„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel…” (Zsid. 10: 19-20, 22)
Krisztus Kálvárián végzett munkájának két része van; az egyik az ember hasznára van, a másik Istenére. Az egyik a bűnös emberért történt, míg a másik az Atyára vonatkozik.
Ézsaiás Könyvének 16-ik fejezetében, a próféta leírja egy Isten bírálata alá esett büszke nemzet sorsát. Próféciája Moábról szól, Izráel ellenségérol, "Hallottuk Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gogjét, kevélységét, dühét és üres kérkedését." (Ézsaiás 16:6)
A Szentírás világosan érthetővé teszi, hogy az, aki igazán hisz Jézusban, meg fogja érteni az isteni dicsőség jelentését. Az Úr feltárja az Ő Dicsőségét mindazoknak, akik Őt szüntelenül keresik. Továbbá hiszem, hogy a jövendő veszélyes időkben Isten dicsőségének megismerése és megértése erőt fog adni az Övéinek. "… aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek között" (Apostolok Csel. 20:32).
"Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem" (Zsoltárok 18:17-20).
Ebben a zsoltárban Dávid egy hatalmas szabadításra emlékszik vissza. Örült, mert az Úr megmentette őt az ellenségeitől. Saul vérdíjat tűzött ki a fejére és folyamatosan üldözte, arra kényszerítve Dávidot, hogy barlangokban, odvakban és szabad ég alatt aludjon.
„Mert amikor ezt mondják: Békesség és Biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket.”(1 Thess. 5:3-4)
A mai időkben a világ olyan zavaros állapotban van, hogy az emberek azt kérdik: „Ez az emberiség történetének végső ideje? Lehetséges, hogy egy nukleáris holocaust felé haladunk? Lehetséges, hogy világunk végül is „kipördül” minden korlátozás nélkül?
Jézus kijelentése Lukács Evangélium 18.-ik fejezetében mindig egy kérdésként állt elõttem, ".mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-e hitet a földön?" Mit jelenhet ez? Ha napjainkban, megfontolás alá vetem Jézus Krisztus Egyházát úgy érzem, hogy az elõzõ nemzedékek nem koncentráltak olyan mértékben a hit kérdésén mint jelen nemzedékünk.
"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).
A Lukács 22-ben Jézus számos komoly figyelmeztetést adott a talán legelkötelezettebb követőinek. Krisztus félrehívta Péter apostolt és a következőket mondta neki nem vitatható kifejezésekkel: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:31-32).
Pál apostol beszél a végleges „hitehagyásról”, amely az utolsó napokban lesz a föld lakosai között. Mi ez a „szakadás?” Ez az Igazság visszautasítása, amelyet "régen hittünk és hirdettünk". Leegyszerűsítve, ez Isten igazságától való eltérés. Pál ír erről a szakadásról:
Halála elõtti estén Jézus, a pászka ünnepén együtt étkezett tanítványaival. Meghitten töltötték együttlétüket. Amikor pedig befejezték az étkezést, Krisztus komolyan jelentette ki, "De imé annak a keze aki engem elárul, velem van az asztalon" (Lukács 22, 21) Sátán szemtelenül hatalmába kerítette Jézus egyik saját tanítványának, Júdásnak a lényét.
Istennek van egy szent maradék népe, akik megtanulták a szükséges titkot a mai veszélyes időkre.
(David Wilkerson; Szeptember 28, 2009)
Amikor a világ láthatóan remegni fog, lesz egy nép akiknek erejük lesz a bajos időkben is. Ezek azok lesznek, akik az Úr közelében menedéket fognak találni a veszélyes időkben.
A Szentírás szerint, ezek nem fognak megretteni, ha még a hold és a csillagok is hullanak az égből, vagy a hegyek a tengerbe esnek, mindennek ellenére hinni fogják, hogy az Úr megmenti őket és akármi is szakad rájuk, hitüket semmi sem fogja megrendíteni.
