“ Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt” (Máté 14:24).

István látta az egeket megnyílni és az Emberfiát a trónon, Akinek a dicsősége megjelent rajta mindazok szeme láttára akik közel álltal hozzá. Mivel pedig teljes vala Szentszellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: “Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Ap Csel 7:55-56).

Keresztelő János szelíden és egyszerűen fogalmazta meg a szolgálatát amikor azt mondta: “Én kiáltó szó vagyok a pusztában” (János 1:23). Ez a szolgája az Istennek, akiről az Ige azt mondja “az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb” (Máté 11:11), a legfinomabb és legáldottabb volt a próféták között és az igazság tiszteletbeli prédikátora.

“Hadakat némít el a föld széléig” (Zsoltár 46:9). Milyen örömmel fogadott üzenet ez az Isten gyermekének akit megtört és megtépett a hadviselés. A harc amit folytatunk a lelkünkben az Ő harca és egyedül Ö tud véget vetni. A mi szerető Atyánk nem fogja megengedni a hústestnek és az ördögnek hogy vereségbe kényszerítsen minket.

“Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak …. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.” (Efézus 6:10-12, 18)

Van egy fantasztikus történet az Ószövetségben ami a leghűbben bemutatja hogy mit jelent megőrízve lenni Isten hatalma által. A történet a 2 Királyok könyvének 6-dik részében van.

Jeremiás egy harsogó hangú próféta volt. Minden szó amit hirdetett hasonlított egy éles kardhoz ami a testbe hasított. Annyira feldűhített politikusokat és gyülekezet vezetőket hogy börtönbe zárták. De mindez idő alatt ez a síró próféta előre tekintett arra a napra amikor Isten meglátogatja az Ő népét és megváltoztatja a szíveiket. Jeremiás tudta hogy Isten sajnálja a népét és örökkévaló szeretettel szereti őket.

Isten át akar törni az Ő népéhez. Ahogy a Szentirás mondja, az ördög felbőszülten jött le, tudva hogy kevés az ideje. Isten népének most szüksége van a Szent Szellem hatalmas kiáradására, egy természetfölötti érintésre, ami a pünkösdi kiáradásnál is hatalmasabb. A mostani időkre szóló kiáltás már Ézsaiás idejében hallható volt: “Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál!... Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki őt várja.” (Ézsaiás 64:1-4)

A legfontosabb kérdés amivel Isten népe szembenéz ezekben az utolsó napokban: ‘Hiszed hogy Isten lát téged? Hiszed hogy Ő mindent meg tud tenni hogy válaszoljon az imádságaidra és betöltse a szükségeidet?’Ugyanezt a kérdést tette fel az Úr a két vak embernek akik hozzá kiáltottak kegyelemért és gyógyulásért. ‘Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?’ Ezt felelték, ‘Igen, Uram.’ ... Erre megnyíltak a szemeik’ (Máté 9:28-30).

“Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.” (Filippi 1:3-5)