Ne érzések alapján ítéld meg lelki állapotodat

Pál Apostol meggyõzte a Thessalonikai gyülekezetet, hogy tanulják meg miként járjanak az Úr elõtt és az Õ kedve szerint. Azt mondta nekik, ".amint tõlünk tanultátok mi módon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek." (1 Thess. 4:1). Pál ezután hozzátette, ".hogy mindinkább gyarapodjatok." (4:1)

Mindinkább gyarapodjatok azt jelenti, hogy növekedjetek. Pál azt mondta, "Erõs evangéliumi tanítás alatt ültetek. Egy szilárd alapzaton álltok. Ezért kell, hogy növekedjetek a kegyelem által minden vonalon - hitben, tudásban, szeretetben."

Pál ugyancsak beszélt a Korinthusbeliekhez ilyen növekedésrõl, "Azért miképpen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben úgy e jótéteményben is bõvölködjetek." (2 Korinth. 8:7) Más szóval azt mondta, "Isten Szelleme egy hatalmas változást hozott életetekben, azért kellene, hogy többet adjatok magatokból, idõtöket, pénzügyeiteket, tehetségeteket."

Ezek a részek világosan rámutatnak, hogy akik jól tápláltak Isten Igéjétõl azoktól elvárható, hogy kegyelemben is növekedjenek. Isten adott ajándékokat pásztoroknak, tanítóknak, prófétáknak és evangélistáknak erre a kifejezett célra, hogy az egyház növekedjen. Egy hívõ se maradjon csecsemõ a Krisztusban. Elvárható tõlünk, hogy növekedjünk Õbenne, hogy semmilyen félrevezetõ tanítás ne sodorjon el.

Jézus maga beszél egy folytonos növekedésrõl életünkben, ".én azért jöttem, hogy életök legyen és bõvölködjenek." (János Evang. 1o:1o) Krisztus dicsérte a Thiatirai gyülekezetet, hogy növekedtek kegyelemben, "Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tûrésedet és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsõknél". Jézus lényegében azt mondta, "Erõsebb vagy most mint a kezdetben. Megengedted, hogy az én életem bõségesen növekedjen benned."

Példabeszédekben olvashatjuk ezt, "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal, világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (4:18). És Jób kijelenti, "Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz."(Jób 17:8)

Látjuk, hogy nincs helye a lustaságnak, tunyaságnak vagy visszamaradt növekedésnek Krisztus egyházában. Szóval, mi az érzésed a saját növekedésedrõl az Úrban? Látsz egy folytonos haladást hitben, reményben, szeretetben és adakozásban? Ha igen, hogyan méred ezt fel?

Tragikus, hogy keresztények szellemi növekedésüket külsõ jelek szerint bírálják. Természetesen, legtöbb hívõ vallja, hogy hit szerint és nem érzések szerint él. De a mindennapi gyakorlatban sokan érzésük szerint mérlegelik szellemi életüket. És meg vannak gyõzõdve, hogy nem növekszenek szellemileg. Templomba járnak rendszeresen, hallják az Isten Igéjét prédikálni, olvassák a Bibliát, buzgón imádkoznak. De úgy érzik, hogy nem haladnak elõre. Egyik szent mondta, "Sokkal megtörtebbnek kellene lennem az Úr elõtt. Könnyen szoktam sírni õ elõtte, de most már nem vagyok olyan lágyszívû többé. Egyszerûen nem növekszem."

Mások aszerint bírálják magukat, hogy mennyi prédikációt hallanak és ezekbõl milyen kevésre emlékeznek. Azon aggódnak, hogy nem olyan hevesek és buzgók mint egyszer voltak.

Engedelmetekkel egy pár gondolatot, bepillantást fogok megosztani veletek a szellemi növekedést illetõleg:

Talán nem is vagy tudatában, hogy egy óriási fejlõdési folyamat megy végbe benned. Pál a szellemi növekedésünket a testihez hasonlítja. Azt mondja, hogy szellemünk ugyanúgy van táplálva mint testünkben a csuklónk, izmunk, és a rostok. Ezt "nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel" magyarázza. (Kolossébel. 2:19)

Ilyen növekedés a fejtõl ered. Egyszerûen ahogyan Krisztusban bízol az Õ örök élete folyik és áramlik a szellemedbe. Jézus egy állandó életerõ bennünk, egy élõ folyó mely soha nem szûnik meg. Ezért élete állandóan árad át a tietekbe még akkor is mikor alusztok. Egy friss adaggal lát el minden nap, attól függetlenül, hogy hogyan érzitek magatokat külsõleg.

Mit gondolsz, hogyan tudott Izráel életben maradni a pusztában? Mannán, a mennyei kenyéren éltek. Ez az "angyali" táplálék minden tápanyaggal telített volt amire szükségük volt, hogy testük ellenállását építse. Ezért volt hogy Isten népe soha nem kapta el az egyiptomi betegségeket. Körülöttük Kánaán lakosai és a Filiszteusok a pestistõl haltak el, de Izráel egész idõ alatt mentes volt mindezektõl.

Ugyanígy van Krisztussal aki a mi mannánk, Õ a kenyér aki a mennybõl le lett küldve. És Õ felépíti a szellemi védelmünket mindenféle bûnnel szemben. Talán nem látjuk külsõleg mûködését (ugyanúgy ahogyan nem látjuk a fizikai testben hogyan erõsödik immunitásunk.) De Isten Igéje ígéri, hogy mindazok akik szeretik Jézust erõsödnek szellemi immunitásban.

Csak gondolkozz ezen; habár kísértésbe esel, de az éveken keresztül egyre növekvõ erõt találsz magadban, hogy ellent tudjál állni a világ csábításainak. És egyre inkább utálod a világi szennyet és a világ gondolkodás módját. Míg munkatársaid ordítanak: "Péntek van, bulizzunk." Te csak gondolod: "Csak két nap vasárnapig" Ez azért van így, mert növekedsz.

Gondolj csak a holdra és csillagokra. Úgy néz ki, hogy egyáltalán nem mozognak. Mégis ezek az égi testek rohannak az ûrön keresztül óránkénti száz kilométeres sebességgel. Így van ez minden kereszténnyel is. Gondolhatjuk, hogy növekedésünkben haladás nélkül állunk. De Isten egy szövetségi ígéretet adott; "Plánták õk az Úrnak házában; ami Istenünknek tornácaiban virágzanak." (Zsolt. 92:14)

Jézus gyökerestül kirántott minket a sötétség birodalmából és az Õ birodalmának jó talajába ültetett minket. És most felszívjuk a táplálékot és életet a mennyei talajból. Pál írja: "Meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne és megerõsödvén a hitben.bõvõlködvén abban hálaadással." (Kolossébel. 2:7) Az apostol azt mondja nekünk, "Amint Krisztusban maradsz, virulni és virágozni fogsz élettel telve. Jézus élete fog elõtörni belõled."

Minden nap teszünk, dolgozunk valamin és újra és újra ismételjük ugyanazt a tevékenységet mely által az unalmassá és ismételtté válik. Például hétköznap ugyanabban az idõben kelsz fel, eszel reggelit, mégy munkába ugyanazon az úton. Mész ugyanabban a vendéglõbe enni, ugyanabban a kávéházban állsz meg hazafelé menet és hallgatod ugyanazt a rádió állomást.

Ugyanez igaz a szellemi életre is. Vasárnap reggel templomba megyünk, ugyanazon a helyen ülünk. Ugyanazokat a himnuszokat énekeljük még imádságunk is hasonló lehet. Hasonló dogokat teszünk újra #233;s újra. És az a gondolat kísérthet, hogy "Semmi többet nem teszek mint mindig is tettem. Olvasom a bibliát és imádkozom. Ugyanígy tettem évekig, nem növekszem."

Micsoda hazugság, ha érzéseidre hallgatsz. Ilyen gondolkodás meg el tudja rabolni tõled Isten kegyelmét. A tény az, hogy mindannyian vég nélküli ismétlésekkel állunk szemben naponta. Ez az élet. Az igazi bizonyíték növekedésre az, hogy nem adtad fel magad. Nap mint nap így Isten munkájának adjuk magunkat, sõt hétrõl hétre és évrõl évre is.

Értsük meg, hogy kegyelemben való növekedés nem azt jelenti, hogy több vagy nagyobb dolgokat teszünk Isten nevében. Igazi növekedés abból ered, hogy habár ismételten teszünk valamit, mindent Õneki teszünk. Ez olyan mint mikor elsõ osztályban írni tanulunk. Elõször nagy köröket és vonalakat rajzolunk, melyek majd nagy betûket fognak formálni. De egy idõ múlva a betûk kisebbek lesznek és közelebb egymáshoz. Idõvel megtanuljuk a szavakat összerakni és végül mondatokat formálni. Annak ellenére, hogy hosszú ideig ismételten ugyanazt tesszük, végül is írni tudunk. Az egész idõ alatt és idõn át valami értékeset tettünk.

Meg vagyok gyõzõdve, hogy szellemi növekedés inkább a dolgok ismétlése által történik, nem pedig azáltal, hogy egyik szolgálatból a másikba ugrálunk. Több kegyelem van abban, hogy ha haladunk elõre, habár fáradtan letörten, megkínzottan, mintha mindig újjonnan kezdenénk. Talán úgy érezzük, hogy szellemileg halottak vagyunk, és nem haladunk elõre az Úrban, ugyanekkor azonban nagyon is lehetséges, hogy naponta növekszünk Krisztusban.

A megtérés, az újjászületés élménye gyakran nagyon érzelemmel telt esemény, mert teljesen új és hihetetlenül különleges. A változás mely bennünk végbe megy az hirtelen, és ellenállhatatlan. Az egy csodálatos dolog mikor hirtelen bûnbõl és rabszolgaságából egy új élet felé fordulhatunk Krisztusban.

Korai szellemi életünk növekedése egy gyermekéhez hasonlít. Az csodálatos és izgalmas mikor a kis gyerek az elsõ lépéseket teszi. Apuka és Anyuka mosolyogva biztatja, "Gyere ide, meg tudod tenni, csak gyere" Remegõ lábakkal két lépést tesz, hármat, aztán a földre ül. Azonnal fel emelik a kicsit és testvérei ösztönzik, dicsérik. "Jó kis baba vagy" A figyelem közepe lesz a gyerek és végül mikor a szobán át tud menni ingó kis lábaival, mindenki örömmel felkiált. Micsoda érzelmi pillanat számára.

Hamarosan azonban a kis gyerek megszûnik a figyelem központja lenni. Most, amikor elesik saját magától kel fel. És mindenhová mászkál a lakásban, rendetlenséget csinálva. Lehúzza a virágokat, kirakja a lábosokat a konyha szekrénybõl szétszakítja ruháját, kihúzza a fiókokat. És ezekért fegyelmezést kap. Hirtelen a történtek nem olyan izgalmasak mint elõzõleg. Elsõ lépéseit nevetés és öröm követte, de most hogy tud menni, már ez nem olyan izgalmas többé.

Szellemi növekedésed hasonló ehhez. Mikor egy csecsemõ voltál az Úrban, érezted, hogy Isten különös figyelemmel fordult feléd. Minden esetben mikor elestél, ott volt hogy felemeljen. Mégis, Pál írja, nem maradhatsz egy gyerek örökre. Ugyanúgy mint egy gyereket arra oktatnak, hogy ne menjen ki az utcára, ti is tanítva vagytok, hogy ne menjetek lelki tüzekbe. Most, ha elesel körülnézel hogy valaki felemeljen, de senki sincs ott. Az Úr arra tanít, hogy állj az Igén és haladj elõre hittel és ne mászkálj a földön többé mint egy kis gyermek.

Természetesen az lehetséges, hogy hitünkben el langyosodunk figyelmetlenné válunk. Sok hívõ ilyen állapotban van. De Jézus figyelmeztetése, hogy nem veszítsük el elsõ szerelmünket iránta nem azoknak szól akik vágyakoznak Isten után. A bizonyíték, hogy növekedsz kegyelmében az az, hogy aggódsz hogy ne essél vissza. Ezért van az hogy állandóan vizsgálat alatt tartod szíved.

De sátán sok keresztényt meggyõzött, hogy elvesztettek valamit az Úrban. A tény az, hogy az egy rémes bûn ha kétségbe vonod Isten szeretetét és Krisztusban lévõ pozíciódat érzéseid szerint bírálod. Krisztusban lévén, napi állapotodnak nincs semmi köze a buzgóságodhoz, könnyekhez vagy intenzitáshoz. Csakis hiten nyugszik.

Képzeld csak el milyen elveszett lennél, ha megváltásod a saját érzéseidtõl függne. Pál figyelmeztet minket ".azokat melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig amelyek elõttem vannak, nekik dõlvén célegyenesen igyekszem." (Filippibel. 3:14) Soha ne támaszkodj a múlt érzelmi élményeire. Ami fontos ma, hogy bízol-e ígéreteiben? Készen állsz-e részt venni az Õ isteni természetében az Ige szerint - nem érzéki élmények által vagy külsõleges történtek szerint, de dicsõséges ígéreteire vetve magad?

"Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságból, amely a kívánságban van e világon." (II Péter Lev. 1:4) Péter világossá teszi: aszerint szerezzük meg Krisztus természetét hogy magunkévá tesszük Isten Ígéreteit és semmi más módon.

Egy lelkész egyszer azzal dicsekedett nekem, " Végre vissza kerültem a fiatalkori hitemhez. Többet imádkozom és újra a biblia az eledelem. Isten forró üzeneteket ad az egyesületem részére. És megint érzem a nagy szeretetet az elveszettekért. Felújulva érzem magam." Egy pár hónappal késõbb ez az ember visszahanyatlott a mélységekbe megint.

Isten igenis hoz felújulást és friss felkenést életünkben. De ez nem az az étel amin táplálkoznunk kell. Nekünk állandóan hittel kell állnunk az Õ szövetségi Ígéretein. Igéje megrázhatatlan, nem számít hogy milyen mélyen érezzük magunkat. A mi Urunk meg fogja tartani ígéreteit: "Annak pedig aki titeket a bûntõl megõrizhet és az Õ dicsõsége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás Köz. Lev. 24)

Sok jele van a szellemi növekedésnek. Szeretnék rámutatni csak háromra:

Egy biztos jel szellemi növekedésre, hogy minden problémádat és a krízist azonnal Jézushoz viszed. Megtanultad, hogy van egy hely ahová futni tudsz.

Némely keresztény állandó krízisben él. Amikor csak találkozol ezekkel, egy új problémát hoznak elõ: "Egyik baj követi a másikat. Nem tudom már mit tegyek." Képesek elmondani problémájukat mindenkinek a körülöttük. De soha nem viszik azt Jézushoz, mintha Õ semmit nem tudna tenni.

Ne értsetek félre: nem azokról beszélek akik igazi, jogos problémákkal küzdenek. Minden nap szolgálatunk tucatjával kap leveleket szentektõl akik súlyos szenvedést viselnek. Inkább, a "hivatásos panaszkodókról" beszélek az egyházban. Ezek kitûnõek a panaszkodásban. Amint hallgatsz reájuk, azt szeretnéd kérdezni, "Istened meghalt? Miért nem használod a segély forrást, melyet Õ kínál? Nem tudod,hogy Õ általa "diadalmas" vagy?

Milyen kedves az az Úr elõtt mikor hozzá menekülsz elõször minden bajoddal. Mikor tudod, hogy van valaki aki hûséges és veled marad mindenen keresztül.

Egy fontos jele a felnõtt hívõnek az, hogy nincs többé szüksége hogy Isten bebizonyítsa jelenlétét, látható bizonyítékkal vagy belsõ hanggal. Az természetes, hogy az Úr beszél népéhez. Jézus mondta, hogy juhai ismerik hangját. De a hang amit Isten használ manapság az Igében jelenik meg. Zsidókhoz írt levél kijelenti, hogy "Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nekünk Fia által." (Zsidókhoz írt levél 1:1)

Továbbá, mikor a Szent Lélek beszél hozzánk, Õ is emlékeztet minket Jézus szavaira: "Ama vígasztaló pedig akit a nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat amiket mondottam néktek." (János Evang. 14:26)

Amikor belsõ hangokra támaszkodunk vagy külsõ jelekre, hogy halljunk Istentõl, megnyitjuk magunkat egy hihetetlen csalásnak. Szeretnék egy példát felhozni. Nem régen beszéltem két, szolgálók számára rendezett konferencián, Detroitban, és Indiána-ban. Mielõtt elindultunk mondtam Gwennek, (feleségemnek), " Nem látok sok okot rá, hogy arra lennék hivatva, hogy ezeken a konferenciákon beszéljek. Ha Isten nem mutat valamilyen bizonyítékot ezen az úton, nem fogom folytatni. Szeretek prédikálni Times Square Church-ben és ez elég nekem. Különben is nem szeretek utazni.. Az Úr világosan kell hogy hozzám szóljon erre vonatkozólag."

Detroitban, Isten megáldotta az üzenetet amit prédikáltam.
Utána, több szolgáló a földön térdelve Istenhez könyörgött. Mégis ez nem volt elég bizonyíték számomra. Késõbb, Indianapolis-ban, elõször imádkoztam, "Uram, egy világos bizonyítékot kell hogy adjál, vagy ez lesz az utolsó gyülekezeti konferencia. Meg kell mutatnod, hogy az üzenet amit adok, meghatja a szolgálók szívét."

