Minden keresztény hívô szolgálatra van elhívva. A Biblia világosan beszél errôl. Pál így írja, "... mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk." (II Korint.4:1)

Exodus (II Mózes) könyve a Szentírás egyik legkülönlegesebb részét tartalmazza. Amint az Izráeliták a Sínai Hegy mellett táboroztak, hirtelen vastag sötétséggel és egy hihetetlen lángoló tűzzel lettek elborítva. E félelmetes elemek közepette Isten megszólalt: “Ez igéket szólta az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő, és a homályosság közepéből nagy felszóval…” (V Mózes 5:22)

Gondolodj Dávid király nagyszerű bizonyságtételén: "Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól." (2 Sámuel 22:2-3, kiemelés tőlem). Azt mondta az Istenfélőkről: "Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban"  (Zsoltárok 112:7).

“Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet!...Ébredj már, ébredj már, kelj föl Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted..."

“Ezt mondja Urad, az Úr, Istened, aki népéért perel: kivettem már kezedből a poharat,, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.“ (Ézsaiás 51:9,17, 22, kiemelés tőlem)