Body

Hungarian Newsletters

Istenre várva

Úgy hiszem, kevés keresztény vallja magát türelmetlennek. Jézus legtöbb igaz követője beismeri, hogy még nem érte el azt a szintet, hogy olyan krisztusi legyen, mint szeretné. Azt is elismerik, hogy az életük egyes területein fejlődésre van szükségük. De kevés keresztény ismeri fel önmagában azt a fajta türelmetlenséget, amely természetét tekintve szellemi.

Krisztus békességének jelentősége

Jézus ezt mondta tanítványainak: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (János 14:27). Ez a mondat meglepte a tanítványokat. Az ő szemükben ez egy hihetetlen ígéretnek tűnt: Krisztus békessége az ő békességük lesz.

Ez a tizenkét férfi csodálta azt a békességet, amelyet Jézus életében tapasztaltak a három esztendő során. Mesterük sohasem félt. Mindig nyugodt volt, sohasem zaklatták fel a körülmények.

Meg ne illesstek az n felkentjeimet

"Meg ne illesstek az n felkentjeimet, s az n prftimnak ne rtsatok" (Zsolt. 1o5:15) Ez a rvid vers erteljes figyelmeztetst tartalmaz az rtl, s minden egyes szt komolyan vesz: jaj akrmelyik nemzetnek vagy szemlynek aki kezt Isten vlasztottjra emeli. s jaj akrkinek aki prftit bntalmazza.

Ezt a szigor figyelmeztetst kt szempontbl kell megrtennk. Elszr: a "felkentek" s a "prftk" a termszetes Izrelre vonatkoznak, Isten -Testamentumi npre. Azonban Isten figyelmezetetse hogy ne bntalmazzuk vlasztottjait, mra is vonatkozik. A szellemi Izraelre is, az anyaszentegyhzra.

Jó ének, de rossz oldalon

Izrael reménytelen helyzetben volt. Csapdába kerültek, előttük a Vörös tenger, jobbról és balról hegyek. Hátulról pedig a feldühödött fáraó és páncélozott harcikocsijai közeledtek hozzájuk.

Ez egy ismert történet, legalább egyszer már mindenki hallotta a gyülekezetben. Izrael népét Isten hatalmas veszélyhelyzetbe vezette, ahol félelmetes ellenség vette őket körül. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, Isten szándékosan vezette népét erre a bizonytalan területre. Úgy hiszem, hogy ez a történet nagyon fontos a mai gyülekezetnek annak ellenére, hogy régmúlt történelmi esemény.

Istennel semmi sem lehetetlen

Ismerek egy bizonyos fiatalembert, aki állandó félelemben és rettegésben él. Ezek a szörnyû érzések akkor kezdõdtek nála, amikor elhagyta az Urat.

A fiatalember dicsõségesen menekült meg, és töltekezett be Isten szellemével. Bizonyságot tett Isten kegyelmének életében jelenlévõ erejérõl, és az evangélium hatékony tanúságtevõje volt. Sok embernek adott tanácsot a gyülekezetében, Krisztus szeretetével szolgálva feléjük. Aztán egy napon, mint derült égbõl a villámcsapás, azt mondta, "Elegem van. Nem akarom ezt az életet többé."

Reménység - Valami jóra való várakozás

Sokat hallunk reményről-politikusoktól, számtalan könyvből és más médiumon keresztül, de mindezek nem nyújtanak maradandó üzenetet.

Talán fellelkesedünk és bizalmunk feléled a hallottakra, még fel is frissítik lelkünket és egy időre reményt hoznak, de mivel alaptalan gyakorlat nélküli remény, hamarosan elhalványul.

Az egész világ vágyódik egy maradandó reményre. Világszerte a sokaság szívből jövő kiáltása; “Valaki, valahol, legyen szíves és nyújtson valami reményt, valami maradandót.”

Isten orcáját keresve

A 27-ik zsoltár 7-ik versében Dávid így könyörög: "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem". Imája egy vágyra fókuszált, egy ambícióra, mely teljesen betöltötte lelkét, "Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem." (27: 4)

Dávid ezt mondja, "Egyetlen imám van, Uram, egyetlen kérésem. Ez az egyetlen legfontosabb célja az életemnek, ez az állandó kérésem, ez az egyetlen kívánságom, és hogy célomat elérhessem, mindennel, ami csak bennem van, ezt fogom állandóan keresni, és kutatni."

Hétezer nem hajolt meg

Izraelbe, Hóreb hegyéhez szeretnélek vinni titeket, egy sötét barlangba. Bent egy Istenfélõ magányos próféta üldögél. Ez az Istenfélõ öregedõ ember, valószínûleg nyolcvanas éveiben van és nagyon egyedül érzi magát. Teljesen feladta reményét Izraelt illetõleg.

Talán 4o nappal azelõtt, kérte az Urat, hogy ölje meg õt, mert meg volt gyõzõdve, "Ez a nemzet mélyre süllyedt vissza, és az egyház javíthatatlanul visszahanyatlott. A vezetõk az ördög bábjai lettek. Újjáéledés egyszerûen lehetetlen, reménytelen. Uram, elegem van ebbõl, vedd el az életem." (lásd 1 Királyok 19:4)

Ha az alapokat lerombolják, mit tehet az igaz ember?

Az Ige azt mondja, hogy eljön a nap, amikor Isten megrendít mindent, amit csak lehet. Az egyetlen dolog, ami megmarad a hatalmas megrendítés után az, amit nem lehet megrendíteni. Mi az amit Isten ítélete nem rendít meg? Ez az Úr Jézus Krisztus egyháza.

Folyamatosan azt mondom, hogy úgy hiszem, ez a jelenlegi megrázkódtatás Amerikában és az egész földön Isten haragjának megnyilvánulása. Az Úr nyilvánvalóvá teszi azokat az alapokat, amelyekben az emberek annyira bíznak. A zsoltárok erről így beszélnek: