Ha hallok egy panaszt hívőktől világszerte, az állandóan ugyanaz, “ Nem tudunk találni egy jó gyülekezetet! Szükségünk van egy olyan helyre ahol családunk a mennyekből küldött igazi Igét fogják hallani és ahol gyermekeink igazságosságban tudnának felnőni. De képtelenek vagyunk egy ilyen helyet találni.”
Úgy érzed, hogy a kísértések erősebbek életedben és Krisztushoz való ragaszkodásod legyengült? Vagy talán úgy érzed, hogy Isten Igéje nem olyan lelkesítő mint régebben és imáid gyengébbek lettek? Talán még attól is félsz, hogy lassan kihűl szereteted Jézus iránt?
Ha ez igaz, akkor ez az üzenet hozzád szól. Habár ilyen szellemi gyengeségbe estél, van remény számodra. Van isteni erő az ilyenek számára — és Megváltónk azon dolgozik, hogy kiemeljen a letörtségből, a szellemi eltompulásból és mennyei tüzével megújítson téged.
„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj, amikor az egek recsegve, ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomolnak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve, megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.
Mikor az Úr megérint valakit, az az ember térdre borul, és Krisztussal intim kapcsolatba kerül. Ebbõl a bensõséges, meghitt kapcsolatból, a mennyekbõl friss kijelentést kap. Az ilyen személy aggodalommal és sietve hozza bûneit a Szent Lélekhez, hogy azok lényébõl ki legyenek irtva. Az ilyen embernek lelke újjászületett és nyugalmat talál. Mindezek után pedig megkezdi szolgálatát Krisztusnak nagy szenvedéllyel és még nagyobb szeretettel.
"A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér? Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!"
"A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül."
Három olyan emberről szeretnék beszélni, akiket Isten nagy mértékben használt - és arról, hogy milyen módon használta bukásukat arra, hogy isteni tulajdonságot alakítson ki bennük.
Manapság sokat hallunk sikerről és arról, hogy miképpen lehet sikeresnek lenni. A Biblia szerint a siker egészen mást jelent. Ha megvizsgáljuk azokat akiket Isten használt nemzedékük felébresztésére, látni fogjuk, hogy a fájdalom, a szomorúság, a kínlódás és a kudarc voltak az eszközök.
Van egy kérdésem hozzád: Mit tehet Isten népe egy fenyegető ítélet közeledtekor azért, hogy megindítsa az Úr szívét?
Olyan méretű természeti katasztrófák tanúi lehettünk az elmúlt időszakban, amilyenek sohasem voltak azelőtt a földön: árhullámok, hurrikánok, tűzvészek, áradások és szárazságok sújtják a földet. Azokra, az egész világot megrázó pusztításokra gondolok, amelyeket a tsunmi, a Katrina hurrikán, az Indiában és Pakisztánban dúló földrengések okoztak.
2oo1. Szeptember 11-én a World Trade Center iker tornyait New Yorkban lerombolták. Öt nappal késõbb, amint ezt az üzenetet készítettem, a dolgozó szobám ablakán néztem ki 3o emeletes lakóházunkban. Még mindig hatalmas füst oszlopok szálltak fel a romokból. A kõtörmelékbõl eredõ füstfelhõt a szél átfújta a Hudson folyó és a Szabadság szobor felett nyugat felé.
“A kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2, kiemelés tőlem)
Ez az üzenet azokhoz szól, akik elfordultak az Úrtól. A visszaesés "hitehagyást, elfordulást, elesést" jelent bibliai értelemben. Pál apostol szerint, aki a fenti verset írta: Íme, most van az üdvösség napja." Másszóval: Ha valaha tervezted, hogy hinni fogsz Jézusban, akkor itt van az ideje..
Lukács evangéliumának 19. része csodálatosan mutatja be Jézus legutolsó jeruzsálemi bevonulását. A következő kép tárul elénk: Krisztus szamárháton közeledik a városba, ahol a tömeg dicséreteket zengve fogadja. Az Olajfák hegyéről indult és ahogy közeledett a városkapuhoz, úgy növekedett az őt körülvevő tömeg is. Az emberek elkezdték levenni a köpenyeiket és letették előtte az útra, pálmafaágakkal integettek és ezt kiáltották: „Itt van Ő! Eljött az óra, Izráel királya megérkezett. Jeruzsálemben béke lesz. Végre eljött a megígért királyság!”
