Teljesen meggyőződve

Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra." (2Timóteus 1:12, kiemelés tőlem).

Íme, ezek egy haldokló ember szavai. Pál apostol tanítványának, a fiatal szolgálattevő-gyakornoknak, Timóteusnak írta. Később ugyanebben a levélben Pál ezeket a nehéz szavakat közli bizalmasan Timóteussal: "Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam"(4:6-7).

Bár Pál ezeket a szavakat Timóteusnak szánta, ez az üzenet Krisztus minden szolgájához szól, akik nehézségekkel néznek szembe. Gondolj bele a szövegkörnyezetbe: Saját kivégzésése előtt - a halál torkában - Pál teljesen meg volt győződve Isten iránta való szeretetéről. Továbbá bizonyos volt abban, hogy az Úr képes arra, hogy "a rá bízott kincset megőrizze arra a napra" mindezek ellenére.

Szeretteim, Pál tanácsa itt mindazoknak szól, akiket a sátáni erők naponta zaklatnak, komoly szellemi harcban vannak, folyamatosan hatalmas nehézségeket tűrnek el jó katonaként. Hogyan tudott Pál ilyen meggyőződéssel beszélni Isten hűségéről minden próbatétele között? Miről is volt ő pontosan meggyőződve az Úrral kapcsolatban, ami ilyen hatalmas hitet szült benne?

Pál nem nevezi meg azokat a dolgokat, amelyeket Istenre bízott ama napra. Csak találgathatunk, hogy mik voltak ezek a kicsek. Pálhoz hasonlóan nekünk is teljesen meg kell győződnünk arról, hogy Isten hűsége képes megőrizni azokat a dolgokat, amiket rábíztunk. Valamint ahhoz, hogy ezekben a megpróbáló időkben szembe tudjunk nézni a nehézségeinkkel, Urunkkal kapcsolatban számos dologról meg kell győződnünk.

1. Teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy semmi sem választhat el Istentől Jézus Krisztusban.

Pál ezt írta a római gyülekezetnek:

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:38-39).

Mielőtt ezt a bátor kijelentést tette Pál, feltette ezt a kérdést: "Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?... De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." (8:35, 37).

Teljesen tisztán látszik Pál kérdéséből, hogy felismerte Sátán utolsó időkben kifejtett szolgálatát: Megakadályozni Isten népét abban, hogy az Ő hatalmas szeretetében járjanak. Sajnos ma a gyülekezetekben tömegesen siklanak át az ellenség eme megtévesztő munkája felett. Sokan teljesen tudatlanságban vannak azt illetően, hogy a gonosz megakadályozta őket Isten irántuk való szeretetének megismerésétől és élvezetétől.

Ne értsetek félre: Nem kell soha félnünk az ellenségünktől. De ha nem vigyázunk Sátán hitünkre kifejtett körmönfont támadásaira, folytatjuk a legyőzöttek életét. Pál tudta, hogy mennyire fontos felfedni az ördög fortélyait. Csak ha felismerjük ezeket a hitünk elleni támadásokat, mondhatjuk azt Pállal: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem - hazugság, megtévesztés, vádlás - nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."

Tudnunk kell, hogy Sátán elhatározta, hogy véget vet minden Szent Szellem által irányított szolgálatnak, és hogy legyőzi Isten minden Szellem vezette gyermekét ezekben az utolsó időkben. Nem csak a pásztorokat, hanem minden hívőt célba vesz, akinek a hite hatásos a sötétség királysága ellen.

Az elmúlt években egyre inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy napjainkban Isten választottainak a szenvedése és nyomorúsága túlmutat mindenen, amit Krisztus egyháza átélt történetének során.

Isten választottai mindig tudták, hogy mi az a szenvedés. A Zsidók 11 bizonyítja ezt. És most, az Ige szerint, Sátán az egyház ellen támad, mert tudja, hogy kevés ideje van hátra. "leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van." (Jelenések 12:12).

Az Úr Jézus visszatérése a küszöbön van. Ezért a lelkünk ellensége hatalmas dühvel eljött, hogy megpróbálja megtéveszteni még Isten választottait is. Jelenleg Sátán csapásmérő angyalai minden lehetőséget kihasználnak, hogy elbátortalanítsák és elpusztítsák Isten választottait. Pál így tett bizonyságot ezekről a kemény támadásokról a saját élete kapcsán: "megakadályozott minket a Sátán" (1Thesszalonika 2:18).

A múlt században T. Austin-Sparks az ördög utolsó időkben folytatott háborújáról írt. Ez az istenfélő szolgáló úgy látta, hogy "sok dolgot korlátoz, visszatart és megbénít a Sátán. (Keresztények sokasága) nem képes ellátni feladatát, betölteni elhívását... Sátán akadályozó munkája miatt."

Ahogy Pál apostol őelőtte, Austin-Sparks is figyelmeztette Isten népét, hogy készüljön fel az ördög támadásaira. Sürgette a hívőket, hogy járjanak közbe Istennél, hogy űzze el a Sátánt a "testvérek vádlójának" pozíciójából.

Úgy hiszem, hogy hasonló közbenjárás születik meg minden hívő szívében, aki megtapasztalta Sátán akadályozó munkáját. Az ilyen szentek elsőkézből ismerik azt a harcmodort, amellyel az ellenségünk hadakozik azok ellen, akik Krisztus szent elhívása szerint élnek.

Arra a meggyőződésre jutottam, hogy Isten közbenjárói Sátán különleges célpontjai.

Ki a közbenjáró? Egyszerűen fogalmazva olyan valaki, aki imádságban magára veszi mások szükségeit és terheit. Az ilyen szolgálattevők soha nem hagyják abba a közbenjárást Krisztus egyházáért illetve azért a személyért, akit az Úr helyez a szívükre.

Isten minden korban közbenjárókat állított a csatatér frontvonalába, hogy Sátán fejedelemségeivel és erejével szemben harcoljanak. Ilyen szellemi harcosok napjainkban minden nép között találhatóak. Megvan az oka annak, hogy "imaharcosoknak" hívják őket. Sokan, akik felvették szolgálatunkkal a kapcsolatot, heves szellemi hadviselésről számolnak be a saját életükre vonatkozóan.

Egy 91 éves közbenjáró a következőket írta: "Úgy érzem kiégtem, sokáig szolgáltam (az Urat) úgy, hogy minden ellenem jött. Gyenge vagyok testileg a sok éves szenvedés után - folyamatosan mások iránti gondoskodás és értük való küzdelem van előttem... 4 éves korom óta szeretek másokért imádkozni. Azóta vagyok közbenjáró... Szellemben való imádság által visszafoglalom Sátántól azokat a területeket, amelyeket el akar venni tőlem... és új erőre kapok."

Ez a szent egész életében komolyan vette Júdás buzdítását: "Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből." (Júdás 20-21). Az üzenet a szellemi harcot vívók számára így szól: "Hitből építsétek fel magatokat. Maradjatok meg Isten szeretetében."

Jegyezzük meg, hogy Júdás azzal a figyelmeztetéssel igazolja szavait, hogy a Szentlélek által imádkozzunk.

Teljesen lehetetlen emberi erőből vagy képességből felépíteni a hitünket. A Szent Szellem nélkül nem vagyunk képesek megtartani magunkat Isten irántunk érzett szeretetének ismeretében és bizonyságában. Nem vagyunk méltó ellenfelei a sötétség erőinek. Még a hit pajzsát sem tudjuk felvenni, hogy kioltsuk a gonosz tüzes nyilait úgy, hogy elhatározzuk. Isten Szellemére van szükségünk, hogy felruházzon bennünket mindezzel.

Ezekben a megpróbáló időkben igeversek megtanulása önmagában nem elég. Ismertem egy férfit, akinek olyan nagy volt Isten Igéjéből a tudása, hogy "Kétlábon járó Bibliának" hívták. Ez az ember teljes könyveket tudott idézni a Szentírásból. De élete egy nagy nehézségében feladta a hitét. Ahogy Pál tanúsítja: "A betű öl, de a Lélek megelevenít" (2Korinthus 3:6).

Sajnálatos, hogy sok, magát Szent Szellemmel betöltöttnek valló keresztény egyszerűen nem fordul a Szent Szellemhez szenvedése idején. Keveset tudnak az Ő békességéről és vígasztalásáról, pedig az Ő feladata, hogy ezeket a dolgokat megadja nekünk. Az ilyen hívők nem tanulták meg, hogy teljesen a Szellemtől függjenek, talán azért, mert soha nem győződtek meg arról szükségük van Rá.

Az egyik probléma az, hogy sok keresztény a Szentháromságra hierachiaként tekint, meggyőzve magát, hogy "Isten, az Atya az első, Jézus Krisztus a második, és a Szent Szellem a harmadik.”

Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. A Szent Szellem maga Isten lényege, akit imádni kell és engedelmeskedni neki.

22 év gyülezeti pásztorkodás után eljutottam egy meggyőződésre a Szent Szellemmel életünkben való szerepével kapcsolatban. Röviden, megtanultam, hogy soha ne próbáljak meg egy megsebzett hívőt lelkigondozni úgy, hogy előtte nem imádkoztam a Szent Szellemhez, hogy döntsön le minden sátáni akadályt. Jézus minden követőjének fel kell ismernie az ördög próbálkozását arra, hogy meg akarja őket fosztani Isten ígéreteitől. Csak ezután vagyok képes imádkozni azért, hogy a Szent Szellem nyissa meg a szívét, hogy elfogadhassa Isten iránta való szeretetét.

Számos igeverset idézhetnék, ami illik az adott ember helyzetére. Szeretettel, részvétteljesen osztozhatnék a fájdalmában és megtehetnék mindent, hogy bátorítsam a lelkét. De saját magának kell tudnia azt, hogy egyedül a Szent Szellem tudja neki biztosítani a számára szükséges szeretetet és vigasztalást.

Bárki aki valaha is szerette Jézust, kérnie kellett a Szent Szellemet erre a bizonyságra, hogy teljesen meggyőződjön. Ugyanez igaz Isten egyházának utolsó napok beli harcára is. Minden szentnek tudnia kell, hogy a Szentszellemtől, hogy Isten nem haragszik rá, az Úr nem tagadta meg őt, és Jézust megérinti minden érzelme, fájdalma, sebe.

2. Teljesen meg kell győződnünk arról, hogy Isten hűségesen megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11:6).

Vannak időszakok, amikor sokan közülünk azzal küzdenek, hogy megragadják a hitet. Midnannyiunk vágya, hogy megvalljuk Isten ígéreteit, nem csak saját békességünk és áldásunk javára, hanem azért, hogy Isten kedvében járjunk. Olyan hitet akarunk, amit dicsőséget szerez Istennek.

Ezért van az, hogy sokszor zaklatottak leszünk, ha nem érkezik válasz imádságainkra. Megkérdőjelezzük a hitünket, tűnődünk: "Nem bízok eléggé az Úrban? Nem tudok hinni? Miért nem nyitott a menny az imádságaimra? Vajon elbuktam valahogy? Nem vagyok elég buzgó? Vajon a szívem mélyét a hitetlenség gonosz gyökere megfogant?"

Annyira igyekszünk hinni, Isten kedvében járni a megfelelő hittel, hogy saját hitünket ítélettel súlytjuk. Több mint 60 éve szolgálom Istent, és szeretném elmondani, számomra milyen a megfelelő hit:

• Azt jelenti, hogy Isten ígéreteihez szilárdan ragaszkodunk, amikor nincs fizikai bizonyíték arra, hogy ez az ígéret beteljesedik.
• Azt jelenti, hogy bízunk a Szent Szellemben, hogy lelkünknek békességet ad, meg vagyunk róla győződve, hogy Isten mindent a javunkra fordít.
• Azt jelenti, hogy Pál kijelentésével békességünk van: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28).

Pál híres verse, hogy "minden a javunkra van" életünk során újra és újra próbára teszi hitünket.

Első pillantásra gyakran úgy tűnik, hogy a körülményeink alapján a dolgok rosszra fordulnak. De a nehézség minden pillanatában az örök valóság munkálkodik. Isten mindent úgy alakít, hogy a nekünk szánt terve valósuljon meg.

Tudjuk, hogy ez igaz volt József pátriárkára is. Ez a férfi több évtizedig folyamatosan szenvedett, és úgy tűnt tragédiába torkollig mindez, de végül "az ÚR szava igazolta őt." (Zsoltárok 105:19). Addig a pontig azonban "Az Úr igéje próbára tette őt." (ugyanaz a vers, kiemelés tőlem.) (csak az angol fordításban szerepel így. A fordító megjegyzése.).

El tudod-e mondani Józseffel és Pál apostollal együtt, hogy "minden a javunkra van?" Békesség van-e benned azzal kapcsolatban, hogy az Úr gondviselése a tervét a te javadra munkálja?

Elhiszed-e, hogy fájdalmaid mélyén - a véget nem érő szenvedésben, értékes álmaid, reményeid, céljaid elveszétésben - Isten mindvégig magához von egyre közelebb? Hogy határtalan szeretetével olyan jutalomhoz vezet, amelyet ebben az életben és az örökkévalósában is élvezhetsz?

Az Úr azt mondja a Zsidókhoz írt levélben: "Hinned kell, hogy én vagyok a te jutalmazód." A könyv írója erre buzdít: "Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." (Zsidók 10:36).

Isten soha nem ígér többen az Igében, mint amit meg tud tartani. Ez olyan dolog, amibe Ábrahám is belekapaszkodott hite kezdetén. Pál ezt mondja Ábrahámról: "Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.". (Róma 4:20-21, kiemelés tőlem).

Hite alapján Ábrahám "dicsőséget adott Istennek".

Ábrahámhoz hasonlóan mi is dicsőséget adunk Istennek, ha teljesen megragadjuk minden ígéretét.

Amikor az élet jól meg, könnyű ezt bizonygatni: "Isten bármit meg tud csinálni!" Könnyen biztosítunk másokat arról, hogy Isten válaszol az imáikra. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Isten mindig megtarja a szavát.

De amikor Isten ígéretének belejesedése ellen dolgozik körülöttünk minden - amikor a fizikai bizonyítékok inkább Isten haragját látszanak alátámasztani, mint jutalmát - a Szent Szellem megerősödik bennünk az igazi békesség szavaival:

"Tarts ki. Bízz Benne! Semmi nem választ el Isten szeretetétől. A helyzeted minden órájában munkálkodik. Ne kételkedj és ne tétovázz. Inkább állj fel és harcold meg a hit jó harcát."

Pál apostol erőteljes szavaival búcsúzom. Emlékeztet minket Isten végtelen hűségére, minden körülmények között és nehézségeink minden pillanatában:

"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."

"De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:35-39).

Ámen!