Hungarian Newsletters

Fordítói megjegyzés: az angol nyelv - csakúgy, mint az eredeti - különbséget tesz a "lélek" és a "szellem" szavak között. Mivel a magyar bibliafordítások legnagyobbrészt mindkét esetben a "lélek" szót használják, a fordítás során mi is ennél a gyakorlatnál maradtunk.

"Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint járunk" (Galát.5:25) Pál Apostol tárta elénk ezt az egyszerûen kifejezett feladatot. Egyszerû módon mondja, "Ha a Szent Szellem él benned, engedd, hogy teljes befolyása alatt élj. Mindannyiunkat a Szent Lélek kell, hogy vezessen".

Egy kedves hívõ testvérnõ ezt a szív szaggasztó levelet küldte egyesületünkbe;

"1972-ben elvesztettük fiunkat tüdõgyulladásban, aki egy veleszületett betegségben is szenvedett. 17 hónapos volt. 7 évvel késõbb 1979-ben 15 éves fiamat vesztettük el amint elektromos áram halálosan megrázta, miközben kertünkben fára mászott.

Most 24 éves fiam cukorbeteg, én pedig rákbeteg vagyok, "kemoterápiát" kapok. Õszintén kérdezem, hogy bûn-e az, ha kérdezzük az Urat, hogy miért történik mindez? Megérti Õ emberiségünket?

A Zsidókhoz írt levél írója ezt mondja olvasóinak: "Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek" (Zsidók 5:12) Ezek kemény, bátor szavak. Pontosan kinek címezi ezt az író? Röviden, kit utasít rendre? A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy olyan hívőkhöz beszél, akik tisztában vannak a bibliai igazságokkal. Más szóval, azok akik olvasták ezt a levelet, és felkent szolgálók erőteljes tanításán nevelkedtek. Vizsgáljuk meg mi mindent tanítottak meg ezeknek a keresztényeknek:

"De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén... Orrod leheletétôl feltorlódtak a vizek. és a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében." (2 Mózes 14:29, 15:8)

Milyen csodálatos tanú vallomása volt ez az Izráelitáknak! Isten megmentette választott népét úgy hogy a Veres Tengert szétválasztotta és a vizeket falként tartotta vissza. Az Izráeliták biztonságban és szárazon haladtak keresztül a tengeren, míg az egyiptomi hadseregre rászakadt a hullám és ott pusztúltak.

Egy kérdés tolakodott gondolkodásom eloterébe az utóbbi hetekben. Hiszem, hogy minden oszinte hívonek az eszében ugyancsak kell, hogy ez a kérdés állandóan felvetodjön és kérdezze magát: Növekszem-e kegyelemben?

Részemre, a kegyelem az a Szenlélek által való, meg nem érdemelt ero arra, hogy növekedjünk olyanná mint Jézus. Hát tegyük fel a kérdést másféle képen: "Bízom-e magam a Szentlélekre úgy hogy átváltoztasson és olyanná tegyen mint Jézus: otthonomban, szolgálatomban, másokkal való kapcsolatomban?

Ahogy átolvastam az Ószövetséget, a Dávid által állított példa igen megerősítette hitemet. Hatalmas nehézségek támadtak erre az emberre, saját életét a hozzá legközelebb állók fenyegették. Elámultam Dávid elszántságán, hogy az üldözések idején is Isten szavát akarta hallani.

Íme a helyzet: Dávid és 600 főből álló hűséges csapata Saul király elől menekült, aki megpróbálta megölni őt. Egyszer a kis sereg letáborozott egy Ciklág nevű városban, és a családjukat ott hagyták. Innen mentek harcolni, biztonságban hátrahagyva feleségeiket és gyerekeiket.

Jeremiás 19-ik fejezetében Isten elküldi a prófétát, hogy közvetítse üzenetét Izráelhez. Miután Jeremiás a templom udvarában prófétált, a következô szavakat mondta, "Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Imé ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet amelyrôl szóltam ô ellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédemet." (Jer. 19:15)

Hosszú évekig az Izráeliták egy király után sóvárogtak. Végül is Isten megengedte ezt. Sámuelnek, a prófétának mondta, hogy menjen és kenje fel Sault Izráel uralkodójának. A próféta felkereste Sault, “Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét és az ő fejére töltötte és megcsokolta őt és mondta: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az Ő öröksége felett?” (I Sámuel 1o:1)

“Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lukács 6:35-36).

Krisztus szereti Egyházát. Életét adta érte és megígérte, hogy a "pokol kapúi sem vesznek rajta diadalmat." Jézus maga az alapköve ennek az Egyháznak. A szentírás azt írja, hogy dicsôség és bölcsesség lakozik benne. Pünkösdkor Szent Lelkét küldte Egyházának megalapozására és szolgáit - pásztorait, tanítóit, apostolait, prófétáit - kente fel ajándékaival, hogy felépítse.