Harmincöt évvel ezelőtt az Úr azzal terhelte meg a szívem, hogy egy gyermekotthont alapítsak Amityville-ben (New York, Long Island). Igazában úgy éreztem, hogy az Úr akarata van e mögött a terv mögött, de másfél év után az állam lehetetlen kötelezettségeket hozott fel. Azt kérték, hogy egy pszichológust alkalmazzunk, akinek ez lenne a főállása, ugyancsak egy papot és egy rabbit, ha katolikus vagy zsidó fiúknak adnánk itt otthont.

Nehémiás volt az a férfi, aki Jeruzsálem falainak újjáépítését vezette. Izrael népe fogságban élt, amikor Isten először indíttotta Nehémiás szívét ennek a nemes munkának a tervezésére. Amikor pedig a perzsa királyt kérte meg Nehémiás, hogy e célból visszatérhessen Jeruzsálembe, Isten hatására a király jóváhagyta a kérést. 

Lukács 15-ik fejezetét sokan „A számkivetettek evangéliumának” hívják. Századokon keresztül ez a fejezet az elesettek számára Isten szava volt, azok számára akik messze vándoroltak Krisztustól, akik vele jártak a múltban, de a régi bűnök újra megkötözték életüket.

Kit nevezhetünk „kiközösítettnek” vagy „elvetettnek”? Lukács 15-ik fejezetében az elvetettek azok voltak akiket a társadalom és az egyház visszautasított, mint elbukottakat, kudarcot vallottakat. Ezek magukat is Isten által kivetetteknek érzik az erkölcsi kudarcaik miatt.

Dániel tanúskodott, "És íme egy kéz illetett meg engem és felsegített térdeimre és tenyereimre ."

(Dániel 10:10) Egy kéz illetett . Ez egy igazában eros megragadást jelent, Dániel azt mondja, hogy "Mikor Isten a kezét reám helyezte ez arcomra kényszerített. Érintése eroteljes sürgetéssel töltött el, hogy teljes létemmel és szívemmel keressem Ot."

Ez így történik mindenkivel akiket Isten megérint. Az az ember térdre esik és egy imádkozó emberré válik, Isten keresésére sürgetve.

Ha hallok egy panaszt hívőktől világszerte, az állandóan ugyanaz, “ Nem tudunk találni egy jó gyülekezetet! Szükségünk van egy olyan helyre ahol családunk a mennyekből küldött igazi Igét fogják hallani és ahol gyermekeink igazságosságban tudnának felnőni. De képtelenek vagyunk egy ilyen helyet találni.”

Úgy érzed, hogy a kísértések erősebbek életedben és Krisztushoz való ragaszkodásod legyengült? Vagy talán úgy érzed, hogy Isten Igéje nem olyan lelkesítő mint régebben és imáid gyengébbek lettek? Talán még attól is félsz, hogy lassan kihűl szereteted Jézus iránt?

Ha ez igaz, akkor ez az üzenet hozzád szól. Habár ilyen szellemi gyengeségbe estél, van remény számodra. Van isteni erő az ilyenek számára — és Megváltónk azon dolgozik, hogy kiemeljen a letörtségből, a szellemi eltompulásból és mennyei tüzével megújítson téged.

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj, amikor az egek recsegve, ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomolnak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve, megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.

Mikor az Úr megérint valakit, az az ember térdre borul, és Krisztussal intim kapcsolatba kerül. Ebbõl a bensõséges, meghitt kapcsolatból, a mennyekbõl friss kijelentést kap. Az ilyen személy aggodalommal és sietve hozza bûneit a Szent Lélekhez, hogy azok lényébõl ki legyenek irtva. Az ilyen embernek lelke újjászületett és nyugalmat talál. Mindezek után pedig megkezdi szolgálatát Krisztusnak nagy szenvedéllyel és még nagyobb szeretettel.

"A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér? Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!"

"A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül."

Három olyan emberről szeretnék beszélni, akiket Isten nagy mértékben használt - és arról, hogy milyen módon használta bukásukat arra, hogy isteni tulajdonságot alakítson ki bennük.

Manapság sokat hallunk sikerről és arról, hogy miképpen lehet sikeresnek lenni. A Biblia szerint a siker egészen mást jelent. Ha megvizsgáljuk azokat akiket Isten használt nemzedékük felébresztésére, látni fogjuk, hogy a fájdalom, a szomorúság, a kínlódás és a kudarc voltak az eszközök.