Ismerek egy bizonyos fiatalembert, aki állandó félelemben és rettegésben él. Ezek a szörnyû érzések akkor kezdõdtek nála, amikor elhagyta az Urat.

A fiatalember dicsõségesen menekült meg, és töltekezett be Isten szellemével. Bizonyságot tett Isten kegyelmének életében jelenlévõ erejérõl, és az evangélium hatékony tanúságtevõje volt. Sok embernek adott tanácsot a gyülekezetében, Krisztus szeretetével szolgálva feléjük. Aztán egy napon, mint derült égbõl a villámcsapás, azt mondta, "Elegem van. Nem akarom ezt az életet többé."

Sokat hallunk reményről-politikusoktól, számtalan könyvből és más médiumon keresztül, de mindezek nem nyújtanak maradandó üzenetet.

Talán fellelkesedünk és bizalmunk feléled a hallottakra, még fel is frissítik lelkünket és egy időre reményt hoznak, de mivel alaptalan gyakorlat nélküli remény, hamarosan elhalványul.

Az egész világ vágyódik egy maradandó reményre. Világszerte a sokaság szívből jövő kiáltása; “Valaki, valahol, legyen szíves és nyújtson valami reményt, valami maradandót.”

A 27-ik zsoltár 7-ik versében Dávid így könyörög: "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem". Imája egy vágyra fókuszált, egy ambícióra, mely teljesen betöltötte lelkét, "Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem." (27: 4)

Dávid ezt mondja, "Egyetlen imám van, Uram, egyetlen kérésem. Ez az egyetlen legfontosabb célja az életemnek, ez az állandó kérésem, ez az egyetlen kívánságom, és hogy célomat elérhessem, mindennel, ami csak bennem van, ezt fogom állandóan keresni, és kutatni."

Izraelbe, Hóreb hegyéhez szeretnélek vinni titeket, egy sötét barlangba. Bent egy Istenfélõ magányos próféta üldögél. Ez az Istenfélõ öregedõ ember, valószínûleg nyolcvanas éveiben van és nagyon egyedül érzi magát. Teljesen feladta reményét Izraelt illetõleg.

Talán 4o nappal azelõtt, kérte az Urat, hogy ölje meg õt, mert meg volt gyõzõdve, "Ez a nemzet mélyre süllyedt vissza, és az egyház javíthatatlanul visszahanyatlott. A vezetõk az ördög bábjai lettek. Újjáéledés egyszerûen lehetetlen, reménytelen. Uram, elegem van ebbõl, vedd el az életem." (lásd 1 Királyok 19:4)

Az Ige azt mondja, hogy eljön a nap, amikor Isten megrendít mindent, amit csak lehet. Az egyetlen dolog, ami megmarad a hatalmas megrendítés után az, amit nem lehet megrendíteni. Mi az amit Isten ítélete nem rendít meg? Ez az Úr Jézus Krisztus egyháza.

Folyamatosan azt mondom, hogy úgy hiszem, ez a jelenlegi megrázkódtatás Amerikában és az egész földön Isten haragjának megnyilvánulása. Az Úr nyilvánvalóvá teszi azokat az alapokat, amelyekben az emberek annyira bíznak. A zsoltárok erről így beszélnek:

Fordítói megjegyzés: az angol nyelv - csakúgy, mint az eredeti - különbséget tesz a "lélek" és a "szellem" szavak között. Mivel a magyar bibliafordítások legnagyobbrészt mindkét esetben a "lélek" szót használják, a fordítás során mi is ennél a gyakorlatnál maradtunk.

"Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint járunk" (Galát.5:25) Pál Apostol tárta elénk ezt az egyszerûen kifejezett feladatot. Egyszerû módon mondja, "Ha a Szent Szellem él benned, engedd, hogy teljes befolyása alatt élj. Mindannyiunkat a Szent Lélek kell, hogy vezessen".

Egy kedves hívõ testvérnõ ezt a szív szaggasztó levelet küldte egyesületünkbe;

"1972-ben elvesztettük fiunkat tüdõgyulladásban, aki egy veleszületett betegségben is szenvedett. 17 hónapos volt. 7 évvel késõbb 1979-ben 15 éves fiamat vesztettük el amint elektromos áram halálosan megrázta, miközben kertünkben fára mászott.

Most 24 éves fiam cukorbeteg, én pedig rákbeteg vagyok, "kemoterápiát" kapok. Õszintén kérdezem, hogy bûn-e az, ha kérdezzük az Urat, hogy miért történik mindez? Megérti Õ emberiségünket?

A Zsidókhoz írt levél írója ezt mondja olvasóinak: "Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek" (Zsidók 5:12) Ezek kemény, bátor szavak. Pontosan kinek címezi ezt az író? Röviden, kit utasít rendre? A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy olyan hívőkhöz beszél, akik tisztában vannak a bibliai igazságokkal. Más szóval, azok akik olvasták ezt a levelet, és felkent szolgálók erőteljes tanításán nevelkedtek. Vizsgáljuk meg mi mindent tanítottak meg ezeknek a keresztényeknek:

"De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén... Orrod leheletétôl feltorlódtak a vizek. és a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében." (2 Mózes 14:29, 15:8)

Milyen csodálatos tanú vallomása volt ez az Izráelitáknak! Isten megmentette választott népét úgy hogy a Veres Tengert szétválasztotta és a vizeket falként tartotta vissza. Az Izráeliták biztonságban és szárazon haladtak keresztül a tengeren, míg az egyiptomi hadseregre rászakadt a hullám és ott pusztúltak.

Egy kérdés tolakodott gondolkodásom eloterébe az utóbbi hetekben. Hiszem, hogy minden oszinte hívonek az eszében ugyancsak kell, hogy ez a kérdés állandóan felvetodjön és kérdezze magát: Növekszem-e kegyelemben?

Részemre, a kegyelem az a Szenlélek által való, meg nem érdemelt ero arra, hogy növekedjünk olyanná mint Jézus. Hát tegyük fel a kérdést másféle képen: "Bízom-e magam a Szentlélekre úgy hogy átváltoztasson és olyanná tegyen mint Jézus: otthonomban, szolgálatomban, másokkal való kapcsolatomban?