ért Pál ezekben?
Amint dolgoztam ezen az üzeneten egy kis pihenés alkalmával a hálószobánkba mentem ahol a feleségem tísztogatott. Észrevettem, hogy az óriási öltözo szekrény el volt mozdítva a szoba közepére. Nyilvánvaló volt, hogy Gwen mozdította el, hogy tisztítson mögötte.
Semmi sem gerjeszt fel jobban mint mikor feleségem próbál valami nehéz bútort elmozdítani segítségem nélkül. Mindig attól félek, hogy megsérti magát. Házasságunkon keresztül mindig könyörögtem neki, hogy "ne tegye ezt egyedül, hívjon engem segítségül."
Mikor láttam, hogy mit tett, felgerjedtem, "Micsoda ostobaság, megtudtad volna magad sérteni, miért nem hívtál? Tudod, hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban?Visszatoltam a szekrényt a helyére, morogva, "Micsoda ostoba dolog, soha többé ne próbáld ezt tenni, te nem vagy egy "super woman."
Mikor visszatértem a dolgozó szobába azonnal a következo szó jött az eszembe; "lázadás" Kértem a Szentlelket, hogy mutassa meg mit jelent ez a szó. A válasz azonnal jött: "Az az amit tettél a feleségeddel ." Lázadás az egy hirtelen felrobbanás, kitörés, sokszor egy kis dolog miatt, egy szükségtelen, céltalan zaj, zurzavar. Mikor egy kis dologból egy nagyot csinálunk, mikor egy jelenetet okozunk ahelyett, hogy inkább segítenénk vagy gyógyítanánk a történteket, akkor "lázadást okozunk.
Azonnal megértettem, hogy mit tettem. Gwenhez mentem és bocsánatot kértem tole. "Kedves, bocsáss meg, semmi mást nem értem el azzal amit tettem, csak hangos lázadást"
A végso eset amirol Pál beszél az rosszakarat, gonoszság. Ez az a vágy, ami valaki más szenvedését kivánja. Egy keresztény még talán reménykedik is, hogy Isten meg buntesse azt a valakit aki sebet okozott. Ez egy ördögi szellem és nagyon mélyen lakozik a szívünkben. Ténylegesen sok hívo soha nem is beszél gonoszul. De mikor ellenségük megbunhodik, ez az érzés felszínre jut. Talán még szomorúságot is mutatnak a sértett személy iránt, de mégis a bosszúállás szelleme van bennük.
Jézus kinyílvánította; Nem ragaszkodhatunk haraghoz, bocsájtatatlansághoz gonoszsághoz. Ha nem vetünk véget életünkben ezeknek a halálos bunöknek mi sem leszünk megbocsájtva. És akkor buneink, áhitatunk és jó munkáink ellenére csak felhalmozódnak ellenünk. (lásd Máté 6:14-15)
Ezért vizsgáld meg életed gondosan és emlékezzél a következokre; A kegyelem az a Szentlélek ereje ami képesít minket, hogy egyre inkább olyanná váljunk mint Jézus. És a kegyelemben való növekedés egyre nagyobb mértéku lesz a Szentlélek erején keresztül, hogy Krisztus hasonmássává váljunk. Végül pedig, állandóan kérdezd magad növekedek-e és vállok-e egyre inkább Jézus hasonmására a Szentlélek ereje által?"
Dicsoség az O Szent Nevének!