“Ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (Jel. 14, 4-5)

Feleségemmel együtt egyik nőismerősünk társaságában vacsoráztunk, akit már régóta ismerünk. Evés közben hirtelen olyasmiről kezdett el beszélni amiről keresztények országszerte beszélnek. Ezt mondta:

Jézus utolsó óráiban így szólt tanítványaihoz, " Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és magkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen." (János 16: 23-24)

Micsoda hihetetlen állítás. Míg ezeket mondta, Krisztus figyelmeztette követôit, hogy hamarosan elmegy, és egy rövid ideig nem fogják Ôt látni. De ugyanakkor ígéretet adott, hogy a mennyek minden áldásához hozzáférnek. Csak kérniök kell az Ô nevében.

Valószínűleg emlékszel Ábrahám történetére, melyben Isten megjelent neki Mózes első könyvében. Az ősatya sátrának bejáratánál ült dél felé, mikor hirtelen három ember jelent meg előtte a fa alatt. Ábrahám szokás szerint üdvözölte őket, ételt készített számukra és beszélgetett velük.

Beszélgetésük közben az Úr megkérdezte Ábrahámot, hogy hol van a felesége, Sára? Ezután az Úr egy hihetetlen kijelentés tett, mondva: “…Sára feleségednek fia fog születni ,,,” (I Mózes 18:1o)

Gondolodj Dávid király nagyszerű bizonyságtételén: "Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól." (2 Sámuel 22:2-3, kiemelés tőlem). Azt mondta az Istenfélőkről: "Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban"  (Zsoltárok 112:7).

“Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet!...Ébredj már, ébredj már, kelj föl Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted..."

“Ezt mondja Urad, az Úr, Istened, aki népéért perel: kivettem már kezedből a poharat,, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.“ (Ézsaiás 51:9,17, 22, kiemelés tőlem)

Minden keresztény hívô szolgálatra van elhívva. A Biblia világosan beszél errôl. Pál így írja, "... mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk." (II Korint.4:1)

Exodus (II Mózes) könyve a Szentírás egyik legkülönlegesebb részét tartalmazza. Amint az Izráeliták a Sínai Hegy mellett táboroztak, hirtelen vastag sötétséggel és egy hihetetlen lángoló tűzzel lettek elborítva. E félelmetes elemek közepette Isten megszólalt: “Ez igéket szólta az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő, és a homályosság közepéből nagy felszóval…” (V Mózes 5:22)

Mindazokban akik követik Jézust, van egy bizonyos éhség. Egy szenvedélyes lelkesedés hogy Isten előtt szentek lehessenek - bűntelenek, győztesek testi vágyaik felett, tiszták és szeplőtlenek az Úr előtt.

Gyülekezetünkben, (Times Square Church-ben) egyik énekünk így szól:

Küldd le, Uram, küldd le. Uram, engedd a Szent Szellemet leszállni Szükségünk van Reá, küldd Őt le.

Hasonló énekekkel könyörögve kérjük a Szent Szellemet hogy szálljon le hozzánk. Az igazság azonban az, hogy a Szent Szellem már itt van. Lejött a mennyekből pünkösdkor Jeruzsálembe a felső szobába, és soha nem ment el!

Ezékiel próféta hihetetlen látomást kapott. Az Ige azt mondja, hogy Isten egy nagyon magas hegyre vitte, ahol egy férfi jelent meg neki, akinek "tekintete mint az ércznek tekintete" (Ezékiel 40, 3). János egy hasonló látomást ír le, amint megjelent neki Patmos szigetén: És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg" (Jelenések 1, 15).