Hungarian Newsletters

CMeg vagyok róla győződve, hogy Isten olyan közel próbál jutni népéhez mint soha azelőtt.

Ahogy az Ige előre megírta, az ördög hatalmas haraggal leszállt, jól tudva, hogy rövid ideje van hátra. Most pedig Isten népének szüksége van a Szent Szellem erőteljes kiáradására, egy természetfeletti érintésre, amely hatalmasabb, mint ami Pünkösdkor volt.

Ahogy átolvastam az Ószövetséget, a Dávid által állított példa igen megerősítette hitemet. Hatalmas nehézségek támadtak erre az emberre, saját életét a hozzá legközelebb állók fenyegették. Elámultam Dávid elszántságán, hogy az üldözések idején is Isten szavát akarta hallani.

Íme a helyzet: Dávid és 600 főből álló hűséges csapata Saul király elől menekült, aki megpróbálta megölni őt. Egyszer a kis sereg letáborozott egy Ciklág nevű városban, és a családjukat ott hagyták. Innen mentek harcolni, biztonságban hátrahagyva feleségeiket és gyerekeiket.

Amikor Isten az Ő Szellemén keresztül lélegzik, mindenki tudja, hogy itt van. Lukács, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt írja: "hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek." (ApCsel 2:2). Én azt a fordítást szeretem, amelyik "erős szélnek, szélviharnak" írja le ezt a részt.

E szerint az idézet szerint Isten lehellete pünkösdkor úgy érkezett, hogy "hang hallatszott a mennyből". Lukács azt mondja, hogy ez a hang erős, zúgó, az egész teret betöltő volt. "Betöltötte az egész házat ahol ültek" (ApCsel. 2:2).

“Korán reggel, amikor elmentek a fügefa melett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: “Mester, nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben!”

“Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emekedjél fel és vesd magadat tengerbe! és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom néktek: higgyétek, hogy mindazt amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek.” (Márk. 11:20-24)