A Jézust követő sokaság Galileában éhes kezdett lenni. Jézus félrehívta Fülöpöt és egy fontos kérdéssel fordult hozzá: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert Ő már tudta, hogy mit fog tenni.” (Jn. 6, 5-6)
A Jelenések könyvének 2-ik és 3-ik fejezetében Jézus egy halott egyházról beszél. Ez a szeretett egyház egyszer élettel volt tele, helyzetét élvezve, de mindez elmúlt. Utazásaim alkalmával láttam hasonló, úgynevezett "gyertyatartó" egyházakat világszerte: ilyen gyülekezeteket Európától Dél-Amerikáig és még New Yorkban is, ahol a Szent Szellem egyszer erôvel mûködött és sokan megtértek az Úrhoz, de most élettelenekké váltak.
Amikor Dániel könyvét írta, Izráel babilóniai fogságban volt. Mire a 6-ik fejezetnél tartott, Dániel egy hosszú szolgálat után 80-ik évét élte. Az Istenfélõ próféta és prédikátor két babilóniai király uralmát élte át; Nebukodonozorét és Belsazárét, és ekkor Dárius királyt szolgálta.
Ez az üzenet Isten mindenható erejének jelenlétéről szól és arról, hogy gyermekei hogyan kapaszkodhatnak bele ebbe az erőbe. A Szentírás számtalan példát ad, hogy az Úr jelenléte megerősítette az Érte élő embereket. Az egyik legjobb példa erre Mózes élete.
Voltál valaha is depresszióban, levertségben? Voltál valaha is olyan aggódásban, olyan levert hangulatban, hogy alvás nélkül szenvedtél egész éjjel? Voltál olyan helyzetben amikor úgy érezted, hogy képtelen vagy nyugalmat találni mélységes gyötrôdésedben, és ebben az állapotban mindent fel akartál adni, mert úgy érezted, hogy az életed teljes kudarcot vallott?
"Akiben ti is együtt építtettetek Isten hajlékává a Lélek által." (Efézusbel. 2:22)
A hajlék egy lakóhely. A görög hajlék szó ebben a versben egy "állandó lakóhelyet" jelent.
Minden keresztény hívõ tudja, hogy Isten nem lakozik ember által épített templomokban vagy épületekben. Ehelyett az Úr az emberi lényt választotta-vagyis népének szívét és testét. Mindazok akik Krisztusban vannak, képezik az Õ templomát-az Õ hajlékát, "állandó lakóhelyét". Minden hívõ hittel mondhatja, "Isten él bennem".
Amikor elkezdtem írni ezt az üzenetet, a Wall Street Journal azt közölte, hogy a félelem fellege takarja be az egész világot. Az emberek világszerte szinte megbénultak a világ eseményei miatt. Abban a pillanatban a Times Square Church egyháztagjaira gondoltam. Rajtuk nem látszik hasonló félelem. Ehelyett, miközben kijózanítólag hatnak ezek az események, mély, belülről jövő öröm jellemez minket.
Fontold meg Isten egyik, a szentírásban található legerôteljesebb ígéretét:
"Isten a mi oltalmunk és erôsségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha a hegyek omlanának is a tenger közepébe! Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától...
Ha azt állítod, hogy egy ellenséged sincs, akkor van számodra egy ajánlatom. Szerzõdtetni akarlak egy könyv megírására, amelyben elmagyarázod, hogyan tudtad ilyen sokáig irányítani az életedet úgy, hogy egyetlen emberrel sem kerültél szembe. A könyved biztosan sikerkönyv lenne.
Amikor Isten az Ő Szellemén keresztül lélegzik, mindenki tudja, hogy itt van. Lukács, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt írja: "hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek." (ApCsel 2:2). Én azt a fordítást szeretem, amelyik "erős szélnek, szélviharnak" írja le ezt a részt.
E szerint az idézet szerint Isten lehellete pünkösdkor úgy érkezett, hogy "hang hallatszott a mennyből". Lukács azt mondja, hogy ez a hang erős, zúgó, az egész teret betöltő volt. "Betöltötte az egész házat ahol ültek" (ApCsel. 2:2).