Mit gondolsz ki hallotta az imámat az Úr mellett? Sátán. Hirtelen, egy kedves,szentségesnek hangzó hang suttogott, " Dávid ma este fogsz látni egy olyan bizonyítékot mint soha ezelõtt nem láttál. Nem kell tenned semmit csak ott állni. A Szent Lélek erõteljesen fogja átsöpörni a termet és bizonyítékot fogsz kapni minden oldalról." Örömmel gondoltam, "Dicsõség Istennek, ez csodálatos. Ez az amiért imádkoztam."

Az Úr felkentjének éreztem magam megint azon az estén. Amikor befejeztem a prédikálást, alig csuktam be a bibliát, kezdtem imádkozni, " Ok Uram, most Te vagy soron. Hol van a bizonyíték amit állítólag látni fogok? Csak fogok itt állni amint azt mondtad."

Semmi nem történt. Egy pár perc után a hallgatóság kezdett csodálkozni nézni rám, hogy mit csinálok, " Legyetek szívesek, és várjatok. A Szent Lélekre várakozom."mondtam. Ezután sem történt semmi. Végül is kezdtem ingerült lenni az Úrra. Elhatároztam, " Ok Uram. Ezt a jelet arra veszem, hogy ne beszéljek többé ilyen konferencián."

Ebben a helyzetben nem tudtam mit tenni. Azt ajánlottam a hallgatóságnak, "Miért nem állunk fel, kezünket felemelve és imádjuk Jézust?" Csöndesen mindenki kezdte dicsõíteni az Urat. És a csodálatos gyengéd Szellem betöltötte a termet.

Hirtelen, irányítva éreztem magam, hogy a pásztorok feleségeit kell kihívni az oltárhoz. Mondtam, " Arra kérlek hogy imádkozzatok egymásért." Egymás kezét fogva kezdtek imádkozni. Abban a pillanatban az Úr édes jelenléte hullott ezekre a nõkre. Kezdtek sírni, egymást átkarolva megosztották egymással érzéseiket. Az Úr kezdte gyógyítani és érinteni õket. De nem volt villám és mennydörgés, nem volt természetfeletti bizonyíték. Csak a Szent Szellemnek egy csendes, gyönyörû munkája volt észlelhetõ.

A következõ reggel, Gwen és én felismertük az egyik pásztor feleségét a hotel liftjén. Sugárzó arccal mondta, hogy élete az elõzõ estén megváltozott. Hamarosan több tanúvallomást is kezdtünk hallani nõktõl és házastársaktól akik kicserélve érezték magukat és kiknek házasságuk megújult.

Láttam, hogy ezek a csodálatos dolgok nem a megígért erõteljes bizonyítékok voltak. És hamarosan megértettem, hogy mit próbált tenni az ellenség. Sátán hallotta , hogy mire szólítottam fel az Urat, a külsõ bizonyítékot illetõleg és arra használta, hogy meggátolja a közbenjárást a pásztorok felújulására. Meg akart gyõzni, "látod? Isten nem felel kérelmedre. Ez a jel arra van, hogy hagyd abba a gyûléseket."

Nem! Isten egy ajtót nyitott meg elõttem. És adott egy üzenetet prédikálni. Csak egyszerûen engedelmeskednem kellett volna az Úrnak, bízni szavában és reáhagyni a végeredményt. Õ mindig beteljesíti az ígéreteket a saját útján, hangosan vagy halkan, láthatóan vagy láthatatlanul.

Az egyik legfontosabb jele a hívõ növekedésének, a szeretet, melyet az elveszett emberiség irányába mutat. Az ilyen keresztény egyenlõen kimutatja szeretetét a zsidók és palesztinok, boszniaiak és szerbek, és mindenki irányában.

Hiszem, hogy Isten kezében tartja a világ helyzetét. Az õ saját örök céljai szerint hagyja a dolgokat megtörténni, még akkor is, ha az vérontó krízis vagy felkelés. Most a Közel Kelet a háború szélén áll. "Time Magazine" októberben egy cikkben Jeruzsálemet a "Véres hegy"-nek nevezte. Ez a terület 35 acre (o,46 hektár) melyen az arab mosque amit "The rock of the Golden Dome"-nak hívnak. ( arany kupola sziklája) A palesztinok ugyancsak a "Noble Sanctuary"-nek (nemes szentség) hívják. De a zsidók hiszik, hogy az ország Izraelhez tartozik. Ezért úgy tekintenek a kupolára mint a "pusztító utálatosság amelyrõl Dániel próféta szólott, ott állani ahol nem kellene" (Márk 13:14)

A zsidók meg vannak gyõzõdve, hogy a templom újra lesz építve azon a helyen ahol a mosque most áll. Egy jól ismert Rabbi, Haim Richman rámutat a szikla kupolájára és mondja, " A templom itt lesz újjá építve és sehol máshol". Rabbi Richman kutató csoportja már újjá kreálták a papi öltözékeket és edényeket az imádásra ebben a harmadik templomban. Ez magába foglalja az ezüst "mizrak"-ot amiben az áldozati állatok vérét fogják felfogni és ugyancsak az arany gyertyatartót, ("menora") mely egy millió dollárt ér. A "Time" magazine szerint, a rabbik és mullah-k azt állítják, hogy Isten szerint a hegy vérrel lesz vissza véve. Más hírek szerint a zsidók tervei teljesen véglegesek az építésre. Némelyek attól félnek, hogy az ortodox zsidók talán földalatti alagutakat ásnak melyet Salamon épített, hogy felrobbantsák a mosque-t. A palesztinok pedig kihirdették, hogy Jeruzsálem hamarosan fõvárosuk lesz.

Kérlek, ne gondol most, hogy akármilyen erõszakos tettre kívánkozom a Közel Keleten. De a Biblia elõre megmondta teljes világossággal, hogy háború lesz Izraelben. Ezért nem kell, hogy meglepõdjünk, ha egy reggel felébredünk és olvassuk; "Arab mosque le lett rombolva: Egyiptom, Szíria, Irak, Irán és Jordán mind háborút hirdettek ki Izraelen."

Még ha átmenetileg nyugalom is van, hiszem, hogy gyorsan közeledünk a bibliai prófécia beteljesüléséhez és Jézus visszatérésére. A világ-feszültség növekedni fog heves gyûlölettel, keserû harcokkal, faji felkelésekkel, etnikai gyilkolásokkal. Mi a keresztény válasza mindehhez? Szeretni kell azokat a palesztinokat akik köveket dobnak az imádkozó zsidókra a sirató fal tetejérõl? Szeretnünk kell azokat az izraelitákat akik 2 ezer palesztint lõttek le? Szeretnünk kell a szerbeket akik lemészároltak Koszovóban ezreket, és a koszovóiakat akik bosszút állanak a szerbeken?

Csak egy "felnõtt" hívõ tudja Jézus szavait elfogadni: " Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal akik titeket gyûlölnek és imádkozzatok azokért akik háborgatnak és kergetnek téged, Ha ellenséged éhes, adj neki enni." Kérdezlek, el tudod képzelni magad hogy egy hónapot töltesz egy palesztin vonalon lévõ kórházban, ápolva és etetve azokat akik Izraelt el a karják pusztítani? Képes vagy elõítéletedet határok között tartani amint a közel jövõben hallani fogod a bõszítõ újságot? Lesz ugyanaz a Szellem benned ami Krisztusban volt, aki mint a kereszten volt mondta; "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekednek?"

Ha Jézus nyomaiban akarsz járni, nem engedheted meg emberi szenvedélyedet fellángolni az újság hallatán. Krisztus meghalt minden emberért ezen a földön, beleértve abortuszt végzõ doktorokat, gyilkosokat, nemi erõszakot elkövetõket, gyermekeket molesztálókat. Ma a börtönök tele vannak elítéltekkel akik erõteljes tanúbizonyságot tesznek Jézus szeretetérõl, mindez pedig azért, mert valaki képes volt szeretni õket bûneik ellenére is.

Tudatában lehetsz, hogy növekedsz kegyelemben, ha képes vagy imádkozni azokért kiket a világ gyûlöl. Amint halljuk a rémes dolgokat melyek történnek, minden elõítélet ellen fel kell állnunk és kihirdetni, "Jézus Krisztus hatósága alatt kijelentem, hogy mint az Úr én is szeretni fogom az emberiséget."

Itt van egy erõteljes ígéret, mely összes kételyeinket és bizonytalanságunkat lenyugtatja: "Hát nem tudod-e, és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erõt ad a megfáradottnak és az erõtlen erejét megsokasítja; de akik az Úrban bíznak erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el!" (Ézsaiás 4o:28-31)

Dicsõség Az Õ Szent Nevének!