Hungarian Newsletters

Hogyan tud valaki aki szereti Jézust, tudatosan bűnben élni? Mint Krisztus követői, a bűn erejétől felszabadítottnak tekintjük magunkat. Arról tanúskodunk, hogy a kereszt teljesen megváltott a vétkezés fogságából. Mégis hívők sokasága ma ragaszkodik vágyaikhoz, megszokott életmódjukhoz, keserűségükhöz, gyűlöletükhöz.

Hol vannak az ilyen keresztények, kérdezheted? Körülötted, találhatóak minden vasárnap Istent imádva. Kezeiket felemelve dicsőítik Istent felszabadulásukért. Tanúskodnak Krisztus erejéről, ami minden rabságot meg tud törni. De nem engedik el a saját kedvelt bűneiket.

Keresztény hívők világszerte úgy érzik, hogy az utolsó napokban élünk. A növekvő válság és félelem, egy hatalmas megrázkódtatás jelei - még a világi kommentátorok számára is egyértelműek. Ezért most Jézus összes követője számára a jelen óra kérdése a következő: “Kitart-e a hitem mindazon keresztül ami még jönni fog?”

Amikor Istenfélô emberek tetteirôl olvasok az Ó Testamentumban, szívem tûzben ég. Az Úristennek ezek a szolgái annyira le voltak terhelve Isten nevének érdekében, még ma is csak ámulunk ha visszagondolunk óriási tetteikre.

Azok a szentek mint egy szikla, meg sem mozdultak míg nem hallottak Istentôl. És hanyatlóban lévô népük, családjuk miatt napokig sírtak. Visszautasítottak ételt, italt és még csak nem is mosakodtak. Fájdalmukban szakállukat és hajukat tépték. Jeremiás próféta Jeruzsálem utcáin feküdt egyik oldalán 365 napig, állandóan figyelmeztetve Isten közelgô ítéletére.

Királyok könyvének második fejezete az egyik leglátványosabb része az Ó Szövetségnek. Ez a fejezet egy csodálatos történetről szól az öregedő Illés prófétát és szolgáját Elizeust illetően.

Amint olvasni kezdjük; Isten közölte Illéssel, hogy szolgálata véget ért a földön és most átkelve a Jordán folyón egy megjelölt helyre menjen, ahonnan egy mennyei szekéren dicsőségbe lesz elragadva.

Amikor kisfiú voltam, az egyház ezt hirdette: "Jézus jön!" Tinédzser koromban minden evangélista, aki eljött prédikálni édesapám gyülekezetébe, felkavaró üzenetet hozott Krisztus közeli visszajöveteléről. Még ma is itt él emlékeimben prédikációjuk: "A Biblia azt mondja, hogy Krisztus úgy jön el mint egy tolvaj éjszaka, akkor amikor legkevésbé várjuk. Egy szempillantás alatt fog történni a trombita hangjára. Mindig készen kell állnunk."

Mi vár Jézus Krisztus egyházára? Ez a kérdés az egész világon érdekli a hívők sokaságát . Amint megrendítő eseményekről hallunk a föld minden részéről, sokan csodálkoznak: “Fel fogja-e ébreszteni a Szent Szellem a keresztény egyházat Jézus jövetele előtt? Krisztus teste győzelmi kiáltással vagy csak valamiféle nyafogással fogja itthagyni a földet?”

"Amelyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére" (Krónika I. Könyve 26:27) Ez a vers egy mélyreható, életet megváltoztató igazságot nyit meg elôttünk. Olyan zsákmányról beszél amit csakis harcban lehet elnyerni. Ha pedig egyszer elnyertük, Isten házának építésére kell felajánlani.

Harmincöt évvel ezelőtt az Úr azzal terhelte meg a szívem, hogy egy gyermekotthont alapítsak Amityville-ben (New York, Long Island). Igazában úgy éreztem, hogy az Úr akarata van e mögött a terv mögött, de másfél év után az állam lehetetlen kötelezettségeket hozott fel. Azt kérték, hogy egy pszichológust alkalmazzunk, akinek ez lenne a főállása, ugyancsak egy papot és egy rabbit, ha katolikus vagy zsidó fiúknak adnánk itt otthont.

Nehémiás volt az a férfi, aki Jeruzsálem falainak újjáépítését vezette. Izrael népe fogságban élt, amikor Isten először indíttotta Nehémiás szívét ennek a nemes munkának a tervezésére. Amikor pedig a perzsa királyt kérte meg Nehémiás, hogy e célból visszatérhessen Jeruzsálembe, Isten hatására a király jóváhagyta a kérést. 

Lukács 15-ik fejezetét sokan „A számkivetettek evangéliumának” hívják. Századokon keresztül ez a fejezet az elesettek számára Isten szava volt, azok számára akik messze vándoroltak Krisztustól, akik vele jártak a múltban, de a régi bűnök újra megkötözték életüket.

Kit nevezhetünk „kiközösítettnek” vagy „elvetettnek”? Lukács 15-ik fejezetében az elvetettek azok voltak akiket a társadalom és az egyház visszautasított, mint elbukottakat, kudarcot vallottakat. Ezek magukat is Isten által kivetetteknek érzik az erkölcsi kudarcaik miatt.